Barion Pixel

Bestiarium Hungaricum

Benedek Csanád

2023.10.27.

11 perc

Csodás lények, teremtmények a magyar néphagyományban

Saját kultúránkat hajlamosak vagyunk lenézni, a szomszéd kulturális kertje mindig zöldebb. Főleg, ha sok ott a zöldhasú. A nyugati filmek, az angolszász kultúra lehengerlő filmjei, valamint a vikingek, sárkányok, csillogó gyűrűk és urak elfelejtetik velünk, hogy nekünk is vannak mitikus lényeink. Sőt. Bár nem szeretem a kulturális fxszméregetést, a magyar népdalkincs nagyobb, mint a német, de konkrétan, mint az angolszász. Csak Bartókék kb. 40 000 népdalt gyűjtöttek. Mára ez a szám 300 000 fölé emelkedett. A magyar nyelvterületen gyűjtött dallamoknak, meséknek, legendáknak hihetetlenül nagy a száma. Közrejátszik ebben persze, hogy kóboroltunk pár száz évet, míg végül a Kárpát-medencébe kiáztattuk a lábunk. Mi nem vagyunk egy kis nép, nekünk csak a diktátoraink kicsik. Most mondanám, hogy miért nincs benne a „Közpénznyelő Politicus”, a „Szopó fantom” vagy a „Bögybogrács” a Bestiarium Hungaricumban, de a könyv a jelen kor bestiáival nem foglalkozik. Viccet félretéve, minden ilyen alkotás kincs, mert közelebb hozza az őseinket hozzánk. Csodaszarvas, turul, bányarém, markoláb, garabonciás (diák) vagy prikulics. Ikonikus figurák a magyar mese- és mondavilágból vagy rémtörténetekből. Ezeket a lényeket gyűjti össze a Bestiarium Hungaricum, amely első ízben kísérli meg áttekinteni a magyar népi kultúra ide vonatkozó hagyományait, bemutatva annak legjellemzőbb alakjait. Az album 31 fejezete megannyi külön világ, sajátos, hiedelmekkel átszőtt népköltészeti univerzum.

De milyen árium az a besti?
Az európai kultúrtörténet különleges műfaja a bestiárium. Magában őrzi letűnt korok, – több ezer év- embereinek képzeletvilágát, az őket körülvevő természeti környezet ismeretét, csipetnyi tudományt és változatos folklórt.”

A bestiárium a bestiák leírásának összeállítása egy könyvben. Az ókori világban már voltak ilyenek, de csak a középkorban váltak népszerűvé, különféle állatokat, mitikus lényeket leíró, illusztrált kötetekben. Az egyes vadállatok természettörténetét és illusztrációit általában erkölcsi leckék kísérték. Ez tükrözi azt a hitet, hogy maga a világ Isten Igéje, és hogy minden élőlénynek megvan a saját különleges jelentése. A bestiáriumok az adott népről is sokat árultak el, mert számos gyűjtés támaszkodott a helyiek mítoszaira, megfigyeléseire. A régi bestiáriumok a korai földrajzi könyvekkel együtt jelentek meg.

A vadállatok, lények gyakran túlszínezett félelmetes beszámolóit széles körben olvasták és általában igaznak tartották. A híres nemesi családok címerei is tele vannak mitikus lényekkel, elég csak a sárkányölő Györgyökre vagy Vlad Tepesre, Dracula grófra gondolni. Akinek a mai napig nem eldöntött, hogy a neve az ördögből vagy a sárkányból származik. A szerényebb kedvesebb állatok néhány megfigyelését, például a madarak vándorlását, a későbbi évszázadok természetfilozófusai sajnos sokszor nem vették figyelembe, és később csak a modern tudományos korszakban fedezték fel újra őket. Nem baj, ha újra felfedezzük a saját kultúránkat. A régebbi idők David Attenboroghi olyan szerzők voltak, mint Aranyszájú Szent János, konstantinápolyi pátriárka, Sevillai Szent Izidor. Eme nagy szellemek szerették kiszínezni a földrajz atlaszokat, szerették a meséket, de ezek a történetekbe a mögöttes tartalmakat is érdemes észrevenni. Legyen a tudomány izgalmas, ha már mese az egész.

Bestiarium Hungaricum
Jelen kézikönyv enciklopédikus igénnyel kézült. A magyar folklórkutatás már a 19. században elindult, azóta rengeteg adatot dolgoztak fel, fura azonban, hogy hamarabb volt roma bestiárium: Bestiárium Ciganorum, ami a cigány népi hiedelmeket, folklórt dolgozza fel.

A könyv a teljességre törekszik, nem csupán az egyes alakokat igyekszik egy kötetbe gyűjteni, hanem célja a karakterek különféle arculatait is bemutatni. Utóbbira az egyik legjobb példa a halál vagy az ördög alakja, mely a hazai népnyelvben korántsem egyenlő karakter a bibliai formájával.

A magyar kultúrkör gyökerei mélyen túlnyúlnak a kereszténység hagyományain. Mi alkudozhatunk a „Halállal”
és az „Ördöggel” is. A mi történeteinkben a németek meséivel szemben mi akár nyerhetünk is az „Ördög” ellen.
Az egyszeri garabonciás diák, paraszt ember, okos menyecske túljár az „Ördög” eszén, becsapja a „Halált”.
A magyar népmesékben a humor és a rémes lények rendszeresen keverednek.

Magyar Zoltán kultúrtörténeti megfejtései mellé izgalmas grafikai világok társulnak. Ha gyerekek az iskolákban ilyen színvonalú könyvekből tanulhatnának, nem lenne szürke, száraz az anyag. A magyar hiedelemvilág lényeit Németh Gyula színes grafikái, digitális festményei díszítik, és P. Szathmáry István fekete-fehér középkort idéző linómetszetei jelenítik meg. A két stílus néha üti egymást, de mindenképpen túlmutat az átlagos megoldásokon.

Miért is jó ez a könyv?
A tematika jegyében a kötetet négy részre bontotta a szerző, kezdve a sort a mitikus állatokkal, folytatva a mitikus lények, majd az átváltozó lények kategorizálásával, végül pedig a mágikus erejű emberek kerülnek sorra. A Bestiarium Hungaricum e két kulturális közelítés (kép és szöveg) szimbiózisa által válik igazán különlegessé.

Sajnálatos, hogy a könyvben feltűnő karakterek jelentős része a ma emberének legfeljebb a tanulmányai révén lehet ismerős vagy ha kiskorában sok mesét olvastak neki. A köznyelvben egyes itt szereplő alakok egyre kevésbé fordulnak elő, netán bizonyos nevek már alig mondanak valamit (prikulics, garabonciás illetve nora). Amiért ez a cikk is íródott ez az egyik legnagyobb problémánk, hogy egyre kevésbé van élő kapcsolatunk a saját őseinkkel. Pedig a „múltunk a jövőnk” (zárójeles fun fact: ez az Adidas mottója volt, de amikor kiderült Adi Dassler náci múltja, törölték a mottót.)

Sok kultúrában, például a román szomszédainknál is, élő a viszony a népdalkinccsel és a régi hagyományokkal. Ott nem kell magyarázni egy ilyen könyvet.
Ez nem a cikk témája ugyan, de lehetnénk egy kicsit büszkébbek a saját kultúránkra, mert elképesztően színes és pezsgő. Ebből a könyvből is kapásból vagy három jó horrorfilm, misztikus thriller forgatókönyvét lehetne megírni.

Öseink tudtak rémisztgetni. Akkoriban nem volt túl PC a gyereknevelés sem, de egyben vicces is olvasni, hogy
egész tárháza volt a gyerekek ijesztgetésének. A könyv leírja, annyian voltak, hogy a „gyerekijesztő” lényekből,
alakokból egyenesen négy nagy csoportot lehetett alkotni. Kútba, padlásra, minden zúgba jutott egy mumus.

A teljesség igénye nélkül: babaó, babós, bakász, bakucs, bankus, bambus, barszanka, böbős, bömbös, kankus, kókós, mókár, makucs, manó, mumus, öcömböc, picipangós, pin.rágó, rézf.szú bagoly stb. És persze jött velük a drótós tót, a nagy fekete szőrös ember, aki elvisz a zsákjában, a gyerekszedő, kútasszony, horogasszony stb. Na, most az egyszeri halandó lehet nem is tudja, hogy miért fontos ezekről tudni, amellett, hogy néha vicces vagy rémisztő történetek kapcsolódnak hozzájuk. Ezek a néplélek olyan mély rétegeiből, ősi félelmeiből származnak, amik egy része nagy valószínűséggel az ősi pogány, sámánisztikus kultúránkhoz vezetnek vissza. Már a 19. századi néprajzi szerzők is többször megfogalmazták, hogy e gyerekijesztő fiktív lények elnevezései mögött honfoglalás előtti mitológiai alakok rejtőzhetnek. Egy elég feltáratlan témája a magyar hiedelemvilágnak a női vámpír karaktere. A Báthory Erzsébetes cikkünkben mi is írtunk, hogy egészen biztosan ő a legismertebb magyar nő külföldön. Oldalakon keresztül lehet idézni a hatásait. Mi valami egészen furcsa módon a kulturális örökségeinket teljesen slendrián módon kezeljük. A „nora” például az egyetlen vámpírszerű lénye a magyar folklórnak. Csak ebből a karakterből és a hozzá kapcsolódó rémtörténetekből megélne a fél japán horrorfilmipar.

Van itt vérmedve, víziborjú, vízi ember, lidérc, váltott gyermek, nora, betegségdémon, égitestfaló lények, halottlátó vajas emberek, farkasember, prikulics, tündérek, szépasszonyok. Igen a „szépasszony” is veszélyes. Van, aki még nem tudja ezt?

A bestiárium beindítja a fantáziát, eleve régen is ezért állították össze. Szórakozunk, rémüldözünk, de közben tanulunk is magunkról, őseinkről, a régi korokról. Bestiarium Hungaricum esetében egy hiánypótló kiadványról van szó; a bőségesen el van látva forrásokkal és meseidézetekkel. Az irodalomjegyzékek pedig arról tanúskodnak, hogy a háttérben komoly előkészítés és kutatómunka folyt. A kiadvány legfőbb erénye olvasói szempontból az, hogy a részletgazdagsága ellenére is képes megőrizni olvasmányos jellegét.

Zárszó helyett
Anélkül, hogy mély aktuálpolitikai fejtegetésekbe belemennénk, megosztanánk a kedves olvasóval pár gondolatot a kultúrával kapcsolatban. Egészen furcsa, hogy milyen összegek folynak szét, miközben elképesztő lemaradásaink vannak. Az még valahol érthető, hogy például Spinoza legfőbb műveire a honi közönség nem fogékony, de emellett megannyi alapvető író, filozófus munkái közül is sokat találunk, melyek nincsenek lefordítva. De az már egészen arcpirító, hogy Kossuth Lajos élete a mai napig sincs rendesen feltárva. Még a születése sem biztos. Egyszerűen a nagy magyaroknak magyarkodás közben nincs erre ideje. Se erre szánt pénze.
A kultúránk jóformán azért él, mert emberek önszorgalomból ilyen érdekes könyveket hagynak az utókorra. Holott a világ legkülönbözőbb korszakaiban és részein élő emberek ezerszer elmondják ugyanazt.

Amelyik nemzet a múltját nem ismeri, az a jelenét sem érti, s a jövőjét meg nem teremtheti!” – II. Rákóczi Ferenc

Aki nem ismeri múltját, nem értheti a jelent, amely a jövőnek hordozója.” – Tamási Áron

Egy nép, amely elfelejti történelmét, annak nincs múltja és nincs jövője.” – Sándor József László

Amelyik nép elfelejti a történelmét, arra ítéltetik, hogy újra átélje azt.” – George Santayan

Tisztelt Olvasó!
A magazinnak szüksége van a segítségedre, támogass minket, hogy tovább működhessünk!

A 4BRO magazint azért hoztuk létre, hogy olyan egyedi és minőségi tartalmak születhessenek, amelyek értéket képviselnek és amik reményeink szerint benneteket is érdekelnek.

Az ilyen tartalomalkotás azonban időigényes és egyben költséges feladat, így ezen cikkek megszületéséhez rátok, olvasókra is szükség van.
A magazin működtetésére nagylelkű és folyamatos támogatásotok mellett vagyunk csak képesek. Kérjük, szállj be te is a finanszírozásunkba, adj akár egyszeri támogatást, vagy ha megteheted, legyél rendszeres támogatónk.

Amennyiben értékesnek érzed munkánkat, kérlek támogasd a szerkesztőséget a cikkek megosztásával.
Kapcsolódó cikkek

Hit, remény és Nick Cave

Rick Rubin – A kreatív folyamat: Az alkotás mint életmód

Sandman és Gaiman

Byung-Chul Han: szupersztár-filozófus a kiégés társadalmában

Burroughs: hosszú séta az élet sötét oldalán

Lélegezni és lélegezni hagyni