Nem aranylánc, nem aranyfog, nem sportautó, nem a csuklón villanó idő. Hanem festmények. Ebben az írásban 10+1 rapper – köztük Jay-Z, Drake, Kanye West, Westside Gunn, Tyler, the Creator, Swizz Beatz, Kid Cudi, Rick Ross, Diddy, Q-Tip és Pharrell Williams – képzőművészeti gyűjteményébe nyerünk betekintést. Olyan kollekciókba, amelyek méretükben és értékükben gyakran már nemcsak sztárstátuszt, hanem intézményi léptéket idéznek.
Egykor a dalszövegekben a luxust Pablo Picasso- és Andy Warhol-namedroppingok szimbolizálták, ma azonban már konkrét vásárlások, aukciós tételek és galériakapcsolatok rajzolják ki a presztízs térképét. Nem túlzás azt állítani, hogy a rapzenészek valódi műgyűjtővé váltak. Jay-Z, Swizz Beatz, Kanye West és Drake neve mára ugyanúgy forog a kortárs műtárgypiac kontextusában, mint a toplisták élén. Gyűjteményeikben olyan alkotók munkái jelennek meg, mint KAWS, Takashi Murakami, Damien Hirst, valamint a már említett Pablo Picasso és Andy Warhol – kiegészülve olyan további kortárs nevekkel, mint Kehinde Wiley vagy Hebru Brantley.
Ez a fordulat nem pusztán esztétikai finomodás, hanem a hatalom új formanyelve: a tőke kulturális beágyazása. Érdekes képet rajzol a jövő sztárjairól, ahol az aranyláncok, cipőgyárak, ikonikus műalkotások, tőzsdék, részvények és a popzene szinte észrevétlenül fonódnak össze. A graffitisek rapper barátai már betörtek a galériák világába – de jellemzően nem a street art felé fordulnak, hanem a klasszikus nevek felé nyúlnak.
De HOVA akasszam?
HOVA, azaz Jay-Z esetében a vagyon és a kultúra találkozási pontja leginkább a műgyűjteményében érhető tetten. Dalszövegeiben visszatérően idézi meg kedvenc alkotóit – Jean-Michel Basquiat-ot, Andy Warholt és talán mindenekelőtt Mark Rothkót. Egy ponton odáig ment, hogy „Andy WarHOV-ként” hivatkozott magára. A felső körökben ma már nemcsak mint ikonikus rapperre, hanem mint az egyik legjelentősebb műgyűjtőre is tekintenek. A brooklyni Marcy Projects világától a manhattani galériákig hosszú út vezetett – a végén pedig ott áll a „Carter Collection”. Nem vicc, ez már létezik. Szisztematikusan épít egy örökséget. (Jay-Z polgári neve: Shawn Carter.)
A Carter-gyűjtemény valójában két tulajdonoshoz kötődik: Jay-Z és Beyoncé közös kollekciójáról van szó, amelynek becsült értéke 60–80 millió dollár között mozog. A portfólió súlyát jól mutatják a nevek. Basquiat-művekből jelentős kollekcióval rendelkeznek – köztük a Meccával, amelyet 2013-ban 4,5 millió dollárért vásároltak, és amelynek értéke azóta meghaladta a 20 milliót, valamint a CPRKR is a gyűjtemény része. Emellett olyan művek is helyet kaptak, mint Hebru Brantley Everybody Scared című munkája vagy David Hammons kosárlabdás rajzsorozata. Ez már nem egyszerű kollekció, hanem lényegében egy magánmúzeum.
A diverzitás tudatos: a gyűjteményben megtalálhatók Damien Hirst (aki kifejezetten Jay-Z számára is készített munkát), Andy Warhol, Richard Prince, George Condo, Ed Ruscha és Rashid Johnson alkotásai is. És igen, a háttér is adott: Jay-Z üzleti birodalma – a Brooklyn Netshez fűződő múltbeli kötődés, a Roc Nation (globális szórakoztatóipari vállalat), amely többek között az ellentmondásos NFL halftime show-kat is rendezi – stabil alapot biztosít ehhez a szinthez.
Talán nem véletlen, hogy egyik legikonikusabb „artos” trackje, a Picasso Baby (a Magna Carta… Holy Grail albumról) szinte tobzódik a művészeti és kulturális utalásokban – mintha a gyűjtemény auditív lenyomata lenne.
JAŸ-Z – Picasso Baby
A klipbe gyakorlatilag összehívta a helyi elitet: Jim Jarmusch, Adam Driver, Marina Abramović, Riccardo Tisci, Fab 5 Freddy – és velük együtt a fél New York-i művészvilág. A Picasso Baby egyszerre szól a kielégíthetetlenségről és az anyagi javak üres hajszolásáról, miközben mindezt abba a közegbe helyezi, ahol a felső ligában játszók megszállottan vadásszák a drága műtárgyakat. A dal így nemcsak reflektál erre a világra, hanem része is lesz annak.
Twelve albums later, what’s it going to take for you to realize he’s been giving you Pablo-level art this entire time?
(Tizenkét albummal később mi kell ahhoz, hogy rájöjj: végig Pablo-szintű művészetet adott?)
Nehéz eldönteni, hogy mindez erőfitogtatás vagy tudatos befektetés. Mindenesetre rengeteg pénzt költött arra, hogy azt gondold: jó az ízlése. Úgy tűnik, mégis lehet pénzen jó ízlést venni. Vagy nem?
Kanye West – a mindenes
Listánk élére akár Q-Tip, Pras vagy Swizz Beatz is kerülhetne – ők már a ’90-es évek óta tudatosan gyűjtik a képzőművészeti alkotásokat, valóban autentikus kollekciókat építve. De egy bizonyos szint felett már a pénz beszél. És lássuk be: Ye-nek van mit a tejbe aprítania.
Az ő esete ráadásul abban is speciális, hogy nem klasszikus értelemben vett gyűjtő. Nem rendszerez, nem épít lépésről lépésre – inkább impulzusok mentén mozog. Simán elképzelhető, hogy egyik nap felhalmoz, másik nap elad mindent, vagy nemes egyszerűséggel felgyújtja. Mondhatnánk rá, hogy katyvasz – de egy drága és meglepően eredeti katyvasz. Pont, mint a zenei és divatvilágban hagyott lenyomata.
Kanye West már szinte minden szerepet kipróbált. Így a képzőművészet sem idegen terep számára – sőt, bizonyos értelemben innen indult. Kevesen tudják, de művészeti képzésben részesült, és fiatalkori munkái ma már komoly összegeket érnek: az Antiques Roadshow egyik adásában Kanye West 17 éves korában készült rajzait és festményeit 16 000–23 000 dollár közé értékelték. A kollekció később egy magángyűjtőhöz, Vinoda Basnayake-hez került, aki West unokatestvérétől vásárolta meg azokat – ő pedig Donda West hagyatékából jutott hozzájuk.
Na de mit vásárol maga Ye? Rögtön egy popkulturális ikon: Andy Warhol Campbell’s Soup sorozatának egy darabja – a „konzervek Mona Lisája”. Az ára, akárcsak a Coca-Cola logójáé, stabilan emelkedik. A kollekció része továbbá George Condo Ballerina című munkája is, amely ráadásul vizuálisan visszaköszön a My Beautiful Dark Twisted Fantasy korszakában. Emellett ott van Burton Morris Big Boy című alkotása, valamint Damien Hirst The Incomplete Truth című műve – utóbbi értékét megközelítőleg másfél millió dollárra becsülik.
Másrészről West köztudottan rajong James Turrell fényalapú installációiért: 10 millió dollárral támogatta a művész monumentális Roden Crater projektjét, még saját otthonaiban is minimalista, Turrell-ihlette tereket alakított ki. Szoros együttműködés fűzi továbbá Takashi Murakami-hoz (Graduation borító), illetve George Condo-hoz (a My Beautiful Dark Twisted Fantasy vizuális világa). Sőt, Pusha T Daytona albumának borítójához is ő szerezte meg az ikonikus fotót: Whitney Houston fürdőszobájának, drogokkal teli képét – 85 000 dollárért.
West ízlése folyamatos mozgásban van: az utóbbi években erősen vonzódik a japán kortárs művészethez, miközben identitásában is szélsőségek között ingadozik. Valahol a zseni és a provokátor határán egyensúlyoz – és talán épp ez a bizonytalanság az, ami a leginkább definiálja. Nem a középszerűség, hanem az attól való állandó, látványos menekülés.
Swizz Beatz, avagy a „The Dean Collection”
Saját halhatatlanságod és öntömjénezésed egyik legjobb módja, ha gyűjteményt hozol létre, lehetőleg már-már múzeumi keretek között. Swizz Beatz, polgári nevén Kasseem Dean, pontosan ezt tette. Innen a név is: Dean Collection.
Lehet, kicsit élesnek tűnhet a megfogalmazásom, de ne menjünk el azon tény mellett, hogy sok rossz ízlésű tehetős ember státusszimbólumokat vásárol, és azt várja, ájuljunk el ettől, hogy erre is volt pénzük. Mecénásnak nevezik magukat, de sosem fognak egy magyar vagy finn festőtől vásárolni, csak ha trendi lesz. Dean – azaz Swizz Beatz – azonban kilóg ebből a sorból. A listán szereplők közül talán neki áll a legkevesebb pénz a rendelkezésére, mégis az ő gyűjteménye az egyik legkoherensebb.
Fontos, hogy már a ’90-es évek végén, amint az első vaskos jogdíj megérkezett, műtárgyakat kezdett vásárolni. Sok darab értéke azóta jelentősen megnőtt – de nem befektetési céllal kerültek hozzá, hanem passzióból.
A Dean Collection, amelyet Swizz Beatz és Alicia Keys közösen épít, a lista egyik legátgondoltabb és kulturálisan is legerősebb kollekciója. Fókuszában elsősorban kortárs afroamerikai művészet áll – a 20. századi ikonoktól a feltörekvő alkotókig. A gyűjteményben megtalálhatók Gordon Parks (cikkünk róla ITT olvasható), Kehinde Wiley, Amy Sherald, Nick Cave, Lorna Simpson és Barkley L. Hendricks munkái is. A kiemelkedő darabok közé tartozik Arthur Jafa Big Wheel I, Amy Sherald Deliverance, valamint Kehinde Wiley Femme piquée par un serpent című műve.
A gyűjtés során külön hangsúlyt fektetnek az alkotókkal való közvetlen kapcsolatépítésre. 2024-re a kollekció már több mint 1000 darabot számlált, és szerepelt a Giants (Óriások) című nagyszabású vándorkiállításon is, amelyet rangos intézmények fogadtak be. A mottójuk beszédes: “By the artist, for the artist, with the people.” – „A művésztől, a művésznek, az emberekkel.”
Swizz Beatz maga is hobbifestő. Egy naiv hangvételű, Muhammad Alit ábrázoló portréját, amelyet egy Porsche motorháztetejére festett, 24 000 dollárért árverezték el jótékony célra. És ami talán a legfontosabb: aktívan támogat feltörekvő művészeket. Le a baseball kalappal előtte.
P. Diddy
Tudom, ő most egy sikamlós téma, így az utóbbi időben sok cikk inkább megkerüli. Pedig a műtárgypiac nemcsak a gyűjtésről szól, hanem az önmenedzsmentről és a márkaépítésről is. De nem vehetjük el tőle, hogy nemcsak babaolajat tárolt tonnaszámra, hanem kimondottan igényes galériája volt/van.
Sean Combs régóta ismert műgyűjtő, aki jelentős kortárs alkotásokba fektet. Az elmúlt évtizedben egy kifejezetten erős, nemzetközi szinten is jegyzett kollekciót rakott össze. Gyűjteményének fókuszában a fekete identitást és tapasztalatokat vizsgáló művek állnak, de emellett pop-art és konceptuális alkotások is helyet kapnak benne. A legismertebb darabok közé tartozik Kerry James Marshall Past Times (1997) című festménye, amelyet 2018-ban a Sotheby’s árverésén 21,1 millió dollárért vásárolt meg. Ez akkor rekordnak számított: élő afroamerikai művész alkotásáért még soha nem fizettek ennyit. A gyűjtemény része továbbá Tracey Emin I Listen To The Ocean And All I Hear Is You című munkája is, amelyet 2011-ben az Baselen szerzett meg, nagyjából 95 000 dollárért.
Diddy gyűjteményének része több Jean-Michel Basquiat-mű is – bár nem tudtam kinyomozni, melyek azok. A klasszikus pop-art képviselőitől (Andy Warhol és Keith Haring) is birtokol jelentős alkotásokat, többek között Warhol portréit.
Nemzetközi kitekintésben sem gyenge a válogatás: Ai Weiwei munkái is megtalálhatók nála, beleértve a Circle of Animals/Zodiac Heads sorozathoz köthető darabokat. Emellett olyan alkotók és műhelyek is jelen vannak a gyűjteményben, mint Brett Murray, a Random International (a Rain Room alkotói), valamint Hurvin Anderson és Martin Puryear.
A műtárgygyűjtés világába részben producertársa, Swizz Beatz vezette be. Karrierje során több művészeti tanácsadóval is dolgozott, köztük Maria Britóval, aki a kezdeti időszakban segítette a gyűjtemény építését. Combs ezt nyilvánvalóan befektetésként is kezeli. De végső soron ez a részlet talán másodlagos. Mert akár az ő ízlését dicséri, akár a kurátoraiét, a végeredmény egy erős, átgondolt kollekció.
Q-Tip
A régi iskola egyik meghatározó alakja MC Fülpiszka, azaz Q-Tip. Az öreg elsősorban arról híres, hogy akkora lemezgyűjteménye van, hogy néha elveszik benne, és meg kell néznie a GPS-koordinátákat, merre is jár. És ha ez nem lenne elég: képzőművészetben is erős. Mondhatnánk úgy is, hogy ő Swizz Beatz kicsiben – kortárs afrikai és amerikai festőket gyűjt, és a kollekciójában kimondottan értékes darabok is fellelhetők.
Ami talán még fontosabb: ő sem most kezdte, csak nem is veri nagydobra, hogy mekkora műgyűjtő. Szakértők szerint a gyűjteménye kifejezetten releváns, sőt sokak szerint simán megállná a helyét kurátorként is – akár Swizz Beatz mellett. És ne feledjük, Tip beateket is készít. Egyesek szerint legalább olyan erős, mint Swizz.
A kollekció nagy része nem nyilvános, de ami kiszivárgott, az alapján nem véletlen a szakmai respekt. Többek között Nina Chanel Abney Untitled, Richard Prince Hightimes és Untitled, valamint William Villalongo Free, Black and All American című munkái is szerepelnek a gyűjteményében.
Tyler the Creator
Tyler Gregory Okonma összkulturális mindenes. Mindenhol jelen van – ő lehet a következő Kanye, csak botrányok nélkül. Noha még nincs pénze Picassóra – vagy csak máshová szórja. Mert Tyler tényleg mindent gyűjt: vintage ruhákat, motorokat, autókat, ritka órákat és képzőművészeti alkotásokat is.
Ami igazán érdekes benne, hogy nem trendeket követ, hanem sajátot épít. És néha a világ követi őt. A gyűjteményéről kevés konkrétum szivárog ki, de ami ismert: licitált és vásárolt például Dimitri Viktor The Boy in Blue, Matt McCormick Horse, valamint Eric White Flower Boy című munkáira. Utóbbi különösen érdekes: ez az a festmény, amely a saját albumborítójának vizuális alapja is – és az eredeti mű is nála van. Tylernél a gyűjtés nem státusz, hanem kiterjesztés. Ugyanaz a világ, csak falra akasztva.
Drake
Aubrey Drake Graham ötszörös Grammy-díjas kanadai rapper, énekes és vállalkozó – olyan gazdag, hogy már csak a rajta lévő arany mennyisége is mágnesként húzza be a műtárgyakat.
A faszi nem gyűjt, csak megveszi, ami épp tetszik neki. Hm, jó ez a Maós kép. Mennyibe kerül? Csak 20 millió dollár? Sima, akkor bal zsebből megveszem. Andy Warhol Mao című munkája, amely a tulajdonában van – értéke nagyjából 20 millió dollár körül mozog. A kollekció része továbbá Mark Drew The Game Needs Me című, mémként is ismert alkotása, valamint Gerald Laing Gethsemane című festménye is.
Talán a legjobb sztori mégis Patrick Martinezhez köthető. Drake megvásárolta tőle a Less Is More című installációt, mire Martinez reagált egy új munkával: Less Drake, More Tupac. A csavar az, hogy Drake ezt is megvette. Szóval van humora az öreg loverboynak. Ez a fajta gyűjtés nem rendszerez, nem katalogizál – inkább pillanatokat rögzít. Egy ízlés, ami nem akar többnek látszani annál, ami: gyors, intuitív és nagyon drága.
Rick Ross
Rozay nem viccel, bizonyos értelemben önmagát is gyűjti. Feltörekvő festőknek mondom: ha el akarsz adni egy képet, fesd meg Rickyt. A déli kamugengszter, exbörtönőr üzletember kollekciójában több, róla készült, de nem „fan art” kategóriájú, hanem jegyzett alkotás is szerepel. Ilyen például Justin Wadlington The Mastermind és Franky Cardona Rare Rose című munkája is – mindkettő a saját mitológiáját erősíti, tudatosan.
De nem csak önreprezentációról van szó. Vannak kifejezetten értékes darabok is a gyűjteményben, például Stephen Cawston Female Bengal Tiger Skull és Richard Mosse Love Is the Drug című művei. És ha már gyűjtés: Rick Ross nem áll meg a falaknál. Muzeális értékű autókat is halmoz – hasonlóan Tyler, the Creatorhöz, B-Realhez, Pusha T-hez vagy Wyclef Jeanhoz. És igen, adja magát a kérdés: legyen külön híres rapperek és hintóik cikk?
Westside Gunn – az új Jay-Z?
Gunn a neo boom bap vonal egyik legkarakteresebb figurája, akinél a rap csak egy a sok műfaj közül, amivel üzletel. Pankráció, drogok, divat, na meg a képzőművészet – bármi, amit el lehet adni vagy meg lehet venni, az érdekli. Nehéz megmondani, hogy ebben mekkora szerepe van Mach-Hommy ízlésének és hatásának. És ha van valaki, akiről külön is érdemes lenne írni, az pont Hommy – az öreg rejtőzködő, aki kiváltképp érzi ezt a gangsta rap–művészet tengelyt.
Westside Gunn albumborítói szinte külön kategóriát képviselnek: festményalapú, tudatosan épített vizuális világ, ahol a rap és a képzőművészet tényleg összeér. Gunn még nem teljesen szakadt el az aranylánc-esztétikától, de a személyes gyűjteményében már jól látszik az elmozdulás: erős fókusz az utcai ihletésű képzőművészeten és a ritka hiphop relikviákon.
Az ismertebb darabok között szerepel Isaac Pelayo The Liz, Mariella Angela Virgil Abloh, valamint Virgil Abloh And Then You Pray for Me című munkája – amely egyben az azonos című album borítója is. Pelayo The Last Supper című festménye – nagyjából 100 000 dolláros értékkel – a kollekció egyik legértékesebb darabja.
Virgil Abloh esete külön fejezet. Bár életében elsősorban divattervezőként tartották számon, saját magát konceptuális alkotóként definiálta. Ő jegyzi Westside Gunn Pray for Paris (2020) borítóját is, amely egy klasszikus Caravaggio-festmény (Dávid Góliát fejével) kortárs újraértelmezése: barokk dráma, modern luxussal – ékszerekkel, státusszal, ikonográfiával újrakeretezve. Abloh halála óta ezeknek a munkáknak – különösen az eredeti, nem digitális verzióknak – az értéke tovább nőtt.
Kid Cudi
Róla aztán tényleg el lehet mondani, hogy jól csinálja. Nagy, de főleg trendi művészekkel barátkozik, és nem csak smúzol, tényleg jóban van KAWS-szal (cikkünk róla ITT olvasható) és Takashi Murakamival. Korábban szoros viszony fűzte Kanye Westhez és Virgil Abloh-hoz is. Az ilyen kapcsolatok pedig nemritkán azt jelentik, hogy városnegyed értékű művek kerülnek hozzá – finoman szólva is baráti áron.
Így kell ezt csinálni – már ha a művészetet üzletként nézzük. Mert itt sokszor nem is annyira az ízlés, hanem a hírnév és a státusz látszik kirajzolódni. Persze Cudi nem csak ékszereket gyűjt – nézzük inkább, mi van a falon. A kollekciójában szerepel például KAWS Presenting the Past, Takashi Murakami Zuzazaza és Jesus című munkája, valamint Humberto Campana KAWS Gang című alkotása. És itt jön a csavar: Kid Cudi maga is elkezdett festeni. Vizuális munkáit a Scotty Ramon név alatt publikálja.
Pharrell Williams
Aki ingyen kapja azt, amit Kid Cudi „csak” olcsón – de azért vásárol is mellé. A falon és a vitrinekben pedig ott vannak a nevek és tárgyak: KAWS Kawsbob, Yoshitomo Nara-figurák, A Bathing Ape Monkey-figurák, valamint Medicom Toy Coco Chanel (kb. 30 000 dollár).
Az egész cikkben érezhetted, hogy vitriol és epe ömlött a klaviatúrára. De akárhogy is hangzik, itt nem elfogultságról van szó. Mert Pharrellnél is fel lehetne hozni, hogy „trendi, drága tárgyak” – de nála ez nem póz. Ő tényleg ilyen. Már a ’90-es évek végén, amint lett pénze, képregényes figurákat gyűjtött. Nem ráépült egy trendre – benne volt, mielőtt az lett volna. A manga és anime világa nála nem díszlet, hanem alapréteg.
Persze az órák sem maradhatnak ki: Pharrell Williams ezen a téren is a topligában játszik. Több, 5–6 millió dollár értékű darabja van, köztük Richard Mille Tourbillon modellek. Pharrell abban a kategóriában mozog, ahol ha megvesz valamit, annak felmegy az ára. Kanye West után ő az, aki képes volt új hype-ot építeni például a Louis Vuitton vagy az Adidas köré. A A Bathing Ape, a Medicom Toy és Takashi Murakami körüli lázban is komoly szerepe volt.
Forrás: FRAIM
