Ma már a bőrfoteles otthonok melegében a privilegizált elit lapozgatja a graffiti albumokat, a loft, pent- és egyéb menőhouse épületek falain streetart alkotások virítanak. Több száz millió az ár, amit a graffiti festők fokoznak.
Izgalmas belegondolni, hogy ami egykor tiltott ellenkultúra volt, az mára teljesen kanonizálódott. A nem is oly távoli jövőben egy-két graffiti festőt biztosan fognak tanítani az általános iskolákban is.
Az átlagember fejében kétfajta graffitis van: a vandál firkáló, és a streetart kortárs művésze. De elárulok most egy kulissza, vagyis inkább sikátortitkot. Gondolom mind emlékeztek, hogy a Star Warsban a jedik és az erő sötét oldala között viszonylag nagy az átjárás. Nincs ez másképp a stylewarzban sem. A graffiti ugyanis stílusháború és famegame, ami bizony az utcán történik. A kedves szemüveges streetart művészek, akik Caravaggiot is kedvelik, bizony éjszakánként ugyanúgy szétcsapják a várost. Mint tudjuk rablóból lesz a legjobb paintúr. Bocs nem bírom ki az életet rossz szójátékok nélkül.
A graffiti nem kér engedélyt, és nem vár elismerést. Egy szűk körnek szól. Ezt az underground exkluzivitást beárnyékolja az az életszerű helyzet, hogy az amatőrök is ugyanúgy szétkennek mindent. A toyok, a kezdők ugyanúgy a várost használják palettának, ezért sok a vizuális szemét, főleg hogy sokan abba is hagyják, mire jók lennének. Azt azért érdemes látni, hogy az őskortól benne van az emberben a vágy, hogy valami jelet hagyjon a falakon. Bármit. Biztos már az őskorban is volt értelmetlen baromkodás.
A graffiti nem kér engedélyt, és nem vár elismerést. Egy szűk körnek szól. Ezt az underground exkluzivitást beárnyékolja az az életszerű helyzet, hogy az amatőrök is ugyanúgy szétkennek mindent.
Érdekes módon akik felszólalnak az egyébként sokszor tényleg agresszív tagelés (banda és saját nevek kiírása mindenhova) és a falfirkák ellen, ritkábban háborodnak fel a mindent beborító reklámplakátokon. A reklámozó fizet a falfelület tulajdonosának, ez egy dolog. De nekünk ki fizet, hogy ezt látnunk kell? Amerre közlekedünk a városban, mindenhol szisztematikusan hirdető táblák és oszlopok borítják el a látképet. A tömegközlekedés célja nem az, hogy hirdetési felület legyen, hanem hogy a nagyváros napi életét gyorsítsa, egyszerűsítse. Mi lenne, ha a frusztrációt és felesleges fogyasztást propagáló hirdetések ellen kelnénk ki?
A graffiti szabadművészet. Eine, ROA, Socks, Invader, Banksy, Blek le rat aztán végkép, egy olyan korosztály tagjai, akik egyáltalán nem gondolták, hogy a közízlés valaha értékelni fogja alkotásaikat. Ellenkultúrát képviseltek és képviselnek a mai napig. Sokszor olyanok vásárolnak a műveikből, vagy vágatják ki a falat, hogy eladják műalkotásként, akik amúgy ha nem lenne ennek pénzben kifejezhető értéke, lemeszeltetnék.
Kortárs streetartól nem lehet Banksy nélkül beszélni, de én most mégis megpróbálom. Mielőtt Banksy az a Banksy lett volna, akit te is ismersz, volt egy Banksy aki pont úgy, mint a többi graffitis festékkel írta, fújta, karcolta a nevét mindenhova. Az új inspirációt számára Blek le Rat adta, aki úttörője az európai politikai, társadalmi üzenetekkel operáló stencil street artnak.
Mielőtt Banksy az a Banksy lett volna, akit te is ismersz, volt egy Banksy aki pont úgy, mint a többi graffitis festékkel írta, fújta, karcolta a nevét mindenhova.
Az új inspirációt számára Blek le Rat adta.
A hosszú bevezető után felmerülhet a kérdés, miért ROA-ról szól ez a cikk. Azért mert ő jó példája annak, hogy nagyon sok tehetség van világszerte, akikről kell beszélni. A média előszeretettel kapja fel azok nevét, akikkel közös kulturális kacsaúsztatóban vannak.
Ahogy egy számomra kedves zenekritikus mondta, a brit pop nem egy érdekes zene, csak az angol újságírók elérik, hogy London magánügye az egész világ számára fontosnak tűnjön. A világ az angolszász kultúra hatalmas felvevőpiaca legyen az zene, film vagy akár graffiti. Senki ne gondolja, hogy Maliban vagy Peruban nincsenek a trendek hullámain túlmutató érvényes művészek. Csak mivel nem angolszászok, nem róluk szólnak a hírek.
ROA egy nagy pillanata a mi kultúrkörünknek. Egy relatíve kis belga városból, Gentből származik. Munkásságát ott kezdte el, stílusát ott fejlesztette ki, legtöbb alkotása is oda kapcsolódik. Budapest tízszer nagyobb város, szóval fel lehet kötni a festékes nadrágot és nem arra hivatkozni, hogy kicsik vagyunk, ránk senki nem figyel.
A ROA általában az adott területen, a festés helyszínén őshonos állatokat festi. Minimális színpalettát használ, fekete, fehér, szürke, de néha élénk színek felhasználásával dobja fel a monochrom rajzokat. Nagyon gyakori, hogy rágcsálók, hüllők, madarak izmait, belső szerveit, csontvázát ábrázolja.
ROA általában az adott területen, a festés helyszínén őshonos állatokat festi. Minimális
színpalettát használ, fekete, fehér, szürke, de néha élénk színek felhasználásával dobja fel
a monochrom rajzokat. Nagyon gyakori, hogy rágcsálók, hüllők, madarak izmait, belső szerveit,
csontvázát ábrázolja.
Vonatkoztassunk el attól, hogy ő egy népszerű művész lett, és most bármit csinál, abból újságcikk, insta hír lesz, és értő kritikát kap. ROA már akkor is ez csinálta, amikor még senkit nem érdekelt a munkássága. Gondolhatod, hogy az egyszeri polgár mit gondolt, amikor egy hatalmas döglött nyúl került fel a lakótömbje falára, mégpedig illegálisan. Felháborodás, prüszkölés, azonnali lefestés. Jó példa arra is, hogy mennyire bizonytalan az emberek ízlése, mivel miután híres lett ROA, még ha nem is tetszik valakinek a furcsa, kizökkentő falfestmény, mégis büszkén fotózza, hogy az ő környékén alkotott egy sztár. Ha menő vagy akkor érvényes is vagy hirtelen, de amíg nem vesz körbe a hype, addig jobb ha eltakarodsz a környékről.
Az elmúlt húsz évben hatalmasat változott a világ toleranciája, és értékelése is a streetarttal kapcsolatban. A kis belga hősünket, sok helyre elfújta a szél, és ő is rendesen szétfújta a világot: London, New York, Berlin, Dubai, Varsó, Madrid, Moszkva, Los Angeles, Mexikóváros, Párizs, de Ausztráliában egyenesen esti híradó szintű esemény volt, hogy oda ment festeni. ROA legtöbb utcai alkotása egyébként Londonban található.
Melbourne-i kiállítása alkalmából a Lannoo Publishers szerkesztette ROA munkásságának első áttekintését. A ROA CODEX egy 350 oldalas könyv, amely tematikusan kiválasztja a híres belga művész munkáit, és négy nagy fejezetre osztja őket, amelyek mindegyike a kontinensekre összpontosít, ahol munkái láthatók: Eurázsia, Afrika, Amerika és Óceánia. ROA stílusán nem nehéz észrevenni Dürer és németalföldi festők hatását, akik szintén készítettek anatómiai metszeteket állatokról is.
Természetesen ROA készít képeket klasszikus módon is. Megsemmisítés /Annihilation című sorozatáról ő maga beszél ebben a videóban.
ROA több interjúban elmondta, hogy inspirációi többek között a David Lynch filmek és Jim Philips gördeszka lap illusztrációi. Az állatok festésének ötlete pedig egy színes képekkel illusztrált Darwin: A fajok eredete könyv hatására kezdődött. Természetesen tudja, hogy Rembrandt vagy a szürrealisták, dadaisták, szintén festettek, rajzoltak, állatokat, csontvázakat és egyéb bizarr anatómiai dolgokat. ROA a nyilvánvaló vizuális hatáson kívül azt szereti az anatómiai stílusú szervek ábrázolásában, hogy egy szív, koponya, szem, kígyó évszázados jelképek is. De a legtöbb állatnak is megvan a maga kultúrtörténete. Sokan a képeibe misztikus tartalmakat, jeleket látnak bele, maga a szerző ezekre nem gondolt, de izgalmasnak találja, hogy a művei az emberek képzeletében tovább élnek.
ROA több interjúban elmondta, hogy inspirációi többek között a David Lynch filmek és Jim Philips gördeszka lap illusztrációi. Az állatok festésének ötlete pedig egy színes képekkel illusztrált Darwin: A fajok eredete könyv hatására kezdődött.
Bár ő maga azért Banksyvel ellentétben könnyebben lenyomozható, mégis őrzi anonimitását. A névtelenség számára a graffiti szabadszellemiségét tükrözi.
Többször elmondta, hogy természetesen szívesen állít ki a galériás közegben és vesz részt streetart projektekben, de ez neki túl steril és hermetikus. Szerinte a galériák világában minden viszonylagos. Kommunikáció, marketing, és divathullámok befolyásolják. Az igazi graffiti az a nyers utca. Bár az utca leggyakrabban középszerű rajzok tömkelege, de mégis ez a szabad véleménynyilvánítás spontán módja. Mindig lesz egy underground színtér, amely javítja a közeget, és magasabb szintre emeli. Hiszen nem pénzért csinálod, és kreatív módon szabadítod fel magad és a művészeted is a sok ki nem mondott öncenzúra és korlátozás alól
Az igazi graffiti az a nyers utca. Bár az utca leggyakrabban középszerű rajzok tömkelege,
de mégis ez a szabad véleménynyilvánítás spontán módja. Mindig lesz egy underground színtér,
amely javítja a közeget, és magasabb szintre emeli.
A városok változnak, a kilencvenes években Barcelona és Berlin volt az egyik legjobban szétfestet város. Most Athén egy ilyen hely. A helyzet is folyton változik. Az internet még jobban összekapcsolta az embereket. Régebben a klasszikus graffiti szorosan kapcsolódott az amerikai hip-hop szubkultúrához, az egyik eleme volt, ma pedig már egy nemzetközi mozgalom. A graffiti iránt érdeklődő embereket köti össze mindenféle forrás vagy intézmény nélkül.
Nem akartam túltolni a hip-hopot ebben a cikkben, de ezek a régi srácok abszolút rapzene fanok. ROA is Wu Tangen, Beastie boys-on, Public Enemy-n nőtt fel. A hip-hop volt ami konkrétan kimondta, hogy a breaktánc, a dj kultúra és a rapzene mellett a graffiti része a négy elemének ami meghatározza. Ebből táplálkozik és ide tér vissza. A város és a benne élő emberek viszonya, na meg az állatok, ROA mindenképp hozzátenné. Ja és több száz millió a kár, amit a graffiti festők okoznak.
