Barion Pixel

Young Black Teenagers, avagy a rap-csapat, amely több figyelmet kapott a neve, mint a zenéje miatt

Kiss Márk

2022.10.17.

5.5 perc

Elmondásuk szerint volt, hogy napi húsz interjút adtak, mégsem tudták megértetni az emberekkel, hogy fehérként is éppúgy lehetnek feketék. Következzen a Young Black Teenagers története nem csak színvakoknak.

A kilencvenes évek puskaporos New Yorkjában járunk, ha úgy tetszik a hiphop mára színarannyá érett korszakának csúcsán, mikor szinte minden valamirevaló tömbház bejárata előtt kinőtt egy bőgatyás, Timberland bakancsos rap-csapat a földből, hogy aztán valamilyen úton-módon megpróbáljanak befutni.
A legtöbb esetben azonban, amilyen gyorsan feltűntek ezek a kollektívák, olyan gyorsan el is vesztek a süllyesztőben, köszönhetően a piac elképesztő telítettségének – ha egyáltalán eljutottak a „nagybani” áhított kapujáig a wannabe rapperek. Persze vannak, akik megcsinálták a szerencséjüket és mind a mai napig meghatározó alakjai a globális zeneiparnak, elég mondjuk Nas, Jay-Z, vagy a Wu-Tang Clan nevét említenünk, de sokan sajnos még az amúgy elvitathatatlan tehetségük ellenére sem tudtak megmaradni a köztudatban.

Ilyen krú volt az öttagú Young Black Teenagers (YBT) csapata Long Island-ről, akik leginkább a nevükkel hívták fel magukra a figyelmet, pedig a zenéjük is bőven megért volna egy misét. Vagy kettőt.

Long Story Short; a fiatal fekete tiniket történetesen egytől egyig fiatal fehér srácok alkották, és ez az egyszerű tény jócskán rányomta a bélyegét az egész munkásságukra.

(Az igazsághoz azért feltétlen hozzátartozik, hogy az egyikük, A.T.A., Puerto Rico-i gyökerekkel rendelkezett. A többiek, Kamron, First Born, Tommy Never, valamint DJ Skribble viszont valóban a kaukázusi nagyrasszhoz tartozik.)

YBT a kilencvenes évek legelején lett ismert, egészen pontosan 1991-ben. Ekkor adták ki debüt lemezüket, a Young Black Teenagers-t. A korong a Public Enemy mindenható producere, Hank Shocklee által alapított, Sound of Urban Listeners kiadó égisze alatt látott napvilágot. A lemezen – többek között – olyan boom bap bombák szerepeltek, mint a Rém Rendes Család Kelly Bundy-jának címzett óda, a Nobody Knows Kelli, vagy a Madonnát kóstolgató, To My Donna. A kissé áthallásos, Proud to be black-ről már nem is beszélve…

Habár a bemutatkozó album nem hozta meg a várt áttörést a srácoknak, a csapatnév annál nagyobb hype-ot kapott a médiában. Csak éppenséggel nem a legpozitívabb értelemben. Az emberek, fehérek és feketék egyaránt, képtelenek voltak mit kezdeni a fehérbőrű „fekete” tinikkel, ezért aztán gyakorta viccet csináltak belőlük. Hiába hangoztatták lépten-nyomon a YBT tagjai, hogy a névválasztással úgy en bloc a hiphop, illetve az azt életre hívó afroamerikai kultúra előtt szeretnének tisztelegni, ennek nem volt különösebb hatása a megítélésükre. Továbbra sem vették komolyan őket, amiben közrejátszott a Vanilla Ice jelenség, továbbá, hogy akkoriban még az amúgy nagy becsben tartott Beastie Boys-t is inkább rock csapatként aposztrofálták.

A Young Black Teenagers nevet egyébként a már említett Shocklee aggatta rájuk anno, ő volt az, aki összerakta
a brigádot azzal a nem titkolt szándékkal, hogy egy sikeres fehérekből álló rap-csapatot hozzon létre.

Az ír és norvég felmenőkkel büszkélkedő Kamron egy interjú során, így próbálta interpretálni a dolgot:

A feketét elég sokféleképpen körül lehet írni. Említhetjük az embereket, a fekete lyukat, vagy az ismeretlent. Valójában jelenthetné hiphop kultúra egészét, bármilyen féle-fajta embernek. Csak az számít, hogy te miként éled meg és képviseled ezt a stílust. Nincsenek feketék és fehérek. Mindenki más.”

A fenti sorok tulajdonképpen a YBT ars poeticájának is tekinthetőek, amitől egy tapodtat sem voltak hajlandóak eltávolodni a srácok, még a látszólagos meg nem értés és az állandó gúnyolódás közepette sem.

Második, Dead Enz Kidz Doin’ Lifetime Bidz című lemezük már a MCA Records jóvoltából jelent meg 1993-ban. Időközben a brigád négytagúra olvadt, miután Tommy Never köszönte a lehetőséget, de inkább kiszállt a buliból. Ez a lemez, az előzőhöz képest legalábbis, egészen jó kritikákat kapott, sőt, az ezen helyet kapó, Tap the bottle a platina státuszt is elérte, mialatt az amerikai százas toplistán egészen az előkelő hatodik helyig kúszott fel.

És pont mikor senki sem számított volna rá a csapat útjai külön váltak, a Young Black Teenagers szép csendben megszűnt létezni. Ennyi volt. Hogy miért alakult így, arra sosem kaptunk érdemi választ.

A tagok közül DJ Skribble az MTV-nél talált új otthonra, évekig szerepelt csatornán lemezlovasként, majd később autós boltot nyitott Queensben. Kamron szintén dj-ként tevékenykedik, miközben Marksmen nevű médiacége filmek, zenei kiadványok, videójátékok, illetve reklámok gyártásában vesz részt. A.T.A. és First Born teljesen felhagyott a zenéléssel, előbbi saját ruhamárkáját viszi, míg utóbbinak tetováló szalonja van Brooklynban. Végül, de nem utolsó sorban Tommy Never gazdasági tanácsadással foglakozó vállalkozását irányítja manapság.

Tisztelt Olvasó!
A magazinnak szüksége van a segítségedre, támogass minket, hogy tovább működhessünk!

A 4BRO magazint azért hoztuk létre, hogy olyan egyedi és minőségi tartalmak születhessenek, amelyek értéket képviselnek és amik reményeink szerint benneteket is érdekelnek.

Az ilyen tartalomalkotás azonban időigényes és egyben költséges feladat, így ezen cikkek megszületéséhez rátok, olvasókra is szükség van.
A magazin működtetésére nagylelkű és folyamatos támogatásotok mellett vagyunk csak képesek. Kérjük, szállj be te is a finanszírozásunkba, adj akár egyszeri támogatást, vagy ha megteheted, legyél rendszeres támogatónk.

Amennyiben értékesnek érzed munkánkat, kérlek támogasd a szerkesztőséget a cikkek megosztásával.
Kapcsolódó cikkek

Magyar punkok, akik bevették a világot

Ki a legjobb MC? Minden idők legjobb rapperei

DJ Premier plánban

Az Alchemist-sztori: az alkimista, aki azon kísérletezik, hogy önmaga legjobb verziója legyen

Elfeledett kincsek: The Baby Huey Story

Nujabes: szürke eminenciás a színes zenék mögött