Ha hiszed, ha nem, van olyan, hogy lengyel szürrealisták, és Jacek Yerka csak egy közülük.
Úgy gondoltuk érdemesebb egyenként bemutatni a kortárs művészeket, mint egy antológiát készíteni.
A lengyel Jacek Yerka a kevésbé ismert, ám annál különlegesebb alkotók közé tartozik. Az internet időről időre felkapja, majd elfelejti. Érdemes tudni vele kapcsolatban, hogy számos vázlata és félkész ötlete került ki a netre. Ezek elsőre nem tűnnek vázlatoknak, ám valójában mégsincs annyi festménye, mint gondolnád. Ezt majd lentebb kibontom, hamár a végtelenbe való kibomlás alkotónk egyik trükkje.
Kinyílik az első kapu, megjelenik ebben az univerzumban Yerka
Jacek Yerka, eredeti nevén Jacek Kowalski, lengyel képzőművész családba született 1952-ben, Toruńban. Legkorábbi emlékei festékekről, tintákról, papírról, radírokról és ecsetekről szóltak. Ezekkel játszott. Nála tényleg lehet mondani, hogy a festékszagot már a bölcsőben magába szívta, vagy a hígítót – a képei alapján mindkettő megeshetett.
Iskolát ad az iskoláknak
Gyerekként útált kint játszani, szívesebben ült le egy ceruzával saját világokat alkotni, benépesíteni és felfedezni azokat. Ez a viselkedés már az általános iskolás éveiben szociális problémákhoz vezetett, melynek állandó velejárója volt a zaklatás és a gúnyolódás. Yerka ezt az időszakot „szürke és rémisztő valóságként” írja le. Később, középiskolás éveire azonban „érinthetetlenné” vált, ugyanis nagy népszerűségnek örvendő gúnyrajzokat, karikatúrákat készített az iskola szemétkedő zaklatóiról.
Yerka nem kért a szüleinél látott bizonytalan egzisztenciájú művészi létből, így azt fontolgatta, hogy csillagász vagy orvos lesz. Egy év orvostanhallgatás után mégis a festészet irányába orientálódott, ezért inkább képzőművészetet és grafikai tervezést tanult.
Elmondása szerint az akadémiai tanulmányok alatt oktatói nyomást gyakoroltak rá, hogy kerülje a részleteket és a realizmust a kor divatja érdekében, de Yerka nem engedett, ragaszkodott az aprólékos, klasszikus flamand technikához, amely máig jellemzi munkáját. Idővel briliáns tehetségként tekintettek rá.
Enter the Yerka
1976-ban szerzett diplomát a toruńi Kopernikusz Egyetem Képzőművészeti Karán. Az első években plakátokat tervezett, amelyeket többek között bemutattak a Katowicei Lengyel Plakát Biennálén, a Lahti Biennálén és Varsóban is.
1980-ban kezdett teljes munkaidőben művészként dolgozni. Mivel stílusa mesekönyv illusztrációknak vagy sci-fi magazinnak is kiváló, több szerződést is kötött varsói galériákkal, de hamar egyedi megbízások is megtalálták.
A szocialista realizmus és maga a korszak sem tudott mit kezdeni vele. A vasfüggöny leomlása Jaceknek is távlatokat nyitott. 1990-ben Yerka szerződést kapott Rene Daalder Hollywoodban dolgozó holland író és rendező-producertől. Képzeletbeli figurákat, szörnygépeket és szürreális tájakat kellett alkotnia a Strawberry Fields című sci-fi filmhez. A film koncepciója szerint Yerka munkáit kombinálták volna a Beatles dalaival. Jacek is részt vett a gyártás első szakaszában, de a film Daalder 2019-ben bekövetkezett halála miatt sosem készült el, Daalder hivatalos honlapján az áll, hogy a film, még mindig elkészülhet.
Yerka festményei magukért beszélnek, csak nem mindig értjük azt a nyelvet.
1995-ben a művész elnyerte a World Fantasy Award-díjat. A Morpheus International kiadó kiadta a The Fantastic Art of Jacek Yerka című albumot, amivel a nagyvilág is elkezdte megismerni. Yerka művei inspirálóan hatottak Harlan Ellisonra, aki harminchárom fantasy történetet írt a festő képeihez (ez a Mind Fields című kiadvány). Képei zenei albumborítókon, könyveken köszönnek vissza. Yerka munkáit kiállították Lengyelországban, Németországban, Monacóban.
Yerkát sokan inkább mesekönyv- vagy fantasy-illusztrátornak tartják. Ez egy kedves, nem sértő, de lenéző esztétikai hozzáállás. Igen, nem az aktuális trendeket követi, de Jacek igenis pacek.
Saját maga Hieronymus Bosch-t, Pieter Bruegel-t, Cagliostrot, Jan van Eycket és Hugo van der Goes-t idézi elsődleges inspirációként. Témája a különös állatoktól a különleges építészetet magában foglaló szeszélyes tájakig terjed, melyek sok gyermekkorából származó emlékképet tartalmaznak, mint például a nagymamája konyhája. Azt mondja Yerka: „Számomra az 1950-es évek és az az előtti esztétika egyfajta aranykor volt… Ha például egy hipermodern számítógépet festenék, annak is mindenképpen század eleji esztétikája lenne.”
A 2B-től a 4D-ig
Yerka rengeteg vázlatot csinál, jellemzően ceruzával és zsírkrétával, de valódi olajfestmény végül csak töredékükből lesz. Ellenben az internetre felkerülnek a félkész vázlatai is, azoknak is van piaca. Viszont amit hiányolok, hogy nincsenek rendszerezve azok a képek, amik magának a szerzőnek is igazán fontosak. Ez úgy tűnik, hogy még várat magára.
A festő maga így számol be a munkafolyamatról, ami elég sajátos:
„Minden fejben kezdődik, és a bal kézen keresztül, puha 2B ceruza által néhány hüvelykes rajz formájában ölt formát a vázlatfüzetembe.”
Ha úgy gondolja, hogy érdemes továbbfejleszteni az ötletet, akkor zsírkrétával színezi ki, néhány új részletet ad hozzá, de ezt már jó minőségű, 14×11,5 cm-es, színes papírra rajzolja. Sajnos vagy nem sajnos, ezekből van igazán sok, ettől függetlenül érdemes elveszni Yerka „közepesei” között, hogy a kiemelkedőeket megtaláljuk. Amúgy persze egy Yerka-közepes is jobb, mint sok más alkotó bármije.
A munkafolyamat nála jellemzően a grafitvázlattól a zsírkrétarajzig, majd a pasztellfestményig és végül, ha nagyon fontos neki, akkor akrilfestményig terjed.
„Így a pasztellszínek szolgálnak alapul az akrilfestmények elkészítéséhez. Csak ecsettel és festékkel tudom megmutatni a színek és a vizuális effektusok minden árnyalatát, ami a munkakoncepció végét jelenti nálam formailag és tartalmilag. Sokan a stílusom pasztellárnyálatait dicsérik azok sokszor csak a vázlataim.”
Lehet, hogy meglepő, de Yerka családját is bevonja az alkotói folyamatba. Feleségétől és négy lányától kér közreműködést a munkák során. Ez nemcsak amolyan kedves szóvirág, kimondottan kéri, hogy ha van ötletük a vázlatok továbbfejlesztésére, azt mondják el, persze ő festi meg. Ezért is merem azt mondani, hogy van valami nőies a Yerka-képekben. Megfoghatatlan, de nőies.
A leghíresebb irányzata a képzeletbeli tájak.
A 4oldalasok tökéletesek a kirakós játékokhoz, és néha szaküzletekben kaphatók puzzle-verzióban is.
Na, és ott vannak még a kreatúrák és teremtmények.
A képeit böngészve tisztán látható, mennyire szeret házakat ábrázolni. Teljesen újraértelmezi a lakás, az otthoni lét és a városi terek fogalmait, s egy igen sokszínű, egyedi képi világot tár elénk. Jellemző még rá a tárgyakkal keresztezett élőlények, a hullámok és a fák megjelenítése. Ezek a stílusjegyek erősen kapcsolják Magritte, Bosch és Moebius alkotásaihoz (róla egyébként az Inkalos-cikkben írtunk). Yerka szeret elrejteni apró kis titkokat a képein, érdemes alaposan szemügyre venni őket. Festményei nézegetése meditatív programnak sem utolsó.
A szürrealizmus és Yerka is előszeretettel helyezi megszokott tárgyainkat új kontextusba, hogy így kapjanak önmagukon túlmutató, új jelentést. Az új jelentés a néző számára az előzetes megegyezés hiányában soha nem teljesen ismert. A befogadó saját élményeiből épít fel egy koncepciót. Így válik egy öncélú kép megfestett gondolattá. Felfeslik avagy felsejlik a valóság mögötti valóság. A szürrealizmus azt szeretné, ha te fejeznéd be ezt a „valóságot”.
