Matterhorn-mágnes.
A világ egyik legikonikusabb hegye, annak ellenére, hogy nem a legmagasabb, és nem is a legnehezebben megmászható. Meru parafrázisaként Horunak is becézik a helyiek.
Matterhorn, egy hegy, amely lesben állva szedi áldozatait? Hogy állhat egy hegy lesben? Leguggol? Netán elbújik egy még nagyobb hegy mögé? Valahogy így. Ha a hegyi katasztrófák és a gyilkos hegyek kerülnek szóba, nem a Matterhornról kezdünk el elsőként beszélni. Pont ez az elővigyázatlanság, ami sok hétvégi és nem hétvégi túrázó életébe kerül, mivel nem a legmagasabb, és nem is a legnehezebben megmászható.
A Matterhorn Európa 12. legmagasabb csúcsa; és Svájc csak 10. legmagasabb hegye. Évente körülbelül 3000 hegymászó jut fel a Matterhorn csúcsára.
A csúcsra vezető Hornli-gerinc útvonala 5,4 vagy AD (assez difficile) besorolású – a hegymászó szabványok szerint nem különösebben nehéz.
Nem jó előjel, de tény, hogy eddig 587 ember szenvedett halálos balesetet a körülbelül 150 évvel ezelőtti első mászás óta – több, mint bármely más hegyen a svájci Alpokban.
A halálozások száma évente átlagosan 5 körülire tehető, de ez már csökkenő tendenciának számít az 1990-es években tapasztaltakhoz képest, amikor 8 körüli volt az átlag. Az Air Zermatt évente körülbelül 15 küldetést hajt végre hegymászók megmentésére. A halálozások számához hasonlóan a mentések száma is csökkent az elmúlt évtizedekben. Úgy gondolják, hogy ennek legfőbb oka, hogy ma több hegymászó utazik idegenvezetővel, mint korábban.
A halálos hármas
Északi oldalán a végső út „csak” 1200 méter – mégis az Alpok egyik legveszélyesebb falának tartják. A Matterhorn északi oldala az Alpok három nagy falának egyike. A halálos hármas: a Matterhorn északi oldala, az Eiger északi oldala és a Grandes Jorasses szintén északi oldala. A Matterhorn úgy az első, hogy az Eigeren tényleg körülbelül minden hegymászó megfordul egyszer.
A magasság buktatói
Az egyik ok, amiért sokan odavesznek vagy kimerülnek, az a megtévesztő magasság. Sokan még tapasztaltabb mászók is alacsonynak vélik, ezért nem akklimatizálódnak. Ne felejtsük el, 4000 métert is halálosan komolyan kell venni, hiszen a hegy is halálosan komoly! A 4478 méter magas Horun több órán keresztül mászol ezen magasság környékén. Körülbelül 4200 méterrel a tengerszint felett vannak a hegy legmeredekebb és leginkább megerőltető szakaszai.
Ha nem másszol fel négy-öt órán belül a csúcsra, az ereszkedésnél kifutsz az időből. Főleg, hogy a Matterhorn újoncainak a leereszkedés általában tovább tart, mint a feljutás.
Optimális körülmények között, görcs nélkül szinte a csúcsig mászhatsz. Eső vagy zivatar után viszont
életveszély áll fenn. Fura statisztika, de 30-nál is többen haltak meg villámcsapásban a Matterhornon.
A hó és jég még nyáron is rátapad a sziklákra, ezáltal csúszóssá és trükkössé teszi a mászást. Általában mégsem a hegy, hanem maga az ember a fő halálok a Matterhornon.
Ha zuhansz, nem sikítasz
Csak a baleset szemtanúi szoktak. Erről számolt be Pit Schubert, az alpesi biztonság kérdéseinek német úttörője. Az áldozat a balesetből kifolyólag többnyire beüti a fejét és elveszti az eszméletét, így már eleve szédülten zuhan alá, vagy a halál közeledtének tudatában a félelem helyett „hatalmas derű” támad. A balesetet túlélők egyéni nyilatkozatai alapján Schubert beszámolt arról, hogy az ember „könnyen inspirálhatóan” megadja magát a sorsának. Ezt nem lehet leírni, mert ez nagyon gyorsan történik. A baleset szemtanúi számára azonban a puszta iszonyat és legjobb esetben is a becsapódó test tompa hangja örökre megmarad.
Az óvatlanság és a könnyű trófea reménye
„A nyugodt svájci Alpok”; „Hegymászás friss levegőn, gerincséta”. Pár mondat a régi reklámokból. Az állítólagos könnyű helyeken is ajánlott az óvatosság.
Az áldozatok többsége túl tapasztalatlan ehhez a könnyű trófeának hitt, de valójában magas igénybevételű hegyi túrához. Régebben a leggyakoribb halálok a kötelek és felszerelések minősége vagy hiánya által okozott balesetek voltak. Ma már szinte elhanyagolható ez a verzió a halottak statisztikájában. Korábban két napba telt megmászni a Matterhorn 1100 méteres északi falát. A modern korban körülbelül 8-10 órát vesz igénybe, amikor a Hornlihutte-tól indulunk. Ez is sokakat túlzottan magabiztossá tesz.
A csúcson, de nem a célban
A „csúcstalálkozó” csak egy köztes lépés. Le is kell jutni a hegyről. A legtöbb baleset nem felfelé, hanem a lefelé vezető mászás során történik. A fáradtság, a hirtelen időjárás-változás eredményeként, ráadásul a hegy alsó felében meglepő módon nehezebb a mentés, ez is sok életet követelt.
Két másik ok: egyfelől nincs elég hegyi vezető, másrészről vannak akik eleve nem is kérnek, bíznak a saját tudásukban, hiszen még Svájcban is 9 hegy magasabb nála.
Közjáték
Egy kis családi történetet hoznék fel példaként. Nagyapám 4 évet töltött el Szibériában, orosz fogságban, munkatáborban (diplomatikus kifejezés az éheztetéssel és veréssel járó börtönre).
Nagyon sok története volt az ott átélt szenvedésekre, a fagyra, a küzdelmekre. Egyszer megkérdeztem, hogy hol fázott életében legjobban, hol volt a legveszélyesebb. A válasza kimondottan meglepett. Azt mondta, itt Csíkban (Székelyföld), Csíkszentkirály és Csíkszentimre között (Alcsík eleje).
Egy éjszaka megcsúsztak valami munkával, és olyan mínusz 40 fokos (erre tippelt, de Csíkszeredában amúgy mértek többet is) hideg és hóvihar kapta el, hogy nem tudta pontosan, csak sejtette, hogy hol van. A kabátja és a sapkája keményre fagyott rajta, a ló tüdőgyulladást kapott, később meg is halt szegény pára. Szibériában is volt életveszélyes helyzetben, de ott állandóan számított rá, ráadásul mindig többen voltak egy helyen. Itt egyedül volt, tetejébe a szülőfaluja mellett, ahol mindent jól ismert, ezért elővigyázatlan volt. Kiment éjszaka egy ilyen időben. Az életveszélyes szituációkat szeretjük, valami vadregényes, lehetőleg minél távolabbi, romantikus, izgalmas helyszínen elképzelni. A németeknek, franciáknak, hollandoknak, olaszoknak a szomszédban van a hegy, sokan nem tisztelik eléggé.
Nagyapámnak volt a mondása, hogy nem kell messzire menni, ha az ember meg akar halni a hegyekben. Nem véletlen, hogy Erőss Zsolt is többször került életveszélyes helyzetbe a Tátrában is, a lábát is itt veszítette el. Tisztelni kell a kisebb hegyeket is.
Turisták nem alpinisták
Avagy a turizmus nem alpinizmus. Míg a Csomolungma környékén meginduló mászók azért az elithez tartoznak, a Matternhorn környékén tényleg beszélhetünk turistatömegekről.
A Matterhorn Mágnes: „A Matterhornt több okból is megmászták, de mindenekelőtt azért másszák meg, mert ez a Matterhorn.” – Gaston Rebuffat.
A horgonyzott, sodort fémkötelek nélkül a Matterhorn meghódítása a legtöbb jelölt számára technikailag túl igényes lenne, és a hegyi útmutatók veszélyesebbnek írnák le. Viszont sok szakasz ki lett építve, de ez nagyon becsapós. Ugye ott van a trükk, hogy sokan rosszul mérik fel a képességeiket.
Az 1990-es években több mint 180 ember szeretett volna egy napon a hegyre felmenni. Ez szinte kétszer annyi, mint napjainkban.
Most évente megközelítőleg 300-400 ember kísérli meg a Matterhorn megmászását vezetővel. Ebből nagyjáből 20 nem éri el a csúcsot.
Körülbelül 3500 hegymászó kísérli meg a mászást vezető nélkül – körülbelül 65%-uk nem jut fel a csúcsra. (Ez nem azt jelenti, hogy meghalnak, de igen, több köztük a szerencsétlen helyzetbe került mászó.) Sajnos nincs annyi hegyi vezető sem, amennyire igény lenne, és ez nem olyan, hogy egy újsághirdetést feladnak a helyiek.
Alkudozás a hegyen.
Egy német újságíró, aki épp „civilként” túrázott, így irt erről:
„Azt tapasztalom, hogy egy hegyi vezető miként vesz rá egy idősebb vendéget, hogy forduljon vissza.
– Már kétszer beleesett a kötelembe – mondja. Kétszer túl sok, de a vendég jelzi, már kissé apatikusan a nagy erőfeszítései miatt, hogy valóban fel akar jutni a csúcsra.”
A hegyi vezetőknek néha tárgyalókészségre van szükségük nemzetközi vendégeikkel. Elindul az órákig való kínlódás, hiszen tényleg a világ másik feléről érkezett ide. Nem tudjuk mi lesz, mindenkinek nehezebb így a mászás. Kész. Végül feladja, de hogy jut le?
A megerőltetéstől sokan idegösszeomlást kapnak, vagy nem fogadják el, hogy parancsolnak nekik.
Sokan úgy vélik, hogy a hegyhez egy nemzetközi szinten is meghirdetett útmutatóra lenne szükség.
A hegy ma már túl instabil, és ezért túl veszélyes tartani a napi tíz embert, mint turisztikai attrakció.
2003 nyarán a mászást biztonsági okokból betiltották Matterhornon, miután egy erős sziklalezúdulás-sorozat indult el.
Hihetetlen baleset X
A balesetet ha filmben látnád, nem hinnéd el, olyan hihetetlennek hangzik. Egy kötélcsapat elérte a Solvay-kunyhót. Miközben egyikük a kunyhó belsejét akarja szemügyre venni, megtörténik a baleset: kötéltársa megcsúszott, és a Solvay-kunyhó küszöbéről a mélybe rántja a társát. Mindketten meghalnak, amikor átesnek a keleti szárnyon. Ez egy a sok tragikus haláleset közül, amely bizonyítja: a Matterhornon biztonságos helyeken is történhetnek balesetek.
Gondolkodj globálisan, nem mászhatsz lokálisan
A hely, ahol kihűlsz, miközben felmelegedés van
A felmelegedés egy új veszélyforrás, mert a tapasztalt túravezetők is váratlan, általuk nem ismert természeti akadályokba ütköznek. Egy német cikk külön foglalkozott azzal a nagyon gyakori esettel, amikor egyszerűen nem lehet épp megmászni a hegyet. Ezt amúgy a tapasztaltabb alpinisták rezignáltan tudomásul veszik, a gond a bátrabb kezdő hegymászókkal van. Meg a turizmussal, ami szép pénzt hoz.
A svájci Alpine Club (SAC) geológus szakértője arra hívja fel a figyelmet, hogy „Valaha még az alacsonyabb rétegekben is permafrost volt” – állandó fagy (magyarul gyakran örökfagy), tehát olyan talaj, amely legalább két éven keresztül fagyott állapotban van. Ez most már nincs.
Ennek megfelelően a jelenlegi törvények szerint egy bizonyos szintig nem szükséges vezető, de a hegy nem tud ezekről a törvényekről. Botor elképzelés azt hinni, hogy a felolvadt zóna könnyebb lett.
Nyáron egyszerűen túl veszélyes, de más okokból. A szakemberek ismerik a régebbi hegyi útmutatókat, amelyek kockázatos túrákat kínálnak ezeken a helyeken, csak épp télen. Mindenki alaposan felkészül. Eleve komolyabb tudással rendelkező emberek indulnak el. Most már nyárra is ezt kéne írni.
Permasense kutatások
Permasense egy konzorcium és kutatási projekt. A krioszférát (állandóan fagyott talaj, gleccserek, hó) és a geomorphodinamikát vizsgálják. Egyszóval azt, hogy mennyire stabil a hegy. A kutatások eredménye hogy, a felmelegedés miatt nem stabil a hegy szerkezete. A kőzetben sok a rés, amelybe a jég beszorult és feszíti, ahogy felolvad, sziklaomlások alakulnak ki.
Tény, hogy soha nem volt ennyire instabil a hegy, mint 2018-ban. Különösen az északi falakon egyre gyakoribb a sziklaomlás – mondja a SAC szakértő Keusen. De ez az aktívabb amortizációs folyamatnem csak a Horun, hanem más, klasszikus svájci útvonalakon, az Eigerben vagy a Shorthornon is megjelent.
A halálesetek egy másik oka, a pénz.
A svájci turizmus úri muri, és az egyik legdrágább. Konkrétan egy Zermatt környéki hüttében egy éjszaka drágább, mint a Mount Everest alaptáborában.
Nekik szintén vannak szakértőik, és ott az jön ki, hogy a hegy nem zárható le. Az ok: túl sokféleképpen vezethet az út a hegycsúcsra. A zermatti turizmus megerősítette, hogy „A zárolás abszurd lenne”. „A hegymászás kockázati sport, mindig is az volt. [és drága is, ha nekik fizetsz, de ezt persze nem tették hozzá – saját bejegyzés] Természetesen törekszünk a kockázatok kellő felmérésére és minimalizálására.”
2019-ben hét halálos baleset következtében, a Horun néhány hegyi szakértő ha lezárást nem is, de riasztást elért.
Az adatértékelés azt mutatja, hogy Svájc leghíresebb hegye valóban az éghajlatváltozástól szenved. A zürichi kutatók több mint tíz éves, 29 különböző helyre szerelt érzékelők adatait továbbítják az ETH adatközpontba. A hegy lassan életveszélyes az emberre, a turizmus halála nem akkora nagy baj.
Matterhorn fun fact
● A Matterhorn először 1960-ban jelent meg a híres Toblerone csomagoláson. Ezt megelőzően a sas volt a fő szimbólum. Észrevetted a medvét a képen?
Ez Bernre utal, ahol Theodor Tobler először kiadta a csokit.
● Az első igazoltan sikeres csúcstámadás 1865. július 14-én volt, valamivel több mint 150 éve. A csoport hét hegymászója közül négy meghalt az ereszkedés során. Lord Francis Douglas volt az első hegymászó, aki elérte a csúcsot, de tragikusan meghalt az ereszkedés során. Ez arra késztette Viktória királynőt, hogy megpróbálta (sikertelenül) eltiltani brit állampolgárait a hegymászástól.
● Az első nő, aki megmászta a Matterhornt, Lucy Walker volt 1871-ben. Ő volt az első nő, aki feljutott az Eiger csúcsára is.
● A Matterhorn piramisszerű csúcsának négy oldala a négy fő égtáj felé néz. Ennél nagyobb iránytű nem is kellhet az utazók számára. A Smithsonian szerint „az északi oldal a Zermatt-völgyre néz, a keleti oldal pedig a Gornergrat Ridge-re, mindkettő Svájcban, míg a déli oldal az olaszországi Brueil-Cervinia város felé mutat, a nyugati oldal pedig a svájci–olasz határra néz.”
● 1988-ban a „Verstehen Sie Spass?” kandikamerás műsor egy teljes értékű újságosstandot szerelt fel a semmi közepén, 4000 méteren, a Matterhorn csúcsa közelében, a hegymászók megzavarására! A kioszkban kakukkos órák és aznapi lapok, frissítők, minden megtalálható volt. Egyben azt is megtudhatjuk, hogy Messnernek nem nagyon van humora.
● A Matterhorn csúcsa valójában afrikai szikla. A hegy a földkéreg két darabjának, az afrikai kontinentális lemez, és a laurázsiai, vagyis európai, lemez ütközésének eredménye. A csúcs az afrikai kontinentális lemezről származik. Az Alpok valójában egy jelentős kontinentális ütközés utóhatásai, és a Matterhorn ezt a történetet meséli el a maga réteges geológiájában.
● A Matterhorn jelentése „csúcs a réteken”.
● Olaszul Monte Cervinónak, franciául Mont Cervinnek hívják.
