Rache, Rage/Bosszú, Düh a német graffiti egyik klasszikusa. Az ő munkásságát mutatjuk be dióhéjban. Fontos alakja az igazi graffitinek, értem ez alatt, hogy szemlátomást nagyon elszaporodtak a „sztrítártiszt”-ok, akik kérnék a graffiti eredetiségét, hitelességét, de a veszélyeit már nem. Rache stílusát több szemszögből is lehet nézni, mindenkire rábízzuk, hogy maga döntsön felőle. Van, akinek tetszik Rache street art munkája, de dühös, haragos Rage-vandálkodásaira. A Janusz-arcú művész világába nyerünk most betekintést.
A jó, a rossz és a csúf avagy a jó és a rossz graffitis közhelyről
Már a szintén német graffitipáros, a Moses és Taps-ről szóló cikkben feszegettem, hogy az átlagemberek meglehetősen fals képet formálnak a graffitisekről. Egyfelől ott van a vandál hülyegyerek, akinek taslit kéne adni, másrészről pedig ott van a kortárs képzőművész, street artist, akit kiállításon kell bemutatni. Az a helyzet hogy sokszor ez egy és ugyanaz. Néha időben is. Az evidens, hogy majd minden graffitis toyként, amatőrként kezdi, de azt már kevesen tudják, hogy az érett sikeres már-már öregedő graffitisek is ki szoktak menni még illegálkodni. Ugye ott van a kutya helyett a festékes kanna elásva, hogy az „ámátőr” műkedvelő toyok ne az én falamon gyakoroljanak. Másik oldalról egy átlagpolgár, egy komolyabb kalligráfiai szinten értelmezhető tag-rajzot se tud értékelni, főleg nem akkor, ha a tulajdonára rajzolják.
Azt érdemes látni a graffitivel kapcsolatban, hogy elsősorban önkifejezés, és csak véletlenül művészet.
Előbb-utóbb az önkifejezés jó esetben művészet lesz. De a graffitiben az első pillanatban benne volt a vandálkodás, a bandaháború és a szektás jelleg is. Ez egy olyan műfaj, ami azoknak szól, akik ismerik a szabályait. „Amit csak a magunkfajta ért meg”, ahogy Bankos mondá anno. Na, most ez a titkos világ, mert tényleg az, szinte az első pillanattól vonzotta a média és az üzleti lehetőséget látó galériák kurátorait is. Sokkal izgalmasabb egy ilyen utcai, vad karakter, és jobban is el lehet adni, ha van sztori mögötte.
Ebbe a résbe ugrottak be sokan. Mert ugyebár az illegális munkáidat nem is kell magadra vállald, elég ha csak sejteted, hogy te is graffitiztél, de már jó útra tértél és street artist vagy. Na, most kiöregedett vagy továbbfejlődött gaffitisből, aki maga mögött hagyta a vad éveket, a styelwarz éveket akad bőven. De tegyük a kezünket a szívünkre, nagyon sok streetart művész csak használja a graffitikultúrát, profitál belőle, de nem része annak. A jelenségről egyébként pont Banksy egy egész dokumentumfilmet forgatott: Exit Through the Gift Shop/Kijárat az ajándékbolton át.
Hogy mit gondolok én erről a KAWS-es cikkben elolvashatjátok. Valahol, valamikor a graffitiből egy édi-bédi trendi dolog lett. Ezek a karakterek rock-n-rollnak, hardcore-nak mutatják magukat, de nem azok. Ezek a pólók már előre koptatottak, ezek a farmernadrágok már előre ki vannak szakítva. Érted, na. Kell nekik a graffitiből származó rejtély és menőség, és izgalmas világ kreditjei, de nem kell a rendőrök elől való menekülés, a fogdában rohadás. Arról nem is beszélve, hogy régebben bevett szokás volt, hogy ha rendőrök elkaptak, nem papírmunkáztak, kicsit összevertek vagy nagyon. Vagy ki is raboltak, ez konkrétan megtörtént egy elég közeli ismerősömmel. A szöveg hozzá az volt, hogy ha bevinnék sokkal többe fájna neki. Ugye erre lehet mondani, hogy „minek ment oda”. De pont ez a graffiti. „Düh és Bosszú”, egyfajta harag a világ ellen. Rache, Rage is ilyen. Készít legális dolgokat, végül is képzőművész, festő, de a mai napig illegalitásban mozog.
„Rage” against the machinációk
RAGE Hamburg egyik legfontosabb és legaktívabb vonattetoválója. A legendás DSF csapat tagjaként 1998 óta bombázza a városát és a vasútat. Kezdettől fogva saját stílust alakított ki, amikor a Rache névre váltott. A graffiti egyik alapiskolája, hogy egy betűkombináció stílusával játszol. Kalligrafikus monománia, na. Valljuk be. De egyben hatalmas typo fejlesztés is. A DSF crew neve egy poénból jön. A DSF jelentése Deutsches Sportfernsehen, egy közismert sportcsatorna a németeknél. A csapat nevének Deutsche Sprayer Fraktion az igazi jelentése egyébként. Ebben is van játék, mert jelenthet pártot, csoportot, de töredéket is. Annyit tudtam még kinyomozni, hogy titkos vagy poénvágyuk, egy DSF permetezőcímke-márka. Szóval pihentek, na.
Egyébként nagyon nehéz bármit is megtudni, kinyomozni róluk. A rendőrség most is keresi őket.
„Schöpflin rendőrségi szóvivő szerint a „TESE és RAGE (DSF tagjai) olyan személyek,
akik gyakran együtt jelennek meg. Személyazonosságukat azonban még nem állapították meg.”
A SoKo „Graffiti” (graffiti ellenes osztály) tisztviselői főnökükkel, Jürgen Bramsiepe-vel tippekre, és jelentésekre vannak utalva, amikor a firkálókra vadásznak. Schöpflin szóvivő szerint, „nehézséget jelent, hogy a szervezett alvilággal, nincsenek kapcsolatban így nehezebb ezeket a graffiti sejteket beazonosítani. Most a hamburgi rendőrség, különösen a „Soko Graffiti” nagyon érdeklődik a csoport levadászása iránt.” Ugye ennek azért van súlya, mert 20-25 év aktív illegális festést lehet bűncselekményként, rongálásként a nyakukba varrni. TESE (Rage haverja a DSF-ben) több mint négyezer rendes nagy graffitit készített, de már abbahagyta a számolását. A németek nem viccelnek, ott van pénz és kapacitás, akár a graffitisek, akár a rendőrség oldalán. Szóval azt kell megérteni, hogy a bár a hiphop zenei része szinte popzene lett, de a hiphop eredeti elemei (graffiti, breaktánc (b-boying), DJ, rap) közül a graffiti még mindig illegális. Miközben sokan meg tetszelegnek abban a szerepben, hogy közük van vagy volt ehhez a szubkultúrához.
Mert ez egy szubkultúra a javából. Létezik, csak a föld alatt. Akit érdekel, össze kell szedegetnie a morzsákat. Sok info szájról szájra terjed, bizalmi alapon. Akit érdekel, utána nézhet a hamburgi vonalnak és a német graffitinek. TESE, aki szintén DSF-tag így reklámozta az akkor még készülő könyvét.
Tese DSF in New York City
Rage résen
„Ez csak egy hobbi, csak erre rámehetsz te is.”
Interjúkból, podcastekből kiderül, hogy a mai modern kamerás világ azért növeli a veszélyét, hogy elkapják őket, és ezzel az egész életpályájukat rájuk tudják olvasni. Mint az extrémsportban, a graffitiben is egy rossz lépés és bezuhansz egy ismeretlen negatív végkifejletbe. Szóval van rizikó. Ezért nehéz infót találni róluk.
A háziasított, megszelídített street art művészek a kurátorok tenyeréből esznek, és lehet őket simogatni is. Rage/Rache-nek eddig egy egyéni kiállítása volt. 2017-ben, először helyezte át a művészetét a nyilvános térből a galéria kontextusába. Koncentrált formában látva Rage rajzait, festményeit, alkotásait, nyugodtan kijelenthetjük, hogy egy kortárs festővel van dolgunk.
Rage akcióban
Rache: The Art Of Rage – 20 years graffiti art on trains
NcFormula presents: 1 minute with Rache
The Art of Rage
A hamburgi művész és illegális graffitirajzoló alkotásaiból a THE ART OF RAGE címmel először 2017-ben jelent meg masszív, közel 300 oldalas keménykötéses album. A fotóalbum a pályafutása közel 20 évére tekint vissza. Az 1998-2017 közti időszakra. Ezekből 1000 példány Rage aláírásával számozva került forgalomba, ezek ma horror áron mennek. Míg a könyv első és második kiadása néhány napon belül elfogyott, végül 2022-ben megjelent a harmadik, hasonló tartalmú kiadás. Bár csak 2017-ig terjedő művekről van szó, a RAGE vonatainak zseniális elrendezése és a fejlődésének teljes bemutatása teszik klasszikussá a monográfiát. Sokak szerint az egyik legjobb teljes pályát felölelő, önéletrajzi megközelítésű graffitikiadvány. Az utánnyomások beszerezthetőek.
Időrendi sorrendben haladva egy klasszikus utcai firkász életpályája bontakozik ki. Ami minket érdekel a kétezres évek második felétől a felszín alatt kialakuló új megközelítés. Nem lehet tudni, hogy Moses és Taps másolta Rage-t vagy fordítva, leginkább az a valószínű, hogy együtt festettek, van is rá példa elég. Az avantgárd graffiti teljesen kitágította a műfaj kereteit.
Olyan új eszközök és hatások jelennek meg, mint a konkrét mértani, szinte irodai tipográfia
és a grafikai tervezés. Ezzel sikerült egy még egyénibb és egyedibb stílust kialakítaniuk.
Annyira erős ezeknek a stílusoknak a hatása, hogy hirtelen minden old schoollá válik miattuk.
Ez egy kulturális paradigmaváltás, ami épp most zajlik. A graffiti kinőtte magát, de egyben hűséges is a múltjához, mert fejlődik. A kamu street art arcok csak aktuális hype-okra ülnek fel. Rache a graffitin kívül klasszikus formában is készít festményeket. Ezek pl. a No varnish last forever vagy a Think outside the frame-sorozat, melyek behozzák az utcát a kiállítóterembe.
A vászon direkt vonat formájúra van görbítve, de kiemelve rendeltetéséből. Egy darab szín a fehér térben egy szobában más értelmet nyer. Mint amikor egy érdekes követ behozol a szobába. A letépettség hatása a mulandóságra figyelmeztet. A legtöbb képzőművész vagy múzeum izgul az alkotásaiért. A graffitisek tudják, hogy minden a pillanatnak szól, maximum fotó marad róla. Akár szép, akár csúnya egy alkotás, bizony előbb-utóbb lemossák. Van, ami mégis megszökik az itt és most ketrecéből, hogy menekülése a hallhatatlanságba fagyjon bele. Mennyire érdekes, hogy végül egy egész emberből ez marad meg. Rage stilizált, összegyűrt papírrajzfestése a vonaton vagy a bélyeg-graffiti konkrét festménye, egy poén két oldala. Egyfelől már tényleg eljutott a graffiti egy holtpontra, másfelől kommercializálódik is. Hova tovább? A válasz már a fiatalokra vár. Lássuk az új generációt!
