KAWS jelentése nem tudom, de trendi.
Brian Donnelly művész nevén Kaws (stilizálva KAWS), amerikai (ex graffiti) művész és tervező. Munkája magában foglalja a figurális karakterek és motívumok sorozatának ismételt felhasználását.
Donnelly 1974-ben született a New Jersey állambeli Jersey Cityben. Tinédzserként Donnelly kitalált magának egy graffiti taget, a KAWS-et (a betűk megjelenése alapján – a szónak valójában nincs jelentése. Ennek még lesz szerepe.
Az 1990-es években New Yorkba költözött. A diploma megszerzése után rövid ideig a Jumbo Pictures-nél dolgozott szabadúszó animátorként, amely háttereket festett a 101 kiskutya, Daria és Doug című animációs sorozatokhoz. Nappal animátor, éjjel pedig graffitiművész Kaws reklámtáblákat, buszmegállókat és telefonfülkéket kezdett „felújítani”.
Egy barátja és művésztársa, Barry McGee ajándékozott neki egy reklámtábla nyitókulcsot.
Az éj leple alatt feltörte a buszmegállókban kihelyezett üvegkeretes reklámtáblák dobozait, az ott elhelyezett reklám posztereket kiegészítette saját karaktereivel, majd visszahelyezte őket. Így olyan világmárkák mellett szerepelhettek illusztrációi, mint Calvin Klein, Marlboro és Guess. KAWS elmondása szerint „nem volt politikai motivációja” a poszterek átfestésének, egyszerűen kedvelte a reklámokat. Úgy gondolta, mindenhol jelen vannak és az életünk részévé váltak. Ebbe rajzolt bele.
KAWS
A szónak valójában nincs jelentése, nincs többlettartalma, nem volt politikai motivációja.
Azért emeltem ki ezeket a mondatokat, mert tökéletesen leírja a posztmodern állapotot a graffitiben. Egyfajta „monkey see, monkey do” hozzáállás. Csinálom, mert flesselem, nincs semmi mondanivalóm, nagy márkákhoz törleszkedem, ha rákérdeznek, rögtön fontosnak tartom megjegyezni, hogy nincs semmi bajom a monopol cégekkel, reklámokkal, ezek életünk részei, blablabla.
Hogy jutottunk ide? Hogy lett az egyik legpunkabb, ellenkulturális tevékenységből, a graffitiből, puszta adrenalinhajhászás és népszerűség-növelés, önmagán nem túlmutató márkaépítés?
Járjuk körbe a KAWS hatást! Honnan hova, és főképp minek?
A KAWS jelenség
Pályafutása kezdetén festett, mégis a gyerekjátékszerű szobraival lett igazán híres. Egyes karakterei saját alkotások, míg mások a meglévő ikonok átdolgozott változatai. Kaws szobrai néhány centistől tíz méter magasakig terjednek, és különféle anyagokból készülnek, üvegszálból, alumíniumból, fából, bronzból és felfújható óriáslufiszerű változatok is vannak.
Kaws hatásait keresték már Claes Oldenburg, Chuck Close, és hasonló alkotók mentén is, mégis leginkább Andy Warholhoz hasonlították a piacokon átívelő vonzereje és összemosó képessége miatt. KAWS egy híd a kereskedelem és a képzőművészet között. Ezt a hidat sokan szeretnék földrésszé tenni, és egy nagy boltot csinálni pop-art néven. Munkáit galériákban és múzeumokban állítják ki, de magánszemélyek is lelkesen gyűjtik, köztük Swizz Beatz zenei producer, PewDiePie internetes sztár, Pharrell Williams rapper, vagy a dél-koreai fiúcsapat a BTS csoport tagjai.
Az idei Met-gálán Kid Cudi szerepelt egy millió dollár értékű egyedi Kaws aranylánccal a nyakában.
Ez fontos adalék, hogy a nagy népszerűségnek örvendő, kétes ízlésű embereknek hatalmas hatása van egyfajta új irányú művészet influenszereként arra, hogy végül is mi legyen az, amit szeretni kell, de mindenesetre illik.
Kaws az elmúlt 10 évben túlnyomórészt limitált játékokon, luxus ruházati termékeken, gördeszkákon és egyéb termékeken jelent meg. Kereskedelmi művészet. Lehetne ezt a nevet adni egy új irányzatnak?
A játék stílus
Akrilfestményei, szobrai szinte sulykolósan ugyanazt a pár ismétlődő képet, karaktert tartalmazzák, amelyek mindegyike általánosan érthető, egyfelől túllép ezzel a nyelveken és kultúrákon. De kell-e a Coca-Colát művészeti aktusnak tekinteni, azért mert mindenki érti?
A visszatérő karakterek szobrai, rajzai, szereplői Companion (1999-ben készült), Bűntárs, Chum és Bendy. Kaws „társa” Companion egy szürkeárnyalatos, bohócszerű Miki egér figura, akinek a kalóz zászlót idéző két csont áll ki a fejéből.
Karaktereit általában félénk és/vagy tehetetlen pózban ábrázolják, gyakran az orrukra téve a kezüket.
Ez amúgy az ázsiai, félénk, szerény, zavarba ejtő kawaii kultúra jelképrendszere is.
A művészet célja: termékek és kereskedelmi együttműködések?
Először 1999-ben a Bounty Hunter japán játékcég előállított és eladott egy műanyag Companion játékot (Mickey Mouse with X-ed out eyes). A figurát a 2012-es Macy’s Thanksgiving Day Parade léggömbjévé alakították, a „Blue Sky Gallery” részeként. Kaws túlméretes szobrokat Companion karakteréről Svájcban, Hongkongban, Tajvanon, Londonban és Kínában is találhatunk. Kiemelném itt Kínát, hiszen ezek a szobrok aranyosságuk mentén egyfajta kamu művészeti formák, nem mondanak, semmit, csak kitöltik a teret. Aranyosak, a többit meg majd belemagyarázzák. Tökéletesen alkalmasak arra, hogy használhatók legyenek akár fél-diktatúrák vagy nagy multik számára is.
Márkázott, levajazott tartalom – branding identity vagy identitás branding?
Ha valakit felkap egy kör, onnantól kezdve minden verzióban feltűnik. A kollaborációk, kapszulakollekciók évtizedét éljük.
A japán Bounty Hunter óta más japán cégekkel is együttműködött játékok fejlesztésében: a luxus streetwearmárka a Bathing Ape (Bape), Medicom Toy és Santastic, és nagy ruházati cég, az Uniqlo is a listán. Sesame street x KAWS x Uniqlo plüssbabák, a cukiság már követhetetlen.
A 2013-as MTV Video Music Awards díjátadóra Kaws újratervezte az MTV Moonman trófeát „Companion” karaktere formájában.
A Kaws Jun Takahashival is együttműködött az Undercover márkánál, ezenkívül dolgozott a Burton, a Vans, a Supreme és a DC Shoes projekteken. Vannak Kaws által tervezett kis kiadású palackok a Dos Equis és Hennessy konyak számára. 2008-ban borítóképet készített Towa Tei, Cherie, Clipse (Clipse Till The Casket Drops) és Kanye West (808s & Heartbreak) előadóknak.
Valamint 2017 márciusában a Nike és Air Jordan kiadott egy kapszulakollekciót a Kaws-szal együttműködve.
És a „magasművészetet” se feledjük!
2017 májusában a New York-i Modern Művészetek Múzeuma (MoMA) korlátozott mennyiségben bocsátott ki 200 dolláros áron Kaws Companion akciófigurát, aminek következtében a MoMA Design Store webhely összeomlott a soha nem látott forgalom miatt.
2019. április 1-jén a hongkongi Sotheby’s-ben a The Kaws Album (2005), Kaws festménye, Nigo megbízásából körülbelül 14,7 millió dollárért kelt el, ami a művész új aukciós rekordja.
Az édibédi filozófiává emelése. Hogy lett a kawaii világnézet?
A kawaii japán kifejezés, kb. mindenre ezt mondják, ami cuki, aranyos, édeske. Egyfajta infantilis divat és kultúra. Ezzel fogunk külön is foglalkozni, mert elképesztő hatása van a jelenkori fiatalokra, főleg a lányokra. A lényege tulajdonképpen, hogy a felnőtt élet elől menekülve egy sajátos infantilis gyermeki világot alakítunk ki, ez lesz a megküzdési stratégiánk, vagy annak a pótléka. Kaws ennek a világnak egyfajta szent tehene. Mondjam ki, bálványa.
Hogyan futott zátonyra a sekélyes vizeken a street art?
A street art, köszöni szépen, jól van, nem futott zátonyra. Kabbe cikkíró. Egyébként. Viszont van egy jól körülírható felső kereskedelmi kör, aki hatalmas bizniszt visz az általa zászlóra emelt street art artistákkal. Nyugi, ez nem egy Google Fordító-mondat! Ezek az „artisztok” tényleg egyfajta divathullám akrobaták, menőségzsonglőr artisták, akiknél nehéz megfogni, hogy pontosan mi is a céljuk a profiton kívül, és mindig fenn maradnak a trendporondon.
A street art egykor az alulreprezentált hangok vizuális kiáltása és kiállítása volt.
De az elmúlt évtizedben a márkaépítés és a reklámozás nyelvének eszköze lett.
Teljes mértékben összekapcsolódott az ingatlanérdekekkel, a merchandising-el, és dzsentrifikáció trendjeivel. Az utcáról beszorult a luxus loft apartmanokba és a trendi galériákba. Na, de nem mindenki, csak azok, akik szelídíthetők és cukorkáért ($) simogathatók.
Shepard Fairey-vel és Banksyvel ellentétben Kaws büszkén apolitikus. Ennek eredményeként a luxusmárkák kedvencévé vált, akik bármit vetíthetnek az ismétlődő terveire. Egyben a legmegfelelőbb a szupergazdagok számára, akik szívesebben veszik az olyan alkotásokat, amik nem vetnek fel kérdéseket, amik nem kiáltanak rájuk és életmódjukra.
Az igazi utcai művészet mellett egy párhuzamos piacon kifejlődött egy jól eladható, álkemény utcaság. Ezeket a kritikátlan életmódmédiák támogatják. Érdemes lenne megnézni a tulajdonosi hátteret is. Gondoljunk a Juxtapozra, a Hypebeastre, Highsnobiety-re és más médiákra, amelyek nem írnak negatív kritikákat, és az egyértelműen ünneplő megközelítést részesítik előnyben mindenben, amit bemutatnak. Váó, de kircsi! Pedig a sznobság régebb nagyon is kritikus volt. Ma már rendes sznobokra sem telik? Akkor minek az a sok pénz?
Az olyan művészek, mint Kaws vagy a „virágmintás” Takashi Murakami, Warhol mára már gyenge örökségét bányásszák tovább. Warhol, ne legyenek kétségeink, azt akarta, hogy gazdag emberek és hírességek szeressék, ezért hozzájuk dörgölődzött és talán akaratán kívül megerősítette az amerikai kapitalizmus felsőbbrendűségét. Sok oka van annak, hogy az emberek egyre inkább tiltakoznak a múzeumok ellen, és részben oka enne a „kritikának” álcázott agyatlanság és az édibédi játékbolt érzés. Másfelől, aki meg elmegy, az megkapja azt a „fornetti” művészetet, a szószerint gyors és fröccsöntött kultúrát, amit be tud fogadni.
KAWS többet mond a diszfunkcionális kereskedelmi művészeti szcénáról, és az igényeit kiszolgáló múzeumokról, mint bármi más. Anthony Bourdain egyszer elmagyarázta, hogy a nagyon közepes New York-i helyek, amik piszok drágák, miért olyan népszerűek egy adott pénzes körben. Az analógia tökéletesen illik a Murakami és a KAWS szerű alkotókra.
A nagy és nagyon drága KAWS
Anthony Borudain és a despoták klubja
Kérdező
„Miért vonzzák szinte megmagyarázhatatlanul a rendkívül gazdagokat bizonyos helyek, éttermek, rendezvények és gálák?”
Bourdain
„A nagymenők, tözsdecápák, sztárok hajlamosak nagyon rossz helyeken is enni, tudod, ragaszkodnak hozzá… százhúsz dollárt fizetnek egy csésze kávéért. Miért? Mert abban a buborékban akarnak élni. Az egyetlen dolog, amit garantálni tudnak az ilyen helyeken, hogy nem szól be nekik egy normális ember, aki rámutat a nyilvánvaló dolgokra. A plasztikai műtéted elromlott. Vagy. Függetlenül attól, hogy mit mondanak neked a barátaid, gonosz ember vagy, és nagyon szar ételeket eszel, amiért túl sokat fizetsz. Tudod, ezek a helyek el vannak szigetelve ettől. Bűnrészességet akarsz, a Ciprianinál mindenki bűnrészes, tudod, mindenki, aki Nellóhoz, Philippe-hez vagy Mr. Chow-hoz megy, megérti, hogy részt vesz ebben a nagy bűnrészességben. Buborék.”
Ez megmagyarázza a Kaws vonzerejét. A Kaws gyűjtői nem akarják hallani, hogy ez a művészet szívás, mert legbelül tudják. Nem olyan művészetet akarnak, amely kihívást jelent számukra, hanem olyan márkákat és dekorációkat, amelyek a gazdagságukat jelzik anélkül, hogy betekintést nyújtanának bármibe. Általánossá vált, hogy Kaws-szobrokat látni egy TikTok-videóban, amelyen egy gazdag miller, vagy sztár látható Gucci bútorok, Versace márkájú mennyezet, és más hasonló trendinek, magas státuszúnak kikiáltott förmedvény mellett.
A kisebb, relatíve drága KAWS
Várj, az ajándékboltban vagyunk már?
A tömegművészet egyik velejárója a fröccsöntött szériaegyediség. Arról nem is beszélve, hogy minden színben, méretben és árkategóriában kínál árut – vehetsz magadnak „kis darabot a nagy művészetből”. Akkor kezdj el menekülni, ha meghallod, hogy „collectible”, gyűjthető darabok!
Ez a művészet, mint egy csokigyár, közel hajol hozzád, a zsebpénzedért megsimogat, édeskés, kedves és egyértelmű. Okosnak érzed magad, mert érted. Igaz, hogy egy okosabb hetedikes fiú kifinomultságáról van itt szó, de gyűjthető és irigykedhető daraboknak lehetsz a gazdája.
Így lett a street artból cukorka és ajándékbolt. Ha valaki ezt kritizálni meri, akkor rá
lehet vágni, hogy pop-art és modern. A kedvenc szavam a popkulturális utalások.
Ez a fajta pop-art, utalások ide vagy oda, koncepcionálisan csődbe ment, zsákutca. Ahol a kortárs alkotások nem annyira a kulturális értékekről szólnak, mint a milliárdosok gazdagságának „parkolóhelyéről”. Régebb is volt a művészetnek egyfajta pénztároló szerepe, de azok az alkotások tényleg értek is valamit. Ma elértünk a nosztalgiavonat, a cukorkabolt és gyerekjátékok szintjére.
Az alacsony belépési küszöb, és a belemagyarázás kultúrájának nagyon erős a felhozatala. A street art az egyik legnagyobb áldozata ennek. Lehet, ezért fogják a fejüket a KAWS-bábuk, mert ők tudják az igazat, csak nem tudják kimondani. Nem véletlenül csinált Banksy is erről dokumentumfilmet.
Hol van a kijárat az ajándékboltból?
