Brutálisan szép múltunk.
Gyakran hangoztatott turisztikai közhely, hogy a látogatók egy része nem feltétlenül azért érkezik, hogy azt lássa, amit mi büszkén mutatnánk meg. Ők valami különlegeset keresnek. Mi pedig sokszor szégyelljük betonmonstrumainkat, és eszünkbe sem jut, hogy némelyikük valódi építészeti kuriózum.
Szép-e a csúnya?
Szép, mint a nyersbetonon megcsillanó azbesztes penész a szovjet rakéták fényében. Valahogy van egy ilyen érzésünk a nyersbeton szürke falaitól. Elkerülhetetlenül kapcsolódik hozzájuk a diktatúrák sötét árnya, az elhanyagolt épületek és a kilátástalanság. Ugyanakkor Nyugat-Európa is tele van brutalista betonmonstrumokkal, különösen a Anglia, csak náluk odafigyeltek, így futurista kinézetük nem olyan, mintha egy posztapokaliptikus atomháború után lennénk, hanem… mintha előtte.
Nézzünk bele a múltunk jövőjébe, avagy hogyan is képzelték el a modernt akkor. Sok épület
méltatlanul van kárhozatra ítélve. A panelrengetegek árnyékában azonban számos különleges,
szocialista-modernista-brutalista „betonszépség” született, melyek mellett nem mehetünk el szó nélkül.
Szép vagy csúnya? Ijesztő vagy monumentális? Azonnal dózer vagy műemléki védelem?
A betonbrutalizmus igencsak megosztja a közvéleményt, hiszen az ipari méretű funkcionalitás, a nyers, szürke szerkezeti elemek a befejezetlenség, roncsolás agressziójának lenyomatát mutatja. Valljuk be, szinte provokálja az embert. Ezt robotoknak építették? Kérdezhetnénk. De mégis van benne valami bumfordi báj. Ráadásul néhány közülük valóban megérdemelné, hogy műemléki védelemben részesüljön.
Brutális vagy nyers?
A brutalizmus stílusának eredete máig nem tisztázott teljesen, sőt még maga a szó is vitatott. Vajon a francia „béton brut” (nyersbeton) kifejezésből ered, vagy az angol és svéd „brutális építészet” meghatározásból? Az biztos, hogy brutálisan nyers. A stílusnak egyértelműen van provokatív karaktere. Ennek megfelelően nem meglepő, hogy a brutalizmus megítélése végletes. Vannak, akik futurista minimalizmusát csodálják, míg mások inkább félelemmel és borzongással viseltetnek iránta. Utóbbiaknak most van miért aggódniuk, hiszen a brutalizmus – és vele együtt a szocialista modernizmus – reneszánszát éli. Rei Kawakubo például a Comme des Garçons márka számára „Concrete” néven nyersbeton csomagolású parfümöt tervezett.
A brutalista építészet az 1950-es évek Angliájában gyökerezik, a modernizmusból kinövő irányzatként. Az angolok a brutalizmus úttörői – még ha róluk általában mást is gondolunk. Természetesen a modernizmus, amely megelőzte a brutalizmust, már a szovjet konstruktivisták munkáiban is felfedezhető volt.
Természetesen, Le Corbusier alkotásai, mint az Unité d’Habitation és hasonlók, szintén mély hatást gyakoroltak erre a stílusra. A brutalizmus az 1970-es évekig Nyugat- és Kelet-Európában egyaránt nagy népszerűségnek örvendett, mi ezúttal a szocialista blokk modernista épületeit mutatjuk most be
A brutalizmus inkább egy időszakot, mintsem mozgalmat jelöl. Jellemző vonásai a látszóbeton alkalmazása, a szigorú, monumentális formák, valamint a technikai funkcionalitás, a részletek építészeti látványelemként való használata.
Hogy mi a brutalizmus?
Sokan sokféleképpen próbálták már meghatározni ennek a stílusnak a lényegét, amely maga is folyamatosan változott. Kezdetben Le Corbusier és Smithson-építészpáros munkáiban az anyagszerűség és a szerkezeti elemek nyílt megmutatása dominált. Később a meglepő formák vették át a főszerepet, lehetőleg minden nyersbetonból. A brutalizmus a háború utáni modern építészet egyre absztraktabb és anyagtalanabb megoldásaival szemben nyers felületeivel és domináns, néha agresszív formáival követelte magának a figyelmet.
Míg a képzőművészetben az alkotások diszkréten létezhetnek egy múzeumban,
az építészet esetében ezek az épületek folyamatosan szem előtt vannak, még akkor is,
ha már nem illeszkednek az aktuális trendekbe – és nézőik nem feltétlenül műértők.
És akkor finoman fogalmaztam. Arról nem is beszélve, hogy többynire nem választhattak, akarnak-e ilyen épületben élni. Most aki nem építesz, de Kelet-Európában nőtt fel, francia eredet ide, angol zsenitervezők oda, nincs mindig elájulva. Mi a szovjet tömegtermelés ránk erőltetett struktúráit kaptuk. Ijesztő belegondolni, hogy voltak olyan azerbajdzsáni, kazahsztáni, kirgizisztáni, tádzsikisztáni, türkmenisztáni, üzbegisztáni területek, ahol az ősi jurta korszakot vagy a középkori iszlám építészetet rögtön a szovjet beton váltotta fel. Nesze neked modernizmus. Ennek ellenére sok épületben van valami futurista, valami szürreálisan szép.
(A jugoszláv spomenik kultúráról is írtunk, arra is érdemes ránézni.)
Új brutalizmus vs. végképp eltörölni
Tovább is van, mondjam még?…
A brutalizmus nyugati térhódítása az 1950-es években kezdődött olyan úttörő építészekkel, mint Alison és Peter Smithson, majd az 1960-as években vált különösen népszerűvé. Olyan neves alkotók, mint Rodney Gordon, a magyar származású Goldfinger Ernő és Owen Luder járultak hozzá, hogy a stílus komoly hatást gyakoroljon, különösen Nagy-Britanniában. Nyugaton van pénz lóvéra, ezért ott gyorsan változtak a stílusok, és sokszor egymás mellett haladtak. Mi itt, a szocialista blokkban, mindig túlzásokba esünk, mert ránk volt kényszerítve. Ugyanakkor nem lenne szabad mindent végérvényesen eltörölni.
Az 1955-91 között épült szocialista modernista építészet valójában világhírű, sokan ezért jönnek ide, hogy ezeket megnézzék. Külön albumok és térképek mutatják meg, hogy hová érdemes ellátogatni; ezek az útmutatók gyakran 50-70 euróért cserélnek gazdát. Ez a fajta turizmus határozottan létezik. Mi szinte szégyelljük ezeket az épületeket, Nyugat-Európában meg menő és pénzt csinálnak vele.
Frankfurtban és Bécsben volt látható SOS Brutalismus – Rettet die Betonmonster! (SOS Brutalizmus – Védjétek meg a betonszörnyeket!) kiállítás. Furán hangzik, mert mi menekülnénk ezektől, máshol pedig megóvnák őket. Érdekesség, hogy a románok nálunk sokkal szervezetebben küzdenek azért, hogy megmaradjanak, illetve műemlékvédelem alá essenek ezek a sajátos épületek. A szocialista modernista platform, a B.A.C.U., olyan projekt, amely a szocialista időszakban épült nevezetességek történelmi emlékhelyként való elismeréséért küzd. Érdemes az oldalukat nézegetni. Időutazás a javából.
Szemléletük középpontjában az épített örökségünk védelme áll. Ízlésről minek vitatkozni?! Sokszor igazán tehetséges építészek alkották ezeket a szinte gigantikus szobornak is beillő épületeket. Javarészt az egykori keleti blokk méltatlanul lesajnált épületeit mutatják be. Akit érdekel a téma, itt tud benne alaposan elmélyülni.
