Foglalj helyet. Kezdd el a mesét szépen.
Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen
néz téged, mert örül, hogy lát ma itt
fehérek közt egy európait.
A cikk címét József Attila Thomas Mann üdvözlése című vers végéből vettem. Ezen logika mentén „Fehérek között egy amerikai” kéne legyen a cikk címe. Nem véletlenül lett „Emberek között egy amerikai”. Ugyanis az indiánokat még embernek se tekintették, előembernek, valami vad, állatias lénynek. Amerika egyik legnagyobb titka és szégyene az őslakosok szisztematikus kiirtása. Ugyanezt csinálták egyébként az oroszok is a mi legközelebbi rokonainkkal. A tudomány mai állása szerint a manysik (régiesen: vogul), hantik (régiesen: osztjákok) a magyarok legközelebbi nyelvrokonai. Emberek bizony ők. Nagyon is fontos emberek. Bizonyítékai annak, hogy nemcsak a mi gazdasági rendszerünk létezik. Miről is beszélek most, és hogy jön ez ide? Az egyik legnépszerűbb közgazdasági elmélet szerint minden társadalom előbb-utóbb a kapitalista árutermelés felé fog haladni. Na, most ez konkrétan nem igaz. Nem ez a fejlettség mércéje. Évszázadokig, évezredekig fejlődtek kultúrák a saját elképzeléseik szerint. Aztán jöttünk mi és a nyersanyag miatt lesöpörtük az asztalról az ott élő civilizációkat. A mai USA területén az indián lakosság aránya 1,3%. Konkrétan a magukat roma vagyis cigány származásúnak valló emberek többen vannak az Államokban, mint az indiánok, az ázsiaiakat nem is mondom.
Sajnos egyre kevesebb betekintés és forrás van az eredeti struktúrákba, de az biztos, hogy van világ a mi világunkon kívül is. A 4BRO-közösségnek kiemelt célja, hogy bemutassuk a világot olyannak amilyen, és nem olyannak, ahogy azt az európai vagy a nyugati ember elképzeli. Ezek a filmek a maguk módján ezekbe a méltatlanul elfeledett indián kultúrákba tesznek betekintést.
Alapfilmek. Biztos?
Ne haragudjatok kedves olvasók, sajnos most páran öregnek fogják magukat érezni. Tudom én is, hogy a mi korosztályunknak Az Utolsó Mohikán és a Farkasokkal táncoló alapfilm. De az apám generációjának meg a Kis nagy ember volt az. A mostani fiatalok nagy része az említett két film után született, nekik nincs benne a kánonjukba. És szomorú, hogy mostanában kevés őslakosokkal foglalkozó film üti át az átlagfogyasztó ingerküszöbét.
Farkasokkal táncoló
Western vagy Indianstern?
Mindig agyérgörcsöt kapok, ha valaki azzal jön, hogy nem néz meg egy háromórás filmet, mert hosszú. Ezt a filmet moziban láttam, és többször elmentem megnézni. A három órák csak úgy elrepültek, ahogy a préri fölött leszállt az est. Az amerikai polgárháború idején játszódó westerneposz 1991-ben hét Oscar-díjat nyert, köztük a legjobb film és legjobb rendezés kategóriában. Valaha a western Hollywood legnépszerűbb műfaja volt, de az 1990-es évekre már divatjamúltnak számított.
Azután jött a Farkasokkal táncoló és új életre keltette, új elemekkel gazdagította ezt a műfajt. A film nem hagyományos értelemben vett western, sokkal inkább annak kifordítása, nagyszerűen komponált képekkel való újrafogalmazása. Kevin Costnert a sziú nemzet tiszteletbeli tagjává fogadta.
Fun fact: Russel Means lakota főnök megjegyezte, hogy a filmben Costner és a férfi színészek a lakota nyelv női verzióját beszélték, mivel a tábot egy női tanár tanította. A „csaj farkasokkal táncoló” ennek ellenére szívszorítóan szép film.
Az utolsó mohikán
Kiemelkedően jó film, ami ügyesen lavírozok a közhelysziklák és giccsörvények között. Sikerül neki.
Ennek ellenére itt nagyon sok mindent rendbe kell rakni. Főleg Cooper miatt. Sportrajongók, figyelem! A Cooperstown collection a klasszikus mezek szériáit jelenti bármelyik amerikai sportban. Na, mi is ez a Cooperstown? Egy kis város New Yorkban.
Képzeld el, hogy író vagy, milliomos földbirtokos és egy olyan városban élsz, amit apádról neveztek el. Egyben ez a családneved. Így élt James Fenimore Cooper, aki amúgy a Yale-re is járt, ahonnan kizárták veszélyes csínytevései miatt. Ezek között robbantás is szerepelt. Utána kis tengerészet, majd ezt követően nagyrészt a birtokain élt, és regényeket írt. Aminek főszereplői megfeleltek a „nemes vadember” ideálnak.
Az utolsó mohikán, bár fikció, valós törzseket és a határvidék valós problémáit mutatja be. Daniel Day-Lewis meg ahová beteszi a lábát, ott Oscar terem és díjeső. Alapfilm.
Kis nagy ember (Little Big Man)
Alapsztori: Jack Crabb az öregek otthonában élő idős ember. Élettörténetét meséli el egy történésznek. Kiderül, hogy gyerekkorában a sájen indiánok elrabolták és ők nevelték föl. Elbeszélése szerint Custer tábornok (aki ekkor alezredesi rangban szolgált) csapatában szolgált a Little Bighorn-i csatában, és ő volt az egyetlen túlélő az amerikai oldalon. A film egyfajta Forrest Gump, csak indiános időkben. Hatalmas erénye, hogy az indiánok igazi életét mutatja be sok humorral. Igen, van olyan, hogy indián humor. Az 1970-es film másik erénye, hogy valós történelmi tényeket is beletesz. Például, hogy a legtöbb törzs, ha egy mód volt rá, nem skalpolt és öldöste egymást. Sokkal civilizáltabban harcoltak. Úgynevezett ütésszámlálás ment. Egy buzogánnyal vagy bottal, lecsaptad a másikat a lóról, ennyi. Lovagi torna indián módra. Mindenki tudta ki győztes és élve mentél haza. Sok törzs egyébként ezért is nem állt készen a fehérek agresszív nyomulásának kivédésére, mert, nagyon is békésen éltek. A Kis nagy ember kötelező tananyag kéne legyen az iskolákban, ez és a Forrest Gump, és meg is van az amerikai történelem.
A sziúk fogságában (A Man Called Horse)
Az ember, akit lónak hívtak valójában a Farkasokkal táncoló története csak pepitában.
A film egy angol nemes megpróbáltatásain keresztül igyekszik bemutatni az őslakosokat, miközben az indiánoknál is jobb indiánná váló „fehér megmentő” cselekményívét is követi. Csakúgy mint a húsz évvel későbbi, részleteiben sokkal pontosabb és hitelesebb Farkasokkal táncoló. A film nem rossz, de furcsa belegondolni, hogy ugyanabban az évben készült, mint a Kis nagy ember. Ennek ellenére valószínűleg sok kis fehér gyerek álmodott arról bárcsak elrabolnák az indiánok, mínusz a korbácsolás.
Viharszív (Thunderheart)
A Thunderheart egy 1992-es amerikai neo-western, amely a déli misztikumtól sem áll távol. Val Kilmer egyik kevésbé ismert filmje, annak ellenére, hogy jó fim. A film az 1973-as Wounded Knee incidenshez kapcsolódó eseményekhez lazán kapcsolodó, azon alapuló kitalált történet. 1973-ban az Amerikai Indián Mozgalom követői elfoglalták Wounded Knee dél-dakotai városát, tiltakozásul a szövetségi kormányzat amerikai őslakosokkal kapcsolatos politikája ellen. A film indián életmód alternatívákat vázol, némi misztikummal keretezve..
Ray Levoi, az FBI egyik fiatal ügynöke különös megbízást kap: egy rejtélyes és igencsak kényes gyilkossági ügyet kell felderítenie az egyik indián rezervátumban. Ray nem örül a feladatnak, mert soha nem akart szembenézni származásával, ereiben ugyanis apai ágon indián vér csörgedezik, de alkoholista apjával kapcsolatban csak rossz emlékei vannak. Ebből az alaphelyzetből jutunk egyre beljebb a legtitkosabb rezervátumba, a lélekbe.
Halott ember (Dead Man)
Jim Jarmusch, Johnny Depp, az indián Gary Farmer, Iggy Pop. A film zenéjét meg Neil Young szerezte. Mi kell még?
A filmet teljes egészében monokrómban forgatták. Neil Young úgy komponálta a gitárok által dominált hangsávot, hogy egy részét Jarmusch kérésére a filmfelvételek megtekintése közben rögtönzött. Sokan elsőrangú posztmodern westernnek tartják, de acid western néven is hivatkoznak rá, jelentsen ez bármit. Kétségtelen, hogy az egész filmvalami megfoghatatlan hangulatot áraszt. Alapból is szerepelhetne a filmlistán, de az igazi ok, hogy Jarmusch tudatosan használja az indián misztikát, legendáriumot, ezáltal egy olyan film tárul elénk, melyben nem a fehér, hanem az indián kultúra a meghatározó. Mintha ténylegesen egy ilyen világban is készült volna. Ez egy igazi ellenfilm és átalakulástörténet. Nagy utazás.
Wounded Knee-nél temessétek el a szívem (Bury My Heart at Wounded Knee)
1890-ben az amerikai hadsereg 300 fegyvertelen sziú nőt, gyermeket és öreget mészárolt le a Pine Ridge rezervátumban, Wounded Knee-ben, Dél-Dakotában.
Ez volt az utolsó az úgynevezett „indiai háborúk” borzalmai közül. Ezt később a hivatalos történetírás is „mészárlásnak” minősítette. A meggyilkolt indiánok 2/3-a nő és gyerek volt. Ülő Bika halála és a Wounded Knee-i mészárlás elfojtotta a Szellemtánc mozgalmat és ezzel végleg lezárult az Indián Háború.
Dee Brown amerikai történész munkája alapján készült ez a klasszikus.
A Vadnyugat története az indiánok szemszögéből az egyre telhetetlenebb telepesekről, a fehérek által sorozatosan megszegett szerződésekről, véres csatákról és egész indián törzsek elpusztításáról szól. Az őslakosok gyermeki hiszékenységét kihasználó amerikai kormány (habár látszólag az ő érdekeiket is védte) képmutató, hazug módon fosztotta ki a bennszülöttek természetes élőhelyeit.
Amerika most – indián kortársaink
Akit még jobban érdekel a téma, annak a Filmvilág interneten is elérhető Sándor Anna-cikket ajánlom: Szabadulás a falak nélküli börtönből (Amerikai őslakók a kortárs amerikai filmben).
Az itt következő filmek listája kisrealista, és az emberek hétköznapi életébe visz el. Láthatóvá teszi az embert az indiánsztereotípiák mögött.
A sájen-arapahó Chris Eyre rendező mondata frappánsan összefoglalja a különbséget:
„Az egyetlen, amit az indiánokról szóló történelmi filmekből kapsz, a bűntudat. Engem az érdekel,
amit a nem-indián filmesek nem tudnak megcsinálni, azaz ábrázolni napjaink indiánjait.”
Szerencsére nem csak bűntudatot kapunk, de az itt következő filmeket, indiánok csinálták nemcsak indiánoknak, de nagyon indiánosan. Amit el lehet mondani róluk, hogy mindegyikben van humor. Amit már többször említettem, az indiánoknak van humora, sőt fontos nekik a humor.
Az ősök földjén (Powwow Highway)
A független indián filmek, indie filmek (khmm-höhöhö) előőrse, őse Az ősök földjén (Powwow Highway), amelyet meglepő, de a dél-afrikai Jonathan Wacks rendezett, akinek (még meglepőbb fordulat) a Szombat esti frász című fura szerelmi vígjátékot is köszönhetjük.
A filmben szinte mind szerepelnek a következő évtized meghatározó indián színészei: a kajuga Gary Farmer, a cseroki Wes Studi és az oneida Graham Greene is.
A vígjátéki elemekkel tarkított road movie két merőben eltérő habitusú őslakos férfi, egy szenvedélyes aktivista és egy túlsúlyos sámán közös útját meséli el, ahogy az Egyesült Államokat átszelve rezervátumokat és szent helyeket érintve fokozatosan megtanulják tisztelni egymást. Igazi indián roadmovie. Utazás így is, úgy is. Érted, na.
Füstjelek (Smoke Signals)
Jó film szörnyű borítóval. És a legrosszabb indiános film borítójának díját nyerte. Mindenki kórusban: a Füstjelek!
Nem is értem, mint egy gagyi szerelmes film. Szerelmi háromszöget ütött a fejembe ez a borító. Egy biztos, a film szuper, a könyv, amiből készült, szuper, a színészek szuperek. Aki a borítót tervezte, azt skalpolják meg!
A sztori: Victot arról értesítik, hogy az apja meghalt, és el kellene hoznia a földi maradványait Arizónából. Victor nem tudja kifizetni az utat, ráadásul dühös az alkoholista apjára, aki évekkel korábban elhagyta a családját. A fiút Thomas „Tűzrakó” segíti ki a spórolt pénzével, ha cserébe vele tarthat. A közös utazás nemcsak a két fiú rituális felnőtté válása, hanem a roadmovie-s utazós-beszélgetős megfejtések mentén módot talál arra, hogy reflektáljon a 20. század végén élő indiánok helyzetére és a hollywoodi indián alakjára.
A Füstjelek játékos és kritikus egyszerre, a humora nem kíméli John Wayne-t vagy a Farkasokkal táncolót sem. De egyben őszinte is, az irónia az indiánokra is vonatkozik. Önmagukon is tudnak nevetni.
Chris Eyre másik indiános alapfilmje, a Skins is ajánlott, csak egy rendezőtől nem akartam két filmet idecitálni.
Reel Injun
Valójában ezt a doksit kéne megnézni mindenkinek először és utána bármilyen indiános filmet. A film azt vizsgálja, hogyan ábrázolják az amerikai őslakosokat a hollywoodi filmekben. A Reel Injun a némafilmes korszaktól napjainkig követi nyomon a bennszülöttek filmes ábrázolásának alakulását, több száz klasszikus és legújabb hollywoodi film bevágásaival, valamint őszinte interjúkkal bennszülött és nem bennszülött filmes hírességekkel, aktivistákkal, filmkritikusokkal és történészekkel. Igazi csemege.
A 10 plusz egyes listánk plusz szereplője egy sorozat
A rezervátum kutyái (Reservation dogs)
A cím magyar fordítása nem adja vissza a Kutyaszorítóban (Reservoir Dogs) címével való játékot.
A Reservation Dogs egy őslakosokról szóló amerikai tinivígjáték, televíziós sorozat, amelyet Sterlin Harjo és Taika Waititi készített az FX Productions számára. Waititi garancia a színvonalas és eredeti humorra. Az oklahomai indián rezervátumban játszódó sorozat autentikus karakterekkel, coming-of-age narratívával és sok humorral bír, és tényleg mindenki számára érdekes lehet. Túllépve az indián tematikán is. A történet szerint négy rezervátumban élő tinédzser, piti lopásokat és stikliket csinál azzal a céllal, hogy pénzt szerezzenek és egyszer eljussanak Kaliforniába. A fiatal indián „gengszterek” életének állóvizét egy új banda érkezése kavarja fel, és ekkor elhatározzák, hogy a csapat a nagy terv helyett a frissen érkezett banda legyőzésére fog ezentúl koncentrálni. A két csapat összecsiszolódásáról és harcairól, és sok aktuális amerikai sztoritól szól ez a sorozat.
