Képzeld el magad egyedül, lógva, minden biztosítás nélkül egy 600 m-es fal közepén, tűnődve, hogy vajon eltévedtél-e!
Kötéllel mászni főleg fizikai erőfeszítés. Elég csak erősnek lenned és kitartani végig, amíg felfelé menetelsz. A szabad mászás igazából az elmét készíti ki. A fizikai erőfeszítés nagyjából ugyanakkora. A test ugyanazt a falat mássza, de nyugodtnak maradni, a legjobbat teljesíteni, tudva, hogy egy kis hiba is az életedbe kerülhet, egy bizonyos gondolkodásmódot igényel. Kevés olyan sport van a világon, amely halálos végkimenetelű lehet, de a free solo, avagy kötél nélküli, biztosítás nélküli mászás mindenképpen az. Tulajdonképp ez tényleg a nagybetűs extrémsport, az ember egy vagy-vagy helyzetbe hozza magát, ahol csak és kizárólag a kezeid és a lábaid akadályozhatnak meg egy végzetes zuhanást.
Ahogy minden hegy vagy sziklafal, úgy minden mászás különböző erősségű veszélyfaktorral bír, a falakat meg lehet tanulni, a mozdulatokat memorizálni, de itt egyetlen hiba is végzetes. A fegyelem és a gyakorlás nem készít fel a spontán megoldásokra és a véletlenekre. A szikla nem egy gondozott sportpálya, amit a karbantartó bácsi rendszeresen átnéz.
A cikkben olvasható nehézségi fokok az Amerikában és Kanadában használatos YDS (Yosemite Decimal System) elnevezésű osztályozási rendszer alapján soroltak.
A YDS 1-től 5-ig számozza az utakat nehézségük szerint, a sziklamászás az 5-ös kategóriába tartozik. A sziklamászó utakat (5-ös főcsoport) további 1-től 15-ig elnevezett alcsoportra bontják, melyeket a/b/c/d betűvel kiegészítve apróbb különbségek is megadhatók a rendszerben. A betűs albeosztás 5.10 feletti fokozatoknál használják (pl. 5.10a, 5.10b, 5.10c, 5.10d, ahol a „d” jelzés a legnehezebb, és az „a” jelzés a legkönnyebb fokozat az adott csoportban.) Laikusnak annyit érdemes tudni, hogy mindegyik a listán kixxxott nehéz, és valamiért másképp nehéz. Hiszen ezek nem focipályák, és függőlegesek is.
A biztosítás nélküli szabad mászásra pontosan illik a kifejezés: halált megvető bátorság.
Egyben vakmerő hazárdírozás az életeddel, a végzetes esés mindig benne van a játékban.
Nézzünk meg pár olyan helyszínt és szabadmászót, akik tényleg a legkeményebb sportolók, vagy azok voltak! A sziklamászás kőkemény játék. Néha halálos.
1. Freeride az El Capitanon
Helyszín: Yosemite, USA
Mászó: Alex Honnold
Év: 2017
Ezzel a pofátlan bravúrral a 31 éves Alex Honnold csaknem 915 méteres gránitfalon emelkedett fel a szakma csúcsára. Csupán puszta kezét és egy zacskó krétaport használva. Honnold ezt követően azt mondta, hogy az 5:13a fokozatú útvonal volt a „legnehezebb” számára, és hogy 6 évig tervezte ezt a mászást, sokáig maga előtt is titkolva.
Honnoldról a National Geographic is készített filmet, amit a legjobb hegymászós filmekről szóló cikkünbe mi is beleraktunk. Alexnek a fanyar humora is megemlítendő.
Hogyan sikerült neki a bravúr? „Csak azt csináltam, amit általában, csak anélkül, ezúttal nem használtam kötelet” – mondta.
Érdemes a saját szavait idézni, hogy megértsük, mi is történik ilyenkor.
„914 méter mászás több ezer kéz- és lábmozdulatot jelent, amit nagyon sok „914 méter mászás több ezer kéz- és lábmozdulatot jelent, amit nagyon sok memorizálni. Rengeteg mozdulatot bevéstem puszta ismétléssel. Az előző évtizedben legalább 50-szer megmásztam az El Capot biztosítással. Találtam egy utat, ami megismételhetőnek tűnt. Memorizálnom kellett. Biztosnak kellett lennem, hogy mélyen belém ivódott, mert nincs lehetőség hibázásra. Nem akartam kételkedni, hogy a jó úton haladok-e, vagy a legjobb fogást használom-e. Mindent automatikusan kellett tudnom. Aztán a terepet is át kellett nézni. A terep bizonytalansága hatalmas veszélyforrás. Óvatosan mozgattuk a köveket, begyűjtöttük a hátizsákba és leereszkedtünk. Képzeljék el egy percre, milyen nehéz és értelmetlen érzés 457 métert mászni kövekkel teli hátizsákkal. Napjában többször.”
A mászás végére, így emlékezett:
„Nem voltak repedések, amikbe kapaszkodhattam volna, csak a felület hullámai egy majdnem függőleges falon. A cipőm sima gránitfalhoz való tapadására kellett bíznom az életem. Óvatosan felegyensúlyoztam, előre-hátra mozogva a kis foltok között. De aztán elértem egy lábtámaszt, amiben nem igazán bíztam. Két nappal azelőtt simán ráléptem volna, de akkor biztosítva lettem volna. Most túl kicsinek és csúszósnak éreztem. Nem hittem, hogy elbír, ha ránehezedek. Megfontoltam egy lépést a széle felé, ami rosszabbnak tűnt. A lábaimat elfordítva, a távolabbival próbálkoztam. Még rosszabbnak tűnt. Elkezdtem pánikolni. Hallottam az embereket nevetni a csúcson felettem. Bárhol szívesebben lettem volna, mint ott. Nyomorult hülyének éreztem magam. Az elmém minden irányban pörgött. Tudtam, mit kell tennem, de túlságosan féltem megtenni. Csak fel kellett állnom a jobb lábamra. Egy örökkévalóság telt el, mire döntöttem, hogy megteszem. Felálltam a jobb lábamra és nem csúsztam meg, nem haltam meg. Ez jelentette a végét a legnehezebb mászásnak. Szóval így indultam onnan a csúcs felé. Általában, ha megmászol egy ilyen falat, van rajtad kötél és mászófelszerelés, a turisták álmélkodnak és köréd sereglenek egy fotóra. Én meg csak felbukkantam a szélén, félmeztelenül, lihegve. Feszült voltam, de ügyet se vetettek rám. Levettem a szűk mászó cipőm és elkezdtem lefelé gyalogolni, amikor emberek megállítottak. »Mezítláb túrázol? Ez nem semmi! Hardcore vagy tesó.« Nem akartam elmagyarázni. Túl fáradt voltam. Elveszett túrázónak tűntem, aki túl közel ment a széléhez.”
2. Cerro Fitz Roy
Helyszín: El Chalten, Patagónia, Argentína
Mászó: Jim Reynolds
Év: 2019
Alex Honnold free solo-ja az El Capitan arcán a szabadmászást egy másik szintre emelte. Jim Reynolds két év elteltével a patagóniai Cerro Fitz Royon történt mászása egy újabb mércét jelentett. Ha próbáltad magad felhúzni 10x, képzeld el, hogy 1000x kell megcsinálnod, kis szünetekkel persze. És ez csak az egyik a száznál is több felmerülő technikai és fizikai probléma közül.
A hatalmas Cerro Fitz Roy Patagóniában egy emberevő hegy.
A néhai Dean Potter még 2002-ben megmászta biztosítás nélkül, de köteleket használt a lejutáshoz – ami egyesek szerint nem egy igazi free solo. Reynolds az egyetlen hegymászó, aki ezt az utat megtette, segítség nélkül fel és le.
A falmászóknak muszáj nagyon határozottnak lenniük, a kétely a félelem kapuja, és itt nem lehet félni. Ez viszont az óvatossággal való hazárdjáték, ami maga az életveszély. Reynolds meglepően őszintén beszél erről.
„Soha nem éreztem úgy, hogy bizonytalan vagyok, de sikoltoztam, kiabáltam, hogy hergeljem magam, és hogy teljes összpontosításomat és koncentrációmat arra fordítsam, hogy a lefelé mászást a lehető legszigorúbbá tegyem” – mondta Reynolds a mászás után.
„Amikor a bázisra értem, szó szerint azt mondtam magamnak, hangosan: Szép munka, Jim. Szép munka.”
Oké, Jim, csak maradj életben. Dean Potter is hitt magában.
3. Separate Reality
Helyszín: Yosemite, California, USA
Mászó: Wolfgang Gullich
Év: 1986
A kiálló túlnyúlásáról híres ez a szikla. A veszélyes kiszögellés egy repedés 200 méterrel a Merced folyó felett. Wolfgang Gullich volt az első, aki biztosítás nélkül kimászta. Ezzel elindítva a free solo „(mini)lavinát”.
Ez egy igazi „trófeamászás” lett, amelyet Heinz Zak, Dean Potter és Alex Honnold is megtett.
A csúcsra érve Gullich megjegyezte: „Hirtelen az a benyomásom támadt, hogy ez nem egy szerencsejáték az életemmel; szubjektíven nem veszélyes. A halál gondolata az, ami megtanít az élet értékelésére.”
Bizonyos értelemben ez a tökéletes szólómászás. Mindössze öt ember tette meg ezt. Már az első mozdulattól elkötelezettséget igényel, és fejjel lefele, lábbal, fordítva feljutva fejeződik be. Bármelyik része a Földön a legmagasabb besorolásba esik. Hozzátenném, hogy Gullich azóta már életét vesztette, és az öt megmászóból is kettő..
4. Widow’s Tears
Helyszín: Yosemite, USA
Mászó: Vitaliy Musiyenko
Év: 2016
Ez a hatalmas, 305 méter (1000 láb) magas, jégfal ritkán alakul ki, de amikor 2016-ban, újév napján megtörtént, az ukrán születésű kaliforniai hegymászó, Vitalij Musijenko, csak egy pár jégcsákánnyal robogott fel rajta. Később bevallotta: „Tudtam, hogy ez egy ritka lehetőség. Csak arra vágytam, hogy megmásszam az útvonalat. Ha akkor lett volna a bázison egy társaság, aki hajlandó lett volna velem kötélen mászni, akkor valószínűleg velük mentem volna. Nem volt, így egyedül megcsináltam.”
5. Cnoc na Mara
Helyszín: Donegal, Írország
Mászó: Iain Miller
Év: 2016
Az ír tenger felett 100 méterre kimagasodó Cnoc na Marát nem csak megmászni, hanem megúszni is kell. Elsősorban azért, mert ki kell evezni a tengerre, csak hogy elérd. Először 2008-ban mászták meg, és összesen kevesebb, mint 30 ember tette meg. Iain Miller a szólózás után azt mondta: „10 évembe telt, amíg eljutottam a helyes mentális megközelítésig, és még azt is fontolgattam, hogy solo nélkül fogom csinálni.”
Egy rövid összefoglalót itt láthattok a mászásról. A szépség a magányos mászásban átadható valamennyire így is.
6. Chiaro di Luna
Helyszín: Fitzroy Massif, Patagónia, Argentína
Mászó: Brette Harrington
Év: 2016
Brette Harrington amerikai sziklamászó és alpinista. Nem mellesleg női alpinista. Híres új alpesi mászóutak kidolgozásáról, és kimászásról is.
Fitzroy Patagónia egyik jellegzetes hegyvidéke, és a 23 éves kaliforniai Harrington volt az első, aki szabadon mászta ki ezt a 762 méteres (2500 láb), 5.11a besorolású, életveszélyes sziklát. „Nem szeretném ezt az élményt minden nap” – mondta. „Ez túl sok lenne, de nagyon jó kihívás időnként megnézni, hogy hol van a teljesítőképességünk határa.” Ez az egyik legmenőbb free solo, amit egy nő csinált.
Ez lekicsinylőnek tűnhet, de pont az ellenkezőjének szántam, férfiaknak is elképesztően nehéz. Mindenki számára figyelemre méltó teljesítmény, azon kevés free solo-mászások egyike, amelyet Patagónia nagy hegyein végeztek. 10/10.
7. Cayan Tower
Helyszín: Dubai, Egyesült Arab Emírségek
Mászó: Alain Robert
Év: 2015
Nem szokványos ez a 75 emeletes épületmászás. A világ legmagasabb városi szabad szólóját Alain „Spiderman” Robert 1,5 óra alatt érte el. A szólómászás élő legendája több mint 25 évvel ezelőtt kezdett sziklafalakat mászni, amikor a buoux-i La nuit du Lézardon megcsinálta az első 8b free solo-t, az egyik „legőrültebb szabadmászást”. Többek között megmászta a Sears Towert, a Petronas Towers-t, és a szintén dubai Burj Khalifát (ezt biztosítással, de úgy is nehéz).
Mivel a hatóságok rendes körülmények között nem adnak neki engedélyt ilyen veszélyes csúcstámadásokra, Robert illegálisan hajnalban megjelenik az adott felhőkarcoló aljában, és nekiindul. Ennek eredményeként Alaint számos országban letartóztatták a mászás végén a fent rá váró rendfenntartók.
Sok mászása nem ad lehetőséget a pihenésre, és több óráig is eltarthat.
Elég érdekes meditáció és exhibicionizmus egyszerre, amit Alain, a pókember művel, de érdemes megjegyezni, hogy a kilencvenes években a szikla műfaj egyik legerősebb szabad szólistája volt. Ha valaki amellett érvelne, hogy Alain minden idők legjobbja, akkor nehezen lehet az ellenkezőjét bebizonyítani. Fontos megjegyezni, és nagy fegyvertény, hogy ő még él. A korosztályából és sok nála fiatalabb szólómászó is sajnos halálos balesetet szenvedett.
8. Via Attraverso il Pesce
Helyszín: Marmolada, Dolomitok, Olaszország
Mászó: Hansjörg Auer (RIP)
Időpont: 2007
Ez a 850 méteres emelkedő egy hal alakú rést tartalmaz, amely az útvonal nevét adja, és az egyik legnehezebb szabad mászási út. Ezt általában egy napig másszák felszereléssel is. Hansjörg Auernek kevesebb, mint három órájába telt. Ezt nyilatkozta: „Néhány napra volt szükségem, hogy teljesen megértsem, amit elértem. A csúcson teljes ürességet éreztem, és egyben elképzelhetetlen szerencsésnek is tartottam magam.”
Sokan ezt a Honnold által kimászott El Capitan ellenpontjának tartják. A Freerider „csak” két fokozattal nehezebb, kevésbé biztonságos. Ami nehezebbé teszi az „Il Pesce” mászást, az a bonyolultsága. Ez volt vitathatatlanul a legnehezebb multipitch (több szintes) falmászás.
9. Kommunist (igen tényleg ez a neve)
Helyszín: Schleierwasserfall, Wilder Kaiser, Tirol, Ausztria
Mászó: Alexander Huber
Év: 2004
2004-ben a bajor származású Alexander Huber 5.14a besorolású mászása megemelte a lécet a szabad mászók világában, annak ellenére, hogy a cél „csak” 10 méterrel a talaj felett van. Leesés elleni bármilyen védelem nélkül tette, és addig dolgozott az útvonalon, amíg nem tudta, hogy tökéletesen irányítja. „Meg voltam győződve arról, hogy nem fogok leesni” – mondta. „De sosem lehet tudni 100 százalékosan. Ez a potenciális veszélyforrás az alpinizmus és a hegymászás lényegében mindig megvolt.”
A valaha jegyzett legnehezebben szólótechnikai mászás ez, és e nélkül nincs teljes lista. A szabadmászás, de eleve bármilyen mászás, érdekes sajátossága, hogy az osztályzat nem mond mindent. Eleve a magasság és a ruganyosság is sok mindent meghatároz, egy 190 cm magas ember, nagyobb távolságokat tud átfogni, messzebb tud kitámasztani, mint egy 170 cm magas ember. Van, aki meg le tud menni spárgába, van, aki nem. Maga Huber azt mondta, hogy Alain Robert La Nuit Du Lezard szólója lenyűgözőbb volt, ami „mindössze” 5.13c besorolás.
+1 Eiger /North Face
Helyszín: Svájc
Mászók: Ueli Steck és Dean Potter
Dátum: 2008
Európa egyik leghírhedtebb hegyét, ezt a hatalmas mészkő- és jégfalat két legenda is megmászta biztosítás nélkül. Mára már mindketten elhunytak.
Ueli Steck gyorsmászó a Heckmair Route-ot (ami általában háromnapos mászást jelent) 2 óra 47 perc alatt tette meg.
Míg az amerikai Dean Potter a világ első freeBASE-ét (free solo ejtőernyővel) az 5.12-es besorolású Deep Blue Sea útvonalon mászta ki. Potter azt mondta, hogy „ejtőernyővel befejezni sokkal jobb, mert a free solo végén a nap koronája, hogy csak eldobod magad a szikláról.”
Ez két nagyon különböző stílus volt. Steck télen szólózott jégcsákányokkal, Potter pedig nyáron száraz sziklán. Ez rávilágít arra, hogy mennyire személyes és egyéni lehet a mászás.
Ha Antal Imre Nyomasek Bobóját akarnám idézni, a free solo mindig is ott lógott a levegőben. A nyolcvanas évektől egyre durvább és nehezebb, felszereléssel is nehéz sziklát másztak ki ezek a szupermenek. Azt nem írhatom, hogy ez tömegsport lett, hiszen még a legnagyobbak is folyton baleseteket szenvednek. Inkább az lenne a jó szó, hogy nagyobb médiafigyelmet kap.
A listánkon szereplő mászók közül négy már sajnos nincs köztünk. Nem akarok belemenni az egyes esetekbe, van, aki véletlen baleset, van, aki természeti katasztrófa, van, aki a túlzott önbizalom áldozata. Ez tényleg egy veszélyes sport, ami maximális koncentrációt igényel. Felnőtt emberek viszik a vásárra a bőrüket passzióból.
Egy dolgot azonban nem lehet elvenni tőlük, ezek a mászók tényleg nagy sportemberek, különleges karakterek. A mászás pedig az egyik legjobb legális drog. Mindenkinek ajánlom, persze kösd be magad, úgy is nehéz lesz nyugi.
Ahogy Sterczer Hilda hegymászó mondta:
„Az életet nem megúszni kell, hanem megélni. Úgy eltölteni, hogy nyomot hagytunk. A hegymászót azért nem értik az emberek, mert ő nem akarja megúszni, sőt, ki is hívja a sorsot maga ellen azzal, hogy elébe megy a nehézségnek.”
