Goran Kropp, az őrült svéd, a berserk, a bolond mászó, a „hegyi” biciklis, sok néven illeték, és kicsit bulvárosan fogalmazott vele a sajtó a sztori kedvéért, ennek az lett a következménye, hogy inkább afféle futóbolondként kezelték, pedig pro alpinista volt. Kropp élettörténete a határok feszegetése, és egyben motiváció mindenkinek, hogy a pénz nem kifogás.
A svéd SWAG
Goran Svédországból biciklivel indult el a Himalája alaptáboráig, és ha már ott volt, megmászta az Everestet. Goran Kropp 1995 egyik októberi napján kerékpáron hagyta el szülővárosát, a svédországi Jonkopinget. A biciklin 108 kilo felszerelést vitt és 13 000 km tett meg, míg elért a céljához. Egy éven keresztül bringázott, és mindeközben kizárólag sátorban aludt. A következő év májusban ért célba.
Véletlenül az Everest alaptáborában volt azon a napon, amikor a hegy olyan tragédiát látott, amilyenre még soha nem volt példa az alpesi mászás történetében.
Az 1996-os Mount Everest-katasztrófa május 10-11-én történt, amikor is nyolc hegymászó hóviharba került és meghalt miközben megpróbáltak leereszkedni a csúcsról.
A teljes 1996-os szezon során 12 ember vesztette életét amikor megpróbáltak feljutni a csúcsra. Ez volt az első nagy vitákat kiváltó katasztrófa, hogy szabad-e amatőröket engedni a Himalája közelébe. Ebben a vitában találta magát Kropp, akit afféle hülye, lelkes amatőrként állítottak be. Mindjárt megtudjuk mennyire torzított a média vele kapcsolatban.
Goran Kropp egy 192 cm magas, 105 kilós kigyúrt pali volt, aki az Everestnél az „őrült svéd” becenevet kapta, abban az évben egyébként majdnem kétszer is elérte a csúcsot. Május 3-án szólóban 100 méteren belül volt, hogy felérjen a világ legmagasabb hegyére. Majd kisebb mérlegelést követően megfordult a derékig érő hóban (megtagadta a rögzített kötelek használatát), mert túl késő volt, és félt hogy a sötétség fogságában marad. Ehhez is elképesztő lélekjelenlét szükségeltetik.
Az Into Thin Airben is megírt (Ég és Jég) híressé vált katasztrófa idején az alaptáborban pihent épp. A tömeges tragédia után nem hagyta el a tábort, hanem 1996. május 23-án fogta magát és egyedül mászott fel a világ tetejére. Utána hazatekert, ami még egy év volt – nem egy repülő út.
Érdemes megemlíteni, hogy a szólózáson túl Kropp teljesen környezetbarát és önellátó volt a többi
magashegyi mászó csapathoz képest. Katmanduból indult, nem használt segítő felszerelést,
se serpát, de még oxigénpalackot sem a csúcstámadásnál, de amúgy sem.
Kropp 1999-ben visszament még egyszer az Everestre, csak most párban, Renata Chlumskával, a barátnőjével is a csúcsra jutott. (Bocs, ezt nem bírtam kihagyni.) Chlumska egyébként az 1995-96-os utazáson követte őt (de egyszer sem segített, még az ételkiadást is megtagadta tőle az útja során). Az 1999-es expedíción a pár egyébként szintén oxigénpalack nélkül mászott fel. Nem mellesleg egy nagytakarítást is végrehajtottak, melynek során 25 eldobott/otthagyott gázpalackot távolítottak el a hegyről.
A svéd őrült nem a semmiből jött, és valójában megelőzte színvonalban és hozzáállásban az akkori trendeket. Kropp nem szerencsés amatőr volt, sokkal inkább hasonlított a svájci Ueli Steckre, aki szintén a gyors és könnyű szólózás híve volt és kora egyik legügyesebb hegymászója is.
Kip-kropp ki Kroppog?
Kropp egyébként már gyerekként beleszeretett a hegyekbe. Szülei már kisgyermekként a Dolomitokba vitték, és amikor hat éves volt, édesapjával felment a Galdhøpiggenre, Norvégia legmagasabb hegyére. Ám Kropp szülei később elváltak. Az útkeresés, céltalanság, a lázadásvágy korszakában Goran egy bandához csapódott. Élete állandó kis stiklik és a bulizás között telt.
Kiutat ebből az életből végül úgy talált, hogy belépett a hadseregbe és csatlakozott a svéd ejtőernyősökhöz. Ott túltolt erődemonstrációival hamar letette a névjegyét, hónapokon át heti 5x hajnali háromkor ébredt, és teljes felszerelésben 68 kilós zsákkal menetelt 60 kilométert. Ezt a kiképzésen kívül önszorgalomból. Ejtőernyősként Kropp ismét gyakran került a hegyekbe. Újra feltámadt a mászás iránti vágya. Szeretett volna hegyivadász csoportba átkerülni, de a hadsereg nem engedélyezte. Erre kilépett, amint lejárt a kötelező ideje.
Ezután elég extrém életformát élt. Tulajdonképpen egy sátorba költözött, hogy megtakarítsa a vérszegény katonai nyugdíját.
Csak edzett, minimális ruházatot tartott fenn, és túrákat tervezett. A svéd nyugdíj azért nem magyar nyugdíj, így tudott félrerakni, hogy megengedhesse magának, hogy mászással töltse a szabadidejét. Az 1980-as évek végére az Andokban Kropp öt csúcsot is meghódított, 6300 méterig szólóban mászott fel. 1990-ben Rafael Jensennel megmászták a Muztagh-toronyt (7273 m) Karakoramban. Ja igen, annyit az amatőr kalandorról, hogy akkor ’90-ben előttük még csak hárman mászták meg a Muztaghot. Ezt követte 1992-ben Cho Oyu (8201 m) megmászásával, majd 1993-ban ő volt az első svéd, aki elérte a K2 (8611 m) csúcsát.
Az 1990-es évek végére Kropp volt az egyetlen svéd, aki megmászott a világ tizennégy 8000-eséből ötöt. Ezenkívül akkoriban szintén ő volt az egyetlen svéd, aki kétszer is megmászta az Everestet.
Ezért is nagyon sértő, hogy az amerikai média és Krakauer bulvár stílusban karikírozva beszélt róla, miközben egyértelműen magasabb szintű sportember volt, mint a túracikkíró Krakauer. Krakauer személyes beszámolót írt (Ég és Jég címen magyarul is megjelent) az 1996-os Mount Everest-i hegymászó tragédiáról, ahol többekről elítélően beszélt, különösen Bukrejevről.
Visszatérve Goran Kroppra: a svéd az Everestre, mondjuk ki, végül is felbiciklizett, azért az alaptáborig feltekerni se normális teljesítmény.
Szóval Kropp sokkal képzettebb hegymászó volt, mint a legtöbb idegenvezető az alaptáborban – és közismert név volt Svédországban. Sőt, maga is idegenvezetőként és túraoktatóként dolgozott. A saját cégének egyébként elég frappáns neve volt: Kropp & Eventyr (Kropp és a kaland).
Goran széltében-hosszában
Kropp egyébként szó szerint mindent megpróbált, és a szélrózsa minden irányába el akart menni.
Ola Skinnarmóval megpróbálkozott csupán sífutással eljutni az Északi-sarkra, de többszörös fagyási sérüléseket szenvedett, valamint egy jegesmedve támadást is túlélt, amely sok vitát váltott ki, mert kénytelen volt lelőni az állatot.
2000-es évek elején, mivel nagy grunge rajongó volt, elutazott Seattle-be. Ott kezdte tervezni következő kalandját: elvitorlázni Svédországból a McMurdo kutatóállomásra (az Amerikai Egyesült Államok egyik antarktiszi kutatóállomása, amely a Ross-sziget déli csúcsán található). Majd az Antarktiszon elindulva a Déli-sarkra síelni, majd visszasíelni McMurdóba, és hazahajózni. Ez akárhogy is nézzük egy világkörüli út.
Csodálatos bravúr lett volna, nem utolsósorban a vitorlázás szempontjából: Kropp életében egyetlen napot sem vitorlázott, és Seattle-ben kezdett leckéket venni. Sajnos senki sem tudja, hogy Kropp elég kompetens lett volna-e a vitorlázásban ahhoz, hogy elérje merész célját, mert 2002. szeptember 30-án meghalt egy szerencsétlen balesetben.
Egy meglehetősen rutinszerű mászás közben kioldódott a kötelét rögzítő karabiner, pontosabban két karabiner is eltört, a falból bekötött biztosítás is kiszakadt, 18 métert zuhant.
Minden ilyen haláleset tragikus, Kropp mindössze 35 éves volt, amikor meghalt. De az ő esetében ez egyedülálló veszteségnek tűnik, mert Kropp kalandos bravúrjain túl arról volt ismert, hogy kiemelkedően alázatos és odaadó volt, mind a terepen való tanításban, mind pedig az emberek motiválásában. A hegyek félelmetes erejét és a pillanatnyi veszélyek súlyát mutatja, hogy a cikkemben említett mászók közül Uli Steck és Bukrejev is hegyi balesetben halt meg.
Kropp egyik barátja, a svéd mászó Dahlin, pont amikor készültek a K2-re még Franciaországban, Chamonix-ban az Aiguille Verte megmászása közben egy ökölnyi kis szikla esett le a gerinc tetejéről, és Dahlint közvetlenül a sisak alatt, a halántéka szélén találta el, és megölte. Szóval egészen kis véletlenek is életveszélyesek lehetnek a hegyekben.
Csak úgy mellesleg…
Versenyzői és tesztpilóta karrier is belefért
Ha ez nem lenne elég, Kropp vezetett néhány szezont a Forma-3 sorozatban. Utolsó versenye 2000-ben volt. Kropp, bár imádta a bicikliket, szerette a gyors sportautókat is, tesztpilóta munkát is végzett, vezetett Ferrarikat és Maseratikat. A von Braun Sports Cars-szal együtt kifejlesztett egy fejlett Ferrari F355 GT autót az állóképességi versenyekhez. Csak néhány tesztversenyt bonyolítottak le, mielőtt meghalt.
Göran Kropp öröksége
Halála előtt Kropp támogatta és Nepálban Wongchu Sherpával együtt megalapította a Goran Kropp Bishwa Darshan Általános Iskolát Taptinban, amelynek 165 tanulója és 8 tanára van. Emellett szintén támogatta és tanított az Around-n-Over nevű nonprofit szervezetnél, melynek célja, hogy oktató és inspiráló tartalmat hozzon létre a fiatal diákok számára, az emberi erővel végrehajtott nagyobb utazások kivitelezésére.
Nagy szív, kitartás és éles életfordulatok jellemezték ezt a svéd medvét, aki büszkén vette magára, hogy ő az „ostoba, amatőr svéd” az amerikai zsenik tengerében.
Az Air Guitar, Sunshine Rock hegymászási útvonal kiindulópontján Seattle-n kívül, ahol Kropp meghalt, a seattle-i Erden Eruç hegymászótárs a sziklába vésette:
With a thumb up,
Kropp on Top!
Göran lives
1966–2002
