Elmondásuk szerint volt, hogy napi húsz interjút adtak, mégsem tudták megértetni az emberekkel, hogy fehérként is éppúgy lehetnek feketék. Következzen a Young Black Teenagers története nem csak színvakoknak.
A kilencvenes évek puskaporos New Yorkjában járunk, ha úgy tetszik a hiphop mára színarannyá érett korszakának csúcsán, mikor szinte minden valamirevaló tömbház bejárata előtt kinőtt egy bőgatyás, Timberland bakancsos rap-csapat a földből, hogy aztán valamilyen úton-módon megpróbáljanak befutni.
A legtöbb esetben azonban, amilyen gyorsan feltűntek ezek a kollektívák, olyan gyorsan el is vesztek a süllyesztőben, köszönhetően a piac elképesztő telítettségének – ha egyáltalán eljutottak a „nagybani” áhított kapujáig a wannabe rapperek. Persze vannak, akik megcsinálták a szerencséjüket és mind a mai napig meghatározó alakjai a globális zeneiparnak, elég mondjuk Nas, Jay-Z, vagy a Wu-Tang Clan nevét említenünk, de sokan sajnos még az amúgy elvitathatatlan tehetségük ellenére sem tudtak megmaradni a köztudatban.
Ilyen krú volt az öttagú Young Black Teenagers (YBT) csapata Long Island-ről, akik leginkább a nevükkel hívták fel magukra a figyelmet, pedig a zenéjük is bőven megért volna egy misét. Vagy kettőt.
Long Story Short; a fiatal fekete tiniket történetesen egytől egyig fiatal fehér srácok alkották, és ez az egyszerű tény jócskán rányomta a bélyegét az egész munkásságukra.
(Az igazsághoz azért feltétlen hozzátartozik, hogy az egyikük, A.T.A., Puerto Rico-i gyökerekkel rendelkezett. A többiek, Kamron, First Born, Tommy Never, valamint DJ Skribble viszont valóban a kaukázusi nagyrasszhoz tartozik.)
YBT a kilencvenes évek legelején lett ismert, egészen pontosan 1991-ben. Ekkor adták ki debüt lemezüket, a Young Black Teenagers-t. A korong a Public Enemy mindenható producere, Hank Shocklee által alapított, Sound of Urban Listeners kiadó égisze alatt látott napvilágot. A lemezen – többek között – olyan boom bap bombák szerepeltek, mint a Rém Rendes Család Kelly Bundy-jának címzett óda, a Nobody Knows Kelli, vagy a Madonnát kóstolgató, To My Donna. A kissé áthallásos, Proud to be black-ről már nem is beszélve…
Habár a bemutatkozó album nem hozta meg a várt áttörést a srácoknak, a csapatnév annál nagyobb hype-ot kapott a médiában. Csak éppenséggel nem a legpozitívabb értelemben. Az emberek, fehérek és feketék egyaránt, képtelenek voltak mit kezdeni a fehérbőrű „fekete” tinikkel, ezért aztán gyakorta viccet csináltak belőlük. Hiába hangoztatták lépten-nyomon a YBT tagjai, hogy a névválasztással úgy en bloc a hiphop, illetve az azt életre hívó afroamerikai kultúra előtt szeretnének tisztelegni, ennek nem volt különösebb hatása a megítélésükre. Továbbra sem vették komolyan őket, amiben közrejátszott a Vanilla Ice jelenség, továbbá, hogy akkoriban még az amúgy nagy becsben tartott Beastie Boys-t is inkább rock csapatként aposztrofálták.
A Young Black Teenagers nevet egyébként a már említett Shocklee aggatta rájuk anno, ő volt az, aki összerakta
a brigádot azzal a nem titkolt szándékkal, hogy egy sikeres fehérekből álló rap-csapatot hozzon létre.
Az ír és norvég felmenőkkel büszkélkedő Kamron egy interjú során, így próbálta interpretálni a dolgot:
„A feketét elég sokféleképpen körül lehet írni. Említhetjük az embereket, a fekete lyukat, vagy az ismeretlent. Valójában jelenthetné hiphop kultúra egészét, bármilyen féle-fajta embernek. Csak az számít, hogy te miként éled meg és képviseled ezt a stílust. Nincsenek feketék és fehérek. Mindenki más.”
A fenti sorok tulajdonképpen a YBT ars poeticájának is tekinthetőek, amitől egy tapodtat sem voltak hajlandóak eltávolodni a srácok, még a látszólagos meg nem értés és az állandó gúnyolódás közepette sem.
Második, Dead Enz Kidz Doin’ Lifetime Bidz című lemezük már a MCA Records jóvoltából jelent meg 1993-ban. Időközben a brigád négytagúra olvadt, miután Tommy Never köszönte a lehetőséget, de inkább kiszállt a buliból. Ez a lemez, az előzőhöz képest legalábbis, egészen jó kritikákat kapott, sőt, az ezen helyet kapó, Tap the bottle a platina státuszt is elérte, mialatt az amerikai százas toplistán egészen az előkelő hatodik helyig kúszott fel.
És pont mikor senki sem számított volna rá a csapat útjai külön váltak, a Young Black Teenagers szép csendben megszűnt létezni. Ennyi volt. Hogy miért alakult így, arra sosem kaptunk érdemi választ.
A tagok közül DJ Skribble az MTV-nél talált új otthonra, évekig szerepelt csatornán lemezlovasként, majd később autós boltot nyitott Queensben. Kamron szintén dj-ként tevékenykedik, miközben Marksmen nevű médiacége filmek, zenei kiadványok, videójátékok, illetve reklámok gyártásában vesz részt. A.T.A. és First Born teljesen felhagyott a zenéléssel, előbbi saját ruhamárkáját viszi, míg utóbbinak tetováló szalonja van Brooklynban. Végül, de nem utolsó sorban Tommy Never gazdasági tanácsadással foglakozó vállalkozását irányítja manapság.
