Zenei barangolás keleti szomszédaink kedvenc zenéi között
Avagy a kultúra mindent legyőző ereje
„Ne lőjenek ide, itt emberek vannak!”–mondta Švejk, a mindig derék katona. Kábé én is ezt gondolom. Ez a teljesen logikus mondat furcsán hat a háború értelmetlen logikája mentén.
Semmi baj nincs azzal, ha az ország fele fociedző, vírusszakértő és külpolitikai szakreferens és YouTube-videókból doktorija van. Mi most nem megfejteni, hanem kifejteni fogunk a kultúra által. Az emberi tevékenység egyik legrégebbi szelete ez. Ha valaki arra gondol, hogy a háború régebbi, igaza van, az öldöklés a humánum nem emberi, hanem állati része. Verset írni, énekelni, festeni csak az ember tud.
Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy tőlünk keletebbre barbár népek élnek, ez akkor sem igaz, ha egy volt KGB-ügynök elcsalt választásokkal horgászgat a zavarosban. Érdemes orosz és ukrán zenéket, filmeket nézni, mert nem az a valóság, mint a squatting slav (guggoló szláv) mémekben. Nagyon frissek. Én például 13 éve hamarabb hallottam orosz trapet kb. USA-val egy időben, amikor se a franciák, se a németek nem ugrottak rá, hol volt még az UK drill is?! Aztán olyan kiejthetetlen nevű rendezőkre is rá lehet keresni, mint Zvyagintsev.
Néha a filmművészet jobban bemutatja a valóságot, mint egy politikai elemző. Mindenképpen közelebb hozza. A Donyeci történetek jó belépő a szomszédok kaotikussá váló hétköznapjaiba.
Donbass – ez a film eredeti címe, ami Ukrajna legkeletibb tartománya. A szeparatista felbízatott oroszbarát erők és az egységes Ukrajnáért harcolók Rejtő Jenő-ien szürreális világát mutatja be. Egy kis érdekesség: az oroszok akkor is pont a téli olimpia után vonultak be.
A kultúra, mely egy ország igazi színvonalát adja, ez az igazi orosz néplélek
Az orosz irodalom jelen pillanatban a személyes kedvencem, Pelevinről írtunk, Szorokinről fogunk, Ulickaja, Jerofejev is a szűk listán van. Az ukrán zsidó Joel Safranek szintén. Mikszáth Kálmán mondta azt, hogy ha hamarabb ismerte volna Gogolt, másképp írt volna, olyan erővel hatott rá. Mindannyian Gogol köpenyegéből bujtunk elő – mondta Dosztojevszkij, aki olyan gyorsan írt, vagyis diktált, hogy menet közben elfelejtette egy-két szereplőjének a nevét, ezért más néven vannak a regény felétől. Ez a magyar fordításokban össze van fésülve, az eredetiben hagyománytiszteletből meghagyják, az orosz diákok legnagyobb örömére. Nem elég egy nevet megtanulni egy embernek, na bravo!
Hogy zárjam a kört, Hamvas Béla Karneváljában egy adott pillanatban az egyik szereplő kettéválik, konkrétan két neve és élete lesz, ezt Béci maga is bevallotta, hogy Dosztojevszkij tévesztése mentén találta ki. Itt élünk egymás mellett, ezernyi módon hatunk egymásra. Egy mondattal még elintézem a futurizmust és a konstruktivizmust, aztán jönnek a kortárs fiatalok. Ja, az egy mondat az orosz futuristákról. JÓK!
A tervem az volt, hogy ukrán és orosz kortárs fiatalok zenéit gyűjtöm egy csokorba, hogy lásd pont olyanok mint te. Milyen lehet most beszorítva lenni, a politikai közhelyek néha nagyon is valóságos sztereotípiái közé? Szerencsére a valóság hajlamos minden sablonnak ellenállni.
A tervem az volt, hogy ukrán és orosz kortárs fiatalok zenéit gyűjtöm egy csokorba, hogy lásd
pont olyanok mint te. Milyen lehet most beszorítva lenni, a politikai közhelyek néha nagyon is
valóságos sztereotípiái közé? Szerencsére a valóság hajlamos minden sablonnak ellenállni.
Jakut törzsi hardcore zenekar, akinek lengyel neve van, és oroszul énekel
Igen, ez a valóság. A 13 éves énekessel büszkélkedő szibériai jakut/szaha zenekar neve lengyel szó: Katiny Slezki, ami azt jelenti: Katyńi vérengzés. Szóval a mongol/türk sámánista jakutok nem viccelnek. Na, ennyire összetett Oroszország.
A legtöbb ember, ha az oroszokra gondol, a két végletre gondol, az oligarchákra és a gopnyikokra. A gopnyikok a külvárosi félvilági piti gengszter alakok, akik szigorúan Adidas-ban, hardbass-re veretik, és szent meggyőződésem, hogy ők hozták vissza a sittes tetkó reneszánszt. Ez akkora mém a szlávokra, hogy a Little Big az a zenekar, amiről azt hiszi a nyugati ember, hogy az oroszok ezt hallgatják. Nem, ezt nem az oroszok hallgatják, ezt mi hallgatjuk.
AIGEL már művészkedik, de itt legalább van egy igazi tipikus gopnyik.
De mit is hallgatnak az oroszok, ha magukra hagyják őket?
Hogy mit hallgatnak valójában az oroszok, mi fontos nekik? Hát a Kino kihagyhatatlan.
Szibéria, ahogy sosem gondoltad volna
A Ploho sem egy angolszász csapat, hanem Szibéria szívéből, Novoszibirszkből alternatívoskodnak.
Egy kis belarusz ukrán sythwave Csernobil fölött. Molchat Doma.
Valójában a szláv kultúrkörben volt egy erős szinti pop vonal, ami aztán mindenre kihatott. Motorama tetejébe angolul énekel. A gitáros csaj egész komoly performanszt ad be a gitárjával.
Innentől kezdve direkt keverni fogom az ukrán és orosz előadókat, mert ők is így látnák jónak.
Ukrán zenei front
A kijevi csirkék dalos pacsirták
A kijevi énekesnő, Luna jó példa arra, hogy a pop is lehet igényes, hirtelen nem tudok magyar viszonylatban ilyen színvonalas popzenét. Valahogy mi ehhez képest tenyeres-talpas vidéki rokonoknak tűnünk.
A dal szövege is mély, tele van utalásokkal a háborúra és a magányra, és Luna, akinek valódi neve Kristina Bardash, megjegyezte, hogy a dal „a társadalomban való magányosság érzését, a háború értelmetlenségét és a háború alatti viszonzatlan szerelem akut társadalmi kérdéseit veti fel.”
A kijevi énekesnő tényleg olyan, mintha egy szupermodellt látnánk. Nem is gondoljuk mi innen, de az ukránoknak van több „felső polcos” divattervezőjük, Luna például Anton Belinskiy-vel, és az Anouki márkával is dolgozott együtt.
A kijevi születésű 23 éves ambient/elektronikus zenész Poly Chain, valódi nevén Sasha Zakrevska a lengyel Transatlantyk elektronikus kiadónál jelenik meg.
Őstermelő trap: Made in Ukraine
Trap, de hogy? Nehogy csak a trendi főváros legyen reprezentálva, itt van Alyona, aki a vidéki Ukrajna gyermeke. Alyona amúgy óvó néni és a szüleivel él, emellett pörköli a trapet is. Like-old a videóimat, ha valaha is trágyáznod kellett az életben” – mondja az egyik számában. A hitelességéhez nem fér kétség. Háztáji trap a javából.
Kárpátalja keep it real
Alina Pash meg a kárpátaljai Bushtynóból származik. Az ukrán nyelvnek is a kárpátaljai nyelvjárását beszéli.
„Az ukrán nyelvű dalok írása öröm számomra, mert ez azt jelenti, hogy minden gondolatomat ki tudom fejezni. Ez az a bázis, amelyből építkezem, és utána jön a nyelvjárás. És ennek köszönhetően a szomszédos országokban is meg tudom érteni az embereket: Szlovákiában, Romániában, Csehországban, Lengyelországban, Magyarországon.” – mondja Pash.
Komolyzene komolykodásmentesen
Szerintem konkrétan tök ciki, hogy van egy ukrán/magyar ősöket is felvonultató klasszikus zeneszerzőnk, karmesterünk, Zoltan Almashi, aki amúgy csellón és hegedűn is játszik. Műveit Oroszországban, az Egyesült Államokban, Franciaországban, Németországban, Lengyelországban, Chilében és még ezer helyen adják elő. De mi még csak nem is tudunk róla. Ez nem Havasi Symphonic, nem „A világhírű Magyarországon” kategória, Almashi tényleg letett valamit a komolyzenében, mi mégsem ismerjük. Pedig még egy olyan vicces komolyzenei műve is van, aminek az a címe, hogy a „Van Gogh konyhai eszközökért és ajándékcsomagért” utalva a szupermarketek fura árukapcsolására. Már emiatt is érdekes fazon.
A kijevi punk szcénába bele sem megyek, inkább egy cikket javaslok. Most ezek a srácok is kapják a fejükre a rakétákat.
A szintén kijevi székhelyű indie rock banda, a Yah egy magányos, idősödő emigráns történetét meséli el animációs klipjében, amelyet Jurij Mamleev orosz regényíró Reflection című novellája ihletett.
Azért írtam gyakran a zenészeknél oda, hogy van civil foglalkozása is, mert a klipeket megnézve egy gazdag, színes nyugati országnak tűnik Ukrajna, miközben az emberek ezeket maguk rakják össze szinte önszorgalomból.
„A kijevi szcéna számára a zenélés minden másról szól, csak nem a pénzről – mert legtöbbször alig keresnek. Szinte minden bandatag, akivel beszélek, teljes munkaidőben dolgozik a zenén kívül.” – mondja a Mocha énekese.
„Ez barkácsolás. A jó érzéseken kívül nem keresek semmit zenéből” – mondja Poly Chain.
„Megpróbálunk valamit tenni, ami jobbá teheti az életünket és jobbá teheti kultúránkat. Ukrajnában nincs a rockzenének története vagy hozzá kapcsolódó mentalitása” „Nem leszel sikeres vagy gazdag attól, hogy egy ukrajnai rockzenekarban zenélsz, vagy ha kiadót vezetsz Ukrajnában; falat törsz az emberek fejében, és utat nyitsz a jövő zenészeinek.” – mondják a Yah zenészei.
Na de vannak-e akkor ukrán világsztárok?
Bezony. Ukrajnában nagyon népszerű a modern zene és az etnofolk keverése, de ez nem ilyen Tóth Gabi-féle giccs. Óriási a különbség, és a nyugat vevő a zenei érdekességekre. Ők tényleg világsztárok, csak nekünk meg Amerika szűrő van a szemünkön. Ez annyira igaz, hogy a DakhaBrakhát én is amerikai ajánlásra fedeztem fel. Világ sámánjai egyesüljetek: Onuka
DakhaBrakha meg konkrétan világsztár, csak mi itt a Kárpát-lavórban nem tudjuk. A Fargo filmsorozat zenéjét is részben ők készítették, és most is épp amerikai turnén vannak.
Google fordító changed my life
Orosz zenék, amiket nagyon gyakran hallgatok, bár nem értem
Szóval az az igazság, hogy ha neked valaki 20 éven keresztül azt mondja, hogy istenkirály vagy, akkor elhiszed, ez nem csak Putyinra, Kanye Westre is igaz, és a sok túlhype-olt szupersztárra egyaránt. Én nem most kezdtem el orosz, japán vagy bármilyen zenét hallgatni. Egyszerűen meguntam az amerikai önjelölt zsenik közepes görcsös albumait hallgatni, miért ne hallgassam minden ország legizgalmasabb zenei produkcióit. Az SBP4 ilyen. Nem lehet egy szám alapján megérteni, nagyon széles zenei spektrumon mozognak. Mindenképpen több zenét kell meghallgatni tőlük.
SBP4 rövidítésnek a jelentése: a legnagyobb prímszám.
Eredetileg a csapatot 232 582 657-1-nek hívták, mert 2006-ban amikor alakultak ez volt a legnagyobb ismert prímszám. Később azonban át kellett állniuk jelenlegi elnevezésre, mivel idővel újabb, nagyobb prímszámokat kezdtek felfedezni. Teljesen borultak.
Stílust teremtettek azzal is, hogy megkérték a közönséget, hogy a koncertekre hozzanak magukkal sípokat, furulyát, lábosokat, gyermek xilophonokat, melodikát és improvizáljanak együtt velük a koncerten. Ezzel a merész lépéssel pedig – az orosz popzene gyakorlatában először – teljesen lerombolták a határt a színpad és a közönség között. Tetejébe ők egy népszerű zenekar.
De a szentpétervári Azar Strato sem viccel. Jéghideg cucc. Ha a vaskos hiphop beatek rajongója vagy kötelező.
És végül egy ukrán orosz szerelmes pár közös száma. Megnéztem a srác legújabb videóját. Ott van egy háború kellős közepén. Nem ment el.
Megtévesztő a szám zenéje, meg a klip. Nagyon kemény a szövege. Le se merem írni. Konkrétan egyetlen magyar popzenekart nem tudok, akinek ilyen bátor szövege lenne. Fel kéne ébrednünk itt Operettországban. Mert nemcsak a háború, hanem az élet is zajlik körülöttünk. Vegyünk részt benne! Az életben mindenképp. A kultúra győzni fog.
Zárszónak Pilinszkynek egy gondolatát osztanám meg a politikával kapcsolatban:
„Kedvenc képem Van Goghtól a – Napraforgók –, de nem tudom ki volt a miniszterelnök amikor festette.”
Béke.
