Szenegál egykori elnöke, Abdoulaye Wade, mint minden magára valamit is adó afrikai diktátor, mert – és, ami igazán fontos, tudott is nagyokat álmodni. A 2000-től 2012-ig hatalmon lévő államférfi a gazdasági világválság közepette, a csőd szélén közel öt milliárd forintért megépítette Afrika legmagasabb szobrát, a negyvenkilenc méteres, Afrika reneszánsza emlékművet.
Az egyszer biztos, tényleg nagyon nagy. Sőt, egyenesen grandiózus. Pont, ahogy azt Abdoulaye Wade elképzelte. Afrika legmagasabb szobrát 2010. április 3-án adták át, szinte napra pontosan két évvel az után, hogy Szenegál fővárosában, a Dakart övező nyomornegyedek szomszédságában építeni kezdték. Javában tombolt a gazdasági válság, minek következtében a nyugat-afrikai ország lakosságának negyvenhét százaléka mélyszegénységben, munka nélkül, kilátástalanságban tengődött.
Ezért sem értették a nép egyszerű gyermekei, hogy ilyen körülmények között miért kell egyáltalán a monumentális emlékmű nekik. Nos, az előre (nem) látó Wade elnök úr természetesen tudta a jogosnak tűnő kérdésre a választ. Ezért volt ugyebár ő az elnök, és nem valaki más. Optimista emberként tökéletesen meg volt győződve arról, hogy Afrika reneszánsza (franciául: Monument de la Renaissance Africaine)a világ bármely pontjáról tömegével vonzza majd a turistákat, így aztán simán visszahozza a beleölt hatalmas pénzösszeget. Ennek megfelelően a szobor látogatását belépődíj megvásárlásához kötötte, aminek bevételéből – ötletgazdaként – potom 35 százalékra igényt is formált. Nem hiába, minden álszentnek maga felé húz az enyves keze.
Nem ez volt azonban az egyetlen gond vele. Mármint a szoborral.
A százméteres dombon álló, rézből készült szoborcsoport három emberalakot ábrázol, mondjuk úgy, ledér öltözetben. Nekünk itt Európa szívében ez fel sem tűnne, ám Szenegál szinte teljes lakossága muszlim vallású – náluk pedig szigorúan tilos bárminemű emberábrázolás.
A kompozíció acélos izmokkal megáldott férfi főalakja negyvenkilenc méteres magasságával, három méterrel magasabb, mint az amerikai Szabadság-szobor. Mindez véletlen volna? Naná, hogy nem. Egyszerűen nagyobbnak kellett lennie. Máskülönben, hogy a csodába szipkázhatná el mit sem sejtő turisták sokaságát Párizs, vagy éppen New York utcáiról, a városnéző buszok kényelmes ülésiből.
Afrika reneszánszát a helyi erőnek számító Pierre Goudiaby építészmérnök tervezte Wade elnök víziói alapján, aki végül meglepő helyről, a távoli Észak-Koreából kért, és „kapott” segítséget a kivitelezéshez. Szorgos kezeket importált az ázsiai diktatúrából, ahogy az az afrikai kontinensen egyébként bevett gyakorlatnak számít. (Talán ezért is lett szocreál hangulata a kész műnek, bár az is lehet, hogy ez már csak felesleges belemagyarázás.) Azon meg végképp ne akadjunk fent, hogy az emlékmű Afrika népeinek felszabadulását, szabad önrendelkezését hivatott szimbolizálni…
Nem baj, megoldjuk okosba’.
De mivel Szenegál nem rendelkezett elég tőkével, hogy kifizesse a nagyszabású projekt teljes, majd ’5 milliárd forintra rúgó költségeit, kénytelen volt földterületeket felajánlani Észak-Korea vezetésének. Wade mondjuk ekkor sem esett különösebben kétségbe, ahogy fogalmazott, az efféle állami cégeknél ez már csak így megy, szóval just keep calm everybody.
Noha a szobor egyéves késéssel került átadásra, az avató bulin fellépő Akon megpróbálta kárpótolni mindazokat, akiknek amúgy kicsit sem hiányzott a szobor az életükből.
