Barion Pixel

Egy évszázad szemtanúja – Utazás Joel Meyerowitz-al

Radnai Balázs

2023.05.09.

7 perc

Bruce Gilden és Bruce Davidson után egy újabb new yorki fotóművésszel készültünk mára, azzal a különbséggel, hogy míg előbbi a 70-es 80-as évek Nagy Almáját dokumentálta, utóbbi pedig a városi metró legveszélyesebb korszakát örökítette meg, addig mai vendégünk, a 85-éves Joel Meyerowitz felvételeivel egy komplett inspiráló életművet mutatunk be, amely szülővárosából indulva rengeteg helyszínre vezetett Amerika- és világszerte a nagyvárosoktól, a tengerpartokig majd legvégül megérkezve a Ground Zero szívszorongató helyszínére.

Joel Meyerowitz magyar és orosz bevándorlók gyermekeként született 1938-ban, Bronxban. Az Ohio Állami Egyetemen művészetet és művészettörténetet tanult majd a diplomaosztó után egy reklámügynökségnél helyezkedett el kreatív vezetőként. Nem sokáig tartott azonban munkálkodása az ügynökségnél, mert 1962-ben egy reklámfotózáson megismerkedett a fotóslegenda Robert Frankkel, aki akkora hatással volt rá, hogy ripsz-ropsz felmondott és feleségével, az angol írónő Maggie Barrett-tel az oldalán óriási road tripbe kezdett, hogy képeivel mementót állítson egy korszaknak.

A színek felfedezője
Martin Parr, brit fotóművészhez hasonlóan fekete-fehér 35mm-es fotókkal kezdte pályafutását, ám kollégájával ellentétben Meyerowitz a legelső újítók között volt, akik a színes fényképezőgépek megjelenésével azonmód váltottak a modernebb technika irányába. Sőt, nem csak, hogy rögvest váltott, de egyenesen ő volt az első művész, akinek színes képeiből kiállítás nyílt a Museum of Modern Artban és a londoni Tate-ben, így pionír szerepe volt abban, hogy a kiállításokra járó sznob úri közönség a színes fotókat is elfogadja művészeti alkotásként.

New York City JFK Airport, NYC, 1968
New York City, 1968
New York, 1963
New York City, 1963
New York City, 1963
New York City, 1975
Florida, 1967
Paris, 1967
New York City, 1974

Amerika hétköznapjainak fotósa menni világgá
New Yorkban lőtt híres sorozatai után egész Amerikát bebarangolta, majd ráunt az amerikai életstílus szatirikus ábrázolására és előbb Mexikó felé vette az irányt, hogy utána az egész európai kontinenset is körbekocsikázza fényképezőgéppel a kezében. Utazásai során a hétköznapi élethelyzetekben kivételes szemmel kapta el egy-egy töredéknyi pillanat szépségét vagy ahogy Brigitte Bardot, francia színész- és énekesnő fogalmazta ehhez kapcsolódóan:

„Egy fénykép lehet, hogy az élet egy pillanata, amit foglyul ejtett az
örökkévalóság, de soha nem szűnik meg visszanézni rád.”

New York, 1978
New York City, 1963

A Ground Zero első fotósa
Több mint két évtizeddel a 9/11-es terrortámadás után is élénken él az ember emlékezetében annak minden tragikus pillanata, akár New Yorkban tartózkodott aznap, akár a televízió képernyője előtt szembesült a tragédiával, hiszen a World Trade Center összedőlését élőben közvetítették a hírcsatornák. Azonban azt a pusztítást, kétségbeesést, emberséget és reményt, amely az események után jellemezte a Ground Zero térségét, legjobban Meyerowitz felvételein keresztül lehet átérezni.

A fotós épp Cape Cod-ban tartózkodott, mikor a tragédia bekövetkezett, ám mikor erről értesült, azonnal hóna alá kapta fényképezőgépét és elindult szülővárosába, hogy megörökítse az Egyesült Államok modern történetének legnagyobb drámáját. A rendőrök, mentősök és a tűzoltók azonban nem engedték be a helyszín köré vont átláthatatlan kordonok mögé a fényképezőgépével. Szerencsére Giuliani polgármester is nagy rajongója volt a művészetének, így sikerült kieszközölnie egy városi elöljáró által aláírt fotós igazolványt, melynek köszönhetően végre nekiállhatott fényképezni a mentési munkálatok színfalai mögött.

Máté 5:38
Joel Meyerowitz életének következő kilenc hónapjában napi 12-14 órán át villogtak a vakuk a Ground Zero területén és az akkor készített sorozatból állandó tárlat nyílt azóta a September 11 Memorial Museumban. A sokat látott fotósra az egyik legnagyobb hatással mind közül az a pillanat volt a katasztrófasújtott helyszínen, amikor egy tűzoltó a kezébe nyomott egy acéllapra ráégett Bibliát, melyen Máté evangéliumának egyetlen passzusa volt csak kivehető, épp az melyben az áll, hogy:

Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért és fogat fogért. Én pedig azt mondom néktek: Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem a ki arczul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orczádat is…

Hátborzongató véletlen, ugyanakkor nem meglepő, hiszen olyan bekezdés tudomásom szerint nem szerepel a Könyvben, hogy erőszakkal exportáljatok bosszúból demokráciát egy idegen országba, ahol miután jól szétbarmoltatok mindent, hagyjátok magukra a szerencsétleneket, hogy még szarabb legyen nekik, mint azelőtt volt… Pedig milyen jó kis kampányfogásként jött volna akkoriban az öreg Bokor Gyuri bácsi hadművelete előtt.

Hogyan fotózik egy legenda?
A nyugdíjas művészlegenda fiatal fotósoknak tart manapság online és élő kurzusokat, majd mintegy harmincegynéhány fotóalbum után írt egy gyakorlati útmutatókkal teli könyvet kezdő hobbifotósok számára. A 128-oldalas könyv „Hogyan fotózok én” címmel 2020-ban magyar nyelven is megjelent a Scolar Kiadó gondozásában a Fotográfia Mesterei című sorozat részeként. A kötetben a szerző húsz rövid, könnyen emészthető fejezetben osztja meg az olvasókkal a képek iránti szenvedélyét és lelkesedését.

Road trip alzheimeres édesapja emlékei után
Joel egyik emlékezetes projektje érdekes módon nem fényképezőgéppel készült, hanem egy kamerával forgatott road movie volt, melyben apjával és fiával kiegészülve háromgenerációnyi Meyerowitz kel útra kocsival Floridából Bronxba, hogy az alzheimerben szenvedő idős édesapa viharos gyorsasággal romló memóriájának próbáljanak adni egy kétségbeesett impulzust. A fotós által rendezett film, mely egyszerre megható, szomorú és vicces, csodaszépen ábrázolja azt a legszorosabb köteléket, ami apa és fiai között csak létrejöhet. Akinek van rá 1:19 órányi szabad ideje annak bátran ajánljuk megtekintését, annál is inkább, mert a fotós honlapjára kattintva ez ingyen eszközölhető.

A világ megérdemli a szemtanúkat”
Végezetül egy kis ars poetica: két éve az öreg mestert kérte fel a híres, százéves Leica a reklámspotjának elkészítésére, hogy ossza meg gondolatait és művészi hitvallását miközben az általa összeválogatott, szerinte legjobb tizenkét kortárs fotós műveit bemutatja. Cikkünk elolvasásának végén érdemes még egy extra percet rászánni.

Bronx Botanical, Gardens, New York City, 1966
San Cristobal de las Casas, Mexico, 1971
Wellfleet, Massachusetts, 1977
Provincetown, Massachusetts, 1977
Redheads, 2009
Florida, 1967
New York City, 1963
Florida, 1970
New York City, 1976
New York, 1965
New York City, 1965
New York City, 1968
Massachusetts, 1976
Central Park, New York City, 1966
Los Angeles airport California, 1976
Tisztelt Olvasó!
A magazinnak szüksége van a segítségedre, támogass minket, hogy tovább működhessünk!

A 4BRO magazint azért hoztuk létre, hogy olyan egyedi és minőségi tartalmak születhessenek, amelyek értéket képviselnek és amik reményeink szerint benneteket is érdekelnek.

Az ilyen tartalomalkotás azonban időigényes és egyben költséges feladat, így ezen cikkek megszületéséhez rátok, olvasókra is szükség van.
A magazin működtetésére nagylelkű és folyamatos támogatásotok mellett vagyunk csak képesek. Kérjük, szállj be te is a finanszírozásunkba, adj akár egyszeri támogatást, vagy ha megteheted, legyél rendszeres támogatónk.

Amennyiben értékesnek érzed munkánkat, kérlek támogasd a szerkesztőséget a cikkek megosztásával.
Kapcsolódó cikkek

Merrick Morton morcos képei, avagy Los Angeles alulnézetből

Ed Repka – a thrash metál Picassója

Paweł Kuczyński az internet lengyel lelkiismerete

Betonromantika

Végtelen menetelés az üdvösség felé: Metafables világa

Otomo: Akira és egyéb időzített bombák