„New Kids Turbo” – az előjáték
A New Kids Turbo című holland vígjáték bemutatójára 2010. december 6-án került sor, és már a premier estéjén nézettségi rekordokat döntött. Már ekkor sejthettük volna, hogy baj lesz. Hihetetlen ahogy az öltözködési divat változik, hiszen ami a filmben ironikus poén volt a vidéki hollandok trendről lemaradt stílusáról, az most a legnépszerűbb világtrendek egyike. Tulajdonképpen a gabber stílusról van szó, ami nem halványult el teljesen, de akkoriban inkább egy letűnt korszak emlékeként maradt meg. Most ez a múlt a jelen.
Mi is az a gabber?
808 helyett a 909-es szintik támadása
A gabber vagy gabba az elektronikus tánczene egyik stílusa, hardcore rave tulajdonképpen, de nem csak alműfaj, hanem szubkultúra is. Az 1990-es évek elején az acid house-ból, a technóból származtatták. A zene általában 140 és 190 bpm között mozog, néha eltolják a határig. A zenét gyakrabban hardcore néven is emlegetik, amelyet gyors ütemek, torz szétvezérelt 909-es dobok, sötétebb témák és minták jellemeznek. Nem összekeverni a szintén csak hardcore néven emlegetett hardcore punk zenével. A gabbernek Hollandiában van a melegágya, de zenei terveit Németországban alkották meg Marc Acardipane és a frankfurti Planet Core Productions (PCP) csapata révén.
Marc Acardipane 1989-es „We Have Arrived” című száma (Mescalinum United néven)
széles körben az első hardcore techno felvételként ismert.
A gabba hardcore-t Rotterdamban „találták fel”, fejlesztették ki az 1990-es években, olyan producerek által, mint Rotterdam Terror Corpse, Neophyte, DJ Rob és a The Prophet. Noha a gabber kultúrát hagyományosan mindig is underground mozgalomként tartották számon, hiszen mind zeneiségében, mind megjelenésében rendkívüli szélsőségeket képvisel, valójában hamar túlnőtt a rotterdami munkásosztály körein, és néhány éven belül igazi globális jelenséggé vált.
Az elmúlt években a gabba második virágkorát éli, mondhatni feltámadt. A gabber rendszerellenes mozgalomként alakult kis, földalatti rave bulikkal, amelyeket leggyakrabban üres raktárakban, pincékben és alagutakban tartottak. Az olyan rave bulik, mint az ID&T és a Mysteryland által tartott Thunderdome rendkívül népszerűvé váltak, és végül a 90-es években a mainstream holland kultúra része lett. A becslések szerint 1997-ben minden negyedik holland fiatal gabbernek vallotta magát. Mint univerzális generációs élmény, a gabber kultúra a legkülönfélébb társadalmi rétegeket és nemzeteket mozgatta meg, otthonra találva a rave közösségekben, olyan országokban, mint az Egyesült Királyság, Spanyolország, Olaszország, az Egyesült Államok és Ausztrália. Az ausztrálok az angolszász kultúra vidékijei, ott el se tűnt a gabber rave, mert mire odaért, itt újra elkezdődött. (Ezért most Melbournben magyar zászlót fognak égetni.) Mindazonáltal a műfaj mindvégig hű maradt holland gyökereihez, és Hollandia, mint a hardcore és a gabber kultúra szülőhazája, a mai napig kiemelt jelentőséggel bír. A nemzetközi gabber rajongók előszeretettel viselnek holland focimezeket, narancssárga ruhadarabokat, és követik a klasszikus rotterdami öltözködési stílust, ezzel is tisztelegve a mozgalom eredete előtt.
A gabber szó jelentése és egyben eredete visszavezethető egy amszterdami szlengre,
amely a bargoens, (holland szlengnyelv) valamint a jiddis (német zsidóság anyanyelve)
eredetű chaver szóból származik. A chaver jelentése, barát, haver.
A gabber szó eredetére egy amszterdami DJ megjegyzése világít rá: amikor a kemény rotterdami bulikról kérdezték, így válaszolt: „Csak egy csomó gabber szórakozik.” Ezt hallva Paul Elstak, a Rotterdam Records első Euromasters lemezére (1992) bevésette a híres szlogent: „Gabber zijn is geen schande!” – vagyis „Nem szégyen gabbernek lenni!” A szó gyorsan elterjedt a rotterdami zenei szcénában, és az emberek büszkén kezdték magukat „gabbernek” nevezni.
2017-ben a Thunderdome a hardcore 25 éves fennállását ünnepelte az utrechti Jaarbeurs kongresszusi központban. 40 000 raver vett részt rajta, a Thunderdome hivatalos visszatérésének tekintették. Újra elszabadultak a raverek és a gabberek.
Nácik-e a gabberek?
Röviden: nem.
Ha részletesebben érdekel. Szóval az van, ha elmész bármely külvárosba vagy focihuligán közegbe, ott sok nácival fogsz találkozni, akik szeretik ezt a fajta zenét is.
Bár a gabber közösség mindig is apolitikus értékeket vallott, az extrém külsőségek idővel szélsőjobbos elemeket is vonzottak, ami csak tovább rontotta a gabberek amúgy sem makulátlan hírnevét. A Feyenoord szurkolók antiszemita rigmusai és a kopasz, „gabber” megjelenés együtt járultak hozzá a „náci techno” sztereotípiák kialakulásához, amelyeket különösen a félelemkeltésben érdekelt újságírók fújtak fel. A rasszistáknak majdnem sikerült behúzni a gabber stílust is, azonban mindez egyre erőteljesebb antifasiszta és antirasszista állásfoglalásra ösztönözte a hardcore szcéna különböző szereplőit. A rendezvényeken – az önkényuralmi jelképeket tiltó dress code mellett – gyakran került sor fizikai összetűzésekre is, hogy eltávolítsák a nemkívánatos elemeket.
A zenészek nagyon gyorsan és határozottan léptek. Néhány példa: DJ Chosen Few „Chosen Anthem (Against Racism)”, a Party Animals „Die Nazi Scum” MC és a „Fuck the Nazism” a Hellcore-tól. A Mokum Records egy időben rányomtatta szlogenjét minden egyes lemezre: „Hardcore united against fascism and racism”.
Ugyanakkor elég csak megnézni Gabber Pietet, echte úgy néz ki, mint egy skinhead, akinek paródiavideói nagyban hozzájárultak a gabberek nevetségessé tételéhez. A gabber kultúra végül az 1996-97-es csúcspontját követően erőteljes hanyatlásnak indult. A számos negatív médiavisszhang, valamint a zeneipar kiszipolyozó magatartása egyre több embert tántorított el mind a hardcore zenétől, mind az ahhoz kapcsolódó szubkultúrától.
A gabber divat és a divatgabber
Jelen pillanatban az egyik legnépszerűbb divat a fiatalok között a gabber, anélkül hogy ezt sokan tudnák. Sokan ezt a hiphophoz kötik, de ez valójában a gabber divat. Színes Australian melegítőfelsők, Nike Air Maxek, bomber dzsekik, hippi és rovarnapszemüvegek és rikító színek.
Gabber klasszikus megjelenése extrémitás volt annak idején, ma már trendi. Az extremitást erősítették még a karika fülbevalók, piercingek, tetoválások és az Air Maxek egyedi fűzései is, melyekbe időnként hegyes szegecseket is raktak. A hardcore témájú tetoválások ráadásul már a kezdetektől fogva olyannyira a gabber identitás részét képezték, hogy az ID&T mind a mai napig ingyenes belépést biztosít azoknak, akik valamilyen formában a bőrükön hordják a Thunderdome logóját.
A gabber stílus nagy trükkje, hogy nem az agresszív rotterdami zúzda lett népszerű, hanem a 1998 környékén felhígult, úgy is mondhatnám lakoldalmas rave, happy hardcore.
A mulatós gabber stílusra két klasszikus.
Gabber Piet – Hakke en Zage
Technohead – I Wanna Be A Hippy
Gabber táncház
A hakken (más néven hakkeh, eredetileg hakkûh) egy kifejezetten lábközpontú táncstílus, amely már-már önálló formanyelvként szolgál. A tánc kis lépésekkel, mozdulatokkal követi a lábdob ritmusát. Bár a hangsúly elsősorban a lábakra helyeződik, az egész test mozgásban van, a kezeknek azonban inkább csak hadonászó szerep jut. A monoton zenére történő ütemes mozgás így is képes a közönséget transzállapotba juttatni, ezért az önkívületben hakkéző gabberek látványa egyáltalán nem ritka a hardcore bulikon.
A „hakken” szó szerinti fordításban szeletelést jelent, és kialakulásában – a nyilvánvaló néptáncelemek mellett – az angol The Prodigy együttes táncosainak, különösen Leeroy Thornhillnak is nagy szerepet tulajdonítanak. Thornhill több korai videoklipben mutatta be, hogyan lehet az új évtized zenéire a korszelleméhez passzolóan táncolni. Maga a „hakken” elnevezés a Parkzicht egyik sztriptíztáncosától, a később DJ Darkraverként ismertté vált előadótól származik, aki „Hakkûh!” felkiáltással buzdította a közönséget táncra. Ez a kiáltás gyorsan a gabber kultúra szókincsének szerves részévé vált.
Ne a videó minőségével foglalkozz, ez kordokumentum, inkább várd meg, amíg 1 percnél egybefut a tömeg. Na, ez a hardcore.
Míg a 90-es és 2000-es években más táncos szubkultúrák összeolvadtak, a gabber és számtalan hardstyle unokatestvére egy műfaj maradt, a kívülállók számára ez a hangzás nehezen befogadható volt. Nem az a lakossági white sensation party, amit a magyar átlag elképzelt bulizenének. Ez tényleg rave, és tényleg ipari zúzda.
Ha többet akarsz tudni, érdemes megnézni ezt a doksit.
Uniform – The Dress Code Of Dutch Hardcore Culture
A lázadás is üzlet
Rendkívül extrém hangzása ellenére a gabber stílus nagy üzletté vált. Az oroszoknak tulajdonított gopnyik stílus tulajdonképpen gabber átvétel, csipetnyi Adidas mániával. Annyi a különbség, hogy a gopnyikok között nem fogyasztásra, hanem eladásra van a kábszi, és valószínűleg valami fegyver is lehúzza a melegítőzsebet.
Gosha Rubchinskiy, Raf Simons és a többi divattervező számára a gabber csupán egy újabb izgalmas szubkultúra, amelynek nonkonformista ruhatárát megszelídíthetik és a divatot követő tömegek számára új trendként értékesíthetik. A gabber vizuális identitását, hangzását és kulturális kódjait megerősítő megarave-márka, a Thunderdome minden egyes eseményén több tízezer ember vesz részt. Az évek során több millió válogatás-CD-t, bomberdzsekit, pólót és energiaitalt értékesítettek. A Thunderdome eseményeken még helyszíni tetoválóművészek is várják azokat, akik a dühös varázsló logóját magukra varratnák, ha úgy épp azt tartja kedvük. Mindez jól mutatja, hogy ma már ez nem a régi illegális bulik hangulatát idézi. A mostani fiatalok dönthetnek: nosztalgiavonatra szállnak, vagy saját kultúrájukat, saját illegál bulijaikat hozzák létre. Ki-ki maga választ.
Rot, Rotten, Rotterdam
Ami a hip-hop volt New Yorknak, és a techno Detroitnak, az lett a hardcore Rotterdamnak. Gyors, zsigerien vad és mesterséges, ez a tán legkeményebb tánczene a 90-es évek közepén jelent meg a rotterdami rothadásban. Munkanélküliség, bizonytalanság és carpe diem. A 20. század végén született huligánok zenéjeként is emlegetett gabber zene és esztétika a tervezők, zenészek és rajongók új nemzedékében is érvényesnek bizonyul. A 20. század utolsó nagy szubkultúrája, amely egyszerre marginalizálódott és kommercializálódott. Esztétikailag és etikailag utópisztikus, sportosan militáns és önellentmondásos. Tökéletes a 21. század számára. Ha jön egy igazán jó DJ, szerintem még vallás is lehet belőle.
