Az extrém sport, mint kifejezés mára meglehetősen elcsépeltté vált. Minden extrém, szuper és mega. Azonban ma is léteznek olyan fanatikusok, mások szemében gyakran őrültek, akik újra és újra kitolják az emberi teljesítőképesség határait. A biztosítás nélküli free solo mászások kétségkívül ezt a kategóriát képviselik. Ha csináltál már életedben 30 fekvőtámaszt, vagy netán fel tudod magad húzni ötször, akkor képzeld el, hogy ezt több százszor kell megtenned, máskülönben meghalsz.
Ebben a sportban senki nem öregszik meg. Jól értsd! Vagy abbahagyod, vagy belehalsz. A biztosítás nélküli szabad mászásra pontosan illik a kifejezés: halált megvető bátorság. Egyben vakmerő hazárdírozás az életeddel, miközben a végzetes zuhanás eshetősége, vagy egy lavina mindent elsöprő ereje végig benne van a levegőben. Leclerc története egészen magával ragadó és különleges, egy olyan férfi portréja, aki, ahogy egyik kortársa megjegyezte, „szinte túl jól érzi magát a hegyek veszélyes oldalán.” Csak ajánlani tudjuk mindenkinek Az alpinistát.
„Leclerc egy másik korszakba való. A 70-es, vagy 80-as évekbe, amikor még minden vad volt. Ő egy olyan ember, aki kiesett a korából.” – magyarázza Hevy Duty a kanadai Squamish sziklamászó közösség legendája. Ezek a válogatott szavak érzékletesen írják le azt a határtalan örömöt és halálos intenzitást, amely a hegymászás történetének egyik legfiatalabb, legmerészebb és tán legjobb alpinistáját jellemzi.
A magányos alpinista legendája
Marc-André Leclerc portréja, egy kedves, ugyanakkor merész és rettenthetetlen hegymászó története, egy nonkonformista, modern nomádé, távol a rivaldafénytől.
A szabad lelkű kanadai már 23 éves korára a hegymászó történelem legmerészebb egyéni útvonalait tudhatja maga mögött. Ennek ellenére alig hívja fel magára a figyelmet. Leclerc megközelítése az egyéni kaland: kamerák, kötél és hibalehetőség nélkül. Egyszerű, egyenes ember, félénk a nyilvánosság előtt, nincs telefonja vagy autója, és nem szívesen engedi be a forgatócsoportot a mászásról szóló tiszta víziójába.
A nyitó jelenetben tanúi lehetünk amint Leclerc halálos táncot járva solo-zik egy függőleges, brutális sziklából és laza hóból álló gerincen, amitől izzadni kezd a tenyerünk, és a szívünk is szaporábban ver. Ahogy a kamera elfordul, rádöbbensz, hogy a fiatal hegymászó több ezer méter magasan van, miközben émelyítő érzés telepszik a gyomrodba. Alex Honnold, a Free Solo című Oscar-díjas film sztárja és a világ talán leghíresebb hegymászója kommentálja a jelenetet. „Ez a kanadai kölyök, Marc-André Leclerc, akiről alig hallott valaki, mindenféle őrült alpesi solo-t csinál. Alapvetően csak kimegy és megmássza a világ legnehezebb falait. A legnagyobb kihívást jelentő dolgokat, amiket valaha is másztak.”
Peter Mortimer a veterán hegymászófilmes egy tematikus doksit akar készíteni Leclerc-ről, ám nehezen tud lépést tartani megfoghatatlan, olykor elillanó témájával. Leclerc ugyanis többször is fogta magát, majd egyszerűen lelépett. Nem érdekli a siker, és az ezzel járó élet. Végül aztán megkapjuk, amit akarunk, Leclerc történelmi kalandra indul Patagóniába.
2015-ben, miután az akkor 22 éves Leclerc először mászta meg egyedül a Corkscrew-t a Cerro Torre-on, a patagóniai legenda, Rolando Garibotti „földrengető méretű” mászásnak nevezte. A Mount Robson, a kanadai Sziklás-hegység legszentebb és egyben legfélelmetesebb hegyének megmászását követően, a veterán expedícióvezető, Jim Elzinga kijelenti, hogy Leclerc „olyan dolgokat tesz, amiről az emberek azt hitték, hogy soha nem lehet megcsinálni. Újradefiniálja a lehetséges fogalmát„. Barry Blanchard, aki több évtizeddel ezelőtt úttörő szerepet játszott az extrém alpesi útvonalak megmászásában, kijelenti: „Ez az alpinizmus evolúciója, és ez most éppen a mi kertünkben zajlik. És ezzel a fiatal sráccal történik.”
A dokumentumfilm tele van elképesztő felvételekkel, egészen biztosan nem azoknak való, akik nem bírják a mélységet. Marc félelmetes szakadékok felett lóg, élet és halál között. Az idegek és a fizikai állóképesség harcának lehetünk tanúi. Partner, kötél vagy nagyjából bármilyen biztonsági eszköz nélkül mászik. Ami az extrém sportokat illeti, ez olyan extrém, amennyire csak lehet.
Ki is ez a kanadai?
Marc-André Leclerc kanadai sziklamászó. Mindenben jó, jégfal mászás, vegyes technika, minden jöhet, igazi alpinista. A solo, egyéni mászás a fő profilja – gyakran télen – jelentősen zord körülmények között. 2016-ban teljesítette a patagóniai Torre Egger és a kanadai Robson Emperor Face első téli solo megmászását. Addig is elismert hegymászó volt, de a reménység kategóriából a krémbe került.
Leclerc 1992. október 10-én született a British Columbia állambeli Nanaimo-ban Michelle Kuipers és Serge Leclerc gyermekeként. Marc nyolc évesen ismerkedett meg a hegymászással. Falta a túrakönyveket amúgy is. Kilenc évesen egy bevásárlóközpont beltéri mászófalán élte át első mászótapasztalatát. Még abban az évben csatlakozott a Project Climbing nevű edzőterem csapatához Abbotsfordban. Marc speciális nevelést igénylő gyerek volt, általános iskolás évei alatt édesanyja tanította. Gimnáziumba noha kénytelen volt járni, nem igazán tudott beilleszkedni. Hiperaktív energiabomba volt, akinek tényleg nagy kihívásokra, kalandokra volt szüksége. 15 éves korában édesanyja megvette neki a Mountaineering: The Freedom of the Hills című könyvet. A könyv hatására csatlakozott a British Columbia Mountaineering Clubhoz, amely révén gyorsan hírnevet szerzett magának a hegymászó közösségben. Versenyezni kezdett, és hamar megnyerte a korosztályos versenyeket, majd 2005-ben a Kanadai Nemzeti versenyen is diadalmaskodott. Még abban az évben családja Agassizba költözött, a Cascade hegycsúcsok közelébe.
A film végigkísér bennünket a hardcore free mászók életén. Leclerc ezek között a fazonok között is különcnek számított. Volt, hogy kvázi hajléktalanként élt az erdőben, a hegymászás neki megváltást jelentett, hiszen pár évig rácsúszott az aktív drogozásra. Szerencsére teljesen kijött belőle, de a vadon iránti csillapíthatatlan vágya továbbra is megmaradt.
Ennek ellenére Leclerc nem éppen egy klasszikus remete alkat, sőt, barátnője is van, Brette Harrington személyében. Ő is magasan jegyzett hegymászó, vele együtt él, rögtönzött menedékhelyeken, sátrakban, erdőkben, sőt, egy ideig még egy lépcsőházban is. Ők ketten elsőre naiv, hippi-dippy gyerekeknek tűnnek, akik kissé eltérő körülmények között akár masszív drogosokká is válhattak volna. Ezt a szálat a film nem dolgozta fel alaposan, pedig elhangzottak erős mondatok. Bár szeretik a nomád túrázást, mégsem tartoznak a vadon oly különcei közé, mint a Timothy „Grizzly Man” Treadwell vagy Chris McCandless, akinek magányos kóborlásai ihlette az Into the Wild című filmet. A Leclerc-sztori egy kicsit más, és kissé váratlan irányba halad. A végső drámát nem akarom lelőni, könnyen ki lehetne nyomozni, de érdemes a dokumentumfilm menetével haladni. Az alkotás egy mélységek és magaslatok övezte utazásra visz, amiben sok a szakadék.
Az alpinista orosz rulett
Leclerc korántsem az egyetlen alpinista, aki nagy kockázatot vállal, de amint azt más idősebb hegymászók és egyéb kortársak is tanúsítják, emberünk különösen merész. A filmek nem adják vissza mennyire veszélyes és nehéz, amit csinál. Kívülről nézve fapofával, lazán rekordokat döntöget, valójában olyan körülmények között mászik, amelyek elriasztják még a tapasztalt hegymászókat is. Pedig nem akárkikről van szó, ha érdekel a téma, a free solo mászásokról külön cikkünk is jelent meg, Vertikális orosz rulett címmel.
De nem csupán bátorsága, vagy túlvilági atlétikai képességei és szamurájszerű nyugalma teszi érdekessé Marc-Andrét. Peter Mortimer és Nick Rosen filmeseket, de az összes megszólalót, akik a filmben szerepelnek és találkoztak Marc-kal, lenyűgözi Leclerc elhivatottságának tisztasága. Nem evilági, és nagyon nemes. Egy bizonyos pontig engedi, hogy filmezzék, majd minden szó nélkül lelép, hogy megmászhasson egy másik hegyet. Nem szeretné, hogy bárki is kövesse. Egyedül akar megküzdeni az elemekkel; nyilván azért, mert ez a legigazibb, leghitelesebb mászásfajta. Félreértés ne essék, ezek nem kamu mászások. Van olyan helyszín, ahová visszamegy a stábbal is.
„Számomra nem lenne solo, ha bárki is jelen lenne.” – Leclerc
Mennyit ér egy élet?
Több hegymászással, felfedezőkkel kapcsolatos cikkben tárgyaltuk már a kérdést, hogy vajon megéri-e ekkora kockázatot vállalni:
A hétköznapi ember első reakciója, hogy ezeket csak a dicsőség és az egójuk hajtja. De mint oly sokszor, ez sosem ennyire egyszerű, nagyon különböző karakterek, eltérő célokkal választják a határok kitolását, a lehetetlen kísértését, hogy a lehetségest elérjék.
What if He Falls? The Terrifying Reality Behind Filming “Free Solo” | Op-Docs
A dolgok, amin Marc-André mászott, gyakran maguktól is leszakadtak a nap végén.”… –mondja az egyik megfagyott vízesések természetét is jól ismerő hegymászó, Marc mászásainak veszélyét taglalva. Itt tényleg igaz a mondás: „Vékony jégen táncol.”
Ezek a mászások hamarabb, vagy sokszor egy időbe estek Honnold mászókötél nélküli életveszélyes kísérleteivel. A 2018-as „Free Solo” szintén ezt a témát járja körbe. A különbség, hogy Alex Honnold szereti a rivaldafényt, és megmutatja magát, Leclerc viszont nem. Pedig ő is 2700 méter magasan mászik, jégcsákány segítségével halad, elképesztően pici kis kiszögelléseken tarja meg magát. Ezek nem mászótermi körülmények, málló sziklapárkányok, remegő, csepegő jégoszlopokról beszélünk, kötél és biztosítás nélkül. Nem a gyenge szívűeknek való, ehhez kell idegrendszer.
Leclerc félelmetes mászásai egyfelől istenkísértések, ugyanakkor megtalálható mögötte a filozófia háttér. Valahogy úgy lehetne megfogalmazni, nem az számít hány évet élsz, hanem, hogy mit élsz meg. Sterczer Hilda mondatai talán közelebb visznek eme gondolkodásmód megértéséhez.
„Az ember életében a céltalanság a legveszélyesebb. […] Látom, hogy a gyerekek úgy jönnek az iskolába: „valahogy ússzuk meg a mai napot”. Azt mondom nekik: „Gyerekek, meg fogjátok úszni. A mát is, a holnapot is. De így akarjátok leélni az egész életet, hogy megúsztuk?” A halált nem fogod megúszni. Ha csak erre törekszel, akkor semmi nem lesz az életedből. Az életet nem megúszni kell, hanem megélni. Úgy eltölteni, hogy nyomot hagytunk. A hegymászót azért nem értik az emberek, mert ő nem akarja megúszni, sőt, ki is hívja a sorsot maga ellen azzal, hogy elébe megy a nehézségnek. De ezt itt lent is meg tudjuk tenni.”
A filmkészítők lelkesedésénél csak a mászók lelkesedése nagyobb, így kaphattunk egy gyönyörű filmet a már-már őrületbe hajló elhivatottságról. A doksi címe lehetett volna: Leclerc nyomában is. Egy rejtélyes ember szinte titkolt világába látunk bele, amivel ő sosem akart hivalkodni. Még akkor sem, ha ezek a világ legdurvább free solo mászásai közé tartoznak. Ahogy egy öreg hegymászó mondja a filmben:
„Ilyet a legjobbak is csak a legjobb napjaikon tudtak.”
A cél és a szándék jó, talán az átlag nézőnek jobb lett volna egy kis általános áttekintés. A film hajlamos a szakavatottakhoz beszélni, tán érdekesebb lett volna statisztikákkal megtámogatni, objektívan szemlélni a free, kötél nélküli hegymászás körüli furcsa lemorzsolódási kultúrát, ami alatt a balesetek nagyon magas számát értem.
2021-ben mutatták be Leclerc életéről és mászásairól szóló filmet, pedig már hamarabb is készen volt. Ha a Free Solo előtt jön ki az alkotás talán ő lesz a sztár, de így is legenda. Nem akarjuk lelőni az utolsó fordulatot, mindenki nézze meg maga a filmet. Az alpinista egy igazi lázadó története, aki a harcot nem a külvilágban, hanem saját magában vívta meg. A belső forradalomnak is vannak áldozatai, néha saját magunk. Így vagy úgy.
The Alpinist | Official Trailer
