Rögtön kezdjük az egyik legdurvább fegyverténnyel. Ha felteszi neked a kérdést valaki, hogy ki kereste a legtöbb pénzt zenéléssel Amerikában, valószínűleg Michael Jackson, Dr. Dre, Kanye, Jay-Z, Elvis Presley, Madonna vagy hasonló nevek fognak beugrani. A helyzet az, hogy Rick Rubin.
Ezen előadók egy része gazdagabb nála, de nem a zenélés miatt, hanem a szponzori szerződések végett (például Kanye az Adidasszal, Dre az Apple-lel kötött szerződést). Sok zenész iszonyat mennyiségű lemezt adott el, azonban a pénz ejelentős része nem hozzá vándorolt, hanem a kiadóhoz, producerekhez.
Az egyik legnagyobb csatorna, ahová összefolynak a milliók, az Rick Rubin. Magánvagyonát készpénzben 300 millió dollár körülire becsülik, úgy hogy ő is, mint Bill Gates, sokat adakozik. Ingatlanvagyona is nagy, de az főleg a fura szokása miatt, hogy híres, megszűnt zenekarok stúdiói helyszíneit és állítólagosan szellemjárta házakat vásárol meg. Mielőtt bárki azt gondolná, hogy Rick Rubin az a fajta öltönyös, lehúzós kiadói menedzser, téved. Gyakran kezdett új produkciókba, és nem fűződnek gáz perek a nevéhez.
A „zenepókerben” úgy vitte a bankot, hogy nem a legjobb lapjai voltak, de rendre gondolkodás nélkül bemondta az all in-t. Őszintén mondom, nem tudom hova tenni a fickót. Teljesen valószerűtlen a karrierje.
Producerpápa? Az!
Rubin világszerte az egyik legbefolyásosabb és egyben legelismertebb producer hírében áll. Sokak szerint „ő az elmúlt húsz év legmeghatározóbb producere”, és ez részben igaz is. Elképesztően durva a lista, akikkel dolgozott, és legalább két rapkiadó elindításában volt szerepe, a Def Jam és Sony Columbia.
1986-ban létrehozta saját kiadóját, a Def American-t, amely 1993-ban az American Recordings nevet kapta, ezzel csupán az amerikai popzenét újította meg, részben Johnny Cash újra kitalálásával.
A magyar Wikipédiát hagyjuk is, ahol 3 Grammy-díjnál tartanak. 9 Grammy-je van és 22-szer jelölték. Állam szedem össze épp én is a padlóról. Ezeket ugye nem saját zenéivel nyerte, de ő keverte, és ő volt a főproducer. Mint később a cikkből megtudhatod, igencsak belefolyt a zenei koncepciókba is.
Amikor a kis Rubin még nem csillogott fényesen
Frederick Jay Rubin 1963. március 10-én született, zsidó felmenőkkel rendelkező családba. Élete első szakaszát a New York állambeli Lido Beachen töltötte. Sokan azt gondolnák, hogy a jó kapcsolatok vagy a papa pénze segített neki karriert építeni, nem így történt. Az apja az elején mindent elkövetett fia karrierjének megakadályozására.
Amikor a Long Beach High School diákja volt, három barátjával létrehozott egy The Pricks nevű punkzenekart. Bár nem voltak jók, mégis bekerültek a hírekbe, ugyanis lerángatták őket a CBGB színpadáról két dal után. A koncerten dulakodás tört ki a banda barátai és a rendőrök között. Na de milyen rendőrök? Semmilyen jogosultsággal nem rendelkező, kvázi önkéntes rendőrökről van szó, akiket Rubin apja verbuvált össze Manhattanben a segédrendőr egyenruhájában. Majd a többi önkéntes rendőregyenruhás balfékkel megpróbálta megszüntetni a koncertet. Az emberek először megijedtek az egyenruhás hivatalos személyektől, de aztán Rickék rájöttek, hogy ez csak az apja és hülye haverjainak a fura közbelépése. Ennek ellenére Rubin nem adta fel a zenei karriert.
A Def Jam-sztori
Már első éves egyetemistaként Russell Simmons-szal közösen megalapította a Def Jam Recordings zenei kiadót. Az első hiphopra és rapre fókuszáló kiadót, aminek fura mód az első kiadott zenéje, Rubin újabb punkzenekarának, a Hose-nak, a kislemeze.
Tehát igen, jól olvasod, minden idők legnagyobb rapkiadója egy punkszámmal indult.
Def Jam első kiadott zenéje: Hose – 7″ (1982). Tudálékosaknak ITT az egész album, ezen látszik a Def Jam-logó is. Amúgy nekem is fura, hiszen minden idők leghíresebb rapkiadójáról van szó.
A banda elsősorban a New York-i punkvonalon mozgott, de megfordult Közép-Nyugaton és Kaliforniában is, ahol olyan zenekarokkal játszott együtt, mint a Hüsker Dü, a Circle Jerks, a Butthole Surfers és a Minor Threat. Mindeközben barátságot kötöttek a Fugazi frontemberével és a Dischord Records tulajdonosával, Ian MacKaye-el is. A banda 1984-ben felbomlott, amikor Rubin szenvedélye a NYC-i hiphopszcéna felé terelődött.
Ugye a Def Jam annyira minden idők leghíresebb rapkiadója, hogy amikor Snoop nemrég megvette a Death Row jogait, és a hírekbe a leghíresebb rapkiadókén szerepelt, maguk a kaliforniai feketék írogatták be kommentekbe, hogy na, oké, imádjuk Dre, 2Pac cuccait, de a Def a legnagyobb, ne vicceljünk már. Mert ez így van. Mind eladások, mind a sztárok tekintetében.
A Def Jam az iskola négysávos felvevőjével kezdődött, nem komoly stúdió, hanem punk DIY-módszerekkel.
A hivatalos Def Jam-lemezkiadó megalapítása közben Rubin 1984-ben a New York-i Egyetemre járt.
Első lemezük LL Cool J „I Need a Beat” volt és rögtön siker koronázta a próbálkozást. Russel hozta a tesóját, ez lett a Run DMC újabb siker. Fontos megemlíteni, hogy az igazán fasza arcokat Rubin találta meg, mert a Public Enemy és a Beastie Boys szerződtetése is az ő ötlete volt. Fontos szerepet játszott abban is, hogy a Beastie Boys tagjait meggyőzte, hogy punk gyökereitől tegyenek egy kitérőt a rap felé, ami Kate Schellenbach kilépését eredményezte a bandából. Igen, a Beastie Boys-nak volt egy női dobosa. Ebbe most nem megyünk bele.
Szintén Rick Rubin nevéhez köthető az az ötlet, hogy Run DMC és az Aerosmith együttműködjön, ez lett a Walk This Way. Ez ma már evidenciának tűnhet, de akkor egy fura dolog volt. Ugyanebben az évben a legendás Cult zenekarral is elkezdett dolgozni, majd megkezdte hosszú zenei együttműködését a Slayerrel, a Reign in Blood producereként, amely a metal műfaj klasszikusa lett. Tehát dolgozd fel: miközben egyszerre menedzseli a Run DMC-t, Beastie Boys-ot a Public Enemy-t, van ideje az akkor még underground Slayerrel is foglalkozni.
Metálosan csillogó Rubin
Fontos tudni Rickről, hogy elkötelezett punk, hardcore és heavy metal fan, és minden ami gitárzene. Ez abból is látszik, hogy rendszeresen dolgozik együtt ismereten vagy financiálisan nem megtérülő produkciókkal.
1988-tól Rubin és Simmons útjai különváltak, miután Rubin összeveszett a Def Jam akkori elnökével, Lyor Cohennel, továbbá a Beastie Boys-zal is, akiket ő fedezett fel. Erről majd később. Az incidens után Rick fogta magát és elment ismeretlenül Los Angelesbe, és ott is megcsinálta magát.
Rubin eredetileg a „Def American Recordings” nevet adta új kiadójának. Majd 1993-ban, miután megtudta, hogy a „def” (süket) szót elfogadták a szabványosított szótárban, tehát a továbbiakban nem utcaszleng, tényleges temetést tartott ennek a szónak: egy koporsóval, sírral, sztárokkal és igazi tiszteletes laudációjával.
A Def American ezért lett később American Recordings. Ezzel kapcsolatban Rick kijelentette:
„Amikor a multicégek és a divatvilág közösen rátelepedtek a hippikre és eladhatóvá tették, az eredeti hippik
egy csoportja San Franciscóban szó szerint eltemette a hippi imázst, és utána már nem öltözködtek úgy […]
Amikor a „def” az utcai nyelvhasználatból a mainstreamre váltott, elvesztette jelentőségét. Ezért töröltem ki.”
Az átnevezett kiadó első nagy projektje Johnny Cash American Recordings c. albuma volt, amely hat feldolgozást ért meg. Az album egyaránt kritikai és kereskedelmi sikert aratott, és hozzájárult Cash karrierjének felélesztéséhez. Példának okáért Rubin felénekeltette Cash-el a Nine Inch Nails „Hurt” című számát, ami az ő ötlete volt.
Johnny Cash: Hurt
Vitathatatlanul legnagyobb sikerét producerként a Red Hot Chili Peppers-szel való együttműködésben érte el, akikkel Rubin hat stúdióalbumot készített 1991 és 2011 között, kezdve a Blood Sugar Sex Magic-kel, amely a bandát a mainstream siker felé is elindította. A banda több mint 80 millió albumot adott el világszerte, amelyek többsége a Rubin által készített albumok. Szóval innen jött a cash Ricky-hez, és ne feledjük, hogy cseng a kassza a Def James részesedésében is. Továbbra is szoros kapcsolatot ápolt a rappel, és folytatta a munkát a Public Enemy-vel, LL Cool J-vel és a Run DMC-vel. Ő szerződtette le a Geto Boys-t is, ami szintén kifizetődő húzásnak bizonyult.
Az ember, aki mindenhol ott volt
2007 májusában Rubint a Columbia Records társvezetőjévé nevezték ki, ami anyagilag egy újabb lottóötös. Mike Shinodával közösen készítette a Linkin Park albumait is, szóval szinte minden irányból csengett neki a kassza, akát hiphop, pop vagy nu metálról volt szó.
Kikkel dolgozott együtt? Játszunk egy olyat, hogy mondj három ismert előadót… az egyikkel biztosan. De hogy ne legyen ennyire unalmas, szakmai, csináltam egy párosítást a végletekkel, ez nem azt jelenti, hogy közösen csináltak számot, hanem Rubin egyszerre dolgozott mindegyiken.
Adele, Eminem, ZZ Top, Danger Mouse, System of a Down, Christina Aquilera, Melanie C (Spice Girls), Mick Jagger, Shakira, Rage Against the Machine, U2, Kanye West, Wu Tang Clan, Lady Gaga.
De hogy az underground legendákat jól ismerők is kapjanak valamit, itt van pár különlegeség. Kwest Tha Madd Lad, Saul Williams, Nusrat Fateh Ali Khan, Donovan, Mars Volta, Gogol Bordello, The Int. Noise Conspiracy. Konkrétan senkit nem lehet ehhez a hangmérnökhöz hozzámérni. Az undergroundtól a popzene leggiccsesebb sztárocskájáig mindenkivel dolgozott. Ha szeretnéd alaposan áttanulmányozni, ITT meg tudod lesni a munkásságát.
Ő maga ezt így fogalmazta meg:
„Nagyon szeretem azt a kihívást, hogy különféle zenészekkel dolgozhatok. Úgy érzem,
hogy a szerepem valójában inkább egy edzőé. A munkám, hogy kihozzam belőlük
azt a zenét, ami bennük van, és ez nem feltétlenül az, amit hallgatok.”
Mint stúdióguru – pro és kontra
Igazi stúdiós arcok, producerek, beatmakerek órákig tudnának pro és kontra érveket sorakoztatni Rubin bátyó mellett, én nem szeretnék butaságokat vagy tárgyi tévedéseket leírni e témakörben. Két olyan dolgot emeltem ki, amit még én is értek. Így a laikus olvasó is érteni fog.
Rubin elsődleges védjegye producerként a „lecsupaszított” hangzás volt, amely magában foglalja az olyan produkciós elemek kiiktatását, mint a háttérének, a reverb, vonósszekciók egymásra dúsítása, és a hangszőnyegek. Helyette csupasz énekhang és csupasz hangszerelés. Ehhez persze atom jó cucc kell, és jó zenészek, és nem is mindenkinek áll jól. A 2000-es évekre Rubin stílusa már ismert volt, és utána ő is mindenféle digitális effektelés irányába elment a csupasz analóg hangzástól. De ahhoz értett a legjobban sokak szerint. A másik dolog, hogy ha tetszett neki, amit csináltál, nem nézte, hogy egy ismeretlen senki vagy, foglalkozott veled.
„Inkább tanácsadó szerepet játszottam a Public Enemy-nél. Nagyon bíztam bennük, hogy megcsinálják azt a zenét, amit szerettek volna, és tetszett, ahogy megalkották a saját zenei világukat.” – Rick Rubin.
Rick Rubin: The Invisibility of Hip Hop’s Greatest Producer
Kanye West jegyezte meg róla, hogy „He is not a producer, he is a reducer.” Vagyis segített kimazsolázni mi az, ami jó ötlet, és mi az, amit elvetendőnek tartott, és meg is tudta erről győzni. Ez nagy szó, mert Kanyenak az egója még a Holdról is látható.
Loudness War
Évtizedek óta nyíltan kritizálják a hallgatók Rubint amiatt, hogy hozzájárult a „hangosság háborújaként” ismert zenei jelenséghez, amelyben a rögzített zene dinamikatartományát tömörítik, és néha levágják az általános hangerő növelése érdekében. Tulajdonképpen ebben az a parasztvakítás, hogy azt hiszed jobban szól, mert hangosabban szól. De ugye a baj, hogy közben elindult az egyre hangosabbra kikevert albumok versenye.
A Rubin által készített albumokat sokan bírálják a túlzott digitális belepiszkálás és hangerőtrükközés miatt. Többek közt a Red Hot Chili Peppers Californicationnél a hangzás sterilitását, a „túlzott kompressziót, összenyomást, letömörítést”. A Guardian, Rolling Stone, a Stylus Magazine pedig azt mondta, hogy olyan sok digitális vágástól szenved, hogy „még a nem audiofil fogyasztók is panaszkodtak rá”. Death Magnetic a Metallicától. Egyes rajongók a Death Magnetic Guitar Hero videójáték verzióját részesítették előnyben, bár azt játékra adták ki, és nem audiofil hallgatásra. Ezt más csapat utókeverte, de az őrült Metallica-rajongók ezt a verziót jobban szeretik, mert nem volt rá ugyanaz a kompresszió.
A Black Sabbath utolsó kiadott anyagáról Ben Ratliff, a The New York Times munkatársa így nyilatkozott: „Az új Black Sabbath album producere Rick Rubin, akiről egyesek nem véletlen gondolják úgy, hogy az egyik legnagyobb bűnöző az erősen kompresszált és hangosan masterelt zene közelmúltbeli történetében. Én azt mondanám kis képzavarral, a fülednek nincs ideje fellélegezni.”
Jon Hadusek, a Consequence of Sound munkatársa foglalta össze legjobban a problémát. „Az egy dolog, hogy az emberek laptopon hallgatnak gitárzenét és telefonon, de ezeknek az embereknek talán mindegy is, csak szóljon valami a háttérben. De Rubin velünk bxxxk ki, akik hallgatnánk jó cuccokon, jó zenét. Az amúgy jól felvett dalok hibásan vannak keverve, ez túlságosan is elterjedt a modern zeneiparban. Rubint súlyos felelősség terheli, azért ahogy kever, mert őt sokan követik. Igazából multimilliomos, akár jó albumokat is keverhetne tökéletesre. De ehelyett 10 albumot kever egyszerre, közepesre, ipari standardra.”
Akik nem bírják
Igen, Rick Rubinnak nem csak rajongói vannak, hanem sokan kritizálják is. Azt vettem észre, hogy általában olyan zenészek, akiknek nem nagyon van szükségük zenei útmutatásra, és elég határozott az elképzelésük a világról. Például Neil Young. Róla még Rick Rubin is az mondta, hogy zavarba jön tőle a stúdióban, olyanokat kérdez vissza. A másik a Beastie Boys. Ugye róluk azt kell tudni, hogy senkiről sem mondanak rosszat, és Rick Rubin fedezte fel őket. Valójában a lényeg ott van, hogy a Beastie Boys az első album után elkezdett nagyon intenzíven foglalkozni a hiphoppal, és átlépték mesterük árnyékát. Rick nem hitte el, hogy ezek a srácok jobban vágják, mint ő. Az élet bebizonyította, hogy mégis. De ehhez az kellett, hogy szakítsanak. A Beastie Boys első albuma teljesen más, mint az összes többi. Az első Rick Rubin, a többi maga a Beastie Boys. Zongorázni lehet a különbséget.
2010-ben a Muse frontembere, Matt Bellamy kritizálta Rubint, mikor átvette az Év kislemezének járó díjat, mondván „Szeretnénk megköszönni Rick Rubinnak, hogy megtanított minket, hogyan ne készítsünk albumot.”
2014-ben a Slipknot frontembere, Corey Taylor elmondta, hogy a Vol. 3 teljes felvételi folyamata során mindössze négyszer találkozott Rubinnal. „Iszonyatos összegeket fizettünk ki neki. És nekem, ha keversz valamit, akkor ott rohadsz. Nem érdekel, ki vagy! […] A mai Rick Rubin árnyéka annak a Rick Rubinnak, aki volt. Túlértékelt, túl van fizetve, és soha többé nem fogok vele dolgozni.”
Dr. Dre, aki szintén producer, egyszer kijelentette, hogy Rubin „a legfurább producer, akit valaha látott, de mégis szeretné megtanulni, amit tud. Nem is a zenéhez ért, hanem az emberekhez, és ezt nem lehet tanítani.” Úgy fogalmaz, egy ravasz fickó, egyszerre ad és egyszerre elvesz.
Rubin, a guru
„Ha jobban belegondolunk, lehet, hogy ő egy guru.” – Dixie Chicks.
Rubin tényleg híres arról, hogy már-már prófétai szinten nyomja az aranyköpéseket és megfejtéseket. Emellett évtizedes szinten aktívan gyakorolja a transzcendentális meditációt is, ebben abszolút hiteles. Az internet tele van Rick Rubin citátumokkal, idézik is Insta-szerte a rubiánusok, nem csoda, hogy könyvet is adott ki a kreatív folyamatokkal kapcsolatban.
Rubin debütáló könyve 2023. január 17-én jelent meg a Penguin Press gondozásában, a The Creative Act: A Way of Being címet viseli. Ez egy szép esszé a kreativitásról. Azt mondta: „Elhatároztam, hogy írok egy könyvet arról, mit kell tenni, hogyha létre akarsz hozni egy műalkotást. Ehelyett kiderült, hogy írtam egy könyvet arról, hogyan kell élni.”
Zárásként Rick Rubin idézetek, amik között azért van bullshit tautológia, de egészen jó gondolatok is.
„A világ aranybánya, ahol más emberek fejében kell ásnod, hogy felszínre hozhasd a kincseket. A jó kérdések a csákányok, amivel kibányásszuk azokat.”
„Az emberek inkább hajlandóak rövid távú haszonra, ahelyett hogy a hosszú távú döntések kockázatával igazán nagy haszonra tegyenek szert.” (Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok – Rubinosan kifordítva.)
„Soha nem döntöm el előre, hogy egy ötlet jó vagy rossz, amíg ki nem próbálom.” (kijelez a bullshit generátor)
„Egy folyamatban lévő munka vagyok. Egy nagy produceri téma van az az életemben, önmagam megismerése és a jobb emberré válás.”
„Nem tudom, mitől lesz valaki menő. A cél a művész teljesítményének fokozása, és a legjobb munka elvégzése.”
„Számomra a Beatles Isten létezésének bizonyítéka.”
„A művészet egy nagyobb gondolat felé mutató apró iránytű.”
„Az értelem nélküli művészet csak dekoráció.”
Aztán pár átvétel
„Adj hat órát egy fa kivágására, és az első négyet a fejsze élezésével fogom tölteni.”
Abraham Lincoln mondta (átvett idézet), de Rubin is gyakran használja.
„Ha azt veszed észre, hogy a többséggel értesz egyet, ideje szünetet tartani és elgondolkodni.
Mark Twaintől átvett gondolat, azért nem kell félteni Rubint, hogy a szomszédba menjen egy ötletért.
Ugye ebbe azt is látni kell, hogy az individualista sztárok imádják az ilyen mondatokat és ebben Rubin tényleg jó. Rick Rubin kicsit olyan, mint Phil Jackson a kosárlabdában. A sztárok pszichológusa. Le tud hozni nagy egókat a földre, és munkára tudja bírni őket. Már ezért megérte, a többi bullshit és kompresszió.
