Van Budapesten egy olyan klub, ahova egy titkos folyosó vezet, melyet csak azok ismerhetnek, akik közel vannak a tűzhöz, vagyis az Ötkerthez. Izgalmasan hangzik, ugye? Nekünk most abban a megtiszteltetésben volt részünk, hogy Blatt Imrével, a Secret Room egyik alapítójával beszélgethettünk a helyszínen múltról, jelenről és jövőről. Imi ritkán szokott megjelenni vagy nyilatkozni nyilvános felületeken, így biztos sokan szívesen olvasnátok arról, hogy ki is áll az egész mögött.
Mesélj nekünk kicsit magadról: honnan indultál, és hol tartasz most? Hogyan indult a Secret Room?
Röviden magamról annyit tudnék elmondani, hogy 44 éves vagyok, Békásmegyeren éltünk 11 éves koromig, majd Paksra költöztünk szüleim szülővárosába. 22 éve indultam DJ-ként Pakson-Szekszárdon, majd mikor 2002-ben visszaköltöztem Budapestre, elkezdtem bulikat szervezni, ahova rengeteg külföldi fellépőt hívtam. Később ennek gyümölcseként egyre több nagy klubba sikerült bekerülnöm, majd pár év után nagy külföldi sztár DJ-k mellett állhattam a pultban olyan helyeken, mint a Pacha club, a Merlin, a Süss Fel Nap, a Cinema Hall, az A38, és különböző fesztiválok.
2013-ban megkerestek az akkor induló Úri Muriból, hogy hagyjam ott az autóvillamossági műszerész szakmát, amit addig a DJ-skedés/buli szervezés mellett párhuzamosan csináltam, és legyek az Úri Muri rezidens DJ-je, valamint programszervezője főállásban.
Sokat hezitáltam, ez volt az a pont amikor a hobbim a megélhetésem lehetett, így bevállaltam, és otthagytam az eredeti szakmámat, és szerencsére sikerült az Úri Muriból kihozni egy sikersztorit. 7 évvel ezelőtt, amikor az Úri Muriból eljöttem, megkerestem Csókay Beniéket, hogy mit szólnának hozzá, ha összedobnánk a kapcsolatainkat és a tapasztalatainkat, és az Ötkert fölötti helységből csinálnánk egy szoba jellegű kis zártkörű bulihelyet, klubhoz méltó hangtechnikával, DJ pulttal a közepén. Nagyon sok közös munka volt és van benne, és úgy gondolom, hogy ez szintén egy sikersztorinak mondható történet lett.
Ha valaki végignézi a Resident Advisor-on a múltbéli fellépéseidet, egy elég komoly listát talál. Rengeteg nagy fellépővel álltál egy pultban a 22 éves DJ pályafutásod során: a bookingokban is részt vettél? Saját estéid, rendezvénysorozatod is van esetleg?
Igen, valóban volt alkalmam jó néhányszor nagy fellépők előtt játszani, amire büszke is vagyok, ez egy izgalmas időszak volt. Köszönet a MadeInn-nek és a Stayfly-nak majd, az Úri Murinak és a Secret-nek (valamint a többi szervezőnek, kluboknak, akik meghívtak, és úgy gondolták, hogy jó az amit csinálok). A bookingokat az Úri Muri óta én intézem, igyekszem ár-érték arányban jó DJ-ket/producereket válogatni a helyszínhez, az anyagi kerethez és az ízlésemhez megfelelően. Saját rendezvénysorozatom a Sunflowerz 3-4 éve fut, olyan guest artist-okkal, mint STEVE O’ SULLIVAN, EAST END DUBS, DJ W!LD, RICH NXT, POLITICS OF DANCING, FERRO, STEFFEN DEUX, JEDSA SOUNDOROM, KIRIK, SAKRO, OLIVIAN NOUR, SILVER CITY live, OKAIN, MANUEL SAHAGUN, vagy az ITALOBOYZ.
Beszélj egy kicsit még a DJ oldaladról, zeneileg hogyan határolnád be magad?
Mostanában a család mellett, – van egy 10 hónapos szuper mosolygós kisfiunk Imi, és egy 3 éves tűzről pattant nyughatatlan zseniális kislányunk, Petra. – és a koromnál fogva kicsit háttérbe szorult egy időre ez az oldalam. Míg régen heti háromszor álltam a pultban, most kb. havi egyszer. A lemezeket természetesen ugyanúgy veszem, gyűjtöm, mint régen, és a digitális megjelenéseket is követem, csak a fellépéseket fogtam vissza, de ezen a közeljövőben szeretnék pozitív irányba változtatni.
Stílusban nem igazán tudom magam behatárolni, pont ezért vannak all night long estéim,
amikor 6-7 órába nagyjából bele tudom rakni A-tól Z-ig amit szeretek: detroit-tól
a románig, disco-tól az erős koszos house-ig, vagy a techno-ig.
De ha nagyon muszáj behatárolni magamat, akkor talán azt tudnám mondani, hogy a dögös, valamiféle vagány, funkos, lépegetős groove-okat szeretem, kell hogy legyen benne zeneiség, instrumentális hangszerek, harmónia, dinamika. Fontos, hogy táncolható legyen, valamint ne legyen buta hatásvadász, túltolt nyálas vokálos, vagy kommersz. Az old school hip hop-ból jövök, így sok esetben ezek jellemzői dominálnak azokban a zenékben, amit szeretek. De talán a legfontosabb, hogy mindegy hogy minimal, micro, disco, vagy tech, de HOUSE legyen, és jó fajta!
A család mellett hogy lehet egy ilyen munkakört ellátni? Mit szóltak hozzá a többiek, a tulajdonosi kör?
Nehéz! De nem megoldhatatlan. Minden szülő törekszik arra, hogy minél több időt tudjon a gyerekeivel tölteni, minél többet tudjon nekik átadni abból, amije van, és amikor a gyereke a szemébe néz, akarva akaratlanul felmerül a kérdés benne, hogy vajon mennyi időm van erre, illetve, hogy csináljam, hogy időm legyen rá? Közhely, de tényleg a legnagyobb dolog az életben a gyermek. De emellett nem vagyok álszent, ez egyben az élet legnehezebb dolga is, egy igazi érzelmi hullámvasút és egy óriási feladat, ami nagyon fárasztó is. Akinek nincs ott egy nagyszülő, bébiszitter, bármilyen segítség a szomszédban, és kvázi otthonról dolgozik, az szerintem tudja, hogy miről beszélek. Hogy mit szóltak ehhez a többiek? Nekem szerencsére volt közben egy covidos szünet, de egy biztos: munkaadói oldalról nagy tolerancia kell hozzá, bizalom, tisztelet, szeretet, jó baráti-, és/vagy üzleti kapcsolat, elégedettség, a másik oldalról pedig valami olyan képesség és produktum, megbízhatóság, elismert múlt, személyiség, ami ezt toleranciát indokolja. De van még egy oldala: a családi oldalról is kell hozzá a támogatás, amit a feleségem részéről kapok, mi oda-vissza igyekszünk támogatni egymást, emellett 4 éve egyenértékűen próbáljuk nevelni a gyerekeinket.
Hogy lesz valaki jó klub manager, programszervező és DJ egyben?
Mindegyik pozíció egy folyamatos kompromisszum a művészi önmegvalósítás és az üzlet között. Bár örök mottóm, hogy a minőség mellett való makacs küzdelem és kitartás kifizetődő, így csak ezekre kell összpontosítani. Viszont amíg nem a tiéd a hely 100%-ig, és más pénzével “játszol”, addig meg kell találni az arany középutat a művészet és a bevétel között. Talán a “DJ” az egyetlen kivétel: én mindig azt szoktam mondani, hogy egy zenész akkor tudja kihozni magából a maximumot, és akkor tud igazán kialakulni zenei identitása/arca, ha nincsenek olyan befolyásoló körülmények, mint az anyagiak, megfelelési kényszer, stb.
Ezzel például egy hétről-hétre játszó rezidens DJ megadhatja a klub zenei identitását is. Nálam ez mindkét klub esetében így volt. A klub manageri munkakör pedig jött magától, ami egy nagyon sokoldalú feladat. Sokáig hozzám tartozott a kommunikáció, a fotók, az email körlevelek, a kártyás adatbázis kezelés, a jegyszedés, a VIP lista, a karbantartások, a számviteli dolgok, kifizetések, és a programszervezés is a rezidens DJ szerepkör mellett. Mostanra viszont van már külön emberünk a marketingre. Fontos, hogy folyamatosan együtt élj és menj a klubbal. Érezni kell a hely minden rezdülését, hogy rögtön tudj reagálni az olyan változásokra, mint egy új rivális klub nyitása, a közönség folyamatos átalakulása/cserélődése, stb.
Egy kis klubban, ami egy pár száz fős törzsközönségre épül, pár év alatt kialakul egy belterjesség, mivel egy kis közösségről van szó: párkapcsolatok alakulnak ki, majd szakítások, utána jön a “nem megyek oda mert Ő ott lesz” …de történt több olyan eset is, ahol már házasság és gyerek is lett abból, hogy mindkét fél szerette a Secret-et, és nálunk találkoztak először. Szóval azzal együtt, hogy vannak már Secret baby-k is, sajnos a gyerekesek, családosok, haraggal szakítók mindig kiesnek, nem járnak már ide, amit pótolni kell, új közönséget építeni, új törzsközönséget kell “kinevelni”. Egyszóval a folyamatos változásokra reagálni kell, és mindezt úgy, hogy az elképzeléseid és az alapirány megmaradjon. Közben pedig nem elég csak szinten tartani a helyet, hanem fejlődni is kell (pl. új hazai brand-ek, szervezők kinevelése, külföldi fellépők).
Mindezek mellett úgy érzem, hogy a Secret Room jelenleg többnyire ki van maxolva: egy 30nm-es
helyről, vagyis egy teraszos nappaliról beszélünk, ami még 7 év után is tele van, és képes fejlődni.
Erre magamban büszke vagyok, de sohasem lehetek teljesen elégedett, mert mindig van mit javítani. Egy bulihely akkor van rendben, ha jó a közönség összetétel, a személyzet, a helyszín, a zene, és mindig tele van. Akkor jó, ha ezek harmóniában vannak.
Ritkán áll módomban körbejárni a budapesti szórakozóhelyeket, de pár hete tettem egy kört, és az volt konklúzió, hogy még mindig nincs egy ilyen hely sem a fővárosban.
Mi a különbség a mostani, illetve a te generációd közötti DJ-k tekintetében?
Amikor én kezdtem, akkor körülbelül 4-5 nagy klub volt a fővárosban, ahol elektronikus zene ment, és volt 3-4 lemezbolt, – meg vidéken még kb. kettő – digitális forrás nem létezett. A szemem láttára tépték szét a borítót nagy magyar DJ-k a lemezboltban, kapkodva az új lemezért: ennyire kellett harcolni 1-1 jó zenéért. Egy pár lemezjátszót meg keverőt 1 éves spórolásból lehetett kigazdálkodni. Nem beszélve arról, hogy a lemezek ára nem volt sokkal kevesebb a mostaninál. Emlékszem, hogy 2002-ben 100 ezer forint volt a fizetésem, abból 70 a Villányi úti albérlet, és 2500-3500 egy darab lemez. Most bárki vesz egy kontrollert 100-150 ezer Ft-ból, leszedi a YouTube-ról a zenéket, és tárt karokkal várja őt a rengeteg kis- és nagy klub, illetve kocsma. Egy este alatt simán hazaviszi egy DJ manapság egy kontroller árát. Ez világszinten is így van, nem csak itt. Kivéve persze a kultusz helyeket. Sok megkeresést kapok DJ-ktől, és sajnos ritka az igazi produktum. Ha valaki például azt mondja nekem, hogy ő mindent tud játszani, az számomra azt jelenti, hogy egyik stílusban sem igazán jó. Inkább legyen jó valaki 1 stílusban, de abban nagyon!
Melyek egy jó DJ ismérvei?
A jó DJ, mint előadóművész számomra azt jelenti, hogy hogyan tudsz tanítani és szórakoztatni egyben, hogyan tudsz a közönség felé eljuttatni többnyire nem közismert zenéket/zenei műfajokat úgy, hogy abban DJ szettben legyen valami különleges, legyen benne valami csavar, vagányság és egyediség, amellett, hogy végig táncoltat és megfog érzelmileg. Diszkót is lehet úgy válogatni/játszani, hogy a techno fanatikus is elszálljon tőle, vagy észre se vegye, hogy ez diszkó volt, amit elvileg utál! Ahhoz, hogy reagálni tudj a pultban a tánctér rezdüléseire, a nem várt történésekre, a sok-sok éves zene hallgatás és DJ tapasztalat elengedhetetlen szerintem. És persze a rengeteg energia! Én heti 3 este zenéltem 1 éven keresztül az Úri Muriban, majd a Secret-ben több éven át minden egyes este ott voltam, és minden héten játszottam 1 vagy 2 alkalommal. Ez nem könnyű fizikailag sem! De az első pár évet csak így lehet csinálni, ha zenei arculatot szeretnél egy klubnak kialakítani.
A másik fontos feladat, hogy egy tapasztalt DJ-nek meg kell
tudni birkózni az x-y-z generáció különbségeivel is.
A zenei ízlés nem veleszületett dolog, de tanulható/tanítható, a zenei ízlést az adott egyén zenei életútja és élményei formálják. Viszont egy biztos: nem lehet ráerőszakolni egyik estéről a másikra a jelenlegi generációra, vagy egy laikusra azt, amin te 22 év alatt lépésről lépésre végig mentél, mert ahhoz, hogy ez elsőre átmenjen, nekik is végig kéne menni ugyanazon az úton, amin te végigmentél. Viszont abszolút tanítható a dolog, úgy kell tudni tálalni, vegyíteni a nehezebben érthetőt a könnyebben emészthetővel, hogy ez átmenjen – persze a saját határaidon, stílusodon belül.
A COVID bezárás hogy érintett titeket?
Ez minden szórakozóhelynek, és ebben az iparágban dolgozónak rémálom volt. Konkrétan zéró havi bevétel, nulla támogatással, és mindezt abban az állandó bizonytalanságban, hogy minden nap azt gondoltad, hogy a jövő hónapban már nyitás van. De túléltük. Aztán amikor vége lett a pandémiának, azzal szembesültünk, hogy ami előtte egyértelmű volt, az utána már nem volt az.
Azt hamar leszűrtük, hogy a 30 pluszosokat nem tudjuk hétről-hétre megmozgatni, a fiatalabbakat viszont igen, így több teret kaptak az újabb tehetségek. Sokat gondolkodtam azon, hogy mi lehet ennek a folyamatnak az oka. Szerintem a fő ok a felelősségtudat: előtte mindenki benne volt egy mókuskerékben, hétről-hétre megszokta, hogy hétvégén szórakozni jár, azonban ebből kénytelen volt kiszakadni a pandémia miatt, és kénytelen volt egy másik énjének teret adni. Amikor pedig újra lehetett menni, addigra már nem a bulizás volt a prioritás. A fiatalok, akiknek nincs még családjuk, a karrier még messze, az ő esetükben nincs ott még az a fajta visszatartó felelősség tudat. Szerintem ez a kulcsa az egésznek. Most ennyi idő elteltével már újra több 30+-ost látok visszatérni az eredeti kerékvágásba.
Téged személy szerint hogy érintett a covid?
A szórakozóhelyből egyik napról a másikra zéró bevételem származott, a feleségem sem dolgozott kislányunk, Petra miatt, viszont én, mintha ráéreztem volna, pont a pandémia előtt nyitottam egy kézműves pékséget, ami átsegített minket ezen az időszakon. Mázli volt.
Visszakanyarodva a Secret Room-ra, a belépés hogy van most nálatok? Ki juthat be és hogyan?
Bárki, aki átmegy a szűrőn, (facecontrol) és megveszi a belépőt.
A Secret Room az Ötkerten belül van, ez hátrány vagy előny?
Kétélű a dolog, de semmiképpen sem rossz üzleti modell. A közös bejárat miatt voltak már, lesznek is nehézségek, ezen kívül csak pozitívumai vannak, erősíti egymást a két hely.
És hogy mi a terv a jövőre nézve? Imi szerint az irány ugyanaz, csak még feljebb szeretnének menni, és még jobbat csinálni. Ebből kifolyólag a közeljövőben átalakításra/bővítésre készülnek, de erről még nem szeretett volna többet elárulni. Annyit kell tudni, hogy nagyon izgalmas dologra készülnek. Alig várjuk!
