Mindannyian ismerhetünk a történelemből olyan őstehetségeket, akik az életük során nem kapták meg azt a figyelmet és elismerést, amit méltán megérdemeltek volna. Mi a 4BRO-nál mindenesetre nem szeretnénk abba a hibába esni, hogy bátortalanul elhallgatjuk mai főszereplőnk, Beth Hart zenei zsenialitását, annak minden nehézségével, beleértve a drog- és alkoholfüggőséget, valamint a bipoláris zavart.
Bad Woman Blues
Továbbá nem kívánunk zsákbamacskát sem árulni, így még rögtön az elején leszögezzük, hogy tisztában vagyunk azzal, hogy a Spotify-on velem együtt mindössze 515 ezer követővel, a YouTube csatornáján pedig mintegy 400 ezer feliratkozóval nem egy világsztár státuszú előadóművészt veszünk górcső alá – holott a potenciál benne van. És őszintén reméljük, hogy ez még életében kiderül! Ennyi bevezetés után most gyorsan bepattintunk egy zenét Beth Harttól, azzal a zárójeles megjegyzéssel, hogy mai zenei cikkünknek is igyekszünk egy muzikális ívet adni, így nem ez az első track lesz az, amiből teljességgel lemérhető az énekesnő kiemelkedő tehetsége. Ugyanakkor a szerzeményének szövege az angolul értők számára sok mindent megmagyaráz a későbbiekben kifejtett történetéből.
Beth Hart – Bad Woman Blues
Beth Hartról előljáróban annyit mindenképp érdemes megemlíteni, hogy a zeneakadémián tanult klasszikus zenét és számos hangszeren képes játszani, nem beszélve arról, hogy a gospeltől kezdve, a jazzen és az R&B-n át a blues és rock műfajokig szinte bármilyen stílusban könnyedén tud énekelni. Előadói kisugárzása pedig műfajtól függetlenül rendre eksztázisba lovalja a közönségét. Az alábbi videóban példának okáért Buddy Guy, illetve az akkoriban hivatalban lévő elnök, Barack Obama is elmélyülten és lelkesen bólogatva hallgatta Etta James korábbi slágerét Beth interpretálásában.
Beth Hart and Eric Gales: “I’d Rather Go Blind”
Blues a gyógyulásért
Beth Hart a Los Angeles-i High School of Performing Arts-on tanul csellózni és énekelni, bár tanulmányait nem fejezte be, mivel függőségi- és pszichés problémái miatt a rendszer ezt nem engedte. Az énekesnő már kisgyerekként is ösztönösen terápiát látott a zenélésben és úgy emlékszik vissza korai éveire, mint aki azért ült le zongorázni, mert össze volt zavarodva és csak a zenéléssel tudta magát kihúzni – a mesebeli Münchausen báróhoz hasonlatos módon – a saját hajánál a mocsárból. Beth interjúiban egyik példaképétől Buddy Guy-tól szokott erre a korszakra hozni egy idézetet, mely szerint:
„Azért énekled a bluest, mert rád tört a szomorúság,
de amikor énekled, akkor valójában végre elenged.”
Mivel blues-os zenei betétünk már volt, inkább haladunk tovább Beth Hart műfajbeli kalandozásaiban. Ezúttal egy olyan számot választottunk, ami eszmeiségében alátámasztja a fenti bekezdést, ráadásul tanúi lehetünk annak is, hogy cikkünk alanya nem csak a lakodalmi zenészek mackókvartján tud pötyögni egy zongorán.
Beth Hart – Leave The Light On (Live At The Royal Albert Hall)
A fenti dal 2003-ban született, ám üzenetét csak megerősíti, hogy hat évvel később nem akárki, hanem egyenesen Carlos Santana dolgozta fel, Everlast közreműködésével. Igaz zeneileg nincsen semmiféle kapocs a két szám között, azonban mondanivalója tekintetében Santana is hozzátette, hogy Beth Hart dala inspirálta a megírásakor. Ennél nagyobb dicséret azt hiszem nem is kell egy énekes/dalszerzőnek. A rend kedvéért, ha már szóba hoztuk, be is linkeljük Sanatana dalát.
A diagnózis majd egy röpke electro swing
Célunk, hogy egy kivételes zenésznek a munkásságát minél változatosabb műfajokat átívelően prezentáljuk nektek, hiszen akinek felkeltjük az érdeklődését, az a mai világhálóval átszőtt térben úgyis megtalálja, egy-egy stílusban tett kitérőit.
Bipoláris zavarának diagnosztizálása után született electro swing számának meghallgatásával folytatjuk a sort, egy akkoriból származó interjúidézet beszúrását követően: „Utálok bármit a betegségem számlájára írni. Az alkoholizmussal, a drogfüggőséggel és az evési illetve a bipoláris zavarral folytatott harcaim során azonban megtanultam elengedni az elvárások okozta stresszt és csak azt csinálni, ami engem is boldoggá tesz.” Nos, ebből az önsorsfordító felismerésből tett egy kiruccanást egy merőben más műfaj, az electro swing felé.
Beth Hart – Bang Bang Boom Boom
A Holdfény szonáta tehet mindenről
Diagnosztika híján gyermekkorában a mentális betegségéről lövése sem volt a családjának, a zenei pályafutását ezzel szemben ezerrel támogatták. Mindennek az ágyazott meg, hogy akkoriban futott egy szintetizátor reklám az USA országos csatornáin, ami alatt Beethoven Holdfény szonátája szólt. A család már javában aludt, amikor a kis Beth 4 évesen odaosont a nappaliban lévő zongorához, majd az éjnek évadján kisvártarva arra ébredt mindenki, hogy valaki tökéletesen játssza a „Moonlight Sonata” elejét. Nem feltételezzük, hogy ezt a zenei klasszikust bárki nem ismerné, de ha valakinek hirtelen nem ugrik be, akkor azért időspórolás végett gyorsan idelinkeljük, hozzátéve, hogy az ominózus estén nyilván nem a teljes 7 perces darabot tolta le négyévesen, hanem annak csupán az elejét, de arra mindenesetre jó volt, hogy a család innentől teljes mellszélességgel támogatta a zenetanulásban.
Akit az egyszínűség tökre untat
Mielőtt hozzuk a következő, merőben más zenei irányvonalra épülő számát, amelyet már a világszerte híres jazz/blues-rockgitáros Joe Bonamassával jegyez, a New York Times-nak adott interjújából idézünk, ami azért sok mindent megmagyaráz: „Mindent nagyon széles nézőpontból közelítek meg, ami a zenét illeti pedig tökéletesen eklektikus vagyok… Egy lemez felvételénél sz@rba unom magam, ha azt várják a producerek, hogy ugyanazt a dalt rögzítsem más és más tónusban.
Beth Hart:Caught Out In The Rain
Akik megérezték a tehetségét, azokat a mentális problémák sem tartják vissza a rajongástól
Beth Hart életét és zenei munkásságát a folyamatos mélypontok formálták és szinte csak a színpadon élte meg azon ritka pillanatokat, amikor úgy érezte, hogy minden rendben van vele és van értelme a létezésének. Ugyanakkor ez sem tudta visszatartani attól, hogy két refrén között ne slukkoljon bele a cigijébe, vagy ne szaladjon hátra a backstage-be gyorsan benyomni egy rövidet. Sok esetben eleve törülközővel a nyakában lép fel, számítva az addiktív szerek okozta izzadásra. Ez esetben most egy konszolidált példát hozunk illusztrációként, de az alábbi videó azért árnyaltan alátámasztja azt, hogy mégis miről beszélünk. Az édesapjával való terhelt kapcsolatára nem akarunk ma kitérni, de az édesanyjának írt „Mama” című szám és annak előadásmódja tökéletesen igazolja a fentebb említetteket.
Beth Hart: Mama
Led Zeppelin tribute…
Még véletlenül sem szeretnék a mindentudó, a világ összes előadóját ismerő szerepében tetszelegni ezért gyorsan elmesélem, hogy miért épp Beth Hart-ra esett a választásom. Először is minden gyerekkoromban felszívott zenét imádok a mai napig, másrészt – sokszor elfecsérelt időben – minden feldolgozást igyekszek meghallgatni a kedvenc előadóim által inspirálva. Így futottam bele Beth Hart Led Zeppelin 12 számot tartalmazó feldolgozás lemezébe. Bár szubjektív véleményem szerint az énekesnő a kedvenc Zeppelin számom, a „Stairway To Heaven”-t verte oda legjobban zeneileg, mivel audiovizuális platform vagyunk ezért inkább egy a másik kedvenc számom feldolgozását linkelem Beth Hart-tól, amin nem csupán egy kimerevített fotó látható a zene alatt, hanem mai főhősünk éneklés közben is.
Beth Hart: ‘Babe I’m Gonna Leave You
Akinek felkeltettük az érdeklődését Beth Hart páratlan énekhangja és zenéje iránt, annak most elengedjük a kezét az énekesnő egyik klub fellépésen előadott dalával, melyben számtalan zenei stílust vált oda-vissza, Sam Cooke legendás szerzeményében.
Beth Hart: A Change is Gonna Come
Kit érdekel a csengőhangod?
Tisztában vagyunk azzal, hogy nem a 4Bro fedezte fel Beth Hartot, mint páratlanul tehetséges zenészt és énekest, illetve egészen biztos van még rajtunk kívül rengeteg zenerajongó, aki már régóta követi a munkásságát. Ugyanakkor mai cikkünkkel egyetlen célunk volt, hogy olyan kortárs, zeneileg sokoldalú előadót mutassunk be nektek, akiről itthon nem sokat lehet hallani. Facebook oldalunkon szokás szerint minden hozzászólásért hálásak leszünk, de ezúttal sem fogunk tudunk mit kezdeni az olyan bejegyzésekkel, mint, hogy „nagy kaland, hogy felfedeztétek, nekem már tíz éve Beth Hart a csengőhangom…” Ha így van, irigylünk téged, de adjuk meg a lehetőségét annak, hogy rajtam kívül is sokan vannak, akik rácsodálkoznak a sokoldalú tehetségére és ezáltal új zenékkel bővítík repertoárjukat. Összefoglalásként egy a huszadik század elején alkotó szépirodalmi regényíró gondolataival zárjuk mai portrénkat:
