Barion Pixel

Momentumgeneráció: a vizes nyolcas

Benedek Csanád

2022.08.07.

14 perc

Vannak pillanatok, amikor minden egy helyen történik egyazon időben. Ez a történet nyolc barátról szól, akik imádtak szörfözni, majd az idők folyamán a fele közülük a valaha volt legjobb szörfösök táborának tagja lett. Magas a „kecskefaktor” a doksiban (GOAT / Greatest Of All Time – a szerk.) Ezt a hihetetlen véletlent járja körül ez a nemcsak felszínen szörfözgető, hanem mélymerülésre is hajlandó sportfilm. A HBO Max kínálatában megtalálható, de kis utánajárással le is tudod tölteni. Hullámgeneráció a magyar címe, ami nem igazán jó.

Prológus
Azontúl, hogy a magyar cím nem adja vissza a lényeget, az embereket kétbites robotnak nézi, aki nem képes az agyában letárolni két fájlt hasonló néven anélkül, hogy a rendszer lefagyjon.
Igen, van egy Momentum nevű párt: a Momentum az új politikai generáció, és igen, van a „Momentumgeneráció” (Momentum Generation) szörfös baráti és sportkör. Na, és hol a gond?

A generációs hullám helyett a „hullámgeneráció” érzelemhullámait fogjuk meglovagolni. Na, de rossz szóvicceket félretéve. A Momentumgeneráció nevet fogom használni a cikkben, és nem a HBO fordítását, „A hullámgenerációt”.

A név Taylor Steele 1991-1992-es még VHS-re forgatott „Momentum” című szörffilmjéből eredeztethető.

A film egy új korszak kezdetét jelentette a szörfözésben. A mostani old school szörfösök voltak akkoriban a new school arcok, akik Taylor Steele videójában mutatkoztak be először.
A Momentum nyers, „csináld magad” készítési módja, és az akkor szokatlannak számító vadabb punkrock-, surfpunk-zeneválasztás a következő évtizedben meghatározó stílusjeggyé vált ebben a szubkultúrában, és egyben a csapat névadója is lett.

A Momentumgeneráció-csoportterápia

A film címe lehetne: élet és utóélet, de nyugodtan hívjuk csoportterápiának.
Pályafutásuk során először ültek le közösen a Momentum legendás legénységének törzstagjai (köztük Kelly Slater, Rob Machado, Shane Dorian, Taylor Knox, Benji Weatherley, Kalani Robb, Ross Williams, Taylor Steele és Pat O’Connell) egy kis visszatekintésre.

Megegyeztek, hogy együtt mesélik el történetüket, így a filmkészítők soha nem látott lehetőséghez jutottak, hogy a belső körükhöz, és több száz órányi magán videóarchívumhoz hozzáférjenek.

A New School brigád – North Shore / 1993. Fotó: Mike Balzer

Hawaii, Florida, Kalifornia, szörfözés, álomélet… nem éppen
Ugye mindig az a veszélye egy filmajánlónak, hogy nehogy elmondja a sztorit, de itt olyan szép képek vannak, hogy egy kis előzetest érdemes tartani. Ami többé teszi a srácok sztoriját „a régen minden jobb volt” beszélő fejek nosztalgiázásánál az az, hogy régen nem volt minden jobb. Szinte hihetetlen, hogy egy teljes pszichológia-tankönyv panorámáját kapjuk a diszfunkcionális családoknak. Vannak itt veszélyeztetett kiskorúak, szülői abúzus, a családon belüli erőszak majd minden formája. Gazdagék is isznak, a prolik is vedelnek, az apák verik az anyákat, a gyerekeket, de minimum, hogy nem tőrödnek velük. Mellbevágó.

Benji Weatherly, Rob Machado, Ross Williams, Greg Browning, Taylor Knox, Shane Dorian, Kelly Slater, Donavon Frankenreiter és Conan Hayes. Solana Beach, Kalifornia – 1993. Fotó: Steve Sherman

Slater a floridai Cocoa Beach-i munkásosztálybeli gyerekkoráról mesél, valamint apja alkoholizmusáról és szüleinek érzelmi zűrzavaráról. Válás válás hátán. Knox arról beszél, hogy látta ahogy apja gyakran verte az anyját, akár előttük is. Kalanit és a tesóját az anyja kitette reggel nyolckor a parton és este hatkor szedte össze őket. Adott nekik négy dollárt. Azért is lopniuk kellett, hogy enni tudjanak. Szóval pálmafa ide, tengerpart oda, nem túl vidám gyerekkorok ezek.

Sok jó szörfös kis helyen is elfér

Az elveszett fiúk célt és menedéket találnak
A film nagy hangsúlyt fektet arra, hogy elmondja a szörfözés akkoriban még gyakran renegát, antiszociális tevékenység volt. Kelly állítása szerint nem is tudta, hogy a profi szörfözés egy lehetséges életmodell.

Kimaradt a filmből, hogy a vizes nyolcas a közösségi élet egy korábbi inkarnációjában már funkcionált. A Momentum-srácok a Laniakea Beach (Hawaii) mögötti Hill House-ban gyűltek össze Brock Little és Todd Chesser felügyelete alatt. A film narratívájában a nagy találkozás a Benji Weatherleyék otthonában történt. Miután tizenéves korukban tényleg félig-meddig elhagyták családjukat, hogy összezsúfolódva éljenek egy házban, Oahu északi partján.

Benji Oahu-i otthona. Fotó: Art Brewer

A film jelentős része a kialakult emberi kapcsolatok feltárásáról szól, ezért is több
egy sima szörfdoksinál. A srácok mind viszontagságos körülmények között
nőttek fel, család hiányában egymásban találták meg a családot.

Kapitányom, kapitányom avagy Chesser, a „nagy testvér”
Zimbalisték filmje, bár sokat foglalkozik Todd Chesser karakterével, nem hangsúlyozza ki mennyit számít, hogy ki az alfahím a csapatban. A fiúk mindenhol bandákba tömörülnek, de abban nincs mindig köszönet. Chessernek tudható be, hogy az agresszivitásukat, a felgyülemlett dühöt elsősorban, másodsorban és harmadsorban is a hullámok lovaglásával vezetik le. A cikk írása kapcsán több beszámolót is elolvastam erről az időszakról, és nem csak a Momentum-banda létezett, sok más szörfös haveri kör elmerült a drogok, a szétesés és az elkallódás világában.

Shane Dorian, Todd Chesser és Brock Little

Todd Chesser egy igazi nagy testvér, mentor, és kvázi szörfedző volt.
Dionüszoszi apafigura, őrült szenvedéllyel a nagy hullámok iránt.

Nevesd ki a hullámokat!
Todd Chesser azonkívül, hogy a civil életben is odafigyelt rájuk, lelket öntött beléjük, megtanított nekik egy csomó apró kis trükköt. Például, ha jön egy hatalmas hullám, ami esélyes, hogy elborít, akkor jobb ha nevetsz, ugyanis ilyenkor lelassul a szívverésed és könnyebben tudsz lélegezni.

Nem lovagolhatsz meg nagy hullámokat, ha félsz, mert akkor nő az adrenalinszinted és gyorsabban ver a szíved, ezért nem fogod tudni olyan sokáig visszatartani a lélegzeted a víz alatt. Mert leszel ott is, miközben olyan „mintha egy cápafogakból épült járdára esnél.”

A hullámlovaglásnak jelentős része kísérlet, amit a beborulás követ. A hullámok hercege, Posszeidon felkap, majd vízbe hajít és a korallzátonyok bizony szépek, de nagyon kemények.

Todd Chesser egy szomorú napon megfulladt az Outside Alligatorsnál, Waimea Beach-nél. Mindössze 28 éves volt, az összetartó mágnes nélkül a Momentumgeneráció szorosan összetartó kis mikrovilága pedig szétesett.

Kelly Slater, Huntington Beach, California – 1993. Fotó: Steve Sherman
Benji Weatherly, Pipeline, Hawaii – 1992. Fotó: Steve Sherman
Pat O’Connell, Taylor Knox, Todd Chesser és Shane Powell, Honolulu, Hawaii – 1992. Fotó: Steve Sherman

Hogy ne lőjem le a doksi összes részletét, idézni szeretnék egy névtelen szörfössel készített interjúrészletet. Chesser nemcsak a szörfsztárok kulcsfigurája volt. Egy átlagos szörfös, aki később szörfújságíró lett, így mesélt róla: „Egy buli után a tengerparton aludtam egy hálózsákban, majd arra ébredtem, hogy víz alatt vagyok, befolyt rám az ár. Hatalmas hullámzás támadt az éjszaka. Nyakig sárosan, másnaposan kóvályogtam a parton. Todd befogadott, mert látta, hogy eláztam, néhány napig pecóztam nála és persze szörföztünk […] Egy ponton egy hatalmas hullám ért el hozzám, és kétségbeesetten próbáltam kikerülni előle. Cheeser egyenesen a szemembe nézett, és felkiáltott: „Menj!” – Volt benne egy belső erő, amely kötelezővé tette az engedelmességet. Így hát megtettem. Mint a Momentum összes tagja, amikor ijedt fiatal kölykök voltak, akik Chesser hatására gyerekekből pipeline-mesterekké változtak.

Todd Chesser – 1996. Fotó: Jon Foster

Chesser halálának érzelmi hatása ma is visszahat. Kelly könnyek között lépett színpadra a filmmel kapcsolatos beszélgetésen Todd halálának évfordulóján. Zokogva mesélte, milyen nehéz volt még most is megnéznie a filmet, és elgondolkodnia Chesser értelmetlen elmúlásán.

Nem csak Chesser volt az egyetlen apafigura egyébként a Momentumosok életében. Kelly Slater egy filmtől független beszélgetésben is összeomlott, amikor Jack Johnson apjának, Pete Johnsonnak a hatásáról beszélt.

Ezek a fiúk bátran követték egymást az anyatermészet legveszélyesebb hullámaiba – majd mikor néhányan nem tértek vissza a partra, kezdték megérteni, hogy ez nem csak egy játék. Tétje van a parton és a vízben is. Egy kis hiba és bedarál a gépezet.

Vizibrazilok, és szörföző kenguruk
„A Foci helye Brazília, a szörfé pedig Hawaii.”

Eddig a Momentumosok belső életével foglalkoztunk, azonban a szörfös világ ennél sokkal tágabb. A vicces cím ellenére érdemes tudni, hogy a srácok Hawaiin sokáig nem szívesen látott vendégek voltak, hiszen a szörfvilágnak már megvoltak a maga nagy nevei, többnyire ausztrálok, akik messziről is jól látható összegeket kerestek a szörfözéssel. Ők egyáltalán nem akartak semmiféle Momentumgenerációról hallani, ők a saját momentumaikkal akartak nagy pénzt és hírnevet csinálni.

Ausztrálok még sosem voltak számomra ennyire seggfejek. Ha filmen látom, azt mondom, minek kell ilyen ellenszenves suttyónak ábrázolni az ausztrálokat, de ez dokumentumfilm, ezek 50 évesen is ilyenek. A film egyik hiányossága, hogy nagyon keveset foglalkozik a bennszülött szörfkultúrával és azok ikonikus tagjaival. Ugyanis amikor Kelly Slater még nem volt „GOAT” voltak más kecskebakok is a vizeken. Ezt a témát jobban kibonthatták volna.

Kelly Slater, Hawaii – 1988. Fotó: Mike Funk

A film kritius kritikája
A Momentum Generation örökölte egy korábbi generáció által épített, teljesen fejlett szörfipari komplexum minden előnyét. A film egyik fő narratívája, miszerint a Momentumgeneráció behozta a szörfözést a mainstreambe, nagyon ingatag alapokra épül, mindazonáltal a modernkori szörfkultúra kialakulásában elvitathatatlan a szerepük.

Tom Carroll már 1988-ban 1 millió dolláros szerződést kötött a Quiksilverrel, míg a Momentum legénysége akkoriban csupán tinédzser volt. Kelly-t a nagy pénzek még csak figyelgették a kamaszkora környékén. Gondosan felépítették, egy frissített és továbbfejlesztett Tom Currennek szánták, amelyet el lehetett adni a következő generációnak. Ezt akkoriban sem ő, sem a barátai nem realizálták, de a „pénz” figyelte őt.

A szörfszakik szerint a doksit kicsit leszűkítették: megtisztították a szextől, a drogoktól és az ausztráloktól. Rock ’n’ rollt hagytak benne, de ezeknek a fiúknak azért voltak kemény éveik is. Pamela Anderson fenekén kokócsíkokon szörföző orrokról lehetett volna több sztori. Mivel a film elsősorban a mainstream amerikai közönséget célozza, több kérdést hagy, mint választ a szörffanoknak.

Tom Carroll és Tom Curren – 1988.
Pamela Anderson és Kelly Slater – 2000.

A film sokkal szilárdabb alapokon áll, amikor a másik fő témáját boncolgatja: a barátságot, a sebezhetőséget, valamint a verseny általi nyomást és annak önmagukra, illetve a környezetükre gyakorolt hatását.

Lemerülés az emberi lélekbe

Barátság vagy győzelem?
A csapatsportokban is szembekerülnek egymással barátok, de ott el lehet kenni, másra lehet fogni ha valami félremegy. Egy-egy elleni küzdelemben akár barátságok is megtörnek egy hullámon. A seggfej apukák és a tragikusan korán eltávozó mentor hiánya azért fontos tényező, mert ezeknek a fiúknak a megküzdési stratégiáik az életben elég nyersek. Különösen Slateré, akinek a siker érdekében bármit tűzre dobó mentalitása volt romboló. Nem akarom lelőni a Machadóval való legendás vitájukat, de itt érdemes azért elgondolkodni. Milyen bizonytalanságból, önértékelési zavarból fakad Slater végtelen agressziója, és állandó győzni akarása? A film szerintem megadja a választ.

A szörfözést kedvtelésből űző tinédzserek egy csoportja az 1990-es években lépett be a professzionális
szörfözés világába, és szupersztárrá emelkedett. Ez sokuknak felperzselte az előző személyiségét.

Minden szörfös fan, aki az elmúlt 25 évben egy kicsit is odafigyelt a szörfmédiára, ismeri a Momentumnemzedék legtöbb, ha nem az összes, sztárjának nevét és arcát. Shane Dorian széles körben elismert, mint a világ legnagyobb hullámait meglovagoló szörfös. Pat O’Connell az Endless Summer 2 című édeskés szörffilm társszereplője. Rob Machado vitathatatlanul a profi szörfözés zen mestere. Kalani Robb se egy futottak még kategória, nem is értem miért így ábrázolja ez a doksi…
Benji Weatherley maga jogán is sztár, Taylor Knox az abszolút profi szörfös szinonimája. És persze Kelly Slater, minden idők legeredményesebb és kétségtelenül leghíresebb szörföse.

Taylor Knox, Taylor Steele, Benji Weatherley, Kalani Robb, Shane Dorian, Kelly Slater, Ross Williams, Rob Machado, Pat O’Connell. Fotó: Todd Glaser.

Az utolsó tánc?
Említettem a cikkben, hogy az „összetartó mágnes”, Chesser balesete, aki odaveszett az óceánba. A mágnesességnek megvan az a jó tulajdonsága, hogy a vason is áthatol. A metaforám lényege, hogy van remény. A nyolcak közül valahogy mindenki megtalálta magában azt a kis részt, ami fontosabb volt, mint az ego, ezáltal újra egymáshoz kapcsolódott a társaság. És ez a lényeg. A barátság felülírta a forgatókönyvet. Ez a momentum a barátság és a halál története is. Elveszett fiúk, akik gyógyulást találtak törzsükben.

A film enyhíti a kritikusok ítéletét, akik Kelly Slater karrierjének jelenlegi „Legacy” szakaszát egy nárcisztikus tankönyvi esetnek tekintik, aki nem tudja elengedni a reflektorfényt. A film tisztességesen megmutatta, hogy Kelly-nél a versenyszellem a kezdetektől fogva mindent felülírt, mindeközben láttatta a férfi sebezhetőségét és emberi oldalát is, ahogyan végül lejött az elefántcsonttornyából és visszatért a barátai közé.

A Momentum Generation egy pompásan felvett, sajátos hangulatot keltő dokumentumfilm, tele látványos szörfös felvétellel a világ legkisebb és legnagyobb hullámain, nyolc férfi, nem mellesleg profi szörfös életéről és barátságáról.

de végső soron egy apa méretű lyukat a pszichében soha nem lehet befoltozni.”

A Momentum egyik legmegrendítőbb része egy Kelly Slater-es vallomásnál jön ki legjobban, de majd minden szereplőről elmondható ez. Kelly feltárta, hogy az apja soha nem jelent meg egyetlen versenyen sem, amelyen részt vett, talán csak egyen. Az apák soha nem jelentek meg, hogy tanúi legyenek kik is az ő gyerekeik, nem ismerték meg fiaik nagyságát. A világ megadta nekik a figyelmet, de az egyetlen ember, akitől szerették volna, az nem. Az apák a hiányzó láncszemek.

A film mondanivalója erős: a barátok gyógyítanak és egészítenek ki – ez a Momentumgeneráció üzenete.

Tisztelt Olvasó!
A magazinnak szüksége van a segítségedre, támogass minket, hogy tovább működhessünk!

A 4BRO magazint azért hoztuk létre, hogy olyan egyedi és minőségi tartalmak születhessenek, amelyek értéket képviselnek és amik reményeink szerint benneteket is érdekelnek.

Az ilyen tartalomalkotás azonban időigényes és egyben költséges feladat, így ezen cikkek megszületéséhez rátok, olvasókra is szükség van.
A magazin működtetésére nagylelkű és folyamatos támogatásotok mellett vagyunk csak képesek. Kérjük, szállj be te is a finanszírozásunkba, adj akár egyszeri támogatást, vagy ha megteheted, legyél rendszeres támogatónk.

Amennyiben értékesnek érzed munkánkat, kérlek támogasd a szerkesztőséget a cikkek megosztásával.
Kapcsolódó cikkek

Hollywood vs. Hollyweed, avagy a marihuána útja a filmvásznon

Killafornia, Murder Mountain: a füves hegyek rejtélye

2023 legjobb animációs filmjei – Kutyáknak és olaszoknak megnézni tilos!

Hood, Robin nélkül: 10+1 gettófilm a javából

Tökizmus, vagy amit akartok

„NE LÉGY BAROM miközben”… nézed ezeket a gettóvígjátékokat