Barion Pixel

Garfield, akit te Henry Rollins-ként ismersz

Benedek Csanád

2023.09.20.

23 perc

A zenész, a színész és a költő találkozik a konditeremben, és az egyik azt mondja, ezek mind mi vagyunk és a nevünk Henry Rollins. Mindez együttesen csupán egy szelete Rollins életművének, aki bevallottan munkaalkoholista és hiperaktív. Azok egyike, akiket nem az ipar termelt ki, hanem maga lökte félre a vállával az egész rock ’n’ roll cirkuszt. Nem tudom, hogy ma már ez lehetséges lenne-e.

Garfield
Henry Rollins, Henry Lawrence Garfieldként született 1961-ben pontosan ugyanazon az évben és napon, mint Richard Tyson színész.

Henry Garfieldról nem lehet röviden írni. Mit hagysz ki? Rollins nemcsak az egyik utolsó bölény, hanem az egyik utolsó reneszánsz ember. Az újságírói munkássága, a könyvei, a spoken word estjei, stand-upjai legalább olyan fontosak, mint a zenei karrierje. Arról nem is beszélve, hogy karakterszínészként is elismert. Rollins élete nagyon amerikai és már-már giccsbe hajlóan tanítható lenne a Szabó Péter-féle motivációs coach tréningeken. Henry Rollins kitálalta magát és utána kemény munkával felépítette azt, ami szeretne lenni. Sehova nem igazán illő, de mindenhol nyomot hagyó igazi punk.

Henry Rollins – 1993. Fotó: Laura Levine

Az igazi Amerika
A bulvársajtó és a média hatására van egy torz képünk Amerikáról. Nem arról van szó, hogy nem igaz a sok szélsőséges sztori, hanem tényleg létezik egyfajta amerikai szabadszellem, ami áthatja a kultúrájukat. Ez nem liberális vagy konzervatív, nem demokrata vagy republikánus, ez amerikai. Ebbe beletartozik az is, hogy senki ne mondja meg neked, hogy mit csinálj. Ennek az egyik oldala, hogy bukósisak nélkül szeretnek motorozni és fegyvert akarnak viselni. Azon elv mentén haladva, hogy egy felnőtt ember döntse el maga, hogy mit akar csinálni. Ennek az individualista, de sokszor felszabaditó nézetnek a másik velejárója, hogy messzemenőkig beleállsz minden hatalmi struktúrába. Az amerikai kapitalista szemlélet nagyon látványos, de legalább akkora hagyománya van a kis csoportok önszerveződésének. Ennek a régi-új Amerikának a hangja Rollins.

Ha nem tudnád ki ő
Felvett nevén Henry Rollins, amerikai énekes, író, spoken word előadó, színész, komikus, rádiós podcast és egyéb műsorvezető. Miután 1980-ban a State of Alert (SOA) nevű, rövid életű hardcore punk bandában zenélt, Rollins 1981 és 1986 között a  legendás Black Flag kaliforniai hardcore csapat élére állt. A zenekar felbomlása után megalapította a 2.13.61 (a születési dátuma) lemezkiadót, hogy kiadja a spoken word-slampoetry albumait. Közben megalakította a Rollins Bandet, amely 1987 és 2003 között, valamint 2006-ban számos felállással működött.

Henry Rollins (Black Flag) – 1983

Rollins számos rádióműsort vezetett, mint például a Harmony in My Headet az Indie 103-on, és olyan televíziós műsorokat, mint a The Henry Rollins Show és a 120 Minutes. Vagy kilencven nagyköltségvetésű hollywoodi filmben volt mellékszereplő, és pár igazán nagy filmben is játszott. Főszerepet is. Listánkat majd lentebb olvashatod. Különféle politikai ügyekért is kampányolt az Egyesült Államokban, beleértve az LMBTQ-jogok előmozdítását, a World Hunger Reliefet, a West Memphis Three-t és az iraki háború befejezését. Jelenleg a KCRW heti rádióműsorának házigazdája, a Rolling Stone Australia LA Weekly állandó rovatvezetője.

Garfieldtól Rollinsig
Rollins 1961. február 13-án született Henry Lawrence Garfield néven Washingtonban, Iris és Paul Garfield egyetlen gyermekeként. Édesanyja ír származású, apja zsidó családból származott. Rollins apai dédapja, Henach Luban az Egyesült Államokba menekült a lettországi Rēzekneből. Amikor Rollins három éves volt, szülei elváltak, így édesanyja nevelte fel Washingtonban. Apjával utána többé nem találkozott. Gyermekként és tinédzserként Rollins-t szexuálisan bántalmazták, emiatt lett depressziós és alakult ki kisebbségi komplexusa.Negyedikes korában hiperaktivitást diagnosztizáltak nála, és több éven át Ritalint szedett, hogy az iskolai idő alatt tudjon összpontosítani.

Történelemtanára javaslatára kezdett el edzeni a Bullis Iskolában (a Bullis School egy kizárólag fiúknak szánt előkészítő iskola Potomacban, Marylandben). A vietnami veterán tanár amúgy is egyfajta apafigurát jelentett számára. Ő vette neki az első kézi súlyzókészletet is. Az edzés a mai napig, hatvan felett is, a heti rutinjának része. Egészen 16 éves koráig nem állt ki magáért, de utána valami elpattant nála és egy eset után már senki nem kekeckedett vele. Tizedik osztályos korában egy negyedikes csapat szívatni kezdte, de az egész társaságot elverte. Végül ő és az egyik idősebb fiú kórházba került. Az iskolából nem csapták ki – végül is egy egész sportcsapattal állt szembe. Innentől kezdve félelmetes hírnévre tett szert, a többi diák őrültnek tartotta, azonban többé már nem merték csúfolni.

A középiskola után egy szemeszterre a washingtoni American University-re járt, ám 1979 decemberében abbahagyta. Minimálbéres munkákat tolt, többek között veseminták futára volt az Országos Egészségügyi Intézetben.

Henry képességeit jól mutatja, hogy mikor végleg beleugrott a bizonytalan
punkrockbizniszbe, már egy egész jól jövedelmező fagylaltozót vezetett.

Kezdetben olyan hard rock zenekarok fellépéseire jártak, mint Van Halen és Ted Nugent. De Garfiled barátjával, Ian MacKaye-jel, együtt hamar érdeklődést mutatott a punk iránt. „Aztán egyikünk, valószínűleg Ian, megkapta valakitől a Sex Pistols-lemezt. Emlékszem, amikor hallottam, és arra gondoltam, hogy »Nos, ez végre valami. Ez a fickó mérges, ezek a gitárok agresszívek. Micsoda kinyilatkoztatás.«” – Rollins.

Brian Gay, Henry Rollins, John Stabb és Ian Mackaye. Dead Kennedys show (backstage), Irving Plaza, NYC – 1981.

Apropó, MacKaye. Ian MacKaye nemcsak a legendás Minor Threat alapítója és az egész straight edge mozgalom törppapája, hanem a Rollins név is részben neki köszönhető. Eredetileg a Rollins név egy poén volt. Ő és Henry így mutatkozott be idegeneknek. Rollins egy karakter volt. A koncertre járó, vagányabb, vadabb hétvégi énjük, a tudatalattijukban lévő vadállat. Aki nem látta a Harcosok klubját, annak nem akarom lelőni a poént, de valami hasonló.

Rollins és egyéb bandák
1979 és 1980 között Rollins többször washingtoni bandáknál dolgozott roadie-ként, köztük a Teen Idles-nél. Amikor a banda énekese, Nathan Strejcek rendszeresen nem jelent meg a próbákon, Rollins meggyőzte a Teen Idles-t, hogy hagyják énekelni. Rollins bevadulós képességeinek híre hamar elterjedt a washingtoni punkrockszíntéren. A Bad Brains énekese, H. R. néha felhívta Rollins-t a színpadra, hogy énekeljen vele. 1980-ban a washingtoni punkbanda, az Extorts, elveszítette frontemberét, Lyle Preslart, a Minor Threat miatt. Rollins csatlakozott a banda többi tagjához, és megalapították a State of Alert (S.O.A.) együttest, melynek frontembere és énekese lett. Majd felvették egyetlen EP-jüket, a No Policy-t, amit 1981-ben adtak ki a MacKaye Dischord kiadójánál.

S.O.A. State of Alert – 1981

Igazából már emiatt UG-legenda, de a zenekar körül volt még egy jó sztori. 1981 első felében Simon Jacobsen dobost Ivor Hanson váltotta fel. Akkoriban Hanson apja az Egyesült Államok haditengerészetének első admirálisa volt, családja lakása pedig a Naval Observatory területén helyezkedett el. A banda ott tartotta a próbáit, és a titkosszolgálati ügynököknek kellett beengedniük őket. Hogy miért? Mert akkor éppen az Amerikai Egyesült Államok vice presidentjével, alelnökével közösen lakott. Pontosabban ez az alelnöki rezidencia volt. Nem pletyka, tényleg lehallgatta őket a CIA-é, kötelességük volt ellenőrizni, hogy nemzetbiztonsági kockázat-e a zenekar. Aztán az állandó kellemetlenségek miatt inkább kivettek egy próbatermet a civil szférában. Ekkorra Rollins a Georgetown-i Häagen-Dazs fagylaltüzlet igazgatóhelyettese lett. Zsírosabb fizetése segített finanszírozni az S.O.A.-t. A banda egy turné és egy EP után sajnos feloszlott.

Black Flag
1980-ban MacKaye adott Rollins-nak egy példányt a Black Flag Nervous Breakdown EP-jéből. Rollins hamarosan a zenekar rajongója lett, levelet is írt Chuck Dukowski basszusgitárosnak, majd később meghívta a zenekart, hogy aludjanak nála, amikor a Black Flag 1980 decemberében a keleti parton turnézott. Az, hogy levelet írt a zenekarnak, az akkoriban nem volt furcsa dolog, e-mail hiányában igazi mail volt még. A Black Flag 1981-ben ismét visszatért a keleti partra, Rollins pedig annyi koncertjükön vett részt, amennyin csak tudott. Egy New York-i bárban egy rögtönzött show-n a Black Flag énekese, Dez Cadena, megengedte Rollins-nak, hogy elénekelje a „Clocked In” című dalt, ugyanis ő nem tudta a szöveget. Ez amúgy nem annyira ritka, nem mindenki tudja a saját összes számát.


Cadena egyébkent Rollins tudta nélkül gitárra akart váltani, és a banda emiatt új énekest keresett. A zenekart lenyűgözte Rollins éneklése és színpadi viselkedése, majd másnap, a New York-i Tu Casa Stúdióban tartott félig formális meghallgatás után felkérték, hogy legyen állandó énekesük. Némi kétségek ellenére elfogadta, részben MacKaye bátorítása végett. Átütő személyisége megfelelt a zenekar stílusának, emellett Rollins változatos zenei ízlése is kulcsfontosságú szerepet játszott abban, hogy énekessé választották.

By Any Means: A Brief History of Black Flag (Part 1: 1976-1980)

Miután 1981-ben csatlakozott a Black Flaghez, Rollins felmondott a Häagen-Dazsnál, eladta autóját, és Los Angelesbe költözött. Amikor megérkezett a Black Flag-logót a bal bicepszére és a tarkójára tetováltatta, majd a Rollins művésznevet hivatalosan is megigényelte. Meghalt Garfield, és végleg megszületett Henry vadabb énje: Rollins.

Rollins 1981. július 21-én játszotta első hivatalos koncertjjét a Black Flaggel, Costa Mesában, Kaliforniában. Színpadi személyisége több kritikust is lenyűgözött. Egy 1982-es anacortesi show után a Sub Pop kritikusa, Calvin Johnson ezt írta:

„Henry hihetetlen volt. Ide-oda rohangált, ugrált, hörgött; mindez valóságos
volt, a legintenzívebb érzelmi és zenei élmény, amit valaha láttam.”

Black Flag, 1981. August 21 – Cuckoo’s Nest, Costa Mesa CA.
Fotó: Glen E. Friedman
Black Flag, 1981. August 21 – Cuckoo’s Nest, Costa Mesa CA.
Fotó: Glen E. Friedman

Henry későbbi önéletrajzi írásaiban azt is említi, hogy nagyon meglepődött, mert azt hitte Cali, LA egy lazább környezet D.C-hez képest. Hamarosan maga is megtapasztalta, hogy a zsaruk itt verik és megalázzák a kölyköket. „Ez nagyon megijesztett. Megrémített, hogy egy felnőtt ember ezt csinálja kis kölykökkel.” Ezalól ő sem volt kivitel, egy alkalommal a rendőrök tompfával estek neki, de Henry csak ott állt, meg se mozdultt el se esett, miközben a füléből és az orrából már ömlött a vér. Végül nyugodt hangon megkérte a rendőröket: „Ahogy befejeztétek, át szeretnék öltözni, leizzadtam a koncerten.” A zsaruk és az ott lévő emberek is teljesen ledöbbentek, csend lett, Rollins elsétált.

1983-ra Rollins színpadi megnyilvánulásai egyre inkább elidegenítették őt a Black Flag többi tagjától. Egy angliai show során Rollins leütötte a közönség egyik tagját, aki előtte megtámadta Ginnt. Ginn mégis később Rollins-t szidta, „macsó seggfejnek” nevezte. 1983 augusztusában Dez Cadena gitáros kilépett a zenekarból; így patthelyzet alakult ki Dukowski és Ginn között. Egy jogi vita a Unicorn Records-szal 1984-ben odáig fajult, hogy nem kaptak pánzt a kiadványaikért. Tetejébe az 1984-es heavy metal láz közepén a banda tagjai is megnövesztették a hajukat, hogy megzavarják a zenekar hardcore punkközönségét.

Black Flag (Greg Ginn / Henry Rollins / Kira Roessler / Bill Stevenson) – 1984.

A Black Flag zenei stílusának és megjelenésének változása sok régi rajongójukat feldühítette, akik ellenérzéseiket Rollins-ra összpontosították, többek között szájon ütötték, ceruzával, tollal szúrták meg vagy körömmel karmolászták. Rollins gyakran visszavágott, a közönség tagjait felrángatta a színpadra és jól elagyabugyálta őket. Idő közben Rollins is egyre jobban kiakadt a Black Flag közönségétől. A turnénaplójában azt írta: „Amikor leköpnek, amikor meglöknek nem zavar, nem bántanak. De amikor megszúrnak, megragadnak muszáj reagálnom. Amikor megrongálom a másik testét és húsát, az annyira messze van attól, amit valójában tenni akarok.”

Michael Azerrad újságíró később megjegyezte, hogy „erőteljes testalkata annak a bevehetetlen érzelmi pajzsnak a metaforája volt, amelyet maga körül alakított ki.” Hozzá kell tenni, hogy Rollins sem egyszerű figura, kendőzetlenül megmondja a véleményét, ha arról van szó.

Henry Rollins vs. Everyone’ Moments

Rollins Band és Charles Manson?
1986 augusztusában minden idők egyik legmeghatározóbb hardcore zenekara, a Black Flag, feloszlott. Rollins már turnézott előtte is, mint szóló spoken word előadó. Ettől az időszaktól datálhatjuk a mostani ezer fokon égő Henry-t, aki mindent csinál egyszerre. 1987-ben két szólólemezt adott ki, a Hot Animal Machine-t, Chris Haskett gitárossal közösen, és a Drive by Shootingot, amelyet „Henrietta Collins and the Wifebeating Childhaters” néven vettek fel. Aztán kiadta második lemezét is, a Big Ugly Mouth-t ugyanabban az évben. Producerként is volt egy elég vad húzása, amiről viszonylag kevesen tudnak. Az 1980-as években Rollins egy akusztikus dalokból álló albumot készített az elítélt Charles Mansonnal Completion címmel. A lemezt az SST Records-nak kellett volna kiadnia, de a projektet törölték, mert a kiadót és Henry-t is több halálos fenyegetés érte, amiért Mansonnal dolgozott. A Completionből mindössze öt próbaprést nyomtak le, amelyek közül kettő Rollins birtokában maradt. Ezeknek a ritkaságoknak ma hihetetlen ára van.

1991-re úgy tűnt, hogy rendeződnek a dolgok Henry körül. Egyre több szerepet kapott, valamint a Rollins Band leszerződött az Imago Records-dzal, és a Lollapalooza Fesztivál is meghívta őket; mindkettő javította a zenekar elismertségét.

A Cole-átok
1991 decemberében Rollins és legjobb barátja, Joe Cole, fegyveres rablás és lövöldözés áldozatai lettek, amikor rablók támadták meg őket közös otthonuk előtt a kaliforniai Venice Beach-en. Cole meghalt miután arcon lőtték, Rollins azonban el tudott menekülni. Mivel sérülés nélkül megúszta, a rendőrség meggyanúsította gyilkossággal és tíz órára őrizetbe vették.
Joe Cole kezdő, de tehetséges rendező volt. Dennis Cole színész fia. Az apa úgy érezte meg vannak átkozva, ugyanis az apja és az unokatestvére is öngyilkos lett, fiát pedig lelőtték. A gyilkosság továbbra is megoldatlan. Egy 1992. áprilisi Los Angeles Times interjúban Rollins elmondta, hogy egy Cole vérével átitatott, földdel teli műanyag edényt tart otthon: „Az összes földet kiástam, ahol a feje leesett, Cole a házban van. Minden nap jó reggelt kívánok neki. Megkaptam a telefonját is, így közvetlen vonalat kaptam hozzá.”

Henry Rollins és Joe Cole

A Howard Sternnek adott 2001-es interjúban Rollins-t azokról a pletykákról kérdezték, amelyek szerint Cole agyát a házában tartotta. Kijelentette, hogy csak a föld van meg neki arról a helyről, ahol Cole-t megölték. Az interjú során azt is elmesélte, hogy azért lehetett célpont, mert az eset előtti hetekben Rick Rubin lemezproducer kérte, hogy hallgassa meg az újonnan rögzített The End of Silence c. albumot. Emiatt Rick a Rolls-Royce-ával többször is parkolt a házuk előtt. A környék rossz híre miatt Rollins azt gyanította, hogy ez bajt fog okozni, mert arra utal, hogy pénz van a házban. Még Rubin egyik látogatásának éjszakáján a naplójába is azt írta, hogy „ki fogják pukkantani”.

Rollins intézmény
Steve Huey kritikus szerint 1994 volt Rollins „kitörési éve”. Ekkor már tényleg sztárstátuszba került. A Rollins Band a Woodstock 94-en főzenekar volt, és megcsinálták a Weight-et, amely a Billboard Top 40-be is bekerült. 1994-ben Grammy-díjat nyert a Get in the Van: On the Road with Black Flag tulajdonképpen spoken word munkájáért.

Henry Rollins – GET IN THE VAN Black Flag Tour Diaries AUDIOBOOK

Ugyanebben az évben a „Liar” című klipjét jelölték a legjobb heavy metal-videó kategóriában is.

Henry-t 1994-ben a Details amerikai férfimagazin „Az év emberének” választotta, mi több egészen Rollins-os, hogy a magazin munkatársa is lett egyúttal. A kilencvenes évek különleges volt ilyen szempontból. Rage Against the Machine, a grunge, a metálzene olyan előadói szerepeltek népszerűségi listákon, akik nem könnyen befogadható „popzenét” alkottak. Ma ezen a szinten jóformán csak dallamos zenével vagy a Rammstein-féle túltolt extremitással valaki tud népszerűvé válni. A média ezt erősíti tovább. Manapság aki nem fekszik le a médiának, szinte nem is kap figyelmet. Henryt azonban más fából faragták. Hangsúlyozom, nemcsak ő, az egész korszak egy kicsit eredetibb volt. Mikor merik elmondani a mai zenészek az igazi véleményüket?

Henry Rollins – 1994. Fotó: Anton Corbijn

Mindenki túl óvatos, nem így Henry. A zenészek közül a Depeche Mode-ot, Bruce Springsteent és a U2-t (melynek a legrosszabb ritmusszekciója van, amit valaha hallott) kedveli a legkevésbé. Megveti a Nine Inch Nails-t és Moby-t és általában a legtöbb elektronikai alapú művész zenéjét. Ennek ellenére az Einstürzende Neubauten-logó van rá tetoválva. Fura érdekesség, hogy Iggy Pop Raw Power című számának mesterszalagját a Black Flag egy őrült rajongója ellopta, és Henry Rollinsnak adta. Henry persze visszaadta. Nem szeret egy zenekart megnevezni kedvenceként, de a rádióműsorában lebukott. Szinte minden epizódban szerepelt egy dal a Beastie Boys-tól vagy a brit The Fall együttestől.

Nardwuar vs. Henry Rollins (1998)

Számomra a zene volt maga az idő és a hely is egyben. Sosem szerettem igazán egy zenekarban lenni. Bennem volt a zene, és ki kellett jönnie, mint egy 25 éves ördögűzés. Egy nap felébredtem, és nem volt már több dalszövegem. Egyszerűen nem tudtam semmivel hozzájárulni az egészhez, és végeztem a zenekari gyakorlással és a csoportos utazásokkal.– Henry Rollins.

Henry Rollins, a színész
Hollywoodban ha nem leszel befutott sztár, amire kicsi az esély, nagyon is jól fizető állás, ha karakterszínész vagy. Henry apránként közismert karakterszínész lett. Filmes karrierje előtt több független produkcióban is feltűnt, a Black Flag együttes közreműködésével. Filmes debütálása az 1982-es The Slog Movie-ban volt, amely a nyugati parti punkszcénáról szól. Ezt követte az 1985-ös Black Flag Live megjelenése.
Rollins első nem zenei filmes munkája a The Right Side of My Brain című rövidfilm volt 1985-ben. A banda feloszlása után Rollins az 1994-es Charlie Sheen-es Hajszáig nem szerepelt egyetlen filmben sem. Ezek után viszont beindult a szekér, szerepet kapott, többek között a Szemtől szemben-ben, a Johnny Mnemonic-ban és a Lost Highway-ben is. Általában rendőrt vagy rosszfiút alakít, és persze mindig rossz arc.

Henry Rollins (Sons of Anarchy) – 2008

Visszatérő szerepei voltak a Sons of Anarchy második évadában, mint A. J. Weston. Szerepelt két Batman-filmben, a Bad Boys 2-ben is, de ha tényleg kíváncsi vagy rá milyen színész, akkor a He Never Died monodrámát ajánljuk, abban ő a főszereplő. Rollins ihlette Negan alakját a The Walking Dead c. képregényben, majd a meghallgatásra is elhívták, hogy eljátssza a karaktert a televíziós sorozatban, de végül elvesztette a szerepet Jeffrey Dean Mo-val szemben.

Rollins játszható karakterként szerepelt a Def Jam: Fight for NY-ben és a Def Jam Fight for NY: The Takeoverben is. Rollins egyben Mace Griffin hangja is a Mace Griffin: Bounty Hunterben. A legbizarabb média vagy színészi teljesítménye, hogy 2002-ben a Carey Show című sitcom egyik epizódjában egy gazdag angol tényleg fizetett azért, hogy Rollins eljöjjön a házába és seggbe rúgja.

Henry itt most
Henry Rollins bemutatása során többnyire az a tendencia, hogy a lehető legtöbb címkét kell egyetlen mondatba tömöríteni, de ha Henry Rollins-t egyetlen szóra lehetne redukálni, az kétségtelenül „munkamániás” lenne. Amikor nem utazik, Rollins jobban szereti, ha kíméletlen munkával teli menetrendet tart, színészként, íróként, DJ-ként, szinkronművészként és TV-műsorvezetőként is fellép, hogy csak néhányat említsünk azok közül a szerepek közül, amelyekben jó.

Rollins bejárta a világot slam poetry, spoken word, valamint a Rollins Band és a Black Flag frontembereként. Amikor egyedül utazott általában olyan helyeket részesített előnyben, melyek nem szokványosak, példának okáért Nepál, Srí Lanka, Szibéria, Észak-Korea, Dél-Szudán és Irán.

Henry megkapta a tekintélyes Ray Bradbury Kreativitási Díjat a művészethez való élethosszig
tartó hozzájárulásáért, a társadalmi aktivizmus iránti elköteleződésért, valamint a könyvek
és könyvtárak fenntartásának fontossága kapcsán tanúsított intenzív szenvedélyéért.

Egy rá jellemző történet, hogy az iraki háború alatt turnézni kezdett az Egyesült Szolgálati Szervezetekkel, akik a katonákat szórakoztatják a frontvonalakon, miközben ő maga otthon az USA-ban továbbra is a háború ellen küzdött. Egyszer egy kirgizisztáni támaszponton kicsapta a biztosítékot a felső vezetésnél amikor azt mondta a tömegnek: „A parancsnokotok soha nem hazudna nektek. Ez az alelnök feladata.”

Közel 4 évtizednyi Los Angeles-i lét után Rollins a „Good to see you” turnéja során megemlítette, hogy Nashville-be költözött. Ha érteni akarod ki is ő valójában, akkor legjobb, ha őt magát idézzük.

I don’t want to pass through life like a smooth plane ride.”

Nem akarok úgy átmenni az életen, mintha az egy könnyű repülés lenne.”

Henry Rollins – 2023. Fotó: Jacob McCann
Tisztelt Olvasó!
A magazinnak szüksége van a segítségedre, támogass minket, hogy tovább működhessünk!

A 4BRO magazint azért hoztuk létre, hogy olyan egyedi és minőségi tartalmak születhessenek, amelyek értéket képviselnek és amik reményeink szerint benneteket is érdekelnek.

Az ilyen tartalomalkotás azonban időigényes és egyben költséges feladat, így ezen cikkek megszületéséhez rátok, olvasókra is szükség van.
A magazin működtetésére nagylelkű és folyamatos támogatásotok mellett vagyunk csak képesek. Kérjük, szállj be te is a finanszírozásunkba, adj akár egyszeri támogatást, vagy ha megteheted, legyél rendszeres támogatónk.

Amennyiben értékesnek érzed munkánkat, kérlek támogasd a szerkesztőséget a cikkek megosztásával.
Kapcsolódó cikkek

Elfeledett kincsek: The Baby Huey Story

Nujabes: szürke eminenciás a színes zenék mögött

Crip walk!? Nem tánc, hanem életforma!

Yellowman útja az árvaháztól a dancehall trónjáig

MC Jeges Vanília, akit nem lehet komolyan venni, de nem lehet nem szeretni

J Dilla – egy zenei fenomén örök ragyogása