Képek, melyek beléd látnak
Sofia Bonati szó szerint ikonikus illusztrátor, grafikusművész, aki a századelővel kacérkodik.
Argentin-angol-olasz artháromság labirintusának közepéből
Sofia 1982-ben született Buenos Airesben, Argentínában, olasz származású művészcsaládba. Ennek ellenére formális képzőművészeti oktatásban sosem részesült, saját magát képezte. Jelenleg az Egyesült Királyságban él. Érdeklődése az illusztráció, a festészet és a borító tervezés köré orientálódik.
Amellett, hogy kismamaként saját projektjein dolgozik, szabadúszó illusztrátorént olyan ügyfeleket tudhat maga mögött, mint az Iberia (spanyol légitársaság), a Vanity Fair (divatmagazin) és a Mondadori (Olaszország legnagyobb könyvkiadója) vagy a Westworld sorozat.
Finom ceruzarajzaihoz tintát, gouache-t és akvarellt használ, jellemzően női portrékat készít
kis titokzatos körítéssel. Szürrealista stílusának kialakulását Charles Bragghoz köti,
és bevallása szerint ihletet merít Klimttől, Klee-től és Modiglianitól.
Amit viszont le sem tagadhatna, hogy a szecesszió hatása majd minden képén érződik. Na, meg a középkori ikonok, szentképek képi fogásainak használata.
A régi-új Art Nouveau
A századforduló jellegzetes képző- és iparművészeti, valamint irodalmi irányzata stílusként nehezen értelmezhető, ami minden országban másként nyilvánult meg. Sokáig a 19. század összekuszálódott végének vagy a 20. század tisztázatlan kezdetének tekintették. Önálló értékeire az 1970-es évektől figyeltek föl.
A 20. században és napjainkban is a szecesszió fokozatosan, majd egyre tömegesebben a kereskedelmi képzőművészet és a giccs forrásává vált. Nagyon sokan próbálkoznak vele, meglepő módon általában női képzőművészek. Sofia azért emelkedik ki közülük, mert érezhetően akár akkor is élhetett volna, minden képe kiált azért, hogy egy krimi, film vagy könyv borítója legye. Kevés eszközzel teremti meg az eklektikus hatást.
Olaszországban a stile floreale („virágos stílus”) is nevezték a szecessziót. Sofia a sok más giccsjugendstíl festőhöz hasonlóan ezzel a vonallal is próbálkozott. Anélkül, hogy minősíteném, elég csak mondjuk egy hasonló stílusban festő Ramona Russu képeivel összevetni, rögtön érteni fogod. Ő se rossz, de nem egy olyan buono, mint Bonati. Sofia rajzai élnek, érződik a hetvenes évek olasz, francia filmplakátjainak a hatása a munkáin. Művészetében női portrék találhatók, amelyek egy álomszerű világba invitálnak, ahol a nő és környezete összefonódik, összekapcsolódik. Mély, titokzatos tekintetű nők, akik el akarnak mondani valamit. Ezért írtam, hogy a fantasy, horror, krimi vonalon szinte kéri, hogy valaki használja filmplakátnak.
2017 to the végtelen…
Amikor Sofia Bonati 2017-ben debütált illusztratív festményeivel a Sager Braudis Galériában, a közönség szó szerint vette a lapot, vagyis a festett lapot. Az őt nagyrészt egyáltalán nem ismerő látogatók a nyitófogadás végére majdnem az összes kiállított képét megvették. Igen, magyar szemmel 1500 euró sok lehet, de valójában Nyugat-Európában ez aprópénz, főleg ha a szerző befut. Sofia alkotásaiban az a trükk, ha akarom, többlet tartalom van benne, de ha akarom csak szimpla, jól kinéző vizuális geg.
A-maze-ing girls
A női témái erősek és központiak, mindegyik egy-egy karaktert közvetít, és úgy tűnik, a narratíva jelképe maga a karakter, mint egy tarot-kártya szimbóluma.
A lapított, dekoratív hátterek hangsúlyt adnak, a figura erejére és személyiségére erősítenek rá.
Festményeiben a női portrék a fő témái, szeszélyes és melankolikus atmoszférájú, magával ragadó
tekintetek, sokszor szürrealista elemeket is felvonultatóan. Álmodozóak és konkrétak is egyszerre.
Hipnotikus hatásra játszanak rá a kavargó geometriák, szinte lüktetnek előttünk.
A művészetéből közvetített vizuális élmény, misztikus érzékiséggel és egy cseppnyi humor keveredik egybe. Általában nem szeretem azt, hogy női vagy férfi művészet, de Sofia képei egyértelműen nőiek. Egy nő alkot ilyeneket.
Sofia jelenleg az angliai Abingdonban él, ennek ellenére érződik, hogy van valami latin közös tudatalatti, mert a spanyoloknál, olaszoknál, franciáknál sokkal népszerűbb, mint Angliában. Argentínában kevéssé ismerik, de mint tudjuk, senki sem lehet próféta a saját hazájában.
