Néhány évvel ezelőtt a The Guardian egy különleges elemzést közölt: 10 000 filmet vizsgáltak meg a Rotten Tomatoes adatbázisából, hogy feltérképezzék, mely filmeknél volt a legnagyobb eltérés a kritikusok és a nézők véleménye között. A RAD az első helyen végzett.
Míg a BMX Banditák valamilyen módon képes volt átszivárogni a vasfüggönyön, a RAD esetében ez már nem mondható el – így sokan még a létezéséről sem szerezhettek tudomást. A filmet 1986 márciusában mutatták be az Egyesült Államokban, és ezzel a BMX világának addig sosem látott világa tárult a nagyközönség elé.
A RAD ezzel szemben a mozikban szinte azonnal megbukott. A Variety és más szaklapok nevetségesnek és semmitmondónak titulálták. A mozik gyorsan levették a műsorról, sok helyen csak napokig volt elérhető. A filmet a kritikusok a 80-as évek sablonos, klisés sportfilmjei közé sorolták, amely tele van közhelyes párbeszédekkel, kiszámítható történetvezetéssel és túlzásba vitt szentimentalizmussal. Amolyan Karate kölyök BMX-es változata. A RAD talán legnagyvonalúbb szakmai értékelését a Empire Magazine adta – de ők is csak 14 évvel a bemutató után vizsgálták újra, és ekkor úgy jellemezték: „majdnem fogyasztható”.
Annak ellenére, hogy a BMX-láz a ’80-as években megállíthatatlanul tombolt, valójában meglepő, hogy nem készült több ilyen témájú film akkoriban. A BMX Banditák és a RAD máig az ikonikus kivételek közé tartozik: olyan alkotások, amelyek nemcsak a kor szellemiségét, hanem egy egész generáció álmait és vágyait testesítették meg két keréken – legyen szó szabadságról, lázadásról vagy egyszerűen csak arról a felejthetetlen érzésről, amikor az ember először repül a levegőben egy bringával, még ha csak átvitt értelemben is. De amennyire kedves és szórakoztató a BMX Banditák, olyan egyhangúak benne a BMX-es akciók. Szinte végig ugyanazokat az üldözési jeleneteket látjuk, minimális változatossággal, új koreográfia vagy vizuális ötlet nélkül. Ugyanakkor ha megnézed a RAD-et, világossá válik: mennyire tudatosan komponált, ötletes és filmszerű a RAD BMX világa, és mennyivel gazdagabb filmélményt ad – még a nosztalgiafaktoron túl is.
Rad | 4K Restoration Official Trailer
A filmet kezdetben nagy remények övezték, amikor Bill Allen és Hal Needham megérkeztek Cochrane-be és Calgaryba a forgatásra. Needham – a legendás hollywoodi kaszkadőrből lett rendező, aki olyan filmekről volt ismert, mint az Ágyúgolyó futam vagy a Smokey és a bandita – az 1980-as évek elején épp csak kibontakozó BMX-kultúra iránt kezdett el érdeklődni. Úgy vélte, ez kiváló háttér lehet egy családi filmhez.
Needham nem először dolgozott Albertában: korábban kaszkadőrként működött közre Arthur Penn 1970-es westernfilmjében, a Kis nagy emberben Dustin Hoffmannal. A tartomány azért is vonzotta, mert megfizethető volt a forgatás szempontjából, és látványos természeti adottságokkal rendelkezett. A dolgok leegyszerűsítése érdekében Cochrane (Alberta) a filmben Cochrane (USA) lett.
Hal Needham egy egész korszakot meghatározott, és nem mellesleg ő szolgált Brad Pitt karaktere, Cliff Booth ihletforrásául Quentin Tarantino 2019-es filmjében, a Volt egyszer egy… Hollywood-ban.
A filmben Cliff Booth egykor kaszkadőr volt, aki kiöregedett színészbarátja, Rick Dalton (Leonardo DiCaprio) társaságában tengődik. Tarantino Cliff és Rick barátságát a valóságban is létező legendás duó, Hal Needham és Burt Reynolds kapcsolatára alapozta: nemcsak együtt dolgoztak filmeken, hanem 12 éven át egy birtokon éltek, megosztva a munkát, a mindennapokat – és az amerikai filmes aranykor szellemiségét.
Noha Allen a forgatás idején már 23 éves volt, mégis megkapta a film kamasz főhősének szerepét, miután Needham látta őt a Hill Street Blues című rendőrdrámában. Külön érdekesség, hogy gyerekként a kansasi Wichitában felnövő Allen szülei túlféltésből nem engedték, hogy kerékpározzon. Ez elsőre szinte elképzelhetetlennek tűnik egy 1960-as, 70-es években felnövő amerikai gyerek esetében – különösen a középnyugaton. Ám Bill Allen tekintetében ez kiváltképp ironikus, lévén a színészt a mai napig elsősorban a RAD-ben megformált Cru Jones szerepéről ismerik.
A színész csak kellemes emlékeket őriz a forgatásról: azon túl, hogy a bringázás tilalmával felnövő fiú most szinte minden napját kerékpáron tölthette, szupersztár BMX-esekkel (Eddie Fiola, Martin Apariljo és R.L. Osborn, Rick Moliterno, stb.) dolgozhatott együtt, miközben egy olyan karizmatikus rendező irányította a stábot, aki minden este a záróra után is ott maradt, hogy szórakoztassa a szereplőket és a stábot történeteivel – például Jimmy Stewart, John Wayne vagy Kirk Douglas oldalán töltött éveiről.
Bill Allen így emlékszik vissza a forgatásra: „Nagyon barátságos volt a légkör, az egész olyan volt, mintha egy négyéves gyerek lépne be a Legolandbe. A legmenőbb BMX-esek vettek körül. A színészek között ott volt Talia Shire, Jack Weston, Ray Walston – igazi nagy nevek. Úgy éreztem, a legjobb dolgokat kaptam mindkét világból. Nekem csak annyi dolgom volt, hogy csókolózzak a főszereplő lánnyal, és lehetőleg ne törjem össze magam.”
Ja igen – és Allen filmbéli szerelmét Lori Loughlin alakította, aki ekkor még csak néhány évre volt attól, hogy országos ismertséget szerezzen a Full House (Bír-lak) című sorozattal, és évtizedekre a későbbi hírhedt egyetemi felvételi botránytól.
A történet szerint a RAD főhőse Cru Jones (Bill Allen), egy kisvárosi újságkihordó fiú, aki arról álmodik, hogy BMX versenyzőként nagy sikereket ér el – mindezt annak ellenére, hogy aggódó édesanyja (Talia Shire) inkább azt szeretné, ha a fiú inkább a főiskolai felvételire koncentrálna. Amikor azonban a városba érkezik egy új, rendkívül nehéz BMX-pálya, a Helltrack, ahol a győztes jutalma 100 000 dollár és egy Corvette, Cru eltökéli, hogy elindul a versenyen. Csakhogy az esemény mögött álló Duke Best (Jack Weston), a korrupt Mongoose Racing tulajdonosa bármi áron el akarja érni, hogy saját sztárversenyzője, Bart Taylor (Bart Conner) nyerjen – még akkor is, ha ehhez szabályokat kell megszegnie vagy éppen átírnia. A RAD a BMX-őrület csúcspontját örökítette meg: egy generáció szenvedélyét, amely a sárban, a levegőben és a zene ritmusában teljesedett ki. Utóbbi esetében John Farnham Break the Ice című száma, valamint a Send Me An Angel a Real Life-tól különösen beivódott a közös emlékezetbe.
John Farnham – Break the Ice (RAD Intro)
Real Life – Send Me An Angel
Az olimpiai bajnok tornász Bart Conner, aki a filmben a klasszikus gonosz rivális szerepét játszotta (Bart Taylor, afféle Billy Zabka-féle karakter), így emlékszik vissza: „Talán másfél napig volt műsoron a mozikban?” A RAD így sosem lett a korszak hivatalos kultuszfilmje, legalábbis a nyilvánosság szemében.
Miután a mozikból eltűnt, a RAD új életre kelt a videókölcsönzők polcain. Az Egyesült Államokon kívül is egyre többen fedezték fel a filmet VHS-en. A ’80-as évek BMX-lázának köszönhetően idővel ikonikus darabbá vált a sportág rajongói között, majd idővel a film köré kialakult egy elkötelezett szubkultúra, akik egymás között másolták a VHS-eket, sőt, saját rajongói eseményeket is szerveztek, mint például a texasi Helltrack-másolat építése, ahová ezer főt is meghaladó érdeklődő látogatott el több mint tíz országból.
Ahogy már a bevezetőben is említettem, a RAD hozzánk csak évekkel később jutott el – már akikhez egyáltalán elért. Az én esetemben a film egy BMX-es barátom révén került a látókörömbe, akinek Kaliforniában élő nagynénje küldött egy példányt VHS-en. Igen ám, csakhogy a kazetta NTSC-rendszerű volt, így hosszú ideig csak nála tudtuk megnézni, egy amerikai szabványú videólejátszóval. Később pedig külön canossa-járás volt, mire sikerült PAL-formátumra konvertálni, hogy végre mindig kéznél lehessen.
Máig élénken él bennem az emlék, ahogy 1986 nyarán a még akkoriban négyzet alakú, felnyitható csatornafedelek alá téglákat pakoltunk, hogy ugratókat alakítsunk ki belőle. Többnyire Csepel Tacskó és Camping bicókkal próbáltunk minél messzebbre és magasabbra repülni – függően a téglák magasságától. Legalábbis addig, ameddig az ékes hajtókar ebben partnerként szolgált. A BMX nálunk ’86-ban még valódi ritkaságszámba ment – csak kevesek kiváltsága volt, hogy ilyen bringával tekerhessenek. Belegondolni sem merek, milyen hatással lett volna ránk, ha abban az időben látunk valakit hátraszaltózni. A freestyle trükkökről nem is beszélve.
A későbbiekben sem volt egyszerűbb jobb minőségben beszerezni, ugyanis a film jogi helyzete hosszú időn át tisztázatlan volt, így évtizedeken keresztül sem DVD-n, sem Blu-rayen nem jelent meg hivatalos formában. Végül 2020-ban a Vinegar Syndrome gondozásában napvilágot látott a digitálisan felújított változat, amely hatalmas örömöt jelentett a rajongók számára – hiszen immáron 4K felbontásban is élvezhetővé vált.
A RAD producere Jack Schwartzman volt, aki a ’70-es évek végén és a ’80-as évek elején olyan jelentős alkotásokat jegyzett, mint a Peter Sellers főszereplésével készült klasszikus az Isten hozta, Mister!, illetve a Soha ne mondd, hogy soha, amelyben Sean Connery utoljára bújt James Bond szerepébe. A RAD esetében azonban merőben új irányt vett pályafutása: a saját alapítású Taliafilm nevű produkciós vállalata égisze alatt egy családbarát, PG-besorolású filmet álmodott meg – méghozzá oly módon, hogy a cég székhelye saját Los Angeles-i otthonuk volt, így a filmkészítés szó szerint a családi élet részévé vált.
Jack 1994-ben bekövetkezett halála után fia, Robert Schwartzman (a Rooney zenekar frontembere, ma filmrendező) vezette a 2020-as újrakiadást a saját forgalmazócége, az Utopia Movies égisze alatt. Robert gyerekként ott volt a forgatáson, akárcsak testvére, Jason Schwartzman (színész), és féltestvére, a Oscar-díjas operatőr John Schwartzman is, aki a film ikonikus bevezető BMX-jeleneteit fényképezte. Édesanyjuk, Talia Shire (Rocky, A Keresztapa) segített a produkcióban és egy kisebb szerepet is elvállalt a filmben.
„Ez a projekt számomra rendkívül személyes. Édesapám volt a film producere, bátyám, John készítette az elő- és záró főcímjeleneteket, édesanyám pedig Cru édesanyját alakította a filmben. Minden biciklis bukósisak, a ‘80-as évekbeli promóciós anyagok – mind nálunk voltak otthon. Ezek a dolgok a családom életének részei lettek, és számomra is egy életre szóló történetet jelentenek. A családunk szinte szó szerint a film körül nőtt fel – jelen voltunk a születésétől kezdve –, ám édesapám sajnos már nem érhette meg, hogy a film eljusson ebbe a fázisba, a mostani újjászületéséhez. Hosszú időbe telt, míg minden a helyére került és eljutottunk idáig, de végtelenül hálásak vagyunk a rajongóknak, hogy ennyi éven át türelemmel vártak, és a partnereinknek is a folyamatos támogatásért”. – Robert Schwartzman.”
A felújított változat egyetlen nap erejéig, az úgynevezett „RAD DAY” alkalmából visszahódította a mozivásznakat: 2025. március 20-án az Egyesült Államokban és Kanadában, több mint 700 mozi tűzte műsorára a kultikussá vált filmet – egy különleges, egyszeri vetítés keretében, melyen továbbá bemutatták a Rad Documentary című hivatalos dokumentumfilmet, amely a film örökségét és hatását tárja fel.
Michelle Kirschner Moore rendezésében a film 63 perces játékideje alatt exkluzív interjúkat láthatunk a RAD szereplőivel, stábtagjaival, valamint azokkal a BMX-es legendákkal, akik a film ikonikus jeleneteit valósították meg. Az alkotás különös figyelmet szentel a Helltrack kulisszatitkainak, a Bicycle Boogie táncjelenetnek és más emlékezetes pillanatoknak.
RAD – Bicycle Boogie
RAD Movie Documentary Trailer
A film forgatása során a Helltrack indító rámpáját eredetileg olyan magasra és meredekre építették, hogy még a profi BMX-esek sem merték bevállalni, ami jelentős késedelmet okozott a forgatásban. Végül a produkciós csapat kénytelen volt csökkenteni a rámpa magasságát, és egy 25 láb (kb. 7,6 méter) magas változatot kreáltak, amely még mindig komoly kihívást jelentett.
A film producere Chris Phoenix, aki maga is a RAD BMX-es kaszkadőre volt, így nyilatkozott a Varietynek: „BMX-esként szerepelni a RAD-ben valóra vált álom volt, de a dokumentumfilm producereként segíteni a film történetének elmesélésében igazi beteljesülés. Hihetetlen érzés megosztani ezt a rajongókkal, akik szenvedélye és elkötelezettsége közel 40 éve klasszikussá tette a filmet.”
A dokumentumfilm számos érdekességet is feltár, például hogy a RAD eredeti címe Balls Out lett volna, és hogy Cru karakterét részben Eddie Fioláról mintázták, aki a filmben Bill Allen legtöbb mutatványát is végrehajtotta. Allennek még a haját is be kellett festenie, hogy jobban hasonlítson Fiolára.
Allen azóta is kapcsolatban maradt a BMX-világgal. Rendszeresen együtt teker egy lelkes társasággal Huntington Beach-en. Elmondása szerint ma már sokkal magabiztosabban mozog a bringán, mint 1985-ben. 2014-ben még az önéletrajzi könyvét is így nevezte el: My RAD Career („A RAD-karrierem”). Bár a RAD főszerepe idején nem hozta meg számára a sztárságot, az évek során örömmel figyelte, ahogy az egykori kritikai bukás és kasszafiaskó fokozatosan valódi kultfilmmé nemesedett.
A RAD nemcsak a ’80-as évek esztétikáját és hangulatát hozza vissza, hanem egy olyan világot,
ahol az ifjúsági filmek szívből szóltak, és a hős győzelme több volt, mint sport – erkölcsi győzelem a
rendszer felett, tehát mindazoknak, akik anno rajongtak a BMX Banditákért, ez a film különösen ajánlott.
John Farnham – Thunder In Your Heart
