A Netflixen látható doksi története még a sztori ismeretében is képes újat mutatni, ha nem ismered, akkor nopláne. Érdemes utánaolvasni, de csak miután megnézted a filmet. A túlélők első kézből származó jól időzített beszámolói, az információk csepegtetése és a tényleges felvételek kombinációi adják a dokumentumfilm lényegét.
A történet háttere megmozdul, avagy megrázkódik
Nepál 2015 Földrengés. Nyugi, nem lesz spoiler.
A Nepált megrázó 2015-ös halálos földrengésről szól ez a három részes film. Hogy érezd a súlyát, a nepáli földrengés 3 centivel tolta arrébb a Mount Everestet. Ez nem spoiler. Ezt nem mondják el a doksiban, alapnak veszik, hogy minden információt tudsz. Ez egyben az erénye, de a legnagyobb gyengesége is az alkotásnak.
2015-ben, április 25-én a Richter-skála szerinti 7,8-as erősségű földrengés rázta meg Nepált, romba döntve a főváros, Katmandu nagy részét. Ez érintette a Csomolungmát is. A rengés epicentruma a Katmandutól 48 km-re északnyugatra fekvő Lamjung volt. A fővárosban több ezren lelték halálukat a romok alatt, az épületek nagy része megrongálódott. A város olyan volt, mintha lebombázták volna. Többszáz éves, a világörökség részeként számon tartott műemlékek, szobrok is megsemmisültek. Az esemény közel 9000 nepáli életét követelte, kőlavinát eredményezett, amely részben elsöpörte az alaptábort, és 18 hegymászó halt meg.
Érdekesség (ami a filmben nincs benne), hogy Nepálban 8 nyolcezres csúcs is van, amit tavasztól ellepnek a túrázók. A nehézkes kommunikáció ellenére hamar kiderült, hogy egy kivétellel minden hegyen megúszták a turisták, hegymászók komolyabb sérülés nélkül. A kivétel éppen az Everest, amelynek déli és északi alaptáborában összesen 1154 hegymászó és serpa tartózkodott. Mivel a hegyet több szakaszban másszák meg, így az 1-es (7000 m) és 2-es táborban (7500 m) is közel 200 hegymászó ragadt. Köztük egy magyar, az aradi Török Zsolt (ezt sem emelik ki a filmben, ez nekünk érdekes). A rengés keltette lavinák folyamatosan veszélyeztették az 1-es és 2-es táborban lévő hegymászókat. Azt azonban senki nem gondolta, hogy az alaptáborban igazán nagy veszélyben vannak. 80 éve nem volt földrengés erre. Az 5350 m magasan fekvő alaptábor az egyetlen biztonságos pont az egész déli, normál útvonalon, ahová a lavinák nem érnek el. Amióta másznak itt, nem volt még rá példa. Eddig.
A földmozgás miatt egy függőgleccser hatalmas jégtömege szakadt le a Pumori és a Lingtren közötti nyeregből, 6150 m magasból. Ez a gigászi jéglavina a hegy lábát elérve hurrikán erejű léglökést indított el. A 200-300 km/h közötti sebességgel száguldó hófelhő végigsöpört az alaptábor kellős közepén. Mindent vitt, ami az útjába került. Ezt úgy kell érteni, hogy még embereket is kapott fel és méterekre arrébb dobta le. Mármint nem a lavina, a hófelhő, a szél. A lavina az alap, hogy mindent visz. Ahogy a porhó elült és kitisztult a levegő, döbbenetes látvány tárult a túlélők szeme elé: az alaptábor katasztrófa sújtotta övezet lett, mintha tornádó pusztított volna. Összedőlt sátrak, törött sátorrudak, cafatokra szakadt mászófelszerelés, személyes holmik hevertek szerteszét. Volt, aki 500 méterrel odébb találta meg a felszerelését, de találtak sátrat 1 km-re onnan, ahová eredetileg felállították. A sátorromok alatt sérültek és holtestek hevertek.
Az alaptábor valójában nem is tábor, ma már inkább egy falu, vagy ahogy az egyik hegymászó mondja, kis város. Mivel a tábort szezononként közel 1000 ember lakja, és majd ennyi megfordul ott. Fotósok, filmesek, sokan csak eddig jönnek fel. A területe tényleg nagy, a sátrak kilométer hosszan szóródnak a Khumbu-gleccser középső részén. A sérültek szállításánál ez azt jelentette, hogy nem csak a szomszéd sátorba kellett őket átvinni, hanem több száz méteren át bukdácsolva a teljesen megváltozott törmelékes, zavaros talajon. Ezt csak így alaphangnak. A fentebb lévő táborokból később lementett emberek azt hitték itt meleg leves és a biztonság várja őket, hát nem.
Vissza az Aftershockhoz
Mint említettem, a doksiban sok minderől nem esik szó. Többek közt, hogy az orvosi sátor is odalett a legfontosabb felszerelésekkel együtt. Ellenben bemutatja az egymással párhuzamosan zajló eseményeket. Mi történik Katmanduban, a völgyekben és fent a hegyen.
Sokan úgy vélik, hogy a Csomolungma környékére kizárólag profik mennek, ami teljes tévedés. Sok ugyanis a nézelődő, kíváncsi amatőr. Volt olyan ember is a hegyen, aki pár évvel az Everest mászása előtt írta be a google-be hogy „how to climb Mount Everest?”, mert az egyetemen mögötte valaki erről beszélt. Van, aki kalandvágyó, de teljesen képzetlen. Van, akit felvet a pénz, de mentálisan vagy fizikailag nem alkalmas. Szó szerint mindenfajta ember megtalálható ott.
A háttérsztorik
Aki gazdag, aki lop, aki dühös, aki szerencsés. Rosszkor rossz helyen, ha nincs kiút
A dokumentumfilmek evolúciója, hogy egyre több eredeti felvétel lesz, hiszen telefon szinte mindenkinél van. Innentől elég jól lehet rekonstruálni eseményeket. Erről szól ez a film. Napokkal a földrengés után a hegymászók a Mount Everest túlélésére összpontosítanak, a Langtang-völgyben nő a feszültség, Katmanduban pedig a mentők éjjel-nappal dolgoznak. A doksi egyik nagy tanulsága, hogy emberek miként változnak ilyen helyzetekben. A második rész közepétől azt hiszed, tudod mi lesz, de nem tudod. Nem azért, mert hirtelen olyan szuper nagy dramaturgiai fordulat jön, hanem azért, mert megismered az emberi természet árnyoldalait.
Láttam más filmet is ebben a témában, de ez a film a „turisták” viselkedésével és viselkedésük utólagos megmagyarázásával lepett meg. Borzalmas, önző viselkedés bocsánatkérés nélkül. Míg sokan sietnek segíteni a pusztítás után, ez a doksi megmutatja, hogy egyesek számára ez egy versenyfutás a megmenekülés felé. Figyelmen kívül hagyva saját magukon kívül bárki mást, miközben a túlélés alapvető állati-emberi ösztöneiről beszélnek. De amikor ők lesznek underdogok, amikor ők húzzák a rövidebbet, hirtelen emberi, felebaráti szeretetre hivatkoznak és külső segítség felé fordulnak.
