Európai graffitiseket bemutató sorozatunkban kiváltképp törekszünk a kisebb országok világhírű alkotóit elétek tárni. Így a portugál Vile, a belga ROA után ezúttal a nagyméretű falfestményekre és graffitikre specializálódott ír művészt, Aches-t (Fájdalmak) hoztuk ma el nektek. Ezzel is példázva, hogy a tehetség nem ismer határokat. Aches munkái egész Európát behálózzák, mely alól Magyarország sem kivétel.
„Amikor én kezdtem, bármit festhettél volna, akár a Mona Lisát is, de ha festékszórót használtál és az utcán csináltad, az emberek rögvest vandalizmusnak hitték.” – Aches.
Ír writer
Aches 1992-ben született, azonban a kiléte felől nincs információnk, lévén különös tekintettel figyel arra, hogy ne jelenjen meg kép róla.
Annyit azonban tudni lehet, hogy egész fiatalon elkezdett rajzolni és festeni, egy darabig Dublin utcáin is writerkedett. Majd a középiskolás és egyetemista éveiben visszavett a lendületből, mindössze 6-7 rajzot csinált évente.
A graffitirajzolókat nem véletlenül hívják „writereknek”, hiszen az egyik fő irány a sajátos betűtípusok írása. Elárulunk egy kicsit kiábrándító kulisszatitkot: sok writernek azért „XY” a neve, mert azt a betűkombinációt akarja írni. Aches „Fájdalom” név kiválasztása is részben a betűk formája és szimmetriája miatt történt.
Aches egy interjúban említi, hogy ő már elég idős ahhoz, hogy a betárcsázós internet örömeivel kezdje: „Amikor elkezdtem festeni, nem volt internet, nemhogy a telefonomon, úgy egyáltalán. A családi számítógépünkön betárcsázós kapcsolattal, hosszú évekbe telt egy oldal betöltése, nem volt sem Instagram, sem Flickr.”
A forrásanyag hiánya azonban nem akadályozta meg, hogy minden hatás nélkül elmenjen festeni a barátaival. Első korszakában 2007-2015 között ritkán festett, mivel a suli mellett a gael futballnak, és a hurlingnek (nem összekeverendő a curlingel) is hódolt.
„Imádom a graffitit, de egész egyszerűen nem volt rá időm. Minden hétvégén meccset játszottam, majd a hét többi napján iskolába jártam és edzésre.” – mondta. Nem a levegőbe beszélt a kelta sportok iránti rajongásáról, egyik legnagyobb rajza is a hurlinget ábrázolja.
Az írországi graffitit dokumentáló egyetemi projektje révén Aches újra visszazökkenhetett a street art kerékvágásába, miközben olyan arcokkal lógott együtt, akiket egykoron a szcénából ismert vagy idealizált. „Arra inspiráltak, hogy többet fessek –, képeket mutattak katalógusukból, hogy mit és mennyit csináltak, és csak arra gondoltam, hogy tovább kell lépnem.” – mondta Aches.
Az egyetem után vetette bele magát igazán a metrókocsik és falak éjszakai világába, majd fokozatosan kezdte kiépíteni a saját stílusát. Egyébiránt a dublini NCAD-en (National College of Art and Design) végzett vizuális kommunikáció szakon. Aches ekkor kezdte el egyesíteni a grafikai-tervezési és a graffiti ismereteit. Egy évtizednyi szabadtéri festészet után Aches művészi gyakorlata egyenlő arányban oszlik meg a kortárs falfestmények és a stúdiómunkák között. De ezen kívül klasszikus op art festményei is fel-feltűnnek.
Aches of spades
Ezt a szintet, ahol most van, Aches-nek időbe telt elérnie, a főiskola után idejét és erőforrásait a mindenfajta-féle festészetnek szentelte. Kereste a stílusát. Ez töltötte ki a napjait. 2015-2017 között Aches már hetente öt-hat alkalommal az utcán is kommandózott. Aches ezt az időszakot úgy írja le, mint az önkifejezés, de a szükséges „önbefektetés” időszakát. Visszatekintve azt mondja: „Sokáig nem voltam túl optimista az egészet illetően, egyszerűen alig kerestem, viszont sok pénzt költöttem festékre, de ez volt minden, amit csinálni akartam. Nem azt néztem mi jöhet ki belőle, hanem azt az örömet, hogy igen, végre megcsináltam, amit szeretnék.”
Aches a folyamatos fejlődésben hisz, állandóan új vizuális kihívás elé állítja önmagát, mert fejlődni egyre nehezebb. „Aktívan próbáltam kitalálni egy olyan stílust, amit korábban még nem csináltak, mert a rengeteg ember fest, így ez kezd egy kicsit ismétlődővé válni.”
Aches 14 éve fest és azt állítja, hogy aki benne van a graffitiben hajlamos az önismétlésre, ugyanazokat a színsémákat újra és újra használni, ezért tartja jónak, ha valaki kívülről merít ihletet. A graffiti vagy falfestmények világán kívülről, mert ilyenkor segíthet valami innovatív és újszerű ötlettel előállni.
„Ha jó dolgokat csinálsz és keményen dolgozol, az emberek felfigyelnek rád.”
Munkássága a grafikai tervezéstől, a képzőművészettől, a tipográfián át egészen a filmig és az animációig a legkülönfélébb területeket érinti. A stíluságak ezen összeolvadása és összefonódása révén megalkotta saját világát, és alapvetően kitágította a festékszóró kannával elérhető határokat. Munkáinak sokszínűsége miatt meg kell jegyezni, hogy amit leginkább ismerünk tőle, ami ebben a cikkben is képanyagként sokat szerepel, a 3D-s színes összefonódó szavak, egymásba fonódó képek. A gigantikus méretű házfalakat lefedő történelmi és közéleti személyiségek képei, amelyek szemünk előtt vibrálnak, csak az egyik a sok stílje közül. Legalább ilyen arányban találhatunk Vasarely hatású op-art festményeket is tőle. Ebben a stílusban is érdekeseket alkot. Persze többen látják például a Cranberries énekeséről, Dolores O’Riordanről (RIP) készült monumentális falfestményét.
Mi nem tudjuk, de Aches már némileg intézmény Írországban. Kíváncsi vagyok mikor fognak egy magyar graffitisről így írni az újságok: „Ezek a monumentális festmények vitathatatlanul átfogalmazták a társadalmi kérdésekről való gondolkodásunkat, és újra fókuszálták kollektív tudatunkat. Újrarajzolta a narratívákat, és kulturális jelentőségű tereket hozott létre, ahol a járókelők mosolyogtak, nevettek és sírtak.”
Túl a festékes falon
Aches irigylésre méltó sikereket ért el, ami felveti azt az elkerülhetetlen kérdést, amely az országban még tartózkodó összes ír kreatívok körül lebeg: miért vagy még mindig itt? London, nagy pénz, nagy lehetőségek. A válasza egyszerű: szereti Írországot.
Aches egyébként nincs elájulva magától és a művészetétől. Azt mondja, hogy függetlenül a színvonaltól és az emberek befogadóképességétől, ez mindig kicsit divat is. Ő ezt saját szóhasználatában Banksy-effektusnak hívja. Ennek is tulajdonítja a fejleményeket: „megváltoztatta az emberek szemléletét a street artról és a graffitiről.”
Aches lokálpatriotizmusához az is hozzá tartozik, hogy nem feledkezik meg a többi helyi writerről, Maserről, aki mentoraként is tevékenykedett vagy Evoke-ról, a dublini szcéna legendájáig, akinek munkái évtizedek óta jelennek meg a város utcáin.
Érdekes kérdés még az inkognitója, ami nem egy tipikus inkognitó. Ugyanis nem rejtőzködik, mint a fentebb említett Banksy. Aches lenyomozható, megtalálható. Sőt, ha megkérdik az utcán, amikor legált fest, hogy ő-e, nem tagadja le. Ellenben megkér minden fant, újságírót, hogy ne fotózza le. Ezt külön ki szokta kérni magának. „Csak nem szeretném, ha az arcom felkerülne az internetre vagy ha valaki a Google-lal keresne rám, akkor inkább a munkám kerüljön elő, mint egy kép az arcomról. Azt akarom, hogy ez az egész a munkámról szóljon, és ne rólam.”
