Melicka Fouri egy meglehetősen fura művészeti ágat űz. Cipőszobrokat készít. Jó példája annak, hogyan lehet egy szemvillanás alatt világhírűvé válni. Nálunk nem igazán ismerik, ennek ellenére nagyon friss, hot topic a világ izgalmasabb részén. Nincs semmi új abban, amit csinál, de valahogy mégis újnak hat. Dizájn, iparművészet, szobrászat és divat keveredik a munkáiban.
Cipőfestőből cipőszobrász, iparművészből művész
Melicka beleunt az egyedi cipők készítésébe, ami az unikális színállások megfestésében nagyjából ki is merült. A COVID-lezárások alatt azonban több lehetősége nyílt a kísérletezésre, egy igencsak sajátságos terepen: munka közben megtanulta, hogyan lehet a cipőket egyfajta robbantott műalkotásokká alakítani. Bár nagyon fiatal, a kétdimenziós AI-artot nem kedveli, a háromdimenziós kézimunka híve.
Munkáit gyakran elutasítják az oldalak, mert úgy vélik, hogy mesterséges intelligencia által generált képek. Holott korántsem. Fouri ezért sokszor bemutatja a készítés folyamatát videós formában is. Így láthatjuk azt az anarchikus alkotói műveletet, ahogy töri, égeti, festi, foltozza, vágja és tépi a csukákat.
Turbulens szobrászati alkotásai a sportcipőket alapanyagként használják. Aztán aprólékos boncolással és rekonstrukcióval speciális variációkat készít. A legtöbb bonyolult, kézzel vágott kompozit, több tucat varázslatosan lebegő töredékből, széteső pillanatokból áll az időben szoborrá dermedve.
Lány az Okki bolygóról
Melicka az Egyesült Királyságból, Coventryből származik. Közgazdaságtant tanult, majd átnyergelt a cipőipar, művészet, divat zónájába. Magát képzeletben az Okki bolygó lakójának tartja, ez a kis mentsvára, safe space buborékja. Sok alkotásán feltűnnek ezek a lények.
A közösség mindig is kiemelt szerepet kapott Melicka „utazása” során, a barátságok és a kollektíva számára visszaadott élményeken keresztül.
Támogatói részei lesznek az Okki bolygó lakóinak, egy olyan világnak, amelyet Melicka hozott létre, hogy teret adjon neki és az idegeneknek, hogy meséljenek, és barátságos környezetet teremtsenek. Ezt csak azért részletezem, mert ritka nálunk, hogy egy kora huszonéves ilyen tudatosan tervezi felépíteni a művészi és az üzleti világát.
A sportcipők terén jóformán egy új márkatörténetet hoz létre azáltal ahogy ráirányítja a tekintetet a termékre, az adott márkára. Ezek után talán nem is meglepő, hogy dolgozott már együtt a Pull and Bearrel, Adidas-szal, valamint Yeats-cel, a felkapott drillrapperel is. Munkáit Párizs-szerte galériákban és különlegesebb ruházati üzletekben mutatták be.
Új időszámítás?
Tényleg azt gondolom, hogy néha pár hónapra meg kéne állnia a világnak. Ugyanis olyan sokan, sok helyen mondták azt, hogy akkor jutott eszükbe egy nagy ötlet. Melicka esete is ezt példázza.
„A járvány idején az egyetemen voltam, közgazdaságtant tanultam, és egy hónap után abbahagytam, hogy teljes munkaidőben végezhessem ezt.” – mondja. „De miután úgy döntöttem, hogy komolyan veszem a munkámat, mint művész fel kellett magamat építenem. […] Én „sneaker szobroknak” hívom őket.” – mondja Fouri. „De ha ezt mondom, fel kell raknom a fotóimat a netre, mert senki sem tudja, mit jelent a „cipőszobor”. Tudtam, hogy amibe belekezdek, ahhoz sokaknak van valamilyen érzelmi kötődése. Bíztam benne, hogy a sneakerheadek magasabb szintre emelik, amit csinálok. Ezt tovább tudtam vinni a művészetemmel.”
„Olyan könnyű kötődni az emberekhez a cipőjükön keresztül. Lássuk be ez felszínesség, a szobraim azonban ezen túlmutatnak. Időtlenek.” – teszi hozzá.
Ez azonban egy olyan út, amelyet sokkal nehezebb követni, mint kitalálni. „Nem mintha lenne egy YouTube-oktatóanyag, amely megmondja, hogyan vágj lyukakat egy régi Air Force One középtalpába, hogy mentőautóvá alakíthasd Playmobil kerekekkel.” – állítja.
Fouri művészetének, varázsának és készségeinek nagy része az intuitív stílusából fakad: egy cipőt mentőautónak épít át, mert egy nap úgy látta, hogy az AF1-es egy kicsit furgonra hasonlít, és nekilátott ezt kidolgozni.
Végső soron ő is úgy gondolja, hogy munkáit nem kell túldimenzionálni. Ezek vizuális játékok, melyek egyszer talán múzeumokban lesznek, most leginkább lakásdekorációhoz vagy kiskereskedelmi terekhez tartoznak. Melicka jól kapta el ezt az időszakot, amikor minden összemosódik mindennel. Ma már a márkák, elég merészek ahhoz, hogy művészi alkotásokon keresztül meséljék el történetüket. A 21. század szép lassan veti le XX. századi tojáshéjait. Reméljük csak a divatbomba fog nagyot robbantani ebben a korban, nem az atom.
