A Love, Death & Robots egy amerikai, felnőtteknek szánt animációs sci-fi sorozat a Netflix gondozásában. A sorozat címe utal az egyes epizódok tematikus kapcsolatára a három fent említett témával, bár nem minden epizód tartalmazza mindhárom elemet.
A sorozat premierje 2019. március 15-én volt, 18 epizóddal. 2021 májusában a második évad premierje előtt derült ki, hogy nyolcepizódos lesz a második évad.
A harmadik évad 2022. május 20-án jelent meg, kilenc epizóddal, amelyek közül az egyik az első évad „Három robot” c. részének folytatása volt.
A sorozatot Joshua Donen, David Fincher, Jennifer és Tim Miller készítette. Miller showrunnerként és producerként dolgozik Joshua Donen, David Fincher és Jennifer Miller mellett. A Blur Studio által készített, különálló epizódokból álló részek általában nem kapcsolódnak egymáshoz, különböző narratívát és animációt tartalmaznak, és számos ország animációs alkotói készítik. A sorozat tulajdonképpen antológia, különféle műfajokat tartalmaz, elsősorban vígjátékot, horrort, sci-fit ötvöz. Minden epizód a sorozat nevének témáihoz kapcsolódik. Azonban nem minden epizód tartalmazza mindhárom témát.
Nagy elődök hatása
A sorozatot az 1977-ben induló Heavy Metal sci-fi képregény antológia és 1981-ben a Love, Death & Robots-hoz hasonlóan rajzfilmet is kapó Heavy Metal című animációs sci-fi ihlette. A Heavy Metal egy tehetségkeltető volt anno, a művészek szabad játékteret és kezet kaptak. Pont mint a Love, Death…-nél.
Fincher és Miller a fejlesztés alatt a Metal Hammer sorozat újragondolására gyűjtött producereket. A cél egy egészestés animáció lett volna. A Metal Hammer (ne zavarjon meg a rockzenei stílus és magazin, engedd most el) maga is a humor, a horror és tudományos fantasztikum határmezsgyéjén lovagolta meg a repülő robotlovakat.
Az új projektre azonban tizenegy évig a fejlesztési pokol várt, mígnem a Netflix beleegyezett, hogy lesz a projekt szponzora és forgalmazója, de film helyett televíziós sorozatként adják ki, ja és ami a legfontosabb, más néven és struktúrában. Milyen jól tették! Egyfelől így több alkotó is lehetőséget kapott, másfelől elmarad a kínos hasonlítgatás a Metal Hammerhez. Azt kell itt látni, hogy a Hammerben a legnagyobbak rajzoltak, Moebiustól Robert Crumbig. Jobb is, hogy nem csináltak egy kis piramist a nagy piramis árnyékában.
Miért nem olvass kritikákat és ajánlókat
Tudom most önmagunk ellen is beszélünk, de van benne igazság. Egy ilyen komplex antológiarendszert könnyebb félreérteni, mint érteni.
A sci-fi sorozatok egyik nagy veszélye, hogy ha népszerűvé válik, rászabadul a számítógép-játékos és a fantasy társadalom, aminek egy részének lelki fejlődése a Star Wars és a Star Trek közé szorult be. Ez a réteg pedig Transformers-szerű Michale Bay szemfényvesztő csimm-bummokat vár el. Ezt a sorozat látványvilága részben meg is adja, de a másik fele az animációs technikák és történetmesélés szabad tárházában bogarászik. És milyen jól teszi! Sok eredeti képi világ így eljut a nagyközönséghez is. A felemás megítélés, a szájhúzogatás abból jön, hogy az epizódok nagyon különbözőek. Ami összességében a sorozat erénye, a bugyuta megoldásokhoz szokott fogyasztóknak nettó fura.
Szerencsére 20 percet még ők is kibírnak, aztán jön egy olyan rész, amit képes feldolgozni a nem túl barázdált cortex is.
Love, Death + Robots
Nem szeretném spoilerezni a sorozatot, csak annyit mondhatok, hogy bátran vakon kezd el nézni, akkor is, ha nem szereted a sci-fit. A történetek fele modern meseként is tökéletesen funkcionál.
A Love, Death + Robots egy antológiasorozat, tehát a kortárs animáció lakmuszpapírja is.
Itt tartunk most, vagyis a jövőben, és ez nem rossz. Kivéve, hogy sok a disztópia.
A részek hosszúsága meglepően szabados: 5 és fél perctől egészen majd félórás részig minden van itt. Az első teljes évad egészen pontosan 220 percet tesz ki. A többi is lezavarható két óra alatt, bár szerintem érdemes szünetet tartani, és vannak olyan részek, amit érdemes kétszer is végignézni.
A harmadik évadban a Raj és a Jibaro című rész egészen zseniális. Egészestés filmet nekik.
A harmadik évad utolsó részeként bemutatott Jibaro tökéletesen egyesíti magában mindazt, amiért ez a válogatás megszületett. Vizualitása nemcsak élő szereplős műveket megszégyenítő, de példátlan módon egy rendkívül egyedi rendezői formanyelvbe ágyazódik, fantasztikuma és az ahhoz kapcsolódó jelképrendszer pedig minden elvárásunkra rácáfol. Egy gyönyörű kárhozattörténet és példabeszéd is egyben. A történetben senki nem jó vagy rossz, és azért is fontos, hogy többször megnézd, mert a képi világa, a hangsáv elképesztő játékossága első körben le fog nyűgözni, tényleg a szemed fényét elviszi. A második megnézésére már tudsz a történetre figyelni. A Jibaro szirénes, konkvisztádoros, kalandoros meséjének méltó helye van 2022 legfontosabb mozgóképes alkotásai között.
18+-tól a végtelenbe és tovább
A 18+-os korhatár nem csupán az erőszakos részeknek köszönhető. Igen, sokszor fröccsen a vér, csúszik az agyvelő, de nem csak kizárólag erre értendő a magasabb korhatár. Olyan történetek kerülnek előtérbe, melyek nem pusztán fizikálisan, hanem lelkileg és mentálisan is erőteljesebb hatást gyakorolhatnak a nézőre. Arról nem is beszélve, hogy a komolyabb részek minden képkockája hibátlan időzítéssel csapódik be az érzékszerveinkbe.
A Love, Death + Robots részei után lehet furákat álmodni. Minden egyes rész egy különálló történetet mesél el, viszont nem csak tartalmi, de még strukturális felépítettségükben is erősen különböznek ezek. Elég széles e téren a paletta, hiszen a már-már élethű, fotórealisztikus animáció mellett helyet kapnak még olyanok is, mint a régi, retro képregénystílus, a japán anime, az élőszereplős és rajzolt mix vagy mindezeknek az összegyúrása. A Love, Death + Robots olyan, mint egy fagyizó pultja, minden ízből vehetsz egy-két gombócot. Persze van olyan, amit magadtól sosem ennél meg, mert más az ízlésed. Ez így van rendben. Love, Death + Robots nagy megfejtések kis adagokban. Biztosra veszem, hogy még a fanyalgóbb nézők is meg fogják találni a nekik tetsző stílust, mindenféle és fajta történet vagy üzenet nélkül is.
Ezzel kapcsolatosan pedig azonnal adódik a kérdés, hogy ha egy-egy epizód mondjuk 6 vagy 8 perc hosszú, akkor mégis milyen történeteket tudnak így elmesélni, milyen világokat képesek ezáltal kreálni. Jelentem ez megy a legjobban a sorozat készítőinek, szinte minden csapat képes volt egy hihető, átélhető világot építeni.
Pont ez a sorozat ereje, hogy egy-egy rész elképesztően jó mimikri, egy Matrix vagy francia képregény, vagy japán anime világához. Klasszikus borzongás hívei is kapnak itt csemegét maguknak, minden évadban van valami steampunkos, gótikás, Poe-s, Lovecraftos rész. A harmadik évadban jött egy legnagyobbakat megidéző tengeri kaland David Finchertől.
A legjobb részek személyes véleményen szerint: Beyond the Aquila Rift, Good Hunting, Zima Blue, Ice age, Tall Grass, Drowned Giant, Swarm, In Vaulted Halls Entombed, Jibaro, The Witness. Alberto Mielgo nevét pedig jegyezzük meg, mert ebben a nagy filmdömpingben is képes új vizuális nyelven megszólalni. A sorozat számos elismerést nyert a Primetime Creative Arts Emmy Awards-on.
Megrázó, kegyetlen, impozáns, filozofikus, gyönyörű, humoros, szomorú, felejthetetlen, cyberpunk, steampunk, anime, és mind egyszerre. A Love, Death + Robots az a véres vegyes felvágott, ami sikerült. A filmsaláta lehet ízletes, még akkor is, ha animált.
