Amennyiben egy európai rapcsapatot kell ajánlani a világnak, ez legyen az. A Looptroop Rockers nem csupán Svédország egyik legfontosabb rapformációja, hanem véleményem szerint minden idők egyik legerősebb európai hiphop-életművét tette le az asztalra.
Nagy szavak? Kétségtelenül. De próbáljunk meg összeszámolni néhány olyan európai rapcsapatot, amely hét vagy akár csak négy olyan albumot tud felmutatni, amelyeket szinte hibátlannak lehet nevezni. Ebbe ráadásul még bele sem számolom Promoe első két szólólemezét, amelyek önmagukban is megkerülhetetlen darabjai a műfajnak.
DJ Embee külön történet. Szólólemeze már inkább triphop-, lounge- és elektronikus zenei irányba mozdult el, mint klasszikus hiphop felé, később pedig szimfonikus zeneszerzőként is bizonyított. Producerként olyan szintet képvisel, amely nemcsak európai, hanem nemzetközi összehasonlításban is egészen kivételes.
Végignézve az európai hiphop meghatározó neveit – legyen szó a francia IAM-ről vagy Suprême NTM-ről, az angol Skinnymanről, a spanyol vagy német színtérről, például a Beginnerről – rengeteg kiváló előadót és klasszikus albumot találunk. Az igazán kiegyensúlyozott, hosszú éveken át magas színvonalon működő életmű azonban már jóval ritkább. A Looptroop Rockers ebben a tekintetben egészen szűk elitbe tartozik.
És ami talán a legérdekesebb: a zenekar minősége még akkor sem zuhant be, amikor Embee egyre inkább eltávolodott a hagyományos hiphop kereteitől. Egyszerűen más irányba indult, amelyet már nehéz lenne pusztán rapproducerként értelmezni.
Minden idők legjobbja?
Indirekt módon be is tudom bizonyítani, ugyanis van három olyan számuk, amellyel más amerikai előadók topra jutottak. Az egyik legismertebb talán Future – Mask Off című száma, amelynek ikonikus fuvolamintája világszerte ismertté vált, pedig ugyanezt a mintát DJ Embee már közel két évtizeddel korábban felhasználta egy Looptroop-felvételen. Természetesen ebből nem következik, hogy Future vagy Metro Boomin tőlük merített volna – a minta eredetileg Tommy Butler 1978-as Prison Song című szerzeményéből származik, amelyet az évek során számos producer samplerezett. A példa inkább azt mutatja, hogy Embee már jóval korábban ráérzett olyan hangzásokra, amelyek később váltak igazán népszerűvé. És ez nem egyszeri eset volt.
Ők az a csapat, akik rendre különutasok voltak, és mindig a trendek fölött, mellett,
oldalvizeken, búvópatakként jószerivel csak aranyat hoztak fel a beatbányákból.
Ha pedig szóba kerül a „minden idők legjobbjai” kérdés, érdemes egy pillanatra megállni.
Steve Barrow és Gilles Peterson is többször beszélt arról, hogy az angol zenei sajtó hajlamos saját előadóit a valós súlyuknál lényegesen nagyobbra emelni. Ahogy fogalmaztak: a brit sajtó időnként maga gyártja a „szent teheneket”. Akkora befolyással bír, hogy képes meghatározni, kik kerülnek be a nemzetközi zenei kánonba. (Itt ők az Oasisre gondoltak, de most ebbe ne menjünk bele.)
Hasonló jelenség figyelhető meg az Egyesült Államokban is. Anthony Fantano zeneszakértő mondta a 2019-es angol Little Simz: Grey Area albumáról, hogy: „Haló! Május van, majdnem eltelt az év fele, és nem jött ki semmi igazán releváns a raklapos kiszerelésű traptengerből, ráadásul olyan amcsi albumokat szopkodunk, amik a közelében sincsenek színvonalban ennek az angol albumnak.”
Többek között ez az egyik oka annak, hogy egy svéd, francia vagy német hiphop-előadó sokkal nehezebben kerül be a világ legnagyobbjai közé, még akkor is, ha a munkássága ezt indokolná. Tehát nem feltétlenül a zene minősége dönt, hanem az is, hogy melyik ország kulturális és médiapiaci központjából érkezik.
Kiváló példa erre DJ Krush. A japán producer az instrumentális hiphop egyik legnagyobb újítója, mégsem szokás ugyanazon a polcon emlegetni, mint számos amerikai kortársát. Valami hasonló a helyzet DJ Embee-vel is. Producerként olyan életművet épített fel, amely zenei jelentőségében messze túlmutat azon az ismertségen, amely a nemzetközi köztudatban végül jutott neki.
Looptroop és az aranyéra
A Looptroop Rockers története 1991-ben kezdődött a svédországi Västeråsban, ahol Promoe és DJ Embee tizenévesként ugyanabban az iskolában ismerkedtek meg. Akkor még aligha gondolhatták, hogy néhány évvel később Európa egyik legmeghatározóbb hiphopcsapatát alapítják meg. Azért hangsúlyozom Västerås nevét, mert jól mutatja, hogy a hiphop történetének nagy fejezetei nem mindig a világ kulturális központjaiban íródnak. Nem Stockholmról, Londonról vagy New Yorkról beszélünk, hanem egy nagyjából Győr méretű svéd városról.
Cos.M.I.C a gimis évek végén csatlakozott a csapathoz, melynek első hivatalos kiadványa az 1993-ban, kizárólag kazettán megjelent Superstars EP volt, amelyet két évvel később a Threesicksteez követett. Cos.M.I.C egy rocker srác volt, aki egyáltalán nem tudott rappelni, poénból vették be a csapatba. Most nem az a rész jön, mint az amerikai filmekben, hogy ő lett a legjobb rapper. Nem lett az. Ellenben metálos létére Cos.M.I.C sokáig komolyan graffitizett.
A Da Village Sound Crew megalakulása előtt Promoe és Cos.M.I.C egyaránt tagja volt a västeråsi Babylon Is Falling (BIF) graffiticsoportnak. Ez a kötődés végigkísérte a Looptroop teljes pályafutását. A graffiti nem egyszerű háttérelemként jelent meg náluk, több tucat dalukban foglalkoznak a graffitikultúrával.
Mire 1996-ban megjelent harmadik kazettájuk, a From The Wax Cabinet, Supreme is a csoport állandó tagjává vált. Kevesen tudják, hogy nemcsak MC-ként járult hozzá a zenekarhoz: operatőri végzettségének köszönhetően később több Looptroop-videóklip rendezésében is részt vett.
A Looptroop pályafutásáról szólva a kilencvenes éveket külön is érdemes kiemelni. Sokan hajlamosak úgy tekinteni rájuk, mint egy kétezres években befutott csapatra, pedig mire megjelent első nagylemezük, már közel egy évtizede építették a nevüket. 1993 és 1999 között – a kazettákat, EP-ket és kislemezeket is beleszámítva – már kilenc kiadvány állt mögöttük.
A Punx Not Dead, a From the Wax Cabinet és a Heads or Tails ma is lenyűgöző kordokumentumai annak, hogyan szólt a kilencvenes évek független európai hiphopja. A From the Wax Cabinet különösen figyelemre méltó: egy purista boombap-alapmű. Lemezgyűjtőknek kötelező. Itt csekkolhatod.
Looptroop – Heads or Tails
Looptroop – From the Wax Cabinet
A Looptroop „gyémánt” korszaka
Egy dolgot mindenképp érdemes tisztázni. Bár a Looptroop Rockers kétségkívül Svédország egyik legismertebb hiphopcsapata lett, hazájában sosem tartozott a legnagyobb kereskedelmi sikereket elérő előadók közé. A Fort Europa és a Good Things is bekerült a svéd albumlisták élmezőnyébe – mindkettő az ötödik helyig jutott –, ugyanakkor a Looptroop sosem vált mainstream popjelenséggé.
Erről mindig Kim Ki-duk jut eszembe. A dél-koreai rendező évtizedeken át a legismertebb koreai filmes alkotók közé tartozott Európában, filmjeit Cannes-ban, Velencében és Berlinben is díjazták, miközben hazájában jóval kisebb közönséget vonzott, mint a populárisabb rendezők. A Looptroop pályája is hasonló ívet rajzolt le. Bejárták a világot, nemzetközi turnékon vettek részt, komoly rajongótábort építettek Európában és azon túl is, Svédországban azonban végig undergroundok maradtak.
Miközben egymást követték az aktuális rapdivatok, és újabb meg újabb előadók kerültek reflektorfénybe, a Looptroop Rockers egyszer sem próbált alkalmazkodni. Nem változtatták meg a hangzásukat azért, hogy rádióbarátabbak legyenek, és nem ültek fel az éppen aktuális trendekre. Egyszerűen tették a dolgukat – és közben ott maradtak, amikor sok kortársuk már régen eltűnt.
A 2000-es évek első évtizedében a csapat nem tudott hibázni. Olyan mennyiségben ontották a rapslágereket és a hiphopon túli művészi koncepciókat, hogy az már zavarba ejtő. Ennek egyik legfontosabb kulcsszereplője természetesen DJ Embee volt. Több olyan felvételük is akad, amelyet ma visszahallgatva szinte meglepő, mennyire korszerűen szól még mindig. Ez azért is fontos, mert mint írtam fentebb: a „minden idők legjobb albuma” stb. összeállításokban egy svédnek esélye sincs az amerikai újságíróknál. Nagy hiba.
És ha már az ezredfordulónál tartunk, íme egy durva nyitány. Ez minden hiphoprajongó szívében top track.
Looptroop – Top Dogz (Ft. Petter)
1998-ban a Looptroop megalapította saját kiadóját, a David vs. Goliath-ot, vagy ahogy a legtöbben ismerik: a DVSG-t. Két évvel később, a svéd punk- és hardcore-színtér legendás kiadójának, a Burning Heart Recordsnak a terjesztésében jelent meg első nagylemezük, a Modern Day City Symphony. A lemez azonnal felhelyezte a Looptroopot az európai underground hiphop térképére.
A Spotify, YouTube vagy közösségi média előtti időkben még volt jelentősége a mixtape-eknek és a rádiós műsoroknak. Nem volt olyan magára valamit is adó rádió vagy DJ, aki ne játszotta volna a Fevert vagy a Long Arm of the Law-t.
Looptroop – Long Arm of the Law
A Long Arm of the Law tipikus underground sláger lett. Nem a toplistákon hódított, hanem DJ-szettekben, rádióműsorokban, mixtape-eken és egymásnak másolt CD-ken terjedt. Ez volt az a fajta dal, amelyet minden hiphoprajongó ismert, még akkor is, ha a mainstream közönség talán soha nem hallott róla.
A szám kritikusan viszonyul a svéd rendőrséghez, de messze elkerüli a közhelyeket. Talán ez az egyik legfontosabb sajátossága a Looptroop dalszövegeinek. Politikusak, társadalomkritikusak, de sosem didaktikusak. Nem kész válaszokat adnak, nem szlogeneket ismételgetnek, hanem történeteken, hétköznapi helyzeteken és személyes nézőpontokon keresztül fogalmaznak meg kritikát.
2001-ben Promoe elsőként lépett ki a zenekar keretei közül, és megjelentette Government Music című szólóalbumát. Ez nem egyszerű mellékprojekt volt, hanem a Looptroop világának természetes folytatása: ugyanaz a gondolkodásmód, ugyanaz a produceri minőség, csak még személyesebb megközelítésben. Egy évvel később érkezett a Looptroop második nagylemeze, a The Struggle Continues (A küzdelem folytatódik). Ha a Modern Day City Symphony felhelyezte őket az európai hiphop térképére, akkor ez az album végleg megszilárdította a helyüket az underground élvonalában.
A Looptroop ekkorra már tökéletes egyensúlyt talált a fülbemászó, dallamos beatek és az intelligens
szövegírás között. Dalaik a hétköznapi emberek problémáiról, társadalmi igazságtalanságokról, politikáról
és személyes dilemmákról szóltak, de sosem estek bele a felszínes moralizálás vagy a sablonos
„politikai rap” csapdájába. Ugyanilyen távol állt tőlük a mondvacsinált gengszterimázs is.
Az albumon nincs üresjárat, minden szám végiggondolt; a dallamos, ötletes mintákat a változatos témák és az okos hangzások ellensúlyozzák. Ne felejtsük el: ez még az analóg mintavételezés aranykorszaka volt. A szövegek pont megtalálják azt a rést, hogy politikusak, de nem erőltetettek, és van bennük kis humor is. Direkt nem a legismertebb dalokat emelem ki erről a lemezről. Azokat úgyis mindenki megtalálja. Legyen inkább a Bandit Queen.
Kevés igazán emlékezetes szerelmes szám született a hiphop történetében. A Bandit Queen ezek közé tartozik. Egyszerre érzékeny, őszinte és zeneileg is rendkívül elegáns. Nem véletlen, hogy sok rajongó számára máig a Looptroop egyik legszebb dala.
Looptroop – Bandit Queen
Amikor bő húsz évvel később japán, perui vagy éppen orosz rajongók még mindig azt írják a kommentek között, hogy számukra a Bandit Queen az egyik legjobb hiphopdal, amely valaha nőkről született, az már önmagában sokat elárul a dal időtállóságáról. Kevés rapszám tud ennyire természetesen kitörni a műfaj kliséiből. A hiphop történetében a nőalak sokszor leegyszerűsített szerepben jelenik meg: trófeaként, szexuális tárgyként vagy éppen a gengszternarratíva kellékeként. A Bandit Queen ennek éppen az ellenkezője. Nem idealizál, nem prédikál, egyszerűen tisztelettel beszél a nőkről. Őszintén, elegánsan és minden manír nélkül.
Fort Europa
A következő nagylemez, a Fort Europa sem tett engedményeket a könnyebb, rádióbarát irány felé. Holott ebben az időben rendesen ki voltak téve a kísértésnek a fiúk. Ha kicsit is népszerű leszel, rögvest megjelennek a mindentudó menedzserek, akik még nagyobb közönséget, még több rádiós játszást és még több eladható slágert ígérnek. Ez történt a svéd Snookkal is, okos hiphopból popduó lett. Hazájukban óriási sikert arattak, miközben a Looptroop Rockers továbbra is elsősorban a nemzetközi underground közegben építette fel a rajongótáborát. És ez a tábor meglepően nagy volt.
A kétezres évek közepén gyakorlatilag folyamatosan turnéztak. Európa mellett felléptek Japánban, az Egyesült Államokban, Ausztráliában és Kínában is. Kevés európai underground hiphopcsapat mondhatja el magáról, hogy ilyen földrajzi lefedettséggel turnézott.
A hazai fáziskésésre jellemző, hogy az A38-as koncertjükön kétharmados ház volt, míg Bécsben, Prágában, de Pozsonyban is full house és royal flesselés. Így szoktunk mi képben lenni, azóta se jártak itt.
A következő album, a Good Things új korszakot nyitott a zenekar történetében.
Ekkortól használták hivatalosan a Looptroop Rockers nevet. Azóta rockerek a rapperek.
Ettől az időszaktól kezdve egyre több svéd nyelvű felvétel is megjelent tőlük.
DJ Embee az egyáltalán nem szürke eminenciás
2004-ben jelent meg DJ Embee első önálló nagylemeze, a Tellings from Solitaria, amely már önmagában is jól mutatta, hogy producerként mennyire széles zenei látókörrel rendelkezik. A lemezen több jelentős svéd előadó is közreműködött, köztük Timbuktu és José González. Utóbbi akkor még pályája elején járt. Nemzetközi áttörését csak később a Heartbeats feldolgozása és a Veneer album hozta meg. Embee jó érzékkel emelte be.
DJ Embee feat. José González: Send Someone Away
A Tellings from Solitaria nemcsak a rajongók, hanem a szakma körében is komoly elismerést aratott. A lemez 2005-ben elnyerte a svéd Grammy-díjat a legjobb hiphop/soul album kategóriában, tovább erősítve Embee hírnevét producerként. Embee szólóművészként és DJ-ként is számos fellépést vállalt. Bejárta Skandináviát, Japánt, Kínát, Németországot, Svájcot, Ausztráliát és az Egyesült Államokat. Nota bene, nem mint Looptroop, hanem mint DJ Embee.
Szólóprojektjei között külön említést érdemel a Skuggpoeten, amely talán az egyik legszemélyesebb munkája. Ebben édesapjával, Roger Bergkvist svéd költővel, valamint Esmeralda Moberg énekesnővel dolgozott együtt. De a „hagyományosabb” Embee-szólólemezeken is rendre felbukkannak olyan dalok, amelyek kilógnak a sorból.
Embee – Annika Norlin: Pay Day
A hiphopon túl
2012 és 2013 között Embee újabb meglepő irányba indult. Promoe-val, Cleóval, Seinabo Seyjel és Ayla Adamsszel közösen megalkották a Fair Ground című szimfonikus művet, amelyet 2013 októberében mutattak be az umeåi Norrlandsoperan színpadán. A produkciót Josef Rhedin vezényelte, a művet pedig teljes szimfonikus zenekar, gyermekkórus, táncosok és a közreműködő előadók együtt vitték színpadra. A projekt különlegességét az adta, hogy a zene és a dalszövegek részben helyi diákok ötleteiből és munkáiból építkeztek, így a hiphop, a komolyzene és a közösségi alkotás ritka találkozása jött létre.
A Tellings from Solitaria után Embee tovább folytatta ezt az irányt. Az Another Poor Lonesome Homeboy című szólólemeze ismét bebizonyította, hogy producerként nem lehet egyetlen műfajba beszorítani. A hiphop ugyan végig ott lüktet a háttérben, de legalább ennyire jelen van benne a soul, a folk, az elektronika és a filmzenei gondolkodás is. Ezek már inkább szerzői albumok, mint klasszikus producerlemezek.
DJ Embee – Another Poor Lonesome Homeboy
Embee 2017. március 23-án bekerült a Swedish Music Hall of Fame-be. Szóval azért elismerik otthon is.
Promoe és filmcímek
A Looptroop Rockers jelentőségét talán az mutatja legjobban, hogy Promoe-ról önmagában is lehetne egy külön cikket írni. Pedig ő csupán egy a négy meghatározó tag közül – igaz, kétségtelenül a legismertebb. Megérne egy külön fejezetet a reggae iránti rajongása is. Elég csak a rasztájára nézni: gyakorlatilag a kilencvenes évek óta ugyanaz a frizura kíséri végig a pályafutását. De legalább ennyire meghatározó része a személyiségének a filmek iránti szenvedélye. Ez nemcsak az interjúiból derül ki, hanem a dalszövegeiből és a dalcímeiből is. Meglepően sok szerzeménye viseli klasszikus filmek címét, vagy utal közvetlenül filmes alkotásokra.
Ott van például a Naked Lunch (Meztelen ebéd), az Ondskan (Könyörtelenek), a Time Bandits (Időbanditák), a Drowning by Numbers (Számokba fojtva), a Dog Day Afternoon (Kánikulai délután) vagy George Lucas kultikus sci-fije, a THX 1138.
És akkor még nem beszéltünk Promoe második szólóalbumáról, a The Long Distance Runner-ről. Már maga a cím is egyértelmű utalás Alan Sillitoe klasszikus kisregényére, illetve az abból készült legendás brit filmre, A hosszútávfutó magányosságára (The Loneliness of the Long Distance Runner). A lemez ráadásul zeneileg is különleges darab: aki kedveli a reggae, a dub és a jamaicai hangzásvilág hiphoppal való találkozását, annak szinte kötelező meghallgatnia.
Promoe – THX 1138
A zenei alap önmagában is tanulmányt érdemelne. A dobprogramozás elképesztően aprólékos: a minta apró szeletekből épül fel, amelyek első hallásra szinte észrevétlenül simulnak egymásba, mégis rendkívül élővé teszik az egész groove-ot. Az Akai sampler karakteres hangzása végig ott lüktet a háttérben, miközben a basszus egyszerűen, de rendkívül hatásosan tartja össze a dalt. Érdemes külön figyelni a szám felépítésére is. A bevezetés és a lezárás nem puszta keret, hanem tudatosan komponált része a szerkezetnek. A dupla refrén, a scratchbetétek és az énekes átkötések végig egyensúlyban tartják egymást, ezért a dal egyszerre marad hiphop és mégis rendkívül dallamos. Őszintén szólva erről az egyetlen számról is lehetne egy teljes cikket írni.
Érdekesség a hiphoprajongóknak: a Gang Starr – You Know My Steez videóklipjének vizuális világa szintén a THX 1138 steril, futurisztikus képi világából merít. Ez is jól mutatja, hogy Lucas kevésbé ismert kultfilmje jóval nagyobb hatást gyakorolt a hiphopkultúrára, mint azt elsőre gondolnánk.
Promoe: These Walls Don’t Lie
Emberünk ma is aktív, bár nem figyelnek rá, de stabilan hozza a minőséget.
Promoe: Tattoo the City
„Mr. Tökéletes feat”, vagyis Promoe
Promoe neve idővel szinte fogalommá vált az európai hiphopban. Az elszabadult rasztájú svéd rapper a legváratlanabb helyeken bukkan fel vendégelőadóként. Ha végignézzük a közreműködéseit, feltűnik, hogy szinte egész Európát bejárta. Lengyel, cseh, francia, német, olasz vagy éppen jamaicai előadókkal ugyanúgy dolgozott együtt, mint svéd kollégáival.
Ez önmagában is sokat elárul arról, milyen tisztelet övezi a szakmán belül. Egy vendégszereplés ugyanis ritkán a véletlenen múlik. Ha valakit újra és újra felkérnek különböző országok előadói, az általában azt jelenti, hogy nemcsak jó rapper, hanem megbízható alkotótárs is.
Csak néhány példa a teljesség igénye nélkül:
- Czarny HIFI feat. Promoe – Fabric of Life (Lengyelország)
- DJ Wich feat. Promoe – Colgate White (Csehország)
- L’Entourloop feat. Alborosie & Promoe – Calling Dancers (Franciaország/Jamaica)
Na és mi van a svéd Looptroopal? A svédül rappelő Looptroopal?
Köszöni szépen, jól van.
És akkor itt jön a slusszpoén, eddig csak a Looptroop angol nyelvű számairól beszéltem, mert van legalább 5 albumnyi svéd nyelvű számuk is, aminek értelmébe mi nem nyerünk bebocsátást. Ellenben a beateket a flowt a hangulatot lehet élvezni. Lessünk be a svéd sörisszák, borisszák kulisszái mögé.
Looptroop Rockers – Den obekväma tystnaden
Promoe – Livshack
A cikkben szereplő dalok csak töredékét jelentik annak az életműnek, amelyet a Looptroop Rockers több mint három évtized alatt felépített. Tudatosan válogattam, mégis számtalan kiváló felvétel kimaradt. Ez nem véletlen. Egyszerűen túl nagy az merítés.
Talán éppen ez különbözteti meg őket sok kortársuktól. Nem gengsztertörténeteket meséltek, nem fegyverekről, drogokról vagy olcsó hatásvadászatról rappeltek. A dalaik a hétköznapi emberekről, a társadalomról, a szerelemről, a politikáról, az öniróniáról és az életről szóltak. Mindezt úgy, hogy közben egy pillanatra sem feledkeztek meg arról, hogy elsősorban zenészek.Itt csekkolhatod az életművet. http://www.looptrooprockers.com/
Looptroop Rockers – Last Song
