Tegye fel a kezét, aki kapott már cikket ajándékba szülinapjára?
Sticó (Sticzay Péter – a 4BRO egyik alapítója) nélkül nem létezne a 4BRO.HU, ezért ezt a cikket most külön neki dedikáljuk. Mindent is példaképéről, Bruce Lee-ről.
Sokat töprengtünk azon, hogy bizonyos zsánerfilmek miért épültek be ennyire mélyen a magyar néplélekbe – hiszen a Kincs, ami nincs vagy éppen a Sárkány közbelép soha nem veszítenek fényükből. Az évek múlnak, mi magunk is öregszünk, ezek a filmek azonban halhatatlanok maradnak. E halhatatlanok csarnokából most az örökké izzó Kis Sárkányt idézzük meg – Bruce Lee-t, akinek neve szó szerint is ezt jelentette. Szakértők és harcművészek egész sora tartja őt minden idők legnagyobb hatású harcművészének. A 20. századi popkultúra olyan ikonjának, aki elsőként volt képes áthidalni a szakadékot Kelet és Nyugat között.
A Time magazin a 20. század 100 legfontosabb embere közé sorolta, továbbá az ő nevéhez fűződik a hongkongi akciómozi világszintű népszerűsítése, valamint az ázsiaiak ábrázolásának forradalmasítása az amerikai filmiparban. Filmes pályafutása mellett harcművészeti és életfilozófiai öröksége legalább annyira figyelemre méltó. Ő valóban az volt, aminek mondta magát: tüzet ivott és harcművészetet prédikált. Lelkesedése mindenkire átragadt – forradalmár volt abban a tekintetben is, hogy másokat is lángra tudott lobbantani.
„Ne félj a kudarctól. – Nem a kudarc bűn, hanem az alacsony elvárás.
A nagy próbálkozásoknál még a bukás is dicsőség.” – Bruce Lee.
A név kötelez, de mi is a név?
„Nemzetközi környezetben a kínaiak mindig amerikai néven mutatkoznak be; bizniszben érdekeltek, nem nyelvtanfolyamban, a megrendelésre hajtanak, nem okítani kívánják az európai fehérördögöt.” –Géczi Zoltán.
Bruce Lee-t ezen a néven ismerjük, azonban érdemes elmélyedni a neve körüli mizériába, mert sokat elárul ennek az egzaltált férfinak a sorsáról.
Lee 1940. november 27-én, az éjjeli órákban született – a kínai horoszkóp szerint a Fém Sárkány évében, ráadásul a Sárkány órájában. A kínai kultúrában ezeknek a jegyeknek különleges jelentőséget tulajdonítanak, így a családja már születésekor nagy várakozásokkal tekintett a jövőjére, mintha eleve elrendeltetett volna számára egy kiemelkedő életút. Nem véletlen, hogy Bruce már gyermekkorától kezdve kereste azt a területet, amelyben ő maga is maradandót alkothat – családja ugyanis mindkét ágon híres és tekintélyes személyiségeket vonultatott fel. Az ősi örökség és a belé vetett elvárások egyaránt hajtották, hogy valami igazán nagy dolgot vigyen véghez.
Lee Jun-fan, Léj Can-fán Bruce Lee tovább is van, mondjam még?
Lee kantoni születési neve Lee Jun-fan, és hosszú ideig így is ismerték. A Bruce csupán egy amerikai biznisznév, amely később vált ikonikussá. A Jun-fan név homofonikusan azt jelenti: „újra visszatér”. Ezt édesanyja választotta, mert meg volt győződve arról, hogy fia nagykorúként visszatér majd az Egyesült Államokba. Ugyanakkor babonás természete miatt eredetileg Sai-fonnak nevezte el, amely egy női név, jelentése „kis főnix”.
Az angolosított Bruce név eredete nem teljesen tisztázott, de a feltételezések szerint a kórházi kezelőorvosa, Dr. Mary Glover adta neki. Családja és közeli ismerősei azonban nem ezen a néven szólították – otthon Kis Sárkánynak nevezték.
Lee-nek összesen négy különböző kínai neve volt, amelyek életének különböző szakaszaiban más és más jelentőséggel bírtak.
- Lee Yuen-cham – egy családi vagy klánnév, amely a családi hagyományokhoz kötődött.
- Lee Yuen-kam – ezt a nevet diákévei alatt használta, többek között akkor is, amikor a La Salle Főiskolára járt.
- Lee Siu-lung (李小龙) – kalligrafikus kínai neve, amelynek jelentése „kis sárkány”. Ez az elnevezés később szimbólummá vált, amely egész életét végigkísérte.
- Lee Jun-fan (李震藩) – eredeti keresztneve, amelyet születésekor kapott. Azonban a Jun (震) karakter megegyezett nagyapja, Lee Jun-biu (李震彪) nevének egy részével, ami a kínai névmágia szerint nem volt szerencsés. Ezért volt szükség egy további névre is. A sárkány szeret rejtőzködni.
A Sárkány kanyargós családfája
Bruce Lee legendáját a róla készült filmek és könyvek gyakran idealizálják. Sokkal drámaibb történetnek hangzik, ha úgy mutatják be, mintha a semmiből küzdötte volna fel magát, hatalmas ugrást téve a társadalmi ranglétrán és az élet minden területén. Az igazság azonban ennél árnyaltabb: ez a narratíva erős túlzás.
Lee olyan kivételes családi háttérből származott, hogy még ha valamelyik őse névtelen is lett volna, a család neve akkor is széles körben ismert maradt volna. Apja, Lee Moon-shuen, művésznevén Lee Hoi-chuen, híres opera- és filmszínész volt, aki saját jogán vált elismertté. Édesanyja, Grace Ho, pedig nem csupán jómódú, hanem egyenesen Hongkong tíz legismertebb és leggazdagabb klánjának egyikéből származott. Ezért amikor arról hallunk, hogy Bruce Lee fiatalon az utcán verekedett, valójában egyfajta társadalmi elhajlásról beszélhetünk – egy kitörésről a felső osztály szokásrendjéből.
Családi háttér és harcművészeti hagyományok
Apja Lee Moon-shuen, operasztár nevén Lee Hoi-chuen, self-made man volt, a maga jogán lett híresség. Hongkongba költözött, és kantoni stílusú operaszínész lett. Ott ismerkedett meg és vette feleségül Grace Ho-t. Házasságukból öt gyermek született: Phoebe, Agnes, Peter, Bruce és Robert.
A kínai operát nem szabad európai szemmel nézni – az opera színészeinek nemcsak énekelniük kellett, hanem számos egyéb készségben is jeleskedniük. Tudniuk kellett kézen állni, karddal vívni, akrobatikus mutatványokat végrehajtani, sőt, még lovaglást is imitálni anélkül, hogy valódi ló lett volna a színpadon. És ami talán a legfontosabb: a kungfu valamely ágának legalább alapszintű ismerete elengedhetetlen volt. Ez a hagyomány mélyen beépült Lee családjába is, és innen eredeztethető Bruce Lee harcművészet iránti elköteleződése.
Bruce apja és felesége 1940-ben egyéves amerikai turnén vett részt a kantoni operatársulattal. Ennek során, San Franciscóban született meg második fiuk, Bruce Lee. A család azonban nem sokáig maradt az Egyesült Államokban – amikor Bruce mindössze három hónapos volt, visszatértek Hongkongba. Ez az időzítés, utólag nézve, a lehető legrosszabbnak bizonyult, hiszen alig egy évvel később, 1941 decemberében a második világháború kellős közepén Japán meglepetésszerű támadást indított Hongkong ellen, majd egy teljes évig megszállás alatt tartotta a várost. A Lee családnak innentől kezdve négy kemény évvel kellett szembenéznie, de ebben az időszakban valamilyen formában az egész világ szenvedett – a háború senkit sem kímélt.
Bár Bruce Lee édesapja is elismert művész volt, anyai ága talán még érdekesebb. Édesanyja, Grace Ho unokahúga volt Sir Robert Ho-tungnak, a család eurázsiai pátriárkájának, akit „The Grand Old Man of Hong Kong” néven ismertek. Robert Ho-tung olyan név volt, amelyet minden hongkongi ismert – ő volt a város egyik legmeghatározóbb személyisége. Mint ilyen, Bruce Lee jómódú és kiváltságos környezetben nőtt fel, messze nem volt tehát az utcagyerek, mint amelyet egyes életrajzi filmek sugallnak.
Bruce anyai nagyapja, Ho Kom-tong, szintén rendkívüli figura volt. Apja, Charles Maurice Bosman, egy holland-zsidó üzletember volt Rotterdamból, aki a Dutch East India Company révén Hongkongba költözött, és egy ideig holland konzulként is szolgált a városban. Bosmannak volt egy kínai ágyasa, Sze Tai, akitől hat gyermeke született, köztük Ho Kom-tong. Később azonban elhagyta családját és Kaliforniába vándorolt, ahol egy újabb családot alapított. És ez még nem minden – állítólag már Hollandiában is volt egy felesége, Londonban pedig további szerelmi kalandokba bonyolódott. Dédnagyapja tehát valódi világjáró és házasságszédelgő volt, akinek életútja önmagában is megérne egy filmet.
A nagyapa, Ho Kom-tong sem tétlenkedett, befolyásos és tehetős üzletemberré vált. Nem csupán egy felesége volt – 13 ágyast tartott, sőt, még egy brit szeretője is akadt, aki világra hozta Grace Ho-t, Bruce Lee édesanyját. Tudom, tényleg olyan, mint egy brazil szappanopera. És ez még csak a felszín – gondolhatjátok, milyen sztorik lehetnek még a háttérben!
Bár Bruce Lee családja magas társadalmi státusznak örvendett, a környezet, amelyben felnőtt, korántsem volt békés és kiegyensúlyozott. Az ekkor formálódó modern Hongkong a kommunista Kínából érkező tömeges bevándorlás hatására túlzsúfolttá és veszélyessé vált.
A brit koronagyarmat lakossága nem csupán megtízszereződött, hanem szó szerint megszázszorozódott, ahogyan rengetegen menekültek ide a bizonytalan politikai helyzet elől. Az utcákon egyre gyakoribbá váltak a bandaháborúk, és a fiatalok közötti rivalizálás mindennapos jelenséggé vált. Ebben a kaotikus közegben nevelkedett a jó nevű Lee Jun-fan, aki kamaszkorában kifejezetten elutasította a „Bruce” nevet – olyannyira, hogy valószínűleg egy pofont is lekevert volna annak, aki így szólítja. Ebben az időszakban ugyanis nagyon kínainak akarta érezni magát, és mindenáron el akarta kerülni a nyugati identitásra utaló jegyeket.
Hongkong és Lee – aki még nem Bruce
Bruce Lee – vagy akkor még inkább Lee Jun-fan – mindössze hároméves volt, amikor édesapja befejezte turnéját az Egyesült Államokban, és a család visszatért Hongkongba.
Bár Hongkong ekkor már egyre zsúfoltabb és nyugtalanítóbb hellyé vált, Lee jómódú családi környezetben nőtt fel, és édesapja révén hamar kapcsolatba került a filmiparral. Nyolcéves koráig több kisebb szerepet is kapott különböző filmekben. Többnyire szirupos hongkongi melodrámákban tűnt fel, amelyek nálunk – nem véletlenül – egyáltalán nem ismertek.
Ezek közé tartozott például:
- Gyermekeink adósai vagyunk
- Túl késő a váláshoz
- Vihar és az árva
Már egészen fiatalon, első nagy sikerű filmje után Bruce Lee ismert és népszerű lett – az emberek felismerték az utcán. Diáktársai egyik fele tisztelte őt, míg a másik fele folyton heccelte és provokálta.
Hongkongban a bandákhoz való tartozás nem csupán a szegénynegyedek sajátossága volt – ez egyfajta helyi szokásnak számított. A területi harcok gyakran utcai verekedésekben dőltek el, és a fiatalok számára ez a közeg mindennapos valóságot jelentett.
Fontos megérteni, hogy Bruce Lee nem a szegénység miatt került bele ebbe a világba. Nem egy sodródó utcagyerek volt – hanem egy ösztönösen küzdő, versengő alkat, elemében érezte magát az utcán. Már ekkor megtanulta, hogy itt csak a győzelem számít – stílus és szabályok nélkül.
Egy nap azonban minden megváltozott: egy kungfuzó ellenfél kiütötte őt egy verekedésben. Ez a vereség sorsfordító pillanat volt számára – ettől a naptól kezdve elhatározta, hogy mesterévé válik a harcművészeteknek, és többé senki nem győzheti le ilyen könnyedén. Ez a döntés végül nemcsak az életét, hanem az egész harcművészeti világot is megváltoztatta. Apja, aki tajcsicsuant gyakorolt, néhányszor magával vitte az edzésekre, ám az örökmozgó, eleven kisfiút nem igazán nyűgözték le a lassú, kimért mozdulatok, amelyeket a tajcsi nemcsak harcművészetként, hanem gyógyító tornaként is alkalmazott.
Bruce Lee eltökélte, hogy komolyan szeretne kungfut tanulni – de nem akárkitől, hanem a legjobbtól. Egy barátja révén lehetősége nyílt megismerni Si-Jo Yip Mant, aki a Wing Tsun harci rendszer egyik utolsó zseniális nagymestere volt.
A Wikipédia szerint Yip Man rögtön a tanítványává fogadta Bruce Lee-t – a valóság azonban éppen az ellenkezője volt.
Amikor 1953-ban Lee barátja, William Cheung bemutatta őt a legendás Yip Mannek, a mester először elutasította. Ennek oka egy régóta élő íratlan szabály volt a kínai harcművészetek világában: külföldieket nem tanítottak. A helyzet abszurditása, hogy Lee mindössze egynegyed részben volt európai származású – anyai nagyanyja oldaláról –, mégis ez jelentett akadályt a felvételénél. Végül William Cheung közbenjárására Yip Man adott neki egy esélyt: megnézte a mozgását, felismerte a benne rejlő tehetséget, és saját felelősségére felvette az iskolába.
Lee teljes megszállottsággal kezdett edzeni. Heti hat alkalommal gyakorolt a nagymesternél, de ez sem volt elég számára: edzéseken kívül is tükör előtt csiszolta a technikáit. Olyannyira belemerült a Wing Tsun gyakorlásába, hogy családja idegeire ment vele. Reggeli közben az asztal lábát ütögette szabad kezével Fél lábon állva öltözködött, hogy fejlessze az egyensúlyérzékét. Gyakran korábban érkezett az edzésre, mint a többiek, és amikor a tanulók megjelentek, azt mondta: „Ma a mester betegsége miatt az edzés elmarad.” Ezzel a kis trükkel privát edzéseket nyert magának, és még gyorsabban tudott fejlődni.
A neten fellelhető önéletrajzok gyakran azt állítják, hogy Yip Man legtöbb tanítványa elutasította Bruce Lee-t, amikor kiderült, hogy vegyes származású, hiszen a kínai hagyományok szerint nem szívesen osztották meg harcművészeti tudásukat nem ázsiaiakkal. Az igazság azonban jóval prózaibb. Lee nem a származása, hanem a természete miatt vált kívülállóvá az edzőtársai között, ugyanis egy vadállat volt a küzdelemben.
Nem pusztán erős volt – hihetetlenül agresszív és elszánt, ami egy idő után
már nemcsak tiszteletet, hanem ellenszenvet is kiváltott a többi tanítványból.
Edzőtársai egyre nehezebben viselték a stílusát és nehéz személyiségét.
Fontos megjegyezni, hogy Yip Man személyesen csak néhány kiválasztott tanítványt képzett ki mélyrehatóan. Hawkins Cheung, Bruce Lee egyik leggyakoribb edzőpartnere, ezt így fogalmazta meg: „Yip Man személyesen valószínűleg hatnál kevesebb embert tanított hosszasan, részletes elemzésekkel Lee idejében, az egész Wing Tsun klánban.” Bruce Lee közéjük tartozott – és ez óriási dolog, hiszen Yip Manhez az egész kontinensről is érkeztek tanítványjelöltek, akik a legjobbaktól szerettek volna tanulni.
1958-ban Bruce Lee megnyerte a hongkongi állami bokszbajnokságot, és a döntőben kiütötte az előző bajnokot, Gary Elms-t. Ezzel bebizonyította, hogy nemcsak a tradicionális kungfuban, hanem a modern, szabályozott küzdősportokban is kivételesen tehetséges. Kevesen tudják, de Lee cha-cha táncosként is rendkívül sikeres volt. Ugyanebben az évben megnyerte a hongkongi Crown Colony Cha-Cha bajnokságot. Sajnos többet nem tudok a táncos Lee-ről, de ezek a tudások egyértelműen az apja szorgalmazására épültek be az életébe.
Bruce Lee sosem elégedett meg az elméleti tudással – a tanult technikákat mindig a gyakorlatban is tesztelte. Eleinte ez gyakran utcai verekedésekben nyilvánult meg, de idővel egyre inkább eltávolodott a bandázás világától, és egy tudatosabb, mélyebb megértés felé fordult. Egy ponton Yip Man nagymester úgy látta, hogy Lee túlzottan agresszíven és feszült energiával közelíti meg a harcot, ezért azt tanácsolta neki, hogy tartson egy kis szünetet, és inkább gondolkodjon el a chíről, az áramlásról és a lágyságról, amelyek számos kínai harcművészet alapjai. A „Be water my friend” igazából Yip Mantól származik.
„A természettel soha ne szállj szembe. Ne közelíts frontális ütközéssel
a problémákhoz, hanem próbáld meg úgy irányítani őket, hogy
együtt haladsz velük!” – szólt Yip Man nagymester tanítása.
Bár Yip Man tanításai egy tudatosabb útra próbálták terelni, Bruce Lee ekkoriban ismét egyre többször keveredett utcai verekedésekbe.
1958-ban a helyzet tovább eszkalálódott: a Choy Li Fut harcművészeti iskola diákjai megtámadták Lee Wing Chun iskoláját. A harc során az egyik fiú tisztességtelen ütésére Bruce válaszként kiütötte a srác egyik fogát. Ez önmagában is problémás lett volna, de ami igazán groteszk az esetben: az áldozat egy rettegett triád család sarja volt – és mégis ők fordultak a rendőrséghez.
Az esetet követően Bruce Lee anyjának, Grace Ho-nak, személyesen kellett bemennie a rendőrségre, ahol csak úgy engedték el a fiát, ha aláír egy dokumentumot, amelyben teljes felelősséget vállal Bruce tetteiért. Ez óriási szégyennek számított, ezért az édesanyja nem mondta el az esetet a férjének – Lee apja csak évekkel később szerzett róla tudomást.
Mivel a helyzet Hongkongban egyre tarthatatlanabbá vált, meg kellett találni a módját, hogy Bruce elkerüljön az országból. Az Egyesült Államokba való visszatérés mellett végül egy praktikus (és némileg kifogásként használt) érvet hoztak fel: Bruce-nak meg kell szereznie az amerikai állampolgárságot, és ehhez ott kell élnie. Lee apja végül beleegyezett, mert a fia iskolai előmenetele sem volt túl fényes – ha Hongkongban marad, nem sok lehetősége lett volna a felsőoktatásban. Bruce Lee ekkor még kifejezetten rossz tanulónak számított, így az amerikai út logikus menekülési lehetőségként is szolgált a család számára.
USA – ahol újra megszületik Bruce
1958-ban Bruce Lee visszatért szülőföldjére, az Egyesült Államokba, és új életet kezdett. Seattle-ben telepedett le, ahol beiratkozott az Edison Gimnáziumba, miközben egy vendéglőben dolgozott felszolgálóként, hogy fenntartsa magát. Mivel a kapcsolata szinte teljesen megszakadt Yip Mannal, Lee nem korlátozta magát a Wing Tsun világára. Helyette más harcművészeti és küzdősport irányzatokat kezdett tanulmányozni – boksz, vívás, judo, karate és különböző önvédelmi rendszerek elemeit vizsgálta. Ekkor kezdett kialakulni benne egy radikális szemléletváltás: nem a stílus számít, hanem az, hogy mi működik a valóságban.
Lee kizárólag a hatékony és alkalmazható technikákra koncentrált, és 10 évnyi tanulás és kísérletezés után kidolgozta saját harci rendszerét, amely később Jeet Kune Do néven vált ismertté.
Miután leérettségizett, Bruce Lee beiratkozott a Seattle-i Egyetemre, ahol filozófiát tanult. Az egyetem évei alatt azonban már nem a konyhai munkából tartotta fenn magát – helyette sokkal inkább neki való hivatásra talált: harcművészetet kezdett oktatni. Tanítási stílusa látványos és újszerű volt. Olyan dinamikus, erőteljes elemeket is beépített az edzésekbe, amelyeket addig Amerikában szinte senki sem látott – legalábbis európaiak és amerikaiak számára nem voltak elérhetők. Bár nem hirdették magukat, az edzéseik kiemelkedő színvonalának híre gyorsan elterjedt, és egyre több tanítvány csatlakozott hozzá. Amit tanított, „Jun Fan Gung Fu” néven emlegette – szó szerint „Bruce Lee Kungfuja” –, amely az ő saját Wing Chun alapú, de továbbfejlesztett megközelítése volt.
1964 elején Lee úgy döntött, hogy otthagyja az egyetemet, és Oaklandbe költözik, hogy együtt dolgozzon James Yimm Lee-vel.
James Yimm Lee elismert kínai harcművész volt a környéken, ráadásul 20 évvel idősebb volt Bruce Lee-nél, így tapasztalata és helyi ismertsége is hozzájárult közös projektjük sikeréhez. Együtt megalapították a második Jun Fan harcművészeti stúdiót Oaklandben.
Bár a Jun Fan Gung Fu iskola egyre népszerűbb lett, a hagyományos kung-fu mesterek körében korántsem aratott osztatlan sikert. A kínai harcművészeti közösségben szigorú szabályok uralkodtak: évszázadok óta tilos volt a nem kínaiakat beavatni a titkos technikákba. Bruce Lee ezt tudatosan figyelmen kívül hagyta, és nyíltan tanított mindenkit, függetlenül attól, hogy milyen származású volt. Ezért számtalan kihívást kapott más harcművészektől, akik meg akarták állítani. A tét egyértelmű volt: ha veszít, be kell fejeznie a tanítást.
A cikkben kritikusan kezeljük a „Szent Bruce” mítoszt, mert sok legenda övezi az életét – de ezek a harcok valósak voltak. Bruce Lee tényleg félelmetes küzdő volt.
Ami igazán lenyűgöző, az a harci szemlélete volt. Akár egy buliból vagy egy vacsora mellől is felállt, ha kihívták. Nem számított, milyen állapotban van – a harchoz nem kellett felspannolnia magát, készen állt bármikor, bármilyen körülmények között. Sőt, a legendás Bolo Yeungot később ilyen „negyedkész” állapotban győzte le először. Igaz nagyon nehezen.
1964 az év, amikor berobban a sárkány
„Nem tanítok semmit. Csak segítek felfedezni önmagad.” – Bruce Lee.
Bruce Lee életét számos nézőpontból megközelíthetjük, de egy dolog biztos: ha a filmes karrierje nem jött volna össze, akkor is nemzetközi szintű sportolóvá válhatott volna. Több jel is utal arra, hogy rendkívüli fizikai adottságokkal és sportolói attitűddel rendelkezett.
1964 fordulópontot jelentett Bruce Lee számára. Ebben az évben, több bajnokságot is megnyert, így egyre komolyabb hírnévre tett szert harcművészként, bemutatókat tartott, és kiderült, hogy Amerika fogékony a neokungfus stílusára.
Bruce Lee Foundation – GCI Exhibit: Martial Action
1964-ben Bruce Lee fellépett a Long Beach Nemzetközi Karate Bajnokságon, ahol bemutatta az ikonikus kétujjas fekvőtámaszát, melynél mindössze hüvelyk- és mutatóujján tartotta meg magát. Ugyanezen a Long Beach-i eseményen előadta legendás „egyhüvelykes ütését” is, melynek során jobb ökle mindössze egy hüvelyknyire (kb. 2,5 cm) volt az önkéntes Bob Baker mellkasától, mégis hatalmas erőt koncentrált egyetlen rövid mozdulatba.
Baker így emlékezett vissza: „Megmondtam Bruce-nak, hogy ne csináljon többet ilyen típusú demonstrációt. Amikor legutóbb megütött, otthon kellett maradnom, kiestem a munkából, mert elviselhetetlen volt a fájdalom a mellkasomban.”
1964-ben, a Long Beach Nemzetközi Karate Bajnokságon, Bruce Lee először találkozott Jhoon Goo Rhee-vel, a taekwondo egyik úttörőjével. Ez a találkozás egy különleges barátságot és kölcsönös tanulási folyamatot indított el – olyan kapcsolatot, amelyből mindketten profitáltak.
Rhee megtanította Lee-nek az oldalrúgást, amely később Bruce Lee egyik védjegyévé vált. Lee pedig bevezette Rhee-t az „accupunch” rejtelmeibe – egy hihetetlenül gyors ütést, amelyet szinte lehetetlen kivédeni az emberi reakcióidő alapján. Jhoon Rhee később Muhammad Ali edzője lett, és megtanította neki az „accupunch”-ot. Ali ezt a technikát 1975-ben sikeresen alkalmazta, amikor ezzel az ütésével kiütötte Richard Dunnt.
A legendás párbaj
Ahogy korábban említettük, Bruce Lee-t gyakran kihívta a helyi kínai közösség kung-fu elitje, de legtöbb esetben ő került ki győztesként. 1964 valóban sorsfordító év volt számára – ekkor történt az egyik legellentmondásosabb és legikonikusabb harcművészeti párbaja. Az oaklandi kínai negyedben, 1964-ben, Bruce Lee megküzdött Wong Jack-mannel, aki nem akármilyen harcművész volt. Wong a legendás Ma Jian Feng (Ma Kin Fung) közvetlen tanítványa volt.
Wong képzett mester volt három nagy harcművészeti irányzatban (Xingyiquan, Északi Shaolin, Tai Chi), továbbá kiemelkedő szakértője volt a fegyveres harcnak – különösen szúró- és vágófegyverek használatában.
Bruce Lee szerint a kínai közösség ultimátumot adott neki: vagy felhagy a nem kínaiak oktatásával, vagy meg kell küzdenie Wonggal.
Lee nem volt hajlandó engedni a követelésnek, ezért elfogadta a kihívást. A megállapodás egyértelmű volt: ha Lee veszít, be kell zárnia az iskoláját, és többé nem taníthat fehéreket vagy más nem kínaiakat. Ha Lee nyer, akkor bárkit taníthat, függetlenül a származásától.
Lee így emlékezett vissza az ultimátumra: „A lapon a kínai negyedből származó összes sifu (mester) neve szerepelt, de nem ijesztettek meg.”
Bár a meccs zárt ajtók mögött zajlott, voltak hiteles szemtanúk, akik később beszámoltak az eseményekről: Linda Cadwell – Bruce Lee felesége, James Lee – Bruce Lee társa (nem rokona), valamint William Chen – híres Tai Chi mester.
A Bruce Lee és Wong közötti harc máig az egyik legellentmondásosabb epizód
a harcművészetek történetében. Az összecsapás történetét mindkét fél teljesen
eltérően meséli el, ezért a pontos igazságot már soha nem fogjuk megtudni.
Wong, aki maga is elismert harcos és mester volt, kategorikusan tagadta Bruce Lee állításait. Wong szerint nem a kínai közösség diszkriminációja miatt hívta ki Lee-t, hanem mert egy nyilvános demonstráció során azt mondta, hogy bárkit meg tud verni San Franciscóban. Fontos részlet, hogy Wong maga soha nem diszkriminált fehéreket vagy más nem kínaiakat. Ez lényeges pont, mert a diszkrimináció sarokpontja Bruce verziójának hitelességéhez. A mérkőzés, de nevezzük inkább harcnak, titkos volt.
Wong és a Tai Chi mester William Chen szerint a párbaj szokatlanul hosszú volt – 20-25 percig tartott, ami egyáltalán nem jellemző a harcművészeti küzdelmekre, ahol gyakran másodpercek alatt eldől a győztes. Wong állítása szerint egy komoly, de tiszteletteljes harcra számított, Lee ellenben agresszíven megtámadta őt. Wongnak nem volt más választása, mint az élete védelme. Tudatosan tartózkodott attól, hogy életveszélyes erővel üsse meg Lee-t, pedig állítása szerint lett volna lehetősége rá, de nem akart börtönbe kerülni.
Linda Cadwell és James Yimm Lee szerint azonban a küzdelem mindössze három percig tartott, és Lee egyértelmű győzelmet aratott. „A verekedés elkezdődött, szabad küzdelem volt, három percig tartott. Bruce kiütötte a srácot aki a földre került, és azt mondta: »Feladod?« Mire Wong azt felelte, hogy igen.”
Néhány héttel a párbaj után Bruce Lee egy interjúban azt állította, hogy legyőzött egy meg nem nevezett kihívót. Wong szerint ez egyértelmű utalás volt rá, bár Bruce nem mondta ki konkrétan a nevét.
Michael Dorgan Bruce Lee’s Toughest Fight című 1980-as könyvében azt állítja, hogy a küzdelem Bruce Lee légzési problémája (dyspnea) miatt ért véget, de ha pontozásos rendszer lett volna, akkor is Bruce nyert volna. A Wong Jack-mannel vívott ellentmondásos mérkőzés valóban fordulópontot jelentett Bruce Lee számára. Saját későbbi írásaiban ő maga is elismerte, hogy a harc túl sokáig tartott, és nem tudta megfelelően kihasználni a Wing Chun technikáit.
Ez utóbbi információk alapján nekem azért sántít az a sztori, hogy három perc alatt kicsapta Wongot.
Jeet Kune Do (A Megállító Ököl Útja)
„Az ember, az élőlény, a teremtő egyén mindig fontosabb, mint bármely kialakult stílus vagy rendszer.” – Bruce Lee.
Ahogy korábban említettük, ha Hollywood és a világsiker nem jött volna össze, Bruce Lee akkor is ikonikus alakja lett volna a harcművészeti világnak, mint kiváló oktató, sportoló és a Jeet Kune Do megalkotója. A Wong Jack-mannel vívott küzdelem után Lee elkezdte mélyebben átgondolni saját harcművészeti megközelítését. Rájött, hogy a hagyományos harcművészeti technikák túlságosan kötöttek és formalizáltak, így nem elég hatékonyak egy valódi, kaotikus utcai harcban.
Lee úgy döntött, hogy egy új rendszert fejleszt ki, amely mindenekelőtt a praktikusságra, rugalmasságra, gyorsaságra és hatékonyságra épül. Ez lett a Jeet Kune Do, amely radikálisan szakított a hagyományos harcművészetek formális szerkezetével. Nem használ tradicionális mozdulatokat, mert Lee szerint a harcban nincs helye fölösleges mozdulatoknak. A technikák közvetlenek és egyenes irányúak – azonnali és hatékony támadásokra építenek, kerülve a felesleges köröket. Úgy is hivatkoznak rá, mint a „stílus nélküli stílus”
A Jeet Kune Do (JKD) gyökeresen eltért a tradicionális harcművészeti rendszerektől. Nem egy kötött stílus, hanem egy filozófia, amelynek nincsenek merev formái vagy előírt mozdulatsorai. Bruce Lee eredetileg „Jun Fan Box” néven hivatkozott a módszerére, mivel saját, Jun Fan nevét használta kiindulópontként. Később azonban úgy döntött, hogy Jeet Kune Do-nak nevezi el, amely „A Megállító Ököl Útját” jelenti.
Lee eredetileg nem akart elnevezést adni, mert nem egy új stílus létrehozása volt a célja. Egy módszert akart fejleszteni, amely: hatékony és alkalmazkodóképes. Mégis valahogyan hivatkoznia kellett rá, így 1967-ben megszületett a Jeet Kune Do név. Bruce Lee maga sem hitt a „kimondott” stílusokban, mert azok szerinte korlátokat és merev struktúrákat hoznak létre. A célja nem az volt, hogy egy új „iskolát” hozzon létre, hanem hogy a leghatékonyabb harci módszert találja meg.
„Ne kövesd a formát – légy formátlan, légy víz.” Később megbánta a Jeet Kune Do elnevezést, mert az túl kötötté tette azt, amit ő maga mindig nyitottnak és folyamatosan fejlődőnek akart hagyni. Az emberek konkrét harcművészeti stílusként kezdték kezelni, míg az ő elképzelése egy határok nélküli, adaptív rendszer volt.
Bruce Lee maga nem volt erős földharcban, de el tudta képzelni, hogy egy követője ezt a vonalat erősíti tovább. Ez az elgondolás előrevetítette a modern MMA (Mixed Martial Arts) filozófiáját, amelyben nincs egyetlen üdvözítő stílus, csak az számít, ami működik.
Bruce Lee volt az egyik első harcművész, aki Nyugaton népszerűsítette a vegyes harcművészetek koncepcióját, még jóval azelőtt, hogy az hivatalosan létezett volna. Lee szerint: „A legjobb harcos nem egy bokszoló, karatés vagy judos. A legjobb harcos az, aki bármilyen stílushoz képes alkalmazkodni, formátlan, saját stílust alkalmaz, és nem követi a stílusrendszert.”
Bruce Lee iskolájában egy figyelemfelkeltő tábla lógott a falon, amely jól tükrözte
harcművészeti filozófiáját: „Annak a férfinak az emlékére, akinek a fejét teletömték
klasszikus zagyvaságokkal, amelyek végül is a halálához vezettek.”
Ezért az ő iskolájában csak egy szabály létezett: Gondolkodni kell verekedés közben. Méghozzá villámgyorsan. Bruce Lee ismerte és elemezte a világ összes jelentős harcművészeti rendszerét, beleértve a karatét, angol és thai bokszot, taekwon-dót és kung-fut. Egy pillanat alatt reagált az ellenfél mozdulataira.
Miután Bruce Lee Los Angelesbe költözött, harcművészet-oktatása teljesen új szintre emelkedett. Óránként 250 dollárt kért a személyes edzésekért – és a tanítványai között valódi legendák szerepeltek. Chuck Norris, Sharon Tate és Roman Polanski, Kareem Abdul-Jabbar, James Coburn, vagy Steve McQueen.
Lee nemcsak magánórákat tartott, hanem látványos bemutató körutakba kezdett, ahol olyan technikákat mutatott be, amelyek még a harcművészek számára is felfoghatatlanok voltak, beleértve az egyhüvelykes ütést. Ezeket a bemutatókat gyakran videóra rögzítették, és ez volt az első lépés Hollywood felé.
Bruce Lee nemcsak a harcművészetekre, hanem a sportvilágra is hatással volt. Híressé válása után rengetegen kezdtek el harcművészeteket tanulni – köztük olyan legendás sportolók is, akik tőle merítettek inspirációt: Sugar Ray Leonard Lee mozdulatait figyelve tökéletesítette a szúrásait. Manny Pacquiao pedig Lee harcmodorát idézte a saját stílusában. Conor McGregor szintén Lee-t tartotta az első példaképének. Mike Tyson szerint: „Mindenki Bruce Lee akart lenni az 1970-es években.”
A rasszista Hollywood
1964 tényleg valóságos csomópont volt Bruce Lee életében – egy olyan év, amikor minden fontos találkozás egy helyen, egy időben történt. Az 1964-es bemutatón jelen volt Dan Inosanto, aki belépőt jelentett Hollywoodba. Szintén a közönség soraiban ült Jay Sebring, az egyik legnevesebb sztárfodrász, aki később elmesélte Bruce bemutatóját William Dozier producernek. Dozier épp egy új televíziós sorozathoz keresett színészt, amely a legendás Charlie Chan honolului kínai nyomozóról szólt volna. Miután megnézte Bruce Lee bemutatóit, azonnal meghívta egy próbafelvételre.
Ez az a pont, ahol muszáj beszélni Hollywood rasszista múltjáról – egy olyan témáról, amelyet sokan még ma is szőnyeg alá söpörnek. A helyzet az, hogy az amerikai közönség egyszerűen nem volt nyitott arra, hogy egy ázsiai színész főszerepet kapjon. A Charlie Chan-filmek eleinte ázsiai színészekkel készültek, de nem voltak sikeresek. A Fox végül egy svéd színészt, Warner Olandot alkalmazta a szerepre, aki hatalmas sikert aratott.
Lee-t akarta Hollywood, de az emberek nem. A közönség nem szívesen nézett sárgákat a képernyőn. William Dozier azonban nem akarta veszni hagyni Lee-t, mert felismerte a benne rejlő lehetőséget. Ezért egy másik szerepet ajánlott neki.
1966-ban elindult a The Green Hornet forgatása, amelyben Bruce Lee Katót, a főhős, Britt Reid sofőrjét és kung-fu mester segítőjét alakította. Bár a szerep nem volt hálás, ez volt az első komolyabb hollywoodi munkája, és innen kezdett igazán láthatóvá válni az amerikai közönség számára. William Dozier nemcsak a színészi szerepet bízta rá, hanem a harcjelenetek koreográfiáját is. Lee már ekkor dolgozott más filmek akciójelenetein, és tudta, hogy tudna valami újat és hitelesebbet hozni a nyugati filmekbe.
A forgatás során többször meg kellett kérni, hogy lassítsa le a mozdulatait, mert
annyira gyorsan mozgott, hogy a kamera konkrétan nem tudta felvenni a mozdulatait.
Szerepe azonban nem volt hálás, alig kapott szöveget, és végig a főhős árnyékában maradt. Heti 313 dollárt keresett a sorozattal, ami ugyan nem volt rossz pénz, de ha figyelembe vesszük, hogy sztárok személyi edzőjeként óránként 250 dollárt kért, akkor ez egyértelmű visszalépés volt számára. A sorozat nem lett sikeres – mindössze 26 részt élt meg, és 1967 márciusában lekerült a képernyőről. A Zöld Darázs bukása ellenére Kato karaktere kultikus lett az amerikai fiatalok körében. Harcművészeti jelenetei miatt Lee neve egyre ismertebbé vált.
„A tégla- és deszkatörés csak kaszkadőrmutatvány, nem kungfu. Ha össze akarsz törni valamit, használj kalapácsot.” – Bruce Lee egy rajongói levélre írt válasza.
Bár Bruce Lee idővel egyre népszerűbbé vált az amerikai közönség körében, ugyanakkor Hollywood továbbra is mereven elzárkózott attól, hogy egy ázsiai színész főszerepet kapjon. Ennek történelmi és politikai okai is voltak. Pearl Harbor emléke még friss volt, A hidegháborús feszültség fokozta az ellenséges érzéseket – a kommunista Kína az USA egyik fő ellenfelének számított. 1950–53 között zajlott a koreai háború, amelyben az Egyesült Államok közvetlenül harcolt az észak-koreai és kínai csapatok ellen. A vietnámi háború is egyre intenzívebbé vált, és az amerikaiak szemében az ázsiaiak gyakran az ellenséget testesítették meg.
Annak ellenére, hogy a sajtó imádta Bruce Lee-t, és „megnyerő személyiségként” emlegették, a filmstúdiók továbbra sem rajongtak az ötletért, hogy egy ázsiai színész főszerepet kapjon.
Bruce Lee ekkoriban már nemcsak harcművész, hanem komoly filmes ambíciókkal rendelkező alkotó is volt. Közeli barátja és tanítványa volt Stirling Silliphant, hollywoodi forgatókönyvíró, valamint a fentiekben említett James Coburn színész. 1969-ben hárman elkezdtek dolgozni The Silent Flute című filmjük forgatókönyvén. Lee, Silliphant és Coburn együtt indultak helyszínkereső körútra Indiába. Bruce Lee úgy gondolta, hogy ez a film lehet az első nagy áttörése az amerikai filmiparban, amelyben nemcsak harcművészként, hanem filmes alkotóként is komoly szerepet vállalhatott volna. Azonban a projekt nem valósult meg – a stúdiók nem támogatták, és a film finanszírozási nehézségekbe ütközött. 1978-ban, évekkel Bruce Lee halála után, ugyanerre az alapötletre építve elkészült „Legyőzhetetlen” (Circle of Iron) című film, David Carradine főszereplésével.
A The Silent Flute kudarca után Bruce egy olyan történeten kezdett el dolgozni, amelyben egy keleti szerzetes járja Amerikát, és puszta kézzel segíti a bajbajutottakat. Ez az ötlet később a legendás Kung Fu című sorozattá vált. A Warner Bros. érdeklődött a történet iránt, és látta benne a lehetőséget. Bruce Lee tökéletes választás lett volna a főszerepre, hiszen ő volt az egyetlen, aki valóban értett a harcművészetekhez, és természetes karizmájával el tudta volna vinni a sorozatot.De ekkor jött a csavar. A szerepet nem Bruce Lee kapta meg, hanem David Carradine – egy fehér színész, aki akkoriban semmilyen harcművészeti tapasztalattal nem rendelkezett. Ázsiai színészre akkoriban nem bíztak ekkora feladatot.
Ezt követően Fred Weintraub producer tanácsára Lee visszatért Hongkongba, hogy saját játékfilmet készítsen, amelyet később bemutathat Hollywood vezetőinek. Bruce Lee nem tudta, hogy The Green Hornet – amely az Egyesült Államokban bukásnak számított – óriási siker lett Hongkongban. A sorozatot helyben „The Kato Show”-ként emlegették, mivel a nézők számára egyértelmű volt, hogy Bruce Lee karaktere, Kato az igazi sztár, nem pedig a főhős, Britt Reid.
„Az erőszak Mozartjai”: Hongkong és a kung-fu filmek
Az 1950-es években a kínai kulturális forradalom elől sok sanghaji filmes szakember és művész menekült Hongkongba, amely akkor még brit fennhatóság alatt állt. Ez a masszív migrációs hullám azonban nemcsak a filmiparra volt hatással, hanem Hongkong társadalmi és gazdasági struktúrájára is. A népességrobbanás drasztikus volt. Az ötvenes években Hongkong lakossága nagyjából 2 millió fő volt.Az évtizedek során ez a szám végül a mai körülbelül 7 millióra ugrott fel. A városállam infrastruktúrája óriási terhelésnek volt kitéve, hiszen ennyi embernek kellett lakhatást, munkát és alapvető szolgáltatásokat biztosítani.
Hongkong már az 1920-as évektől kezdve jelentős szerepet játszott a harcművészeti filmek világában. Az első ilyen műfajú alkotások az úgynevezett wu xia (vu-hszia) filmek voltak, amelyek a klasszikus kínai harci történetekre és a kardforgató hősökre épültek.
Az 1928-as A Vörös Lótusz Monostor felégetése volt az első igazán híres hongkongi harcművészeti film. Az 1930-as évektől kezdve a hagyományos kung-fu filmek is megjelentek, amelyek már nem csak kardharcot, hanem kézitusát és harcművészeti technikákat is bemutattak.
A hongkongi filmipar aranykorában, az 1960-70-es években
évente akár 140-150 harcművészeti filmet is forgattak.
Ez azt mutatja, hogy Bruce Lee nélkül is várható lett volna egy harcművészeti film-boom, hiszen a műfaj már régóta népszerű volt Hongkongban, és a helyi filmipar is folyamatosan fejlődött. Az azonban tény, hogy a hongkongi harcművészeti filmek nemzetközi elismertségét és világhírét Bruce Lee hozta el. A nyugati piacok csak az ő sikerei után kezdtek el komolyan foglalkozni a harcművészeti filmekkel, és innen indult el a műfaj valódi globalizációja, saját sztárokkal, mint például Chuck Norris, Carradine stb.
Mielőtt Hongkong a mai modern, gazdag szigetvárosállammá vált, több erőszakhullám és politikai válság is megrázta a területet. Az egyik legjelentősebb ilyen esemény az 1967-es lázadás volt, amely házi készítésű bombákkal, utcai zavargásokkal és káosszal töltötte meg a várost. A zavargások során a rendőrség és a brit hadsereg bombaszakértői körülbelül nyolcezer házilag készített bombát hatástalanítottak. A politikai és társadalmi felfordulás mellett a kínai szervezett bűnözés is megvetette a lábát Hongkongban. A Triádok, Kína híres-hírhedt bűnszervezetei, áthelyezték egyik fő székhelyüket a városba, és azóta kirobbanthatatlanok a hongkongi alvilágból.
A 20. század közepén Hongkong bűnözési hullámokkal küzdött, miközben a rendőrség létszáma és hatékonysága korlátozott volt. Ennek következtében sokan a harcművészetekhez fordultak önvédelem céljából, hogy megvédhessék magukat az utcai erőszakkal és a bűnbandákkal szemben.
Az 1960-as években Hongkongban körülbelül 400 harcművészeti
iskola működött, amelyek mindegyike a saját stílusát tanította.
Az 1950-es és 1960-as években a hongkongi utcai harckultúrában közismertek voltak az úgynevezett tetőtéri harcok. A rivális harcművészeti iskolák vagy bandák kihívták egymást pusztakezes harcra. Ezeket a harcokat gyakran hongkongi háztetőkön rendezték meg, hogy elkerüljék a brit gyarmati hatóságok beavatkozását és a letartóztatásokat. Bruce Lee szintén részt vett ezekben az összecsapásokban, mivel Hongkong utcáin nevelkedett.
Amikor Bruce Lee az 1970-es évek elején visszatért Hongkongba, már nem csupán egy harcművész volt, hanem egy mítosz. A „nyugati-keleti leggyorsabb ököl” híre mindenkit lázban tartott, és sokan ki akarták próbálni, hogy valóban legyőzhetetlen-e. Időnként elfogadta ezeket a kihívásokat, és valóban belesodródott verekedésekbe. Ezek a rögtönzött harcok még tovább növelték a mítoszát. A hongkongi sajtó nem mindig volt elnéző vele, és gyakran erőszakosnak mutatták be, bár valójában csak saját magát és hírnevét védte meg. Az emberek fel sem tudták fogni, mekkora élő ikon lett – Bruce Lee már ekkor túlmutatott a filmvilágon, és egy valóságos harcművészeti szimbólummá vált. Jackie Chan és Sammo Hung – akik fiatal kaszkadőrként dolgoztak Lee filmjeiben, mindketten látták őt akció közben, és Jackie Chan elmondta, hogy Bruce Lee egy másik szinten mozgott, teljes kontroll alatt tartotta a harcokat. Jackie Chan és Sammo Hung – akik fiatal kaszkadőrként dolgoztak Lee filmjeiben, mindketten látták őt akció közben, és Jackie Chan elmondta, hogy Bruce Lee egy másik szinten mozgott, teljes kontroll alatt tartotta a harcokat.
What REALLY Happened When Bolo CHALLENGED Bruce Lee
A gyors rövidlátó költő
Bruce Lee gyorsaságáról rengeteg történet kering, de talán az egyik leglátványosabb a híres pénzérme-trükkje, melynek lényege az volt, hogy neki ki kellett kapnia a tenyeredből az érmét, mielőtt ökölbe szoríthatnád. Természetesen gyorsan becsuktad a kezed, és érezted, hogy az ujjai hozzáértek – de biztos voltál benne, hogy megnyerted a játékot, mert az érme még ott van a kezedben. Aztán Lee megkérte, hogy nyisd ki az ökölbe zárt kezed… Az érme ott volt, de egy másik érme!
Jackie Chan And Sammo Hung Know How Fast Bruce Lee REALLY Was
Bruce Lee nem csupán hihetetlen gyorsaságáról volt híres, hanem elképesztő erejéről és fizikai kondíciójáról is. Nem 50 kilós boxzsákokkal edzett, hanem 125 kilósakkal, mert a könnyebb zsákokat egyszerűen kiszakította. Állítólag 200 fekvőtámaszt tudott két ujjal, ami már önmagában is emberfeletti teljesítmény. Egy másodperc alatt 9 ütést, vagy 6 rúgást tudott végrehajtani.
Evidence That Bruce Lee Was Superhuman!
Kevesen tudják, hogy mozgásszervi problémákkal és fizikai hátrányokkal küzdött. Bruce Lee bal lába közel 5 cm-rel rövidebb volt, mint a jobb, ami rendellenes járásmintát eredményezett. Ennek korrigálására speciális cipőt viselt, hogy csökkentse a lábhossz-különbségből adódó biomechanikai problémákat. Bruce Lee látása kifejezetten gyenge volt, ami különösen egy harcművész számára hátrányos. Az egyik első emberek között volt, akik kontaktlencsét viseltek, ami akkoriban még nagyon újnak számított.
A harcművészetek és a filozófia mellett Bruce Lee költő is volt, bár erről ritkán hallani. Míg a harcművészete a fizikai aspektusra és az örök igazságokra, elvekre és önismeretre épült, addig a költészete a saját belső kétségeit és sebezhetőségét tükrözte. A verseiben olyan témákat dolgozott fel, mint a belső konfliktus, a halandóság és az emberi lét bizonytalansága. Ez mutatja, hogy bár fizikailag hihetetlen erőt sugárzott, a belső világa tele volt filozófiai kérdésekkel és önreflexióval.
„Én nem azért vagyok ezen a világon, hogy megfeleljek az elvárásaidnak, te pedig nem azért vagy ezen a világon, hogy az enyéimet teljesítsd.” – Bruce Lee.
Verseit kézzel, kínaiul írta méghozzá kalligrafikus formában. Linda Lee Cadwell (Bruce Lee felesége) szerint sokáig azért nem adta ki ezeket, mert: „Lee versei az amerikai mércével mérve meglehetősen sötétek – az emberi psziché mélyebb, kevésbé fedetlen bugyraira reflektálnak.”
Szintén a család kulturális spektrumát mutatja, hogy öccse, Robert Lee Jun-fai zenész és énekes volt, aki a hongkongi The Thunderbirds nevű bandában játszott, de voltak saját számai is.
Robert Lee – Legend of Bruce Lee
Négy és fél film elég a halhatatlansághoz
Bruce Lee mindössze négy és fél filmmel vált legendává, és ha pusztán a filmes mennyiséget néznénk, ez szinte felfoghatatlan. Egy ennyire rövid karrier hogyan volt képes ekkora hatást gyakorolni? A „félfilm”, a Halálos játszma Kareem Abdul Jabbarral, amit halála után dublőrrel fejeztek be.
A Nagyfőnök egy igazi B-kategóriás trash. Nem gyötrik magukat a cselekmény túlbonyolításával, ami néha mintha nem is lenne. A történetvezetés értelmetlen és követhetetlen, az operatőri munka szörnyű. Ahogy írta a Variety. „A bugyuta cselekmény, az ijesztően rossz mellékszereplők és a mesterkélt moralitás ellenére (vagy talán épp miattuk) A nagyfőnök néha egész szórakoztató, ami leginkább Lee érdeme.”
Mielőtt kialakult volna Bruce legendáriuma rendesen ostorozták a magyar kritikusok is.
„Filmjeinek végignézéséhez ideggörcsoldó tablettára is szükségünk lehet. Hiszen sok esetben igazat adhatunk annak a megállapításnak, hogy filmjei egyszerre idézik fel a legrosszabb olasz westernfilmek hagyományait és a korai szovjet filmművészet komolykodós hőstetteit.” –írta a Filmvilág anno.
Mindezek ellenére A nagyfőnök óriási sikert aratott Hongkongban és Ázsia más országaiban. 3,2 millió dolláros bevételével rekordot döntött, ami akkor hatalmas összegnek számított. Ez különösen döbbenetes, ha figyelembe vesszük, hogy Bruce Lee mindössze kb. 7500 dollárt keresett vele, ugyanis két filmre szóló, összesen 15 ezer dolláros szerződést kötött. A nagyfőnök után Bruce Lee következő filmje, a Tomboló ököl (Fist of Fury, 1972) még ennél is nagyobb sikert ért el. A Tomboló ököl sikere után Lee megértette, hogy itt az idő, hogy saját kezébe vegye a sorsát.
A Sárkány útja (1972) volt az első film, amelyet teljes egészében Bruce Lee irányított. Ő volt az író, a rendező, a főszereplő és a harckoreográfus is. Ez a projekt számára valódi szabadságot jelentett, és először láthatjuk Bruce Lee humoros oldalát is.
Bruce Lee még 1964-ben, egy tüntetésen találkozott Chuck Norris karatebajnokal. A Sárkány útjában (The Way of the Dragon) Bruce Lee ellenfeleként Chuck Norris is világhírűvé vált. Eredetileg Joe Lewis amerikai karatebajnoknak ajánlották fel Norris szerepét, de végül Lee Chuck Norris mellett döntött, mert jobb dinamikát látott benne a vásznon. A római Colosseumban játszódó Bruce Lee vs. Chuck Norris párbaj azóta a világ egyik legikonikusabb filmes harcjelenete lett.
A Tomboló ököl és a Sárkány útja együttesen több mint 230 millió dolláros bevételt hoztak. Ez elképesztő teljesítmény volt abban az időben, főleg úgy, hogy mindkettőt egy éven belül forgatták!
Az Enter the Dragon (A Sárkány közbelép) egy évvel később készült el, és Bruce Lee elképesztő munkabírásáról tett tanúbizonyságot a forgatás során. A film az év egyik legnagyobb bevételt hozó alkotása lett, amely nemcsak anyagi sikert aratott, hanem Lee-t végérvényesen a harcművészetek legendájává emelte.
Az 1973-ban mindössze 850 000 dollárból készült produkció inflációval korrigált értéke nagyjából 4 millió dollárnak felel meg. A becslések szerint az Enter the Dragon világszerte több mint 400 millió dolláros bevételt generált, ami a 2022-es inflációval számolva meghaladja a 2 milliárd dollárt.
A sárkány közbelép (1973)
Bruce Lee ekkor már a csúcsra ért, és legendája hozzánk is eljutott, inspirálva a harcművészetek és a mozi szerelmeseit egyaránt.
„Teleki tér és az Ecseri piac másolt videó-nepperei
»Brusszli az ázsiai verős«, és »vendéglősverekedős film«
felirattal árulták.” – Sárközi Dezső.
Ebben az időszakban Lee több forgatókönyvön is dolgozott párhuzamosan. Egy fennmaradt felvételen maga meséli el a Déli ököl, Északi láb című film tervezett alaptörténetét. Egy másik, Green Bamboo Warrior címet viselő forgatókönyv San Franciscóban játszódott volna, és a tervek szerint Bolo Yeung lett volna Lee társszereplője, míg a produceri feladatokat nem más, mint Andy Vajna látta volna el. Azonban Bruce Lee váratlan halála mindent megváltoztatott. Amilyen hirtelen lobbant be, olyan gyorsan égett is el a sárkány lángja.
A sárkány halála
„Nem tudom, mit jelent a halál, de nem félek meghalni. Azt tettem, amit akartam, és amit tettem, őszintén és a legjobb tudásom szerint tettem. Nem is várhatok többet az élettől.” – Bruce Lee.
Bruce Lee halálát legalább annyi rejtély és legenda övezi, mint magát az életét. A kivételes fizikai állapotban lévő színész és harcművész váratlan távozását sokan nem tudták – és a mai napig sem tudják – elfogadni a túlhajszoltságból eredő egyszerű, hétköznapi magyarázattal.
Számos elmélet látott napvilágot: egyesek szerint a triádok álltak bosszút rajta, míg mások úgy vélik, a Lee családot átok sújtotta – erre pedig tragikus bizonyítékként hozzák fel Brandon Lee későbbi halálát. Akadtak ennél is vadabb elképzelések: volt, aki szerint a kínai gyógynövényárusok, mások pedig Bruce esetleges doppingszereit vagy titkos vegyi anyagokat sejtenek a háttérben.
Talán az egyik legkülönösebb elmélet a dim mak-hoz, vagyis a „halálos érintéshez” kötődik. E hiedelem szerint a shaolin szerzetesek egy titkos technikával, a Vibrációs Kéz művészetével sújtották Lee-t, hogy megbüntessék, amiért a kung-fu titkait megosztotta a nyugati világgal. A racionálisabb elméletek hívei pedig egyszerűen a hongkongi ópiummaffia közreműködését gyanítják.
Mi az, amit tudunk?
1973. május 10-én Bruce Lee a Enter the Dragon szinkronfelvételei közben hirtelen összeesett a hongkongi Golden Harvest filmstúdióban. Erős fejfájás és rohamok léptek fel nála, ezért azonnal a hongkongi baptista kórházba szállították. Az orvosok agyödémát diagnosztizáltak, amelyet később Los Angelesben is megerősítettek. Az első összeomlása során tapasztalt tünetek – a fejfájás és az agyduzzanat – végül a halála napján is megismétlődtek.
Két hónappal később, 1973. július 20-án Lee találkozót tervezett George Lazenby színésszel Hongkongban, ám előtte ellátogatott a tajvani származású színésznő, Betty Ting Pei lakására, hogy egy készülő forgatókönyvet átbeszéljenek – vagy, ahogyan sokan gyanítják, inkább romantikus együttlétet töltsenek el.
A találkozó során Lee fejfájásra panaszkodott, mire Betty adott neki egy Equagesic nevű izomlazító hatású fájdalomcsillapítót. Fontos megjegyezni, hogy Lee már egyéb gyógyszereket is szedett, így ennek az újabb szernek a bevétele – különösen kontroll nélkül – nem volt bölcs döntés. A színész lefeküdt pihenni, azonban amikor vacsorára nem jelent meg, előbb Betty, majd Raymond Chow próbálta felébreszteni – sikertelenül. Mentőt hívtak, kórházba szállították, de az orvosok már nem tudtak segíteni rajta.
A boncolási jelentés szerint Bruce Lee szervezete allergiás reakciót mutatott a fájdalomcsillapító egyik összetevőjére, ami súlyos agyödémát idézett elő. Külsérelmi nyomot nem találtak rajta, de az agya jelentősen megduzzadt: 1400 grammról 1575 grammra nőtt. Több szakértő is erre a következtetésre jutott, megerősítve, hogy halálát végül egy tragikus és váratlan gyógyszerallergia okozta.
Bruce Lee ebben az időszakban már kétféle gyógyszert is szedett: az egyik egy fájdalomcsillapító volt korábbi hátsérülése miatt, a másik pedig Dilatint, amelyet az első agyödémája után írtak fel neki. Emellett a végzetes napon alkoholt fogyasztott, marihuánát használt, és végül Betty Ting Pei adott neki egy Equagesic nevű izomlazító fájdalomcsillapítót is – mindezek együttes hatása pedig végzetesnek bizonyult.
Érdekes és kevéssé ismert tény, hogy 1972 végén eltávolíttatta a hónalji verejtékmirigyeit, mivel úgy gondolta, hogy az izzadás nem mutat jól a filmvásznon. Egyes elméletek szerint ez is hozzájárulhatott a tragédiához, mivel csökkentette a szervezetének természetes hőszabályozó képességét.
A szakértők szerint Bruce Lee halálát túlzott fizikai megterhelés, gyógyszerallergia és hőguta együttesen okozhatta. Azonban a teljes igazságot talán soha nem fogjuk megtudni. Temetésére hatalmas tömeg gyűlt össze, hogy végső búcsút vegyenek tőle. Koporsóját többek között közeli barátai és harcművésztársai vitték: James Coburn, Steve McQueen, Taky Kimura, Dan Inosanto és testvére, Robert Lee.
A sárkány öröksége
„A pokolba a körülményekkel, én lehetőségeket teremtek.” – Bruce Lee.
A Bruceploitation egy sajátos jelenség a kungfu-filmek világában, amely Bruce Lee halála után terjedt el. A filmstúdiók minden lehetséges módon igyekeztek kihasználni az elhunyt harcművész legendás hírnevét, így gomba módra jelentek meg a Lee-imitátorok. Számos színész lépett színre, akik nemcsak mozgásukban és harcmodorukban próbálták utánozni Lee-t, hanem művésznevükben is egyértelmű utalásokat tettek rá. Így születtek meg olyan nevek, mint Bruce Li, Bruce Le és Dragon Lee – utóbbi ráadásul koreai származású volt.
A stúdiók kegyeletsértő módon ontották a Bruceploitation filmeket, sokszor a nézők megtévesztésére játszva. Lo Wai rendező például Jackie Chanből is Bruce Lee-imitátort akart faragni, ám Chan bölcs döntést hozott: nem a legenda árnyékában próbált meg érvényesülni, hanem saját stílust alakított ki, amely végül világhírűvé tette.
Bruce Lee neve nem csupán a harcművészetek világában lett legendás, hanem jelentős szerepet játszott az ázsiaiak hollywoodi ábrázolásának megváltoztatásában is. Lee szembeszállt a korabeli ázsiai sztereotípiákkal, amelyek gyakran gyenge, nevetséges vagy alárendelt szerepekbe kényszerítették az ázsiai férfiakat az amerikai filmekben.
A Michigani Egyetem oktatója, Hye Seung Chung szerint korábban az ázsiai férfiakat fáradtnak, komikusnak, férfiatlannak vagy éppen háziszolgának mutatták be a nyugati mozikban. Bruce Lee azonban ezt a képet darabokra zúzta: megmutatta, hogy egy ázsiai férfi is lehet kemény, erős és harcos, ezzel új arculatot adott az ázsiai identitásnak. Persze a hatása kettős volt. A Sárkány mítosza új sztereotípiát is teremtett: a harcművészét. Bár ez pozitívabb képet festett az ázsiai férfiakról, egyben egy újfajta skatulyát is jelentett, amelyből nehéz volt kitörni.
Lee befolyása messze túlmutatott Kínán. Koreaiak és japánok is profitáltak abból, hogy végre egy erősebb, bátrabb önképet mutathattak a világnak. Japán, amely a második világháború után visszafogta harcias önképét, ekkor kezdett újra belevágni a szamurájos, nindzsás és jakuzás filmekbe, amelyeket Lee hatása is erősített.
Külön tanulmányt érdemelne Lee indiai hatása, hiszen Bollywood is azonnal felismerte a jelentőségét. Bruce Lee volt az első ázsiai férfi, aki a nyugati filmekben is főszerepet játszhatott, és ezt az indiai filmipar is inspirációnak tekintette. Hatására az indiai filmek is elkezdtek több harcjelenetet alkalmazni, és ez vezetett a ma is híres-hírhedt bollywoodi akciójelenetekhez, ahol a hősök autókat és vonatokat rúgnak félre a harcművészet jegyében.
Bruce Lee filmjei Észak-Amerikában kezdetben elsősorban a fekete, ázsiai és spanyol közönség
körében váltak népszerűvé. Ez is jól mutatja, hogy a hollywoodi filmipar akkoriban mennyire
homogén volt, és milyen kevés lehetőséget adott a nem fehér színészeknek.
Ahogy LL Cool J rapper megfogalmazta, Lee filmjei voltak az első alkalom, hogy sok nem fehér amerikai gyerek – köztük ő maga is – az 1970-es években látott egy nem fehér akcióhőst a filmvásznon. Lee bebizonyította, hogy egy ázsiai színész is lehet domináns, karizmatikus és sikeres egy olyan filmiparban, amely addig csak fehér főszereplőket tűrt meg. A fekete közösségeken belül Lee népszerűsége a második volt a hetvenes években a nehézsúlyú bokszoló, Muhammad Ali mögött.
Kevesen tudják, de Bruce Lee a breaktánc fejlődésére is hatással volt az 1970-es években. Az első generációs breaktáncosok, például a Rock Steady Crew tagjai bevallottan Lee kung-fu mozdulataiból merítettek ihletet, és ezek az elemek beépültek a breaktánc dinamikus és akrobatikus stílusába.
Ahogy Lee betört a mainstream filmiparba, sztárrá vált egy olyan Hollywoodban, amelyet akkoriban szinte kizárólag fehér színészek uraltak. Titka többek között abban rejlett, hogy nem lehetett lemásolni.
Bruce Lee Ping Pong (Full Version)
Bruce Lee egymaga felelős azért, hogy a nuncsaku világszerte ismertté vált, és valószínűleg még számos hasonló kis finomság lett volna a tarsolyában. Ilyen színvonalú akcióra az akkori amerikai sztárok nem voltak képesek, csak imitálták – David Carradine is csak próbálkozott vele. Hollywoodnak még évekbe telt, mire kitermelte a saját harcművész sztárjait.
Lehet tudni, hogy Bruce tervezett egy filmes csapatot, hogy meghódítsa Hollywoodot, Jackie Chan, Bolo Yeung, Sammo Hung és sok már azóta legendává váló filmes harcművésszel egyetemben. Bár Lee tragikus halála miatt ez a projekt nem valósulhatott meg, az általa elképzelt mozgalom végül is a nyolcvanas évekre beteljesedett, amikor Hongkong akciófilmjei és sztárjai egyre nagyobb globális sikereket arattak.
Érdemes megfigyelni, hogy míg Lee a harcművészetek komoly, filozofikus oldalát mutatta be, addig a hongkongiak, élükön Jackie Channel, a humorral is fűszerezték a műfajt. Bruce Lee-nek is volt humoros oldala, sőt, tervezett is ilyen filmeket, de már nem volt lehetősége ezt megmutatni. Mi a harcot, az akciót csak valami végletes dolognak látjuk. Meglehet azért, mert a küzdelem nálunk nem szellem és mozgásművészet, hanem a pontozásos vérbosszú. Ma már az átlagos akciófilmekben is kung-fu van, ezt a kaput Bruce rúgta be. A többiek utána jöttek. Egyszer azt mondta: „Az igazi élet másokért élni.”
„A halhatatlanság kulcsa először is olyan életet élni, amelyre érdemes emlékezni.”
Neki sikerült.
