Normális, ha arcokat látsz a házak oldalán? Úgy néz ki, igen, sőt, ha te veszed észre hamarabb, mint a többiek, az genetikai előny. Ám, ha mindenhol arcokat látsz, azért inkább fordulj szakemberhez! Léteznek olyan egyértelműen arcos épületek, mint Kazumasa Yamashita „Archáza” Kyotoban. De a legtöbb esetben tényleg mi látjuk bele.
Pont, pont, vesszőcske…
És készen van a fejecske. Nem véletlenül működik a rajzolás legalapvetőbb mondókája. Esetünkben, ha van két ablak és egy ajtó (vagy rés) hamar arcot fedezünk fel benne. Ezt sokszor ki sem mondjuk, pedig más is látja, csak furának érezzük szóvá tenni.
Az emberi asszociációt sokszor a kreativitáshoz kapcsoljuk, de úgy néz ki, genetikai beidegződésünk. A kreatív látásmód és az out of the box, dobozon kívüli gondolkodás jó kombinációját mutatják be a fura házakhoz kapcsolódó asszociációink. Az emberi arcú házak a kreatív építészet tökéletes példái, de legtöbbször tényleg a véletlen szülte őket. Továbbá a szög is számít, hogy éppen honnan nézzük. Meglepő módon ezt kutatják is, úgy néz ki az egyedfejlődés során már nagyon korán szert tettünk arra a képességre, hogy random formákat antropomorfizáljunk.Emberi vagy állati formákat lássunk ott, ahol nincsenek. Hatalmas betonkockákban lakunk, de a fejünkben még mindig a dzsungelben vagyunk.
Kis képsorozatunk végtelenségig bővíthető, ugyanis mindenki tud a környékén egy házat, ami arcosodik és bámulja őt. Tán a leghíresebb magyar példa a győri Kármelita templom, de ha tudtok még más hasonló példákat, kommentbe posztoljátok ide vagy mondjatok helyszíneket! Kíváncsiak vagyunk mi is rájuk.
Pareidolia! Mi van?
Hamlet: Látja-e azt a felhőt; majdnem olyan, mint egy teve?
Polonius: Isten engem, valóságos tevealakú.
Hamlet: Nekem úgy tetszik, menyéthez hasonlít.
Polonius: A háta menyétszerű.
Hamlet: Vagy inkább czethalforma?
Polonius: Nagyon hasonló a czethalhoz.
(idézet Hamlet: II. SZÍN)
Pareidoliának hívják azt a jelenséget, amikor élettelen tárgyakban arcokat vélünk felfedezni. Ez lehet bármi: két gomb és egy zipzár, egy kiáltó WC-kagyló, éneklő sörös dobozok, bármi.
A görög para (rendellenes) és eidolon (kép) szavakból eredő fogalom ennél szélesebb jelentéstartalmú: olyan illuzórikus érzetet jelent, amikor bizonytalan és véletlenszerű ingereket (általában képeket) konkrétnak és tisztán kivehetőnek érzékel az ember. Az emberi hajlam az arcszerű struktúrák felismerésére az agy felépítésének köszönhető. Sok kísérletet végeztek ebben a témában és azonosították azokat az agyi területeket, amelyek akkor aktivizálódnak, amikor emberi arcokat lát a szem, de érdekes módon akkor is, amikor emberszerű arcokat vélünk felfedezni – ez az aktivitás azt szolgálja, hogy az ember lehető leggyorsabban információt nyerjen arról, kivel áll szemben, ismeri-e az adott arcot, fenyegetést jelent-e a közeledése.
Ez az őskorban az ember egyedfejlődése során elképesztően fontos volt. Egyfelől, hogy azonnal kiszúrja a formát, ha valami a dzsungel mélyéből támadni készül. Másfelől, hogy észrevegye a levadászni tervezett állatokat is. Egyébként egyéb emlősök is, ugyanúgy ahogy mi, belelátnak arcformákat a tárgyakba. Sok nagy ragadozó pont emiatt becsukja a szemét, amikor végül támad. A tigrisek fülein tetejébe olyan foltok vannak, amelyek szemnek tűnnek, és messziről be tud csapni. Az az ösztönös feltételezés, miszerint az arccal rendelkező tárgyak valamilyen érzelmet is közvetítenek felénk, elárul valamit a belső működésünkből, illetve arról, hogy a saját érzelmeinket vetítjük ki ezekre a közönséges tárgyakra. Még ha értjük is, hogy a pareidolián keresztül érzékelt tárgyaknak nincsenek érzelmeik, akkor sem tehetünk semmit az ellen, hogy személyiségjegyekkel ruházzuk fel őket. Egyébként a skizofréniások sokkal több mindenbe látnak bele arcokat, formákat, mint az átlagemberek. A Rorschach-tintafoltteszt részben ezt is teszteli.
Ezek nagyon ősi beidegződések. A kutatók célja az volt, hogy vajon az optikai illúziók tényleg csak érzékszervi jelenségek, vagy attól is függnek, hogy milyen tudással és tapasztalattal rendelkezünk velük kapcsolatban. Mint kiderült, a született vakok, akiket meg lehetett gyógyítani, a látás képességét csak frissen megszerzett emberek, ugyanúgy érzékelték az illúziót, mint azok, akiknek soha sem volt problémájuk a látással.
