A 4BRO zenei rovatában egyes előadókról esetenként nem az ismertségük, sokkal inkább a jelentőségük végett írunk. Baby Huey és funk bandája mindössze egyetlen albumot adott ki, mégis elegendőnek bizonyult székfoglalónak a halhatatlanok csarnokába. A Baby Huey Story minden tekintetben egyedülálló felvétel. Kezdve azzal, hogy még most is frissnek hat ez a pszichedelikus soul, deep funk, blues-rock és proto-rapping ritka keveréke. Akik láthatták őket, kivétel nélkül szuperlatívuszokban nyilatkoztak a banda úgy élőben, mint stúdióban való előadásmódjáról. Nota bene Curtis Mayfield ráadásul fénykorában készítette, csiszolgatta az albumot, így egyszerre két zseni keze nyoma is érezhető eme különösen fontos lemezen. Huey sajnos érintőlegesen tagja a 27-esek klubjának: azon legendás zenészek közé tartozik, akit mindenki őstehetségnek tartott, és akik túl korán mentek el: mint például Jimi Hendrix, Jim Morrison, Brian Jones, Janis Joplin, Kurt Cobain és Amy Winehouse. És Baby Huey.
It’s a Ramey Days! Hallelujah!
James Thomas Ramey az Indiana állambeli Richmondban született 1944. augusztus 17-én és 1970. október 28-án hunyt el. Még a 27-ek klubjához is fiatalon, mindössze 26 évesen hagyta itt a földi létet. Már középiskolás éveiben látszott rajta, hogy az átlagnál lényegesen fogékonyabban közelít a zenéhez.
Pajzsmirigy rendellenessége miatt körülbelül 160 kg-ot nyomott ebben az időben, így érthető, miért ragadt rajta a Paramount Pictures nagyra nőtt kiskacsája után a Baby Huey elnevezés.
Hangsúlyos színpadi jelenlétéhez hozzájárult sajátos mérete, mely egyben egészségügyi kihívások elé állította. Ennek ellenére humorral kezelte helyzetét. Általában így mutatkozott be koncerteken: „Big Baby Huey vagyok, nem igaz, hogy csupán pár gramm a lélek, én egy 160 kilós lélek vagyok.”
1963-ban végül Ramey, valamint Melvyn „Deacon” Jones orgonista/trombitás és Johnny Ross gitáros zenekart alapított Baby Huey & the Babysitters néven.
Azért is fontos kiemelni az 1963-as évet, mert csupán 7 évvel később adták ki az első albumukat. Ez sok kérdésre választ ad. Többek között arra, hogy nem a semmiből érkezett csodagyerekként léptek elő, hiszen már meglehetősen sok munka állt mögöttük. Ma már szinte elképzelhetetlen a fiataloknak, hogy valaki, 5-6 vagy akár hét évet is várjon első albuma megjelenéséig.
Az 1960-as évek végén a zenekar követte a Sly & the Family Stone-hoz hasonlatos funk vonalat, azonban az övék sokkal pszichedelikusabb és dobcentrikussabb, basszusnehéz funk lett. Huey hajviseletei és törzsi ihletésű köntösei megdobták az élő fellépéseiket.
A bulikon rendszerint acapella verzióban is nyomta a showt, sok önreferenciális freestyle rímmel tarkítva. Társai szerint Ramey rímelései (akkor így hívták, a rap kifejezés híján) nagyon hasonlítottak a későbbi rapperek által létrehozott új stílura. A The Babysitters népszerű élő showkat tolt. Sokan biztatták őket, hogy adjanak ki albumot, de végül csak pár 45 RPM-es kislemezig jutottak. A négy dal, a „Beg Me”, „Monkey Man”, „Messin’ with the Kid” és „Just Being Careful” több verzióban is megjelent.
Baby Huey & The Babysitters – Beg Me
A hatvanas években, az élő zene igazi nagy korszakában a kis bandáknak is adódtak fellépési lehetőségeik. A Babysitters album nélkül is mindenfelé turnézott az Államokban. Egyik New York-i fellépésük alkalmával megjelent a Rothschild család valamelyik tagja is, aki később még Párizsba is elrepítette a bandát, hogy a családi bálon játsszanak. Az együttes élt a lehetőséggel és több francia klubban is fellépett. Ismertség és kapcsolat nélkül még a Vogue oldalain is helyet kaptak. A banda amúgy chicagóinak számított, következésképp ott voltak a legismertebbek.
Élőben legenda, holtan Living legend
1969 elején a zenekar ügynöke, Marvin Heiman nagy nehézségek árán ugyan, de intézett a bandának egy meghallgatást a Curtom Records-nál. Akkoriban ezek a meghallgatások gyakoriak voltak, a kiadó egyik munkatársa, Donny Hathaway is épp csak beesett a Thumbs Up klubból jövet.
Az elbeszélések szerint Donny annyira be volt állva a sztárpúdertől, hogy nem tudta eldönteni, hogy a zenekar tényleg olyan jó-e, vagy csak ő érzi magát túl jól. Becsületére váljék, később kért egy másik időpontot is a csapattól. Ekkor nagy meglepetésre magával hozta Curtis Mayfieldet is. A mai digitális világban, ahol bárki közzéteheti a zenéjét, nem lehet elmagyarázni mit jelent, ha Curtis Mayfield vigyázó szemeit rád veti. Mayfield végül salamoni, vagy üzleti döntést hozott, miszerint Baby Hueyt akarta szerződtetni, nem pedig az egész zenekart.
Távol álljon tőlem, hogy zeneileg bírálni merjem Curtis Mayfieldet, de ebben tévedett. A Babysitters egy teljesen jól felépített zenekar volt, kürtszekcióval, és minden mással, ráadásul képes pszichedelikus kitérőkre anélkül, hogy elveszítené feszességét vagy funky hangulatát. Tökéletes háttér és lüktetés Huey számára, aki a szívét-lelkét tetti ki minden egyes alkalommal. Vitathatatlan színpadi jelenlétén túl, Otis Reddinghez hasonlítható komoly tenorja volt.
Annak ellenére, hogy a banda részt vett Ramey debütáló albumának felvételein, nagy volt bennük a bizalmatlanság. Végül a feszültség odáig fajult közöttük, hogy Jones és Ross a felvételek közepette kiléptek a zenekarból. Huey sajnos nem volt a helyzet magaslatán, úgy is mondhatnám a helyzet alján volt és szó szerint kiszúrt magával. 1970-re Ramey kábítószerfüggő lett, súlya pedig már meghaladta a 180 kg-ot. Egyre gyakrabban mondta le a fellépéseket, ráadásul amint kis pénzhez jutott, azt is rögvest elverte. 1970 tavaszán belekezdett egy rehabilitációba, vajmi kevés sikerrel, lévén a heroin- és alkohol problémája felülkerekedett rajta.
Melvyn Jones könyvében olvasható, hogy amint egyszer átment hozzá reggelizni és gabonapelyhet öntött neki, Ramey drogkészlete esett ki a dobozból. 1970. október 28-án James Ramey azaz Baby Huey drogokkal összefüggésbe hozható szívrohamban halt meg 26 éves korában egy chicagói motelszobában.
Temetését november 1-jén tartották szülőhelyén, Richmondban, Indiana-ban. Noha a mainstream akkoriban nagyrészt figyelmen kívül hagyta a létezését, ma a legnagyobbak közé sorolják. Egy igazi elvesztegetett talentum volt.
The Living Legend album
Baby Huey egyetlen albuma, a The Baby Huey Story: The Living Legend is posztumusz jelent meg. Tulajdonképpen életében egyetlen albumot sem adott ki. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy már elkészült, csak Mayfiled csiszolgatott még rajta. Az albumon több Mayfield kompozíció is található, valamint Sam Cooke „A Change Is Gonna Come” című számának feldolgozása és persze több eredeti Ramey szerzemény. Nemcsak énekes volt, gitározott és zongorázott is. Az album első kiadása nem fogyott jól, a világ tulajdonképpen elfelejtette. A történet hasonló Sixto Rodriguezéhez. Később az utókor, részben a hiphop producereknek köszönhetően fedezte fel újra. Az album ma igazi klasszikusnak számít.
Baby Huey Story – Living Legend -1971- FULL ALBUM
A Living Legend a mai mércével mérve szinte EP: nyolc dal, ebből kettő feldolgozás, ami akkoriban nem volt ritka. Ezen albumon keresztül Huey és a Babysitters kivételes módon kitágítja a funk és soul határait, időről időre érintve a blues és a rock világát is. Zenéjük nagyon modernek, frissnek hat ma is. Ugyanakkor ne feledkezzünk meg Curtis Mayfieldről és a stúdió zsenijéről sem. Curtis becsületére legyen mondva, nem nyesegette vissza azokat a részeket, amit vadnak, vagy furának talált. Sokan úgy vélik, hogy ha Huey életben marad, az album valószínűleg nyálasabb lett volna, mivel Mayfield minden bizonnyal meggyőzte volna őt egy poposabb hangzásról, nem véletlenül akarta a zenekart is lecserélni mögötte. De jobb, ha zenében mondjuk el. A Curtis féle Hard Times így néz ki. Senki nem vitatja, hogy nem vagány, de egyértelműen más.
Curtis Mayfield – Hard Times
És ilyen a dögös Hard Times, ahogy Huey és zenekara képzelte.
Egyébként Mayfield három számban is karmesterkedett: Hard times, Running, Mighty mighty.
A „Running” kavargó, elektromos zongorát és gitárt pakol Mayfield dallamos funkjához, ami előrevetíti, hogy idővel mi lehetett volna ebből a bandából. Tökéletes példája annak, amit a Babysitters elérhetett volna, ha Huey megél egy újabb nagylemezt. Ez az albumon minden dal egy csiszolatlan, nyers funk gyémánt. Teljesen eredeti, súlyos, vaskos, akárcsak maga Baby Huey.
1971. október 7-én a Jet magazin egy kis cikket jelentetett meg, amelyben azt állította, hogy Huey édesanyja felhatalmazást kapott az album újrakiadására. A hírt totális érdektelenség övezte. Sokak szerint a diszkóláz, a rock elvitte a figyelmet.
HipHop-Huey
A Baby Huey & the Babysitters egyetlen nagylemeze az átlagosnál is nagyobb hatással volt a hiphop zene fejlődésére. A The Baby Huey Story dalait köztük a „Hard Times”, a „Listen to Me” és a „Mighty Mighty Children” című dalok hangmintáit gyakran használták fel a 80-as évek óta. A „Hard Times” dalból több művész is vett hangmintákat. Negyedszázaddal a megjelenése után a The Baby Huey Story egyaránt kultikus klasszikussá vált a soulzenészek és a hiphop rajongók körében. A Whosampleden csekkolhatod, hivatalosan 117-szer használták a számait mintának, de valójában ez minimum a kétszerese .
Chill Rob G („Ride The Rhythm”), Ice Cube („The Birth”, „Death Certificate”), A Tribe Called Quest („Can I Kick It? (Spirit Mix”), Ghostface Killah („Buck 50”, „Supreme Clientele”), Biz Markie („The Dragon”) stb. John Legend a Rootsal közösen szintén megtermékenyítette az életművet.
John Legend, The Roots – Hard Times
Indianából indult, hogy Chicagóban énekelje fel a kaliforniai álmot, majd végül New Yorkban lett sikeres, azonban ezt már nem élhette meg. Baby Huey az egyik legnagyobb tehetség volt, szó szerint. A zenéi örökké bennünk dobognak, néha nem is tudod, hogy melyik rap számban hallod vissza az ő ütemeit. Fiatal kis mester volt, aki nagyot álmodott, de túl közel repült a naphoz. Mindenkinek bátran ajánljuk, aki tudni akarja mitől dögös a funk, és nem funky.
Baby Huey – California Dreamin’
