A retro állandó vendég a divatban, de van egy no-go zóna, a hetvenes évek férfidivatja. Eddig senki nem merte visszahozni. Egy giccs mind fölött, egy stílus, ami kegyetlen, egy stílus, ami bilincsbe zárja a jó ízlés. A nejlon és a formák őrült támadása megszülte a gátlás nélküli ruhák korát. A legenda szerint egy idegen faj a hetvenes években majdnem megtámadta a Földet — ám amikor meglátták, hogyan öltözködnek itt itt a lények, pánikszerűen visszafordultak. Azt hitték, egy olyan civilizációval állnak szemben, amely már túl van a jó ízlés határán, tehát bármire képes.
Amikor ízléssel pofoznak, a hetvenes évek sajátos hangulata…
Minden évtizednek megvan a maga pedigréje. A negyvenes évek a világháború, a túlélés majd az összefogás története. Az ötvenes évek máig ikonikus: rock’n’roll, Elvis, Marilyn Monroe, Converse, farmer, bőrdzseki, kockás ingek és böhöm amerikai autók, amelyekhez külön benzinkút kellett. A hatvanas évek sokak fejében összemosódnak a hetvenesekkel, és azt vélik a hippi korszaknak, holott a pszichedélia időszaka volt: Beatles, Rolling Stones, a kaliforniai hangzás születése (lásd cikkünket ITT), space rock, más néven krautrock és minden, amit a kísérletező kedv, a szabad szerelem és az ellenkultúra hozott magával.
És akkor ott vannak a hetvenes évek. Egy évtized, amikor a rockzene felpuhult és diszkó lett, a funk pedig funkyvá vált, pontosabban diszkóvá. A szintetizátoros zenei kísérletek nyálasodtak, szóval az is diszkó lett. Minden beleolvadt ebbe a flitteres-műszálas Bermuda-háromszögbe. A Hair ne tévesszen meg: 1979-ben mutatták be. A punknak pedig egyszerűen muszáj volt megszületnie a Bee Gees után.
A szex, drogok és rock and roll lázadása helyét átvette a megvásárolható szerelem, a szintetikus porok és a diszkóláz. Fura tupírok, LSD-tripet idéző színpárosítások, ormótlan gallérok és teljesen kisiklott divatérzék uralta a férfidivatot – és még árulták is ezeket a ruhákat, ráadásul nagy sikerrel.
A férfidivat talán sosem csúszott olyan mélyre, mint a hetvenes években;
minden darab sajátosan csúnya volt. A mai fiatalokra bárki mondhat
bármit, de az eredendő bűn a hetvenes években született.
Az 1970-es évek férfidivatja – ahogy ezeken a vintage fotókon is látni lehet, vizuálisan roncsol. A legdurvább, hogy India benne ragadt valahogy ebben az időszakban, és a mai napig nem sikerült teljesen kiszabadulnia a hetvenes évekből. India veled vagyunk, de nem merünk közelebb menni. Csak azt a műselyem ingmániát felednétek. A hetvenes évek pecsétje olyan, mint egy divat-horcrux – pusztító és kitörölhetetlen.
A hetvenes évek elejére az emberek elegük lett a politikából, így a kulturális vetésforgó, a funky, a diszkó és a fura ízű koktélok felé fordult. Gyakran elfelejtik, de a hetvenes évek volt a sci-fi aranykora is, miközben egy másik, kevésbé dicsőséges mánia is szárnyra kapott – a műszálas ruhák iránti megszállottság
A poliészter polihisztorok ekkor nyilvánították „ódivatúnak” a pamutot, és a divatipar olyan mértékű szintetikus lázban égett, hogy PVC- és műselyem alsónadrágok férfiaknak is teljesen elfogadottak voltak.
De egyáltalán, hogy történhetett meg mindez?! A hetvenes évek élő bizonyítéka annak, hogy az ember alapvetően jóhiszemű teremtmény — bizalmat szavazott a műanyagnak, a PVC pedig nem tudott hibázni. Vagyis csak hibázni tudott. Az olajszármazékok, PET-palackok és műszálas csodák viselése ma is velünk van, persze már keverve, finomítva. De a hetvenes években mindent lehetett, már-már egészségkárosító módon: latex, bakelit, PVC, spandex nadrágok, tömör műgumi „ruhák”, csillogó sky-bőr, lakkbőr, műbőr — minden mennyiségben és minden felületen.
Ma már senki nem gondolja komolyan, hogy egy műszálas mez alsóneműként is funkcionálhatna. Pedig ne feledjük: a hetvenes években maga a kosárlabdamez volt az atléta. Ebből a korszakból indult útjára ez az anyag. A hetvenes évek az erős színek és az erős szagok időszaka.
Mikroszál makróból nézve
Az egyedi szintetikus rostok előállítása a textiliparban jelenleg körülbelül 1,35%-át teszi ki a globális olajfelhasználásnak, vagyis többet, mint amennyit például Spanyolország egy év alatt elhasznál, és jelentősen hozzájárul a divatipar hatalmas éghajlati lábnyomához, ráadásul a ruhák mosásakor műanyag mikroszálak kerülnek a környezetbe. Nos, a hetvenes években ez az arány majdnem 4% volt: akkoriban tényleg mindent, de mindent megpróbáltak műanyagból előállítani. A műanyag volt a jövő, amelyből aztán lett egy múlt — ami azóta sem hajlandó lebomlani.
Nem vak az, bátor!
Ahogy a régi lókupec vicc mondja: Hogyan lett ilyen bátor a hetvenes évek? És hogyan tudták ezt a vak lovat bátorként eladni nekünk?
A hetvenes évek indulásakor már minden adott volt a totális ízlésficamhoz: a hatvanas évek rálapult a mentális szögesdrótra és a valódi határokra is, és elhitette mindenkivel, hogy mindent szabad. Szabadítsd fel magad! Na de mi történik, ha a sok proli tényleg felszabadítja magát? Pont ez. És mégsem lehet az alsóbb rétegek rossz ízlésére fogni — hiszen a hatvanas évekből érkező orientalista hullám és spirituális divatfilozófia maga is műszálas ingekbe fulladt. A nagy felvilágosodás plasztikba fúlt.
A szemfényvesztés évtizedében egyszerűen a lovak közé dobták a gyeplőt vagy lássuk be mégsem olyan jó dolog, hogy a kokain eljutott Észak-Amerikába. Manapság jobboldalról mindenki meleg lobbit kiállt. Miről beszéltek? A hetvenes évek rég telibe durrantotta hátulról a divatot. A férfiasság sosem volt még ennyire kigombolt és feszes. A sokat sejtetés időszakában nem vicceltek, fényes spandexből készült férfiruházat, csípőig érő, harangnadrágok, dzsungelként burjánzó olajos mellszőrzet, gumírozott műszálas mályvaszínű szabadidőöltönyök (ízlelgesd a szót), extra szűk rövidnadrágok és megkérdőjelezhető fehérnemű-választások. Az egyetlen időszak, amikor a férfitanga létjogosultságot kaphatott és megszületett a fecskekorszak, ami még a nyolcvanas évekig is kitartott a hagyományőrzőbb és divatra lassan mozduló keleti blokkban.
Ebben az évtizedben jött létre a legrövidebb rövidnadrág, köztük olyan is, amely úgy nézett ki, mintha a modell elfelejtett volna nadrágot viselni. Az 1970-es évek egyik legfurább hóbortja pedig az volt, hogy furcsa (és néha kényelmetlen) anyagokból készítettek ruhát. Ki gondolt arra, hogy bakelit ruhát viseljen?
Az évtized nélkülözhetetlen elemei többek között a széles szárú nadrágok, platformcipők, fura, színes mellények, hosszú galléros ingek, szűk pólók és a partira, diszkóba szánt színes öltönyök voltak. És sokan megfeledkeznek róla, de ez volt a kötött pulóverek aranykora is: se előtte, se utána nem hordtak férfiak derékban megköthető kötött kardigánt.
A színvak színhasználat az évtized divatjának másik aspektusa. Még a legegyszerűbb ruhadarabokat is merésznek láttatta az a fajta élénk, harsogó színorgia, amit minden divatcsoport lelkesen alkalmazott. Az áramvonalas, fényes műszálas anyagokon pedig még jobban kijön az élénk színek csiricsáré tarkasága.
Az emberek azonban nem szégyellték a merész ruhákat, a műbőr és a nejlon ruhákon kívül a szatén, velúr és a kordbársony is betört a férfidivatba.
Aztán vannak olyan dolgok, elképesztő választások, amelyeket még maguk a tervezők sem tudnak megvédeni. Férfiak hosszú hálóingben, amit ma sem tudok feldolgozni, vagy a hálós férfiatléta és túlméretezett gallér, meg a platformos combcsizma férfiaknak. Amúgy Demjén Rózsi akkori outfitjeire is érdemes egy pillantást vetni. Ma is kőkemény, és kőkemény leszel tőle, ha a barikád azonos oldalán játszol.
Szerencsére a hetvenes évek trendjeinek jó része kihalt, és jobb is így. A klumpa visszaszorult a kórházi folyosókra, majd évtizedek múlva a Crocs próbált új lelket lehelni belé — jaj, mamám. A modern tervezők gyakran merítenek a múlt stílusaiból, főleg a női divatban van időről időre visszatérés ehhez a pávás, túldíszített korszakhoz, de nehezen képzelhető el, hogy bárki komolyan nyúlna az 1970-es évek férfidivatjának trendjeihez.
Pedig van egy kérdés, amelyre mind a mai napig keressük a választ: mire gondoltak akkoriban a tervezők?
A válasz valahol a rekreációs drogok túlzott használata és a félreértelmezett hippi divat köré épülő ködös múltba vész. A fotók mindenesetre itt maradnak mementónak. Van korszak, amely Mona Lisát alkot — és van, amely műselyem inget párosít klumpával.
