Göran Kropp, az „őrült svédként”, „berserként”, „bolond hegymászóként” vagy „hegyi biciklisként” emlegetett kalandor, számos jelzőt kapott élete során. A sajtó gyakran bulváros színezetet adott történeteinek, ami miatt sokszor inkább futóbolondként tekintettek rá, mintsem elismert hegymászóra. Pedig Kropp nem csupán egy excentrikus figura volt, hanem igazi profi alpinista. Élettörténete a határok átlépésének és az emberi teljesítőképesség feszítésének krónikája, ugyanakkor inspiráció mindazok számára, akik hisznek abban, hogy a pénz nem lehet kifogás, ha valaki igazán elkötelezett a céljai iránt.
A svéd SWAG
Göran Kropp lenyűgöző vállalkozásba fogott: kerékpárral indult el Svédországból egészen a Himalája alaptáboráig, majd ha már ott járt, megmászta a Mount Everestet. 1995 októberében Kropp biciklire ült szülővárosában, a svédországi Jönköpingben, és útnak indult 108 kilogrammnyi felszereléssel. A következő év májusáig 13 000 kilométert tett meg két keréken, miközben egy teljes éven át sátorban éjszakázott.
Göran Kropp éppen az Everest alaptáborában tartózkodott azon a tragikus napon, amikor a hegy történetének egyik legsúlyosabb katasztrófája bekövetkezett. Az 1996-os Mount Everest-katasztrófa május 10-11-én történt: nyolc hegymászó vesztette életét egy váratlan hóviharban, miközben próbáltak leereszkedni a csúcsról. Az egész szezon során összesen 12 ember halt meg a csúcs meghódítása közben, és az esemény komoly vitákat indított arról, hogy szabad-e amatőr mászókat engedni a Himalája zord vidékére.
Kropp neve is belekerült ebbe a vitába, mivel a média gyakran naiv, lelkes amatőrként próbálta őt ábrázolni. Ez a kép azonban meglehetősen torzított, és aligha tükrözte valós hegymászó-tudását és tapasztalatát. Hamarosan kiderül, mennyire félrevezető volt a róla kialakított kép, és valójában milyen alpinista is volt Göran Kropp.
Goran Kropp egy 192 cm magas, 105 kilós kigyúrt pali volt, aki az Everestnél az „őrült svéd” becenevet kapta, abban az évben egyébként majdnem kétszer is elérte a csúcsot. Május 3-án szólóban 100 méteren belül volt, hogy felérjen a világ legmagasabb hegyére. A nap már későre járt, így tisztában volt vele, hogy a sötétségben fennmaradva óriási kockázatot vállalna. Ez a döntés hatalmas önuralmat és lélekjelenlétet igényelt, hiszen a csúcs látótávolságon belül volt.
Göran Kropp éppen az alaptáborban pihent az 1996-os, az Ég és jég (Into Thin Air) című könyvben is megörökített tragédia idején, amely világszerte híressé vált. A tömeges katasztrófa, amelyben több mászó életét vesztette, nem tántorította el Kroppot attól, hogy folytassa küldetését. Nem sietett elhagyni a helyszínt, hanem kivárta a megfelelő pillanatot, majd 1996. május 23-án szólóban, segítség nélkül mászta meg a Mount Everestet.
Nem sietett elhagyni a helyszínt, hanem kivárta a megfelelő pillanatot, majd 1996. május 23-án szólóban, segítség nélkül mászta meg a Mount Everestet. Miután felért a világ tetejére, története még korántsem ért véget. Kropp hazatérése ugyanolyan rendkívüli volt, mint az odavezető út: nem választotta a könnyebb utat, és nem repülővel tért vissza. Ehelyett kerékpárra ült, és újabb egy éven át tartó tekeréssel jutott haza Svédországba.
Érdemes kiemelni, hogy Göran Kropp nemcsak szólóban teljesítette az Everest meghódítását, hanem a
környezetbarát és önellátó megközelítésével is kitűnt a többi magashegyi mászó közül. Katmanduból
indult a csúcstámadásra, és az út során nem vette igénybe semmilyen külső segítséget: sem serpákat,
sem rögzített köteleket, sem oxigénpalackot, melyet a hegyen mászók többsége elengedhetetlennek tart.
Ez a radikálisan minimalista hozzáállás nemcsak rendkívüli fizikai és szellemi állóképességről tanúskodik, hanem arról is, hogy Kropp mély tisztelettel fordult a természet és a hegyek felé. A mászása nemcsak egy sportteljesítmény, hanem egyfajta filozófiai állásfoglalás is volt: bebizonyította, hogy pusztán az emberi akarat, kitartás és önellátás révén is elérhető a világ legmagasabb csúcsa.
Kropp 1999-ben visszament még egyszer az Everestre, csak most párban, Renata Chlumskával, a barátnőjével is a csúcsra jutott. (Bocs, ezt nem bírtam kihagyni.) Chlumska nemcsak társa, hanem önálló, tapasztalt mászó is volt, aki az 1995-96-os expedíció során követte Kroppot, anélkül, hogy bármilyen segítséget nyújtott volna neki – még az ételosztásban sem.
Az 1999-es expedíció is hű maradt Kropp filozófiájához: a pár ismét oxigénpalack nélkül jutott fel a világ tetejére, bizonyítva kitartásukat és környezet iránti elkötelezettségüket. Nem mellesleg rendkívüli példát is mutattak a hegyek tiszteletére: nagytakarítást tartottak az Everest lejtőin, és 25 elhagyott gázpalackot távolítottak el, amelyek a korábbi mászók hagytak ott.
A svéd őrült nem a semmiből jött, és valójában megelőzte színvonalban és hozzáállásban az akkori trendeket. Kropp nem szerencsés amatőr volt, sokkal inkább hasonlított a svájci Ueli Steckre, aki szintén a gyors és könnyű szólózás híve volt és egyben kora egyik legügyesebb hegymászója is.
Kip-kropp ki Kroppog?
Kropp már gyerekként beleszeretett a hegyekbe.
Szülei kisgyermekként elvitték a Dolomitokba, és mindössze hatévesen édesapjával együtt megmászta Norvégia legmagasabb hegyét, a Galdhøpiggent. Ezek a korai élmények megalapozták vonzalmát a természethez és a hegyekhez. Az idilli kezdetek ellenére Kropp életében sötétebb időszak is elérkezett: szülei válása mély nyomot hagyott benne. A céltalanság, az útkeresés időszakában lázadásvágya egy bandához sodorta. Fiatalkorát a kisstílű stiklik és a bulizás töltötték ki, ami éles ellentétben áll későbbi, önfegyelemmel és eltökéltséggel teli életével.
Végül a svéd hadseregben találta meg a kiutat a nihilista életből, amikor csatlakozott az ejtőernyősök elit alakulatához. Már itt is kitűnt rendkívüli erődemonstrációival és önfegyelmével: hónapokon keresztül heti öt alkalommal önszántából hajnal háromkor kelt, majd teljes felszerelésben, 40 kilós zsákkal 30 kilométert menetelt – mindezt a hivatalos kiképzésen felül. Ez az eltökéltség és extrém teljesítmény hamar ismertté tette társai körében.
Ejtőernyősként Kropp ismét rendszeresen került hegyvidéki környezetbe, ami újraélesztette benne a hegymászás iránti szenvedélyt. Bár szeretett volna átlépni egy hegyivadász egységhez, a hadsereg ezt nem engedélyezte. Kropp azonban nem volt az a típus, aki könnyen belenyugszik a korlátokba: amint letelt a kötelező szolgálati ideje, kilépett, hogy saját útját járja, és teljes mértékben a hegyeknek szentelje életét. Ez a döntése egyben új fejezetet nyitott számára, amely végül a világ legnagyobb hegycsúcsaihoz vezetett.
Kropp rendkívül puritán és extrém életformát választott. Tulajdonképpen egy sátorban élt, hogy a csekély katonai nyugdíját megspórolja, és minden lehetséges forrást a hegymászáshoz szükséges felszerelésekre és expedícióira fordíthasson. Mindennapjait az edzés, a túrák tervezése és a hegyi expedíciókra való felkészülés töltötte ki.
Az 1980-as évek végére Kropp már jelentős eredményeket ért el: az Andokban öt csúcsot is meghódított, és 6300 méter magasságig szólóban mászott. Az igazi áttörést azonban az 1990-es évek hozták számára. 1990-ben Rafael Jensennel együtt megmászta a Muztagh-tornyot (7273 m) a Karakoramban – egy csúcsot, amelyet addig mindössze hárman értek el. Ez a teljesítmény egyértelműen cáfolta azt a sztereotípiát, hogy Kropp pusztán amatőr kalandor lenne. Ezt követően 1992-ben feljutott a Cho Oyu (8201 m) csúcsára, majd 1993-ban ő lett az első svéd, aki elérte a K2 (8611 m) csúcsát, amely a világ második legmagasabb és egyik legveszélyesebb hegye.
Az 1990-es évek végére Göran Kropp már Svédország egyik legeredményesebb hegymászójaként vált ismertté. Ő volt az egyetlen svéd, aki a világ tizennégy 8000 méter feletti csúcsából ötöt is meghódított.
Ráadásul Kropp abban az időben az egyetlen svéd volt, aki kétszer is megmászta a Mount Everestet. Ezek a csúcshódítások különösen jelentőségteljesek voltak, hiszen mindkét alkalommal oxigénpalack és külső segítség nélkül érte el a világ legmagasabb pontját. Kropp ezzel a bravúrral nemcsak a svéd hegymászás történetében, hanem a nemzetközi alpinista közösségben is kiemelkedő helyet foglalt el.
Mindezek tükrében kiváltképp sértő, hogy az amerikai média, valamint Jon Krakauer – akit az Ég és Jég (Into Thin Air) című, az 1996-os Mount Everest-tragédiáról szóló személyes beszámoló szerzőjeként ismerhetünk – sokszor bulváros, karikírozó stílusban emlegette őt. Miközben Kropp egyértelműen kiemelkedő sportember és profi hegymászó volt, Krakauer – aki maga is inkább túracikkíró, semmint magas szintű hegymászó – helyenként lenézően ábrázolta őt. Krakauer könyvében többek között erősen kritizált más mászókat is, különösen Anatolij Bukrejevet, a tapasztalt orosz hegymászót, akit számos szakértő később hősiesnek tartott az Everest-tragédia során tanúsított viselkedése miatt. Kroppot, Bukrejevet és másokat ilyen módon beállítva a bulvársajtó számára is könnyű célponttá tette, miközben Kropp teljesítménye és hozzáállása messze túlmutatott a szenzációhajhász írások által sugallt képen.
Visszatérve Göran Kroppra: mondjuk ki nyíltan, a svéd alpinista tulajdonképpen „felbiciklizett” a Mount Everesthez – ami már önmagában se normális teljesítmény.
Göran Kropp messze képzettebb hegymászó volt, mint az Everest alaptáborában található legtöbb idegenvezető, és szakmai tudása, tapasztalata jóval túlszárnyalta a helyszínen dolgozók zömét. Svédországban közismert névnek számított, nem csupán hegymászóként, hanem túravezetőként és oktatóként is. Saját vállalkozást is indított, amely frappáns nevet kapott: Kropp & Eventyr – vagyis „Kropp és a kaland.”
Goran széltében-hosszában
Göran Kropp valóban az a fajta ember volt, aki mindent megpróbált, és akit a határtalan kíváncsiság és kalandvágy hajtott. Szó szerint a szélrózsa minden irányába el akart jutni, legyen szó a világ legmagasabb hegycsúcsainak meghódításáról, extrém kerékpáros túrákról, vagy bármilyen más kihívásról, ami az emberi teljesítőképesség határait feszegette.
Példának okáért Ola Skinnarmóval közösen kísérelt meg eljutni az Északi-sarkra csupán sífutással, ám az expedíció során súlyos nehézségekkel kellett szembenéznie. Többszörös fagyási sérüléseket szenvedett, amelyek komolyan veszélyeztették az egészségét, sőt még egy jegesmedve támadását is túlélte.
A jegesmedve incidens különösen nagy visszhangot váltott ki. Kropp kénytelen volt lelőni az állatot, hogy megvédje magát és társát, ami heves vitákat generált, különösen a természetvédők körében.
A 2000-es évek elején Göran Kropp újabb merész és különleges kalandot tervezett, ezúttal a világ egyik legzordabb és legelérhetetlenebb vidékére. Grunge-rajongóként Seattle-be utazott, ahol elkezdte kidolgozni tervét: elvitorlázni Svédországból az Antarktiszon található McMurdo kutatóállomásra, majd síléceken eljutni a Déli-sarkra és vissza McMurdóba, hogy végül ismét vitorlással térjen haza. Ez a vállalkozás lényegében egy világkörüli utat jelentett volna, amely minden szempontból rendkívüli kihívás elé állította volna őt. A terv különösen a vitorlázás miatt tűnt elképesztően vakmerőnek, mivel Kropp addig életében egyetlen napot sem töltött vitorláson. Seattle-ben kezdett vitorlásleckéket venni, hogy felkészüljön az útra, és bár óriási bátorsága és elszántsága nem hagyott kétséget, sajnos soha nem derülhetett ki, hogy elég kompetens lett volna-e a megvalósításhoz, ugyanis 2002. szeptember 30-án egy szerencsétlen balesetben életét vesztette..
Egy meglehetősen rutinszerű mászás során kioldódott a kötelét rögzítő karabiner, pontosabban két karabiner is eltört, a falból bekötött biztosítás is kiszakadt, melynek következtében 18 métert zuhant.
Minden hegymászó halála tragikus, de Göran Kropp esetében különösen fájdalmas veszteségről beszélhetünk. Mindössze 35 éves volt, amikor elhunyt, és nemcsak kalandos bravúrjai miatt hagyott mély nyomot, hanem emberi nagysága miatt is. Kroppot kiemelkedően alázatos és odaadó személyiségként ismerték, aki nemcsak mászótársait, hanem tanítványait és a szélesebb közösséget is inspirálta. A terepen való tanításban és az emberek motiválásában egyaránt kimagasló volt, és ez tette őt többé egy puszta kalandornál: valódi példaképpé vált.
Az általa is nagyra tartott mászók, mint Ueli Steck és Anatolij Bukrejev, szintén hegymászó balesetben hunytak el, ami a hegyek könyörtelen erejét és a pillanatnyi figyelmetlenségek súlyos következményeit mutatja.
Barátja, a szintén svéd mászó, Dahlin halála különösen szívszorító példa arra, mennyire kiszámíthatatlan és brutális lehet a természet. Ahogy a K2-re való felkészülés közben Chamonix-ban mászták az Aiguille Verte-t, egy apró, ökölnyi szikladarab vált le a gerinc tetejéről, és halálos pontossággal csapódott Dahlin fejének egy védtelen pontjába.
Csak úgy mellesleg versenyzői és tesztpilóta karrier is belefért
Göran Kropp sokoldalúsága és határtalan érdeklődése az élet minden területére kiterjedt, beleértve a motorsportot is. Bár hegymászóként vált világhírűvé, néhány szezont a Forma–3 sorozatban is vezetett, utolsó versenyére 2000-ben került sor. Az extrém sportok iránti szenvedélye mellett nagy rajongója volt a gyors autóknak is, és tesztpilótaként Ferrarik és Maseratik volánja mögé is beülhetett.
Kropp aktívan részt vett egy fejlett Ferrari F355 GT kifejlesztésében, amelyet az állóképességi versenyekhez terveztek. A projektet a von Braun Sports Cars csapattal közösen valósította meg. Bár néhány tesztversenyt sikerült lebonyolítaniuk, sajnos Kropp tragikus halála megakadályozta, hogy a projekt teljes potenciálját kiaknázzák.
Göran Kropp öröksége
Göran Kropp nemcsak a sport és a kalandok világában hagyott maradandó nyomot, hanem elkötelezett volt a közösségek támogatása és az oktatás iránt is. Halála előtt Nepálban, Wongchu Sherpával együtt, megalapította a Göran Kropp Bishwa Darshan Általános Iskolát Taptinban. Az intézmény jelenleg 165 tanulónak és 8 tanárnak biztosít oktatást, hozzájárulva a helyi közösség fejlődéséhez és a gyerekek jövőjének megalapozásához.
Kropp emellett aktívan részt vett az Around-n-Over nevű nonprofit szervezet munkájában, amelynek célja, hogy inspiráló és oktató tartalmat hozzon létre fiatalok számára. A szervezet különösen az emberi erővel végrehajtott nagyobb utazások és expedíciók tervezésére és megvalósítására összpontosít. Kropp nem csupán támogatóként, hanem tanítóként is közreműködött, megosztva tudását és tapasztalatait, hogy ösztönözze a fiatal generációkat arra, hogy merjenek nagyot álmodni és túllépni a korlátaikon.
Nagy szív, kitartás és éles életfordulatok jellemezték ezt a svéd medvét, aki büszkén és ironikusan viselte az „ostoba, amatőr svéd” címkét, amelyet az amerikai zsenik tengerében ráaggattak
Az Air Guitar és Sunshine Rock hegymászási útvonalak kiindulópontján, Seattle határain kívül, ahol Göran Kropp tragikus balesetben életét vesztette, barátja és hegymászótársa, Erden Eruç mély tisztelettel emlékezett meg róla. A sziklába vésette az alábbi feliratot:
With a thumb up,
Kropp on Top!
Göran lives
1966–2002
