Miután számunkra is váratlanul nagy sikere lett az elmúlt hónapban írásunknak, melyben kibogoztuk Jimi Hendrix „Hey Joe” című számának vadnyugatról származó eredettörténetét, úgy döntöttünk, hogy minden hónapban készítünk egy ilyen tematikájú anyagot. Ezúttal egy Doors számmal készültünk, ám az élet átírta a forgatókönyvet: Tina Turner sajnálatos halála miatt arra az elhatározásra jutottunk, hogy a legendás rocknagyi emléke előtt adózunk inkább, méghozzá a „River Deep, Mountain High” című szám születésének körülményeit és korszakát idézzük fel.
Mielőtt belevágnánk, elöljáróban néhány megjegyzés: Tina Turner pályafutásáról nehéz úgy beszélni, hogy negligáljuk erőszakos, abuzív férjét, a zenészként tehetséges, társként erősen megkérdőjelezhető Ike Turnert, lévén, hogy az énekesnő karrierjének elején duóként működtek. Ez esetben igyekszünk kerülni kapcsolatuk megrázóbb részleteit, de akit bővebben is érdekel ez a lehangoló és egyben szomorú történetet, az énekesnő magyarul is megjelent két önéletrajzi kötetéből mindent megtudhat.
Egy toxikus korszak
A mai témánknak választott dal amúgy egy szerzőtrió koprodukciójában készült. Egy íróházaspár Jeff Barry és Ellie Greenwich, valamint az Ike & Tina Turner duó producerének, Phil Spectornak a tollából. Mindhárman a legjobb ötleteiket pakolták bele a dalszövegbe, melynek zenei összerakásakor Spector gitározott, Greenwich játszotta a zongorabetéteket és Barry kezelte az ütőhangszereket. A dallam nem mellesleg három különböző befejezetlen dal kompozíciója. A szerzőtrió megszállottan írta a dalt, amelynek elkészültekor a producer azonnal tudta, hogy Tina Turner lesz a tökéletes választás, aki ezt a kellő dinamikával és hangerővel fogja tudni előadni. A dal mondanivalóját és fő motivumait később Marvin Gaye is felhasználta az „Ain’t No Mountain High Enough” című klasszikusában.
A „River Deep, Mountain High” című szám nem csak szimplán egy korabeli sláger volt, hanem egész egyszerűen új zenei irányvonalak születésének a kirobbantója. Amellett, hogy a komplett dalt többszázan dolgozták fel a későbbiekben egy az egyben, dallamvezetését, szerkezetét, egyes, részleteit, akkordjait is felhasználták később más világhírű előadók slágereikben. Nem lehet azonban elmenni szó nélkül a lemez születésének körülményei mellett, hiszen olyan mérgező környezetben született, melyben az asszonyverő Ike Turner talán csak a második legnagyobb gyökér volt az énekesnő környezetében. Mielőtt továbbmennénk alapozásnak hallgassuk meg a számot, amely a csodálatos hanggal megáldott Tinát elindította a későbbi sztárság felé.
A popkultúra születése
Tina Turner brutális hangerejének korszakalkotó zsenijét akkor értjük meg leginkább, ha magát a korszakot is kontextusba helyezzük, amelyben berobbant. Vágjunk is bele!
A hatvanas évek első felében a folk-rock és a pszichedelikumok letarolták Hollywoodot és a Sunset Strip éjszakai klubjait, majd fokozatosan kezdtek megágyazni a hamarosan beköszöntő popkultúrának. Az időszak előadóinak zenéi nem nagyon szivárogtak át hozzánk a vasfüggönyön keresztül, így a sorok között muszáj lesz majd bemutatnunk néhány korszakos előadót, ami egy kicsit megnehezíti a lineáris történetmesélést.
Első zenei megállónkat 1965-ben tesszük egy The Lovin’ Spoonful nevű banda felvételével, a „Do You Believe in Magic?” című számmal, melynek hangulatának megismerése fontos lesz a későbbiek átérzése során. A mifelénk meglehetősen kevéssé ismert és értékelt bandáról annyit azért megjegyeznék, hogy 1965-ben az USA egyik legmenőbb bandájának számított, majd 2000-ben méltán beválasztották őket a Rock and Roll Hírességek Csarnokába. A híres számukban kicsit több a majomkodás, mint a zene, de kétségtelenül visszaadja egy letűnt kor hangulatát.
Lovin’ Spoonful: Do You Believe in Magic?
Egy zseniális, ugyanakkor full bolond producer
Tina Turner sikertörténetének másik fontos szereplője Phil Spector zenei producer/dalszerző, aki zseniális újításként hozta be a zeneiparba találmányát a forradalmian újító „Wall Of Sound” hangzást, ahol szokatlanul sűrű, többrétegű, gyakran szimfonikus megszólalást adtak a zenének a hangszerek sokszoros újrajátszásával.
Mint szegény Tina körül a legtöbb férfi ő is erősen véleményes figura volt morálisan. Kivonatosan csak annyit róla, hogy vádolták meg szándékosan, valamint gondatlanságból elkövetett emberöléssel egyaránt és haláláig 19 évet húzott le fegyházban, de erről majd később.
Nos, visszakanyarodva történetünkhöz, 1965-ben a több, mint 25 Top40-es slágert jegyző producer épp partra vetett halként tipródott. Korábbi sikercsapata a Righteous Brothers faképnél hagyta, a The Beatles által 1964-ben letarolt Amerika zenekarainak muzsikáját pedig már végtelenül unta, így szüksége volt egy új bandára, ugyanakkor fontosnak tartotta, hogy távol tartsa magát az éppen aktuális zenei trendektől, hiszen mindig is a forradalmi újítások érdekelték.
Greenwich Village-ben talált rá a következő csapatára, az MFQ-ra, bővebben a Modern Folk Quartetre. A zenekar tagjai, Cyrus Faryar, Henry Diltz, Jerry Jester, és Chip Douglas egyaránt több hangszeren játszottak, így bármelyik számban képesek voltak pillanatok alatt váltani a gitárról mandolinra vagy akár bendzsóra a daltól függően. Velük együtt alkotta meg végül a „This Could Be The Night” című megaslágert.
The Modern Folk Quartet: This Could Be The Night
A vulgárisan kretén, korszakalkotó szövegíró
A fenti szám szövegét azonban a korábbi slágerekkel ellentétben nem a producer írta, aki épp alkotói válsággal küszködött, hanem egy tehetséges szövegíró, az ifjú Harry Nilsson, melyben amúgy áthallásokkal egy szüzességét elveszteni vágyó fiút történetét meséli el. A Phil Spector által felfedezett ifjonc szövegíró reggel nyolctól ötig polgári állásban dolgozott akkoriban, de volt már pár sláger a neve mögött, amire a producer felfigyelt. Nilsson írói technikájában egyedülállóan ötvözte a humoros és egyben szívszorongató szövegeket, igaz időnként erősen átesett a ló túloldalára, hiszen nem vetette meg a vulgáris történetmesélést. Erre is hozunk egy példát, mielőtt továbbmennénk. A The Ronettes-nek írt egy dalt „Here I Sit” címmel, melynek szövege a 60-as években még nem okozott akkora felhőtlen röhögést, mint manapság okozna, a dalszöveg ugyanis így kezdődött:
„Here I Sit, broken hearted,
I paid a dime and only farted”
(Ízes magyarsággal: „Itt ücsörgök összetört szívvel/egy tízcentest fizettem és épp csak fingottam”)
A Ronettes tagjai imádták a dalszöveget, de kérésükre a szellentős rész helyett konszolidáltabb megoldás került a végső verzióba. Így született meg egy újabb sikerdal, amit a mai napig rendszeresen dolgoznak fel. Nyilván mindenkinek ismerős lesz, még ha az eredeti számot soha nem is hallotta korábban.
The Ronettes: Here I Sit
A Big TNT Show durrantotta be Turnerék karrierjét
1965 végén forgatta le az American International Pictures az országszerte nagyon várt Big TNT Showt, melynek főcímdala a fentebb már bemutatott „This Could Be the Night” című szám volt. A showműsor fellépői közül a Lovin’ Spoonful-t, és a The Ronettes-t már említettük, míg Ray Charles, Petula Clark, Bo Diddley, illetve a The Byrds vélhetően nem szorul komolyabb bemutatásra.
Közismert slágerrel és lemezzel akkor még nem rendelkező Ike és Tina Turnert – akik csak a klubéletben
és a koncerteken voltak némiképp ismertek – tartaléknak hívták meg a felvételre, arra az esetre,
ha netán valami gikszer miatt kellene a műsoridőbe még egy tartalék szám.
A műsorvezető az est csúcspontjaként Phil Spector szerzeményét a három évtizeddel később, 1986-ban bemutatott Top Gun című filmben is előadott „You’ve lost that Lovin’ Feeling” című dalát konferálta fel, melyben Joan Baez énekelt, akit a producer személyesen kísért zongorán. A számból óriási sláger lett és semmit sem von le az érdemeiből, hogy az est végén Tina Turner hangja ellopta a showt. De erről majd a következő bekezdésben, hiszen érdemes előbb meghallgatni a számot, amelyet a műsor végén a legendás énekesnő jóformán három elénekelt szólam után zárójelbe tett.
Joan Baez: You’ve Lost That Lovin’ Feelin’
És akkor robbant a bomba…
A műsor legvégén aztán az utolsó pillanatban kiderült, hogy Tina Turner is felállhat a színpadra, majd olyat odavert a hangjával a közönségnek, hogy a fal adta a másikat. Az országos siker így ezen az estén bombaként robbant be, olyannyira, hogy Phil Spector producer alig várta, hogy a páros lejöjjön a színpadról, hogy mindenkinél előbb szerződtesse le őket. Mutatjuk a számot, mely elindította a duót az országos siker, Tina Turnert pedig a későbbi világsiker felé.
Ike & Tina Turner: Please, Please, Please! (The Big T.N.T. Show)
Későbbi sztárok a közönség soraiban
A zenébe belefeledkezett olvasóink számára kiemelnénk egy érdekes tényt a fenti videóból, ami felett könnyen elsiklik a szem. A közönség első soraiban többek között olyan ismert arcokat lehet felfedezni, mint a későbbi Sparks tagjai Ron és Russel Mael vagy a leesett állal bámészkodó később befutott zenei zseni, Frank Zappa, akinek munkássága előtt hamarosan egy különálló írással tisztelgünk majd. És ha már Frank Zappa szóbakerült, visszaemlékezéseiben Tina Turner külön kitér a zseniális zenésszel való későbbi koprodukciójára. 1973-ban ugyanis Zappa őt kérte fel az Over-Nite Sensation című albumának utolsó trackjéhez, a „Montana”-hoz, hogy énekelje fel a vokált. Tina Turner szerint egész zenei pályafutásában ez a felvétel – melyben mellesleg Zappa arról énekel, hogy vidékre költözik és fogselymet fog termelni – állította szakmailag (hangképzésileg) a legnagyobb kihívás elé.
A cserejátékos lőtte a győztes gólt
Történetszerkesztésben visszaszaladunk egy kicsit az időben, hiszen már ejtettünk szór a házaspár berobbanásáról, de egy szám erejéig idézzük fel az első dalt, amin együtt dolgoztak, amikor Tina Turner még leánykori nevén Anna Mae Bullock-ként volt ismert.
1960-ban Ike Turner együtt dolgozott az énekes Arthur Lassiterrel az „A Fool in Love” című dal stúdiófelvételén, amikor is a szám rögzítése előtt az énekes kölcsönkért tőle 80 dollárt, hogy új gumit vegyen a kocsijára. Mivel Lassiter képtelen volt visszafizetni a kölcsönt így később nem jelent meg az óránként 25 dollárért bérelt stúdióban. Nem volt mit tenni a számot rögzíteni kellet és ekkor jött az ötlet, hogy két külön sávra készüljön a felvétel, és a férfi helyett a vokálénekes Anna Mae Bullock énekli majd fel a férfihangra írt dalt. Az énekesnőnek ez cseppet sem okozott problémát, simán odaverte a nótát annak ellenére, hogy Ike többször hisztériás rohamot kapott és ordibált vele, hogy „ne üvöltsön bele az ő drága mikrofonjába”.
Ike terve az volt, hogy majdcsak előkerül Lassiter, de addig is bevitte az elkészült demót a lemezkiadójához, ahol közölték vele, hogy a világ legnagyobb barma, ha a lemezre nem Anne Mae Bullock, vagyis a későbbi Tina Turner hangjával kerül fel a felvétel. Nos, ezt a számot is elhoztuk nektek, amely végül már Ike & Tina Turner néven jelent meg és második lett az R&B slágerlistán:
Ike & Tina Turner: A Fool In Love
A „Fool in Love” későbbi lemezfelvételei irtózatosan megviselték az akkor épp első gyermekével várandós Tina Turnert. Visszaemlékezései szerint nem volt még egy dal, amit annyiszor próbált meg felénekelni. Állítása szerint legalább tízezerszer elkezdte énekelni a számot, de vagy férje Ike, vagy Phil a producer dorongolta le, hogy nem jól csinálja. A dal végül szalagra került, ám férje és a producer 25 ezer dollárt ölt bele a felvételbe, ami akkoriban egy nagy vagyonnak számított. Ezért Tinának terhesen is színpadra kellett állnia, hogy visszajöjjön a koncertekből valami pénz a befektetett összegből. Majd szülés után két nappal elment Ike koncertjére, ahol azt látta, hogy az ő hangjára egy szexmunkás nő tátog a színpadon. Azonnal felment és lezavarta a színpadról a biodíszletet és friss anyaként letolta az egész koncertet.
Később mikor először hallotta az „A Fool in Love” című számukat a rádióban az első gondolat, ami megfogalmazódott a fejében, hogy „Mi köze ennek a szerelemhez?”, amiből később szólókarrierje során megírta egyik legnagyobb slágerét, a „What’s Love Got to Do with it?” című dalt, amelyet Kelet-Európában sokan énekeltünk poénból a cseh köztársasági elnök Václav Hávelre utalva „Václav has to do with it!” szöveggel akkoriban.
Tina Turner – What’s Love Got To Do With It
Beavatás a hírességek csarnokába
Visszakanyarodva a „River Deep, Mountain High” című zenei korszakot teremtő dalra, mely elindította a világsiker felé a hányatott sorssal induló későbbi énekesnőt a sztárság felé belinkelünk néhány feldolgozást majd a sokszáz közül a teljesség igénye nélkül, hiszen tudjuk majd, hogy a kommentek között úgyis lesz valaki, aki hiányolja majd a Zizi Labor vagy bármely egy általunk nem is ismert banda feldolgozását. De mindenekelőtt kezdjük a sort azzal a verzióval, amelyet az énekesnő 1989-ben adott elő, amikor beválasztották – többek között a Rolling Stones-szal együtt, akiknek 1966-os turnéján előzenekarként lépett fel férjével – a Rockzenei Hírességek Csarnokába, méghozzá olyan sztárokkal egy színpadon előadva a dalt, mint Ray Charles, Otis Redding, Stevie Wonder, Paul Simon vagy mondjuk Bruce Springsteen. Az est pikantériája az volt, hogy Phil Spector meghívta az eseményre Ike Turnert is, az egykori pszichopata férjet is – és Tina elmondása szerint ettől a ténytől jobban izgult, mint az egész ceremóniától.
Tina Turner: River Deep – Mountain High (Hall of Fame Induction Ceremony – 1989)
Mutatunk a teljesség igénye nélkül néhány feldolgozást a legjobbak közül.
Annie Lennox 1992-ben a Montreaux Jazz Fesztiválon adta elő némi bocsánatkérés után, hogy hozzá mert nyúlni egy megkérdőjelezhetetlen klasszikushoz. Celine Dion is bevállalta az előadását pár éve. Christina Aguilera 2021-es koncertjén egy egész Tina Turner szekciót adott elő, melynek csúcsán előadta a témánkat szolgáltató dalt a legenda fiatal kivetített képe alatt. Az Erasure szintipop-duó is elkészítette a maga változatát, feltámasztva a dalt a 80-as évek végén a kissé nyálasabb elektronikus zenéért rajongók számára.
Az évek során a „River Deep – Mountain High” továbbra is jelentős hatást gyakorolt a zenei világra. A dal elősegítette a női előadók megítélését. Tina Turner erőteljes hangja és lenyűgöző színpadi jelenléte inspirációt nyújtott a következő generációk számára. A dal kirobbanó európai sikere hozzájárult ahhoz, hogy az egyik legismertebb és legsikeresebb női énekesnővé váljon a zeneiparban.
The Best
Legnagyobb slágerével búcsúzunk mélységes tiszteletadás mellett a nemrégiben elhunyt kivételes képességű énekesnőtől. 14 évvel ezelőtt a YouTube-ra felkerült „The Best” című slágere ugyanis a mai napig a 76. helyen áll a legnépszerűbb zenei videók között és az énekesnő hangját bizony egyáltalán nem kezdte ki a modern idők változó szele.
Tina Turner – The Best
