Merj nagyot álmodni, és merd azt becsempészni Amerikába!
Ismered azt a viccet, hogy beszélget az ellopott tengeralattjárón az orosz, az amerikai és a kubai? Az a helyzet, hogy ez nem vicc. És a szereplők nem csak a poént lövik le.
Az Operation Odessa doksi egy valószerűtlen, de igaz történet arról, hogy egy szovjet tengeralattjárót 35 millió dollárért eladott a Cali-kokainkartellnek egy kis stílű orosz maffiózó, egy nagyzoló amcsi autókereskedő, aki azt hitte magról nagy díler, és egy kubai drogcsempész, aki tudta magáról, hogy nagy díler.
Az, hogy ebből még nem készült játékfilm kész csoda. Közvetlenül a Szovjetunió bukása után az egyik legnagyobb kolumbiai drogkartell megpróbált vásárolni egy szovjet tengeralattjárót kábítószer-csempészetre. Ennek a történetét dolgozza fel Tiller Russel rendező, akinek filmjeit, dokumentumfilmjeit kimondottan ajánljuk. Általában eredeti gengszter sztoriknak megy utána. Az se baj, ha a gengszter épp rendőr. A The Seven Five nem ennyire vicces, de elég kemény sztori szintén. New York, azaz NYPD legmocskosabb zsarujának történetét meséli el.
Az Odessza hadművelet, egy igazi krimi egy orosz maffiózóról, egy miami playboyról és egy kubai kémről, akik összefogtak, hogy eladjanak egy dízel-tengeralattjárót. Olyan, mint egy James Bond kémfilm, egy krimi vagyis krími krimivígjáték, amely Brooklyntól Miamiig és Calitól Ukrajnán át és Moszkváig terjed. A dokumentumfilm három barát történetét meséli el, akiknek eszük nem, de önbizalmuk azért volt rendesen. Néha ez is elég. De komolyan lehet-e gondolni azt, hogy be akarod trükközni az orosz maffiát, a Cali-kartellt és a DEA-t, de nyugodtan írhatom, még a CIA-t, FBI-t is? Ehhez valószínűleg sok sztárpúdert kell felszippantani, hogy reálisan azt hidd, hogy meg tudod csinálni.
A sztori anno nemzetközi médiaszenzáció lett. De az igazság arról,
hogy mi történt valójában alvilági mítosz maradt – egészen mostanáig.
És én sem fogom lelőni a poént, mert akkor minek megnézni a filmet ugye.
Az izom, a playboy, a dealer és a törvény
„Tarzan” egy brooklyni piti bűnöző, aki embert nem öl, de ha kell, segít elásni; Almeida, a helyi menő csávó, aki bármit meg tud szerezni, ha ki tudod fizetni; és Yester, a kubai, aki tényleg egy gatyában érkezett Miamiba, mint Scarface. De már egy éven belül megköti az első milliódolláros drogügyletét.
Ez a három kokótestőr, a kolumbiai maffia, a korrupt orosz hadsereg és az amerikai drogelhárítás, a szereplői ennek az őrült dokumentumfilmnek. A történet főszereplője a legkisebb királyfi, Tarzan, aki elindul a Szovjetunióból, hogy meghódítsa a világot, a dzsungel királya legyen, de hogy legalább egy sztriptízbárt összehozzon. Ez sikerült is neki.
Leonid „Tarzan” Fainberg, más néven Ludwig Lyosha Fainberg, ukrán maffiózó. Az odesszai születésű Fainberg az 1980-as évek elején elhagyta a Szovjetuniót, s Izraelbe, majd a Szovjetunió bukását követően az Egyesült Államokba költözött.
Az interjú során Tarzan azt mondta, hogy anno fogorvos, majd izraeli katona, végül a Gambino bűnözőcsalád gyújtogatására szakosodott végrehajtója volt. Teljesen Rejtő Jenő-i karakter.
Nem sokkal azután, hogy 1990-ben Brooklynból Miamiba költözött, egy használt bútorboltot menedzselt bérleményben. Tarzan azt mesélte el, hogy az épület tulajdonosa, Bill Seidle, az autókereskedő óriás, vett egy sztriptízbárt, és őt is meghívta az ünnepélyes megnyitóra. Senki sem tudta, hogy a Porky’s néven ismert klub később Miami egyik leghírhedtebb, legdurvább sztriptízklubja lesz.
Tarzan felidézi, hogy a megnyitó estéjén a sztriptízbár vezetőjének kinevezett fazon hatalmas verekedésbe keveredett a klub közepén. Amikor a rendőrség letartóztatta a férfit, a hatóságok felfedezték, hogy 22 államban keresték. Amikor megtudta ezt az apróságot, Seidle megfordult, és gratulált Tarzannak.
„Azt kérdeztem: »Hogy érted ezt?«” – emlékszik vissza Tarzan. „Azt mondta: »Ez a te klubod mostantól, vezesd okosan.«… Ezek a dolgok naponta megtörténnek velem. Egy idő után az ember elkezdi ezt elfogadni.” – Tarzan.
Hamarosan a Porky’s a görbe éjszakák egyik központja lett, minden „táncművészet” iránt érdeklődő műértőt vonzott, az orosz maffiától Vanilla Ice-ig. Tarzan volt a megfelelő srác. Mindig két fegyvert hordott magával a klubban. Természetesen a klub kábszerelosztó hely is volt. A fickó sorsáról amúgy szintén lehetne egy doksit forgatni. Az Odessa hadművelet csak egy fejezet az életéből, csak az egyik sztori.
Fainberg 1990 és 1997 között Miamiban élt. De a tengeralattjárós sztorin kívül is voltak ügyei. Letartóztatták és elítélték csempészetért és zsarolásért, és harminc hónapot töltött börtönben. 2012-ben az interjú alatt épp Panamában volt lecsukva, kerítés és emberkereskedelem miatt várta a tárgyalást. Lányokat akart az USA-ba becsempészni.
Miután a panamai La Joyita börtön megvesztegetés gyanúja mellett szabadon engedte, az ügyész fellebbezett a szabadlábra helyezés ellen, és újra akarta tárgyalni az ügyet. A hatóságok újból letartóztatták Tarzant és bűntársát. A két férfi erre hajóval Costa Ricába menekült Panamából, és addig rejtőzködött, amíg le nem pecsételték útlevelüket, ami lehetővé tette számukra, hogy elhagyják Costa Ricát. Történetüket a National Geographic Külföldön bezárva című sorozatának 13. évada Miami maffiózók című epizódja részletezi. Tarzan végül Kubába menekült, és onnan visszatért Moszkvába.
Amerika a lehetőségek földje, Oroszország a lehetetlenségek földje
A történet egyik gyakori témája az volt, hogy mennyire érinthetetlenek ezek a palik a hatóságok lehallgatása ellenére. Tarzan emlékszik arra az időre, amikor olyan szintű befolyása volt Miamiban, amely a legtöbb ember számára rossz fikciónak tűnt. Itt azért szintekről is van szó. Valójában amikor piti szinten terjesztették a sztárpúdert, azt hitték nagy királyok, de aztán megérkezett valaki, aki tényleg nagyban volt. De nagyban úgy lehet lenni, ha mellé nagy rizikót vállalsz. Yester lopott a maffiától (állítólag milliódolláros tételt), és ezt egy másik kartellel való üzleteléssel akarta valahogy elsikálni. Spoiler, de te is sejted, ezt nem lehet. A mai napig bujkál.
Csak amikor Tarzan és Almeida kapcsolatba került Tony Yesterrel, aki szoros viszonyt ápolt a kolumbiaiakkal és Pablo Escobar régi munkatársaival, emelkedett minden a következő szintre.
A doksi elkészítése se lehetett egyszerű. A rendezőnek Tarzan esetében még elég volt ezer
dollár vesztegetésre, hogy bemehessen a panamai börtönbe. De Yester megtalálása,
aki évtizedek óta bújkál, már-már kémsztori önmagában is.
Russell egy nap WhatsApp-üzenetet kapott, miközben interjút készített Tarzannal Moszkvában. Afrikába kellett mennie. Tiszta James Bond. Ahol jobbra-balra irányítgatták, majd egy hang utasítást adott: „Lefelé. Öt perc. Porsche Cayenne. Jobb lesz, ha az vagy, akinek mondod magad. Ha nem, akkor gondunk lesz.” Szerencsére sikerült az interjú ezen része is.
Do-lá-re-lá-dó
Dollárért minden is eladó. Szolmizálnak a gengszterek. Kórusban válaszol rá a keleti blokk: igen. A kilencvenes évek elején Oroszországban a helyzet minden szempontból kritikus volt. Az infláció dübörgött, lakást, autót, kis gyárat, gyárakat, iparágat lehetett venni. Az oroszok leárazták a kommunizmust, és áron alul szálltak be a kapitalista játékba. Tarzanék őrült tervéhez és elszemtelenedéséhez az is kellett, hogy fegyvert, helikoptert is tudtak vásárolni. Állítólag a korrupt szovjet tisztek még azt is megkérdezték, hogy „Szeretnétek nukleáris hasadóanyagot is vásárolni?” Ha ezt fikcióként írná le valaki, a forgatókönyvíró azt mondaná nem reális. Pedig az élet még erre is rá tud tromfolni, amikor Tarzanék rákérdeztek arra, hogy tudnak egy működő tengeralattjárót szerezni, az orosz válasz az volt, hogy „Rakétákkal vagy anélkül?”
Addig nyújtózkodj, amíg a tengeralattjáród ér
Persze egy ilyen szintű kavarásra már a hatóság is felfigyel. A „nagymenők” azt hitték, csak a végén buktak le, de már rég a célkeresztben voltak. A hatóságok tudomást szereztek arról, hogy a csúcskategóriás motorcsónakokat kábítószerüzletekre használják. De az infó visszaszivárgott a csempészekhez is. Hőseink emelték tétet, látszólag egy lépéssel előrébb járva, állítólag hat orosz katonai helikoptert vásároltak 1 millió dollár értékben, hogy segítsék dél-amerikai partnereik drogipari vállalkozását. Természetesen ez nem kerülte el a CIA figyelmét, de ezt először nem is az USA-ban, hanem az orosz oldalon vették észre. Ekkor alakult egy ügynökségközi munkacsoport, a film címét is adó Odessza hadművelet.
A CIA attól tartott, hogy a kartellek és az orosz maffia egyesülni fog. Nem volt légből kapott elképzelés, pontosabban víz alól kapott volt. A Miami sztriptízklubból kiinduva nemzetközi vizekre evezett a kis csapat. A történet végét és a kanyarokat nem durrogtatjuk el. Annyit igen, hogy Yester ellopott 10 millió dollárt a kartelltől, és még mindig szökésben van.
A nem sárga tengeralattjáró
Ha nincs ló, jó a szamár-tengeralattjáró is.
Persze mindannyian egy támadó, szuper atomtengeralattjáróra gondolunk, de 35 millió dollárért, még ha a 1990-es évek árfolyamán nézzük is, csak egy kisebb, szerényebb romboló torpedót kaphatunk.
Az „eladott” tengeralattjárót nem nevezik meg pontosan, de úgy tűnik, hogy ez egy B-400 Foxtrot osztályú tengeralattjáró volt, amelyet 1967-ben építettek. Leharcolt volt, de az biztos, hogy 1991-ben üzembe helyezték. Összesen 58 darabot építettek a szovjet haditengerészet számára a szentpétervári Admiralitás Hajógyár Sudomekh részlegében. Szóval ezekből nincsen minden dokkban egy.
A Foxtrot tengeralattjáró osztály már 1991-ben is teljesen elavult volt. Az orosz haditengerészet egyébként 1995 és 2000 között nyugdíjazta az összes Foxtrotját.
Kevés volt benne a hely, lassú volt, de ennek ellenére 10 napig bírta a víz alatt, szóval csempészésre tökéletesen alkalmas. A belső felvételek egy másik tengeralattjárón készültek (INS Kursura S20). A Foxtrotot aztán valamilyen szerződés keretében eladták Indiának, ma múzeumhajóként használják ők is.
Élet hadművelet ma
Ma a három barát élete nem is lehetne különbözőbb. A panamai börtönből megszökött és végül kalandos bujkálások után Oroszországba hazatelepített Tarzan örökké ki van tiltva az Egyesült Államokból. Bár Almeida még mindig Miamiban él, egy újkeletű kábítószer-kereskedelem vádja miatt van a törvény markában. És Yester, aki nettó 10 millió dollárt nyert ki az elhibázott tengeralattjáró-ügyletből, még mindig szökésben van. Nelson Yester mondja is a filmben: „10 millió dollárt kerestem, és el sem hiszem, hogy milyen gyorsan elköltöttem.” Nehezen jött, könnyen ment. Jellemző ezekre a karakterekre, hogy ha megfogják az Isten lábát, rögtön Gucci cipőbe öltöztetik.
Ennek ellenére csoda, hogy még élnek.
