Barion Pixel

Betonromantika

Benedek Csanád

2022.10.10.

7 perc

Brutálisan szép múltunk

Nézzünk bele a múlt jövőjébe!
Klasszikus turisztikai közhely, hogy az idelátogatók egy része nem azért jön elsősorban, amit mi akarunk nekik megmutatni, hanem valami különlegeset keres. Mi szégyelljük betonszörnyeinket, nem gondolunk arra, hogy ezek egy része valójában építészeti különlegesség.

Szép-e a csúnya?
Szép, mint a nyersbetonon megcsillanó azbesztes penész a szovjet rakéták fényében. Valahogy van egy ilyen érzésünk a nyersbeton szürke falaitól. De ehhez hozzákapcsolódik a diktatúrák árnyéka, a gondozatlan épületek, a kilátástalan jövő. Képzeljük el, ami elképzelhető, mert most kapaszkodj, Nyugat-Európa is tele van brutalista betonmonstrumokkal. Sőt, a patinás Angliában van a legtöbb, csak azokra odafigyeltek és futurista kinézetük nem olyan, mintha a posztapokaliptikus atomháború után lennénk, hanem… mintha előtte.

Nézzünk bele a múltunk jövőjébe, avagy hogyan is képzelték el a modernt akkor. Sok épület méltatlanul
van kárhozatra ítélve. A panelrengetegek árnyékában sok különleges szocialista-modernista-brutalista „betonszépség” született, ami mellett tényleg nem lehet elmenni szó nélkül.

Ministry of Transportation Building, Georgia – 1975.
Torre Valesca, Milano, Italy – 1958.
Stadhuis, Nederland – 1972.

Szép vagy csúnya? Ijesztő vagy monumentális? Azonnal dózer vagy műemléki védelem?

A betonbrutalizmus nagyon megosztja a közvéleményt, hiszen az ipari méretű racionalitás, a látható szerkezeti elemek nyers szürkesége a befejezetlenség, roncsolás agressziójának lenyomatát mutatja. Valljuk be, szinte provokálja az embert. Ezt robotoknak építették? Kérdezhetnénk. De mégis van benne valami bumfordi báj. Néhány épület pedig tényleg megérdemelné, hogy műemléki védelem alá essen.

SC Johnson Wax Building, Mijdrecht, Netherlands – 1964.
Druzhba Sanatorium, Yalta, Ukraine – 1983.

Brutális vagy nyers?
A brutalizmus stílusának eredete még nincs teljesen letisztázva, maga a szó sem, hogy a francia „béton brut”-ból (nyersbeton) vagy az angolok, svédek brutális építészet kifejezéséből jön. Az biztos, hogy brutálisan nyers. A stílusnak egyértelműen van provokatív karaktere. Ennek megfelelően nem meglepő, hogy a brutalizmus megítélése végletes. Van, aki különleges futurista minimalizmusát dicséri, de vannak, akik konkrétan félnek, borzonganak ilyen épületek közelében. Ők most retteghetnek, mert reneszánszát éli a brutalizmus és a szocialista modernizmus is. Rei Kawakubo a Comme des Garçons számára tervezett „Concrete“ fantázianevű nyersbeton csomagolású parfümöt is.

A brutalista építészet az 1950-es évek Angliájában, a modernből, mint mozgalomból kiinduló stílusirányzat. Igen, tényleg próbáld beemelni, az angolok a pápái ennek, csak mi valahogy mást gondolunk róluk. Persze a modern, a brutalizmus elődje, már a szovjet konstruktivistáknál is megtalálható.

Lecture Centre, Brunel University, London, UK – 1966.
Barbican Estate, London, UK – 1976.
Trellick Tower London, UK – 1972.

Természetesen Le Corbusier művei az Unité d’Habitation és hasonlók is inspirálták. A stílus az 1970-es évekig nagy népszerűségnek örvendett, mind Nyugat-, mind Kelet-Európában. Mi a szocialista blokk modernista épületeit mutatjuk most be.

A brutalizmus inkább egy időszakot, semmint mozgalmat jelöl. Jellemző vonásai a látszóbeton alkalmazása, a szigorú, monumentális formák, valamint a technikai funkcionalitás, részletek építészeti látványelemként való használata.

Hogy mi a brutalizmus?
Sokféleképpen próbálják megfogalmazni a lényegét, miközben ez a lényeg maga is változott az idők folyamán. Kezdetben Le Corbusier és Smithson-építészpáros munkáiban az anyagszerűség, a szerkezeti elemek nyílt megmutatása dominált, később a meglepő formák, lehetőleg mindent nyersbetonból. A háború utáni modern építészet absztrakt, egyre anyagtalanabb megoldásaival szemben a brutalizmus nyers felületeivel és domináns, néha egyenesen agresszív formáival követelt magának figyelmet.

Ez a stílus valahogy leuralóbb, az építészet esetében veszélyesebb, mint a képzőművészeti
alkotásoknál, hiszen az épületek akkor is folyamatosan szem előtt vannak, ha már éppen
nem illeszkednek az aktuális trendbe, és nézőközönségük sem csak műértőkből áll.

Most finoman fogalmaztam meg, hogy sokan nem választhattak, akarnak-e ilyen épületben élni. Most aki nem építesz, de Kelet-Európában nőtt fel, francia eredet ide, angol zsenitervezők oda, nincs mindig elájulva. Mi a szovjet tömegtermelés ránk erőltetett struktúráit kaptuk. Ijesztő belegondolni, hogy voltak olyan azerbajdzsáni, kazahsztáni, kirgizisztáni, tádzsikisztáni, türkmenisztáni, üzbegisztáni területek, ahol az ősi jurta korszakot vagy a középkori iszlám építészetet rögtön a szovjet beton váltotta fel. Nesze neked modernizmus. Ennek ellenére sok épületben van valami futurista, valami szürreálisan szép. A jugoszláv spomenik kultúráról egy éve írtunk, arra is érdemes ránézni.

Motel EHOS, Miljevina, Bosnia & Herzegovina – 1980’s
Block of flats, Tashkent, Uzbekistan – 1980’s
Wotruba Church, Vienna, Austria – 1976.
Lviv bus terminal’s building, Ukraine – 1980.
Memory Park, Kyiv, Ukraine – 1981.
Wedding Palace, Tibilisi, Georgia – 1984.

Új brutalizmus vs. végképp eltörölni
Tovább is van, mondjam még?…

A stílus nyugati elterjedése 1950-es évek úttörőivel, Alison és Peter Smithsonnal indult, és az 1960-as években vált különösen népszerűvé, olyan építészek mint Rodney Gordon, és a magyar származású Goldfinger Ernő és Owen Luder jóvoltából. Mint mondtuk, a stílus mindenekelőtt Nagy-Britanniában fejtett ki jelentős hatást. Nyugaton van pénz lóvéra, ezért ott gyorsan változtak a stílusok, és sokszor egymás mellett haladtak. Mi itt, a szocialista blokkban, mindig túlzásokba esünk, mert ránk volt kényszerítve. Ellenben nem kéne mindent végképp eltörölni. Az 1955-91 között épült szocialista modernista építészet valójában világhírű, sokan ezért jönnek ide, hogy ezeket megnézzék. Külön albumokat, térképeket lehet vásárolni, hogy hova érdemes elmenni. Ezek sokszor 50-60-70 eurós könyvek. Határozottan létezik ez a fajta turizmus. Mi szinte szégyelljük ezeket az épületeket, Nyugat-Európában meg menő és pénzt csinálnak vele.

Frankfurtban és Bécsben volt látható SOS Brutalismus – Rettet die Betonmonster! (SOS Brutalizmus – Védjétek meg a betonszörnyeket!) kiállítás. Furán hangzik, mert mi menekülnénk ezektől, máshol pedig megóvnák őket. Érdekesség, hogy a románok nálunk sokkal szervezetebben küzdenek azért, hogy megmaradjanak, illetve műemlékvédelem alá essenek ezek a sajátos épületek. A szocialista modernista platform, a B.A.C.U., olyan projekt, amely a szocialista időszakban épült nevezetességek történelmi emlékhelyként való elismeréséért küzd. Érdemes az oldalukat nézegetni. Időutazás a javából.

Szemléletünk középpontjában az épített örökségünk védelme áll. Ízlésről minek vitatkozni?! Sokszor igazán tehetséges építészek alkották ezeket a szinte szoborkategóriának is beillő épületeket. Javarészt az egykori keleti blokk méltatlanul lesajnált épületeit mutattuk be. Akit érdekel a téma, itt tud benne alaposan elmélyülni.

Upper Cable Car Station, Dushanbe, Tajikistan – 1980’s
Administrative Palace, Satu Mare, Romania – 1984.
West Gate, Belgrade, Serbia – 1977.
Institute of Information, Kyiv, Ukraine – 1971.
Roman Catholic Church, Farkasrét, Budapest , Hungary – 1977.

Hotel Forum, Krakow, Poland – 1989
State Circus, Chisinau, Moldova – 1981.
Mercur Commercial Complex, Cluj-Napoca, Romania – 1968.
Hotel Salyut, Kyiv, Ucrania 1982.
Museum of the Slovak National Uprising,
Banska Bystrica, Slovakia – 1969.
Palace of Weddings, Bishkek, Kyrgyzstan – 1987.
Development on steep slopes, Tbilisi, Georgia – 1976.
Hotel Dorobanti, Bucharest, Romania – 1974.
„Orgues de Flandre” – Apartment Building, Paris, France – 1980.
„Interdesign” Building, Beirut, Lebanon – 1997.
Tisztelt Olvasó!
A magazinnak szüksége van a segítségedre, támogass minket, hogy tovább működhessünk!

A 4BRO magazint azért hoztuk létre, hogy olyan egyedi és minőségi tartalmak születhessenek, amelyek értéket képviselnek és amik reményeink szerint benneteket is érdekelnek.

Az ilyen tartalomalkotás azonban időigényes és egyben költséges feladat, így ezen cikkek megszületéséhez rátok, olvasókra is szükség van.
A magazin működtetésére nagylelkű és folyamatos támogatásotok mellett vagyunk csak képesek. Kérjük, szállj be te is a finanszírozásunkba, adj akár egyszeri támogatást, vagy ha megteheted, legyél rendszeres támogatónk.

Amennyiben értékesnek érzed munkánkat, kérlek támogasd a szerkesztőséget a cikkek megosztásával.
Kapcsolódó cikkek

Banksy, aki bevitte az utcát a gazdagok otthonába

NYC sötétedés után a taxi hátsó ülésén, avagy Weideman utazása a városi élet mélyére

A rejtőzködés művészete Liu Bolinnal

Herzog a streetfotó hercege

Demsky, a spanyol street art polgára és mestere

Louis Blanc: Öntestképek