Barion Pixel

J Dilla – egy zenei fenomén örök ragyogása

Benedek Csanád

2024.03.02.

27 perc

J Dilla idén lenne 50 éves. Nagyobb összeget mernék rátenni arra, hogy a Magyarországon rapzenéből és annak oldalhajtásaiból ténylegesen megélő rapsztárok 70-80%-a nem tudja ki is ő valójában. Ezt amúgy indirekt módon a zenéikből is lehet érzékelni. Nem azért, mert olyat kell csinálni, mint amilyet Dilla. Messze nem erről van szó. Csupán érződik, hogy a technikai oldalon az a fajta tudás itthon nem igazán rakódott le. J Dilla-ról beatmakerként úgy beszélnek, ahogy a nagy írókról szokás. Megjelenése után már nem volt olyan a hip-hop, a beat készítés, mint azt megelőzően. Konkrétan befolyásolt és megváltoztatott mindent a technikai oldalon. Aki nem alkalmazta a megoldásait, vagy valamilyen módon nem építette be a stílusába az egyszerűen lemaradt, kimaradt vagy nagyon atlantai volt. Jay Dee után már nem lehetett ugyanúgy beatet készíteni. Ez tény. Mindenkire hatással volt és van. Még azokra is, akik nem tudják. 

Ez a cikk nagyrészt Dilla életének főbb állomásait járja körbe. Nem lehet szakbarbár. Ezzel szemben, ami máshol evidencia, az Magyarországon még barbárság. Az elmúlt harminc év sem volt elég, hogy nálunk a helyén kezeljék. Elsőként érdemes kiemelni, hogy Dilla hangszerré tette a dobgépet. Míg mások a mai napig jó dobhangokat vadásznak, ő igazából teljesen átértelmezte azt, ahogy készülnie kell egy dobnak. Ennek hatására nem csak a hip-hopot, hanem az RNB-t, a neosoult is meglökte. Karriereket indított be, és frissített fel, továbbá elkényelmesedett régi nagy beatmaker legendákat eszméltetett rá arra, hogy fel kell kötni a gatyát különben eljár az idő felettük. A fiatal beatmaker generáció azért általában ismeri. Már akinek van köze a hip-hophoz. A többiek csak használják a letölthető pakkokat. A pillanatnak élnek, és a pillanattal fognak eltűnni is. Vannak azonban akik a múltba tekintettek és a jövőt látták meg benne. Ők a hallhatatlanok. Ilyen többek között J Dilla is.

J Dilla nem az öröksége a hip-hopnak, hanem organikus része, belőle nőtt ki, hogy erősebb legyen.

Detroit vs Everybody
James Dewitt Yancey (1974. február 7. – 2006. február 10.) ismertebb nevén J Dilla, vagy Jay Dee, amerikai producer, beatmaker, és rapper. Mivel februárban született és ekkor is halt meg, ezért a rajongók a februárt Dilla Month-nak is szokták nevezni. Az 1990-es évek közepén tűnt fel a detroiti underground hip-hop színtéren, a Slum Village tagjaként. A későbbiekben még alapembere volt a Tribe Called Quest fémjelezte Ummah-nak, továbbá a 2000-es évek elején a Soulquarians nevű zenei együttesnek. 

Yancey 32 évesen halt meg egy ritka autoimmun betegségben. Bár élete rövid volt, nemcsak a hip-hop, hanem az amerikai populáris zene egyik legbefolyásosabb producereként tartják számon. J Dilla tette fel a hip-hop térképére Detroitot, csak utána jött Royce 5’9 és Eminem. 

Édesanyja, Maureen „Ma Dukes” Yancey egykor operaénekes volt, édesapja, Beverly Dewitt Yancey pedig jazz basszusgitáros. A kis James édesanyja szerint hamarabb tudott halandzsa nyelven énekelni – tartva a tökéletes hangmagasságot, mint mielőtt megtanult volna beszélni. Kiváló ritmusérzéke volt és mindamellett abszolút hallása. Gyerekkora óta lemezboltokban lógott. Vásárolt is, de az egyik árus azt mesélte, hogy szisztematikusan végighallgatott mindent, amit a lemezboltjában talált. Tényleg mindent. Metált, komoly zenét, népzenét, countryt. Hagyták neki, hisz az ilyen elhivatottság mindenkit elkápráztat. 

James amolyan otthonülő típus volt, de miután középiskolát váltott a jelleme is átalakult. Teljesen véletlenül osztálytársai lettek a későbbi T3 és Baatin. Velük együtt freestyle párbajokban vett részt. Később a hármas megalakította a ma már legendás Slum Village rapcsapatot.

Korai karrier
James 1992-ben találkozott az akkor már ismert detroiti zenésszel, Amp Fiddlerrel, aki megengedte neki, hogy használja az Akai MPC-jét. Mitöbb, ő tanította meg használni. A nemrég elhunyt Amp Fiddlert sokan úgy jellemzik, mint aki megtanította Dillát beatelni. Ráadásul mindez korántsem fedi le, hogy mekkora zenei géniusz Fiddler. Egy ilyen ember mellett tanulni nagy szó. Tisztelet neki. R.I.P legend!

Az 1994-es Lollapalooza turnén Fiddler a Parlament Funkadelicknél volt billentyűs, ekkor találkozott Q-Tip-el (Tribe Called Quest).
Fiddler bemutatta Q-Tip-et James-nek, aki kapva az alkalmon egy Slum Village demókazit nyújtott át neki. Ma már el sem tudjuk elképzelni, hogy mekkora sztár volt Tip akkoriban. Ő maga mondta, hogy egy turné során gyakran kétszáz demókazettát is kapott. Ezt is csak azért hallgatta meg, mivel Amp Fiddler felől érkezett. Azonban amint belehallgatott, már az első beatnél érezte hogy ez a srác egy ütemaranybánya. Ezt azért lehet ilyen pontosan tudni, mert Tip mutogatta a többieknek is, akik szintén hasonló véleményen voltak. J Dillát hamarabb ismerte a De La Soul, a Black Sheep, az ATCQ, mint a világ. Az azért már sejtet valamit, hogy az első demódért a világ legjobban felkapott arcai rajongnak.

Slum Village – T3, Baatin és Jay Dee

Valamiért sokan elfelejtik kiemelni a korai időknél, hogy 1995-ben Yancey és Phat Kat megalakították az 1st Downt. Ezzel ők lettek az első detroiti hip-hop duó, amely egy nagy kiadóval (Payday Records) szerződött. Az üzlet egy kislemez után véget ért, lévén a kiadó felmondta a szerződést. Ez amúgy azért is fontos szál, mert mindig úgy beszélünk róla, hogy Dilla a beatmaker így, Jay Dee a producer úgy, holott az első perctől rappelt és nem is volt rossz soha. 

1st Down (Jay Dee & Phat Kat) Front Street

Szintén 1995-ben Yancey felvette a Yester Years EP-t, 5 Elementzzel. Később egy egész albumot is kiadtak, azonban Dillának ekkortájt két nagy projekje is futott párhuzamosan. A 5 Ela, ahogy a helyiek nevezték az Elementzet, nem volt egy futottak még sztori. A csapat tagja volt a detroiti raplegenda, a D12 későbbi arca, Proof is. De a Slum Village-s arcok is ott featelgettek.  

5 Elementz – The Album That Time Forgot (Prod. J Dilla)

Dilla végül 1996-ban szorosabbra fűzte a baráti szálakat, majd berobbantották a Slum Village-t, melynek során felvették a Fan-tas-tic Vol. 1 című debütáló albumukat.

Slum Village : Fantastic

1997-es megjelenése után az album gyorsan népszerűvé vált a hip-hop körökben. A sajtó a Slum Village-t a Tribe Called Questel tette egy lapra. Jay Dee később azt nyilatkozta, hogy kiváltképp kényelmetlenül érezte magát az összehasonlítás miatt, melynek több interjúban is hangot adott. 

Kicsit elbxxott volt [megkapni ezt a bélyeget], mert az emberek automatikusan ebbe a Tribe-os kategóriába soroltak minket. Ez egy olyan kategória volt, amibe valójában nem akartunk tartozni. Úgy értem, hallgatnod kell a haverom szxr szövegét. A Nixxa arról beszélt, hogy lányokat cumiztat. Egy Native Tongue (A Tribe Called zenei köre) rapper soha nem mondta volna ezt.” 

Ahogy elmeséled…

Ezt követően Dilla élete olyan szakaszhoz érkezett, amit lehet amolyan „törökgáborosan” elemezni. Egyfelől tényleg szinte mindent Q-Tipéknek köszönhet, másrészről hozott nekik egy új hangzást. A Slum Village kétségkívül ismertségre tett szert, ugyanakkor ha az anyagi oldalát nézzük, a Tribe tortából egy szelet nagyobb, mint a Slum Village torta egészében. J Dilla esetében is igaz, hogy másképp alkudozol, amikor a húsos fazéktól távol vagy és másképp, amikor a közvetlen közelében. Hasonló történt vele, mint Scottie Pippennel. Rosszul alkudozott. Amikor nem voltak lehetőségei, akkor mindenre igent mondott, relatíve kis százalékokért. Később, amikor befutott bánta ezt. Nehéz azt is eldönteni, hogy Pharcyde lett-e nagy a Dilla beatekkel, vagy Dilla a Pharcyde-al. Tulajdonképpen mindketten jól jártak. A jobb dokumentumfilmek megmutatják Dilla frusztráltságát, valamint ellenérzését a kreditek és a kifizetések végett. Ugye azt tudni kell, hogy az USA-ba, de nálunk is alapból az Artisjus 60%>40% arányban a beatmaker fele ítéli a szerzői jogokat. Csakhogy ő sokszor olyan produkciókba szállt be, amik nagyok voltak nélküle is. Neki ez ugródeszka volt, lehetőség. Egy Pharcyde, De La Soul, Tribe Calles Quest, ha nem lett volna Dilla akkor is nagyot mentek volna. Ellenben az is igaz, hogy egy korszakos zseniről beszélünk, aki saját jogán is legenda, nem akart egy újabb futottak még, egy „and more” lenni. 

Akarsz „and more” lenni?

The Soulquarians: The Collaboration Between Erykah Badu, Questlove, D’Angelo, and More

And more” – mondja a video neve is. Csakhogy az „and more” Dilla volt. A gerince a projektnek. Igen Erykah Badu, D’Angelo, eladható szép arcok, nagy nevek, Dilla viszont egy varázsló. Questlove – aki Yanceyt a „világ legnagyobb dobosának” tartotta – azt mondta, hogy Dilla találta fel azt a hangzást, amit neo-soul-nak hívunk, és ő is igyekezett utánozni Yanceyt. Szóval nem egy „and more” forma volt, valahol a sor végén kullogva. Érthető, hogy több elismerésre vágyott. 

Az 1990-es évek közepére Jay Dee-nek számos kislemeze és remix projektje, továbbá több hivatalos album trackje jelent meg olyan előadókkal, mint Janet Jackson, Pharcyde, De La Soul, Busta Rhymes, A Tribe Called Quest és Q-Tip szólóalbuma, igazából a végtelenségig lehetne sorolni. Ezek közül a produkciók közül elég sok a neve feltüntetése nélkül jelent meg, az Ummah produkciós kollektíva ernyője alatt. Itt Q-Tip és Ali Shaheed Muhammad vitte a prímet az A Tribe Called Quest-ből, majd később Raphael Saadiq.  

Igazság szerint akkoriban mindenki Q-Tip zsenijét dicsérte. Ma már lehet látni, hogy nagyrészt J Dilla érdeme. Most finoman fogalmaztam, de érthető a lényeg. Amint kiszállt, vagyis jegelte az Ummah-s dolgait a produkció kábé megfagyott. 

A Tribe Called Quest – Ali Shaheed Muhammad, Phife Dawg aés Q-Tip

Mindazonáltal az Ummah alatt minden produkcióban dalszerzői elismerést kapott. A Pharcyde 1995-ös Labcabincalifornia albumra hét számot rakott össze. A kilencvenes években ismert alter-indie sztár, Poe debütáló albumán csak egy szám mellé írták oda a nevét. Miközben az egész hangzásért ő felelt. 

POE – Fingertips

Szürke eminenciásból fekete dobmágus

A kétezres évek messze nem lebecsülendő, ahogy a Silver era cikkben is írtuk. Igazából Dilla fejében sok terv volt a jövőre vonatkozóan, néhány közülük már a megvalósítás fázisában, azonban hirtelen halála egyben a lehetőségét is elragadta annak, hogy újra feltalálja önmagát. Nyakamat tenném rá, hogy hozott volna még új hangzást. 

Honnan indítsuk a szóló előadói karrierjét, mint pont 2000-ből, hiszen innen indul az évtized. Rögtön két albumban is mélyen benne a keze. 2000-ben debütált a Slum Village Fantastic, Vol. 2, ami új követőket hozott Jay Dee számára producerként és MC-ként egyaránt. 
Mint említettük, alapító tagja volt a The Soulquarians néven ismert produkciós kollektívának is, ami történetét tekintve Jay Dee esetében kísértetiesen hasonlít az Ummah sztorijához. Common áttörést jelentő albumának (Like Water for Chocolate) feje Questlove, a Soulquariansal. A sikert követően az ő háta lett megveregetve, holott a 16 számból 11 J Dilla alkotása. Három számra mondanám, hogy Soulquarians közös munka. 11 szám, az én olvasatomban nem bedolgozás, az egy album. 

Mindezt 2001-ben a „Fxxk the Police” (Up Above Records) kislemez követte, majd a “Welcome 2 Detroit” album, amely egyben elindította a brit független kiadó BBE „Beat Generation” sorozatát.

A J Dilla nevet 2001-ben kezdte hivatalosan használni, hogy megkülönböztesse magát
Jermaine Dupritól, aki szintén „J.D.”. De csak egy Jay Dee létezik, ezt azért lássuk be.

Yancey amúgy 2001-ben elhagyta a Slum Village-t, aminek hátterében egy jogi hercehurca állt. Az MCA Records kizárólagosságot kért, csak így vállalta, hogy megtolja a szólókarrierjét. A Slum Villaget ilyen dolgokban mintha átok sújtotta volna. A kiadó belső politikája miatt a csoport, a 2000-es “Best Kept Secret” című albumát J-88 álnéven volt kénytelen kiadni. 

J-88 : Get It Together

2002-ben Yancey elkészítette a Frank-N-Dank 48 Hours lemezt, valamint egy szólóalbumot, de egyiket sem adták ki, bár az előbbi bootlegging révén végül meg jelent. Az egész MCA sztori, meg a jogi fiaskók egy olyan útvesztőbe sodorták Yancey-t, amiből nem tudott sosem kikeveredni. Ahogy Q-Tip mondta: “Industry rule No. 4080: record company people are shady.” Azaz, a négyezredik kis bejegyzést is át kell olvasnod. De hallgassuk magát, Dillát erről. 

Tudod, ha választhatnék, azt mondanám: Hagyd ki a főbb kiadókat, és add ki magad, ember… Jelenleg az MCA-nál vagyok, de úgy érzem, még mindig nem vesznek komolyan. A fenébe is azt mondom: Készen állok!” 

Ennek szellemében 2002-ben Madlibel megalakították a Jaylib-et, majd 2003-ban kiadtak egy albumot a Stones Throw-nál Champion Sound címmel. Yancey 2004-ben Detroitból Los Angelesbe költözött. Én úgy látom, hogy a Stones Throw már egy olyan hely volt, ahol Dilla megkapta volna a neki járó elismerést. Nem véletlen, hogy a Donutsot is itt adta ki és további jelek utalnak arra, hogy mik voltak betárazva. A hamvába holt Sniperlite (MF DOOM és Ghostface Killah közöse) és a Busta Rhymesos Dillagence immáron posztumusz munkák.

Busta Rhymes & J Dilla Dillagence

A Slum Village alapító tagja, T3 egy 2015. márciusi interjúban elmondta, hogy Yanceynek körülbelül 150 kiadatlan üteme volt, amelyek közül néhány szerepelt a Slum Village 2015-ben megjelent Yes! című albumán is. A Shining is 75%-ban elkészült, melyet végül Karriem Riggins fejezett be, majd 2006. adták ki a BBE Recordsnál. A Sniperlite egy Dilla x Ghost x Doom együttműködés. Ettől nagyon sokat vártak, csak nem tudta végig kidolgozni. Valamikor 2005-ben rögzítették, Yancey halála előtt. Ezt követően 2008-ban a Stones Throw Records adta ki. 

DILLA GHOST DOOM – Sniper Elite feat. MF DOOM

És akkor még nem esett szó a Yancey Boysról, Dilla öccse, John Yancey vagyis Illa-J, akinek debütáló albuma 2008-ban jelent meg a Delicious Vinyl Recordsnál. A producer teljes egészében Dilla volt. 

Yancey Boys „Quicksand” featuring Common & Dezi Paige

Aki farkast kiált, az nem mind lupusz 

Yancey betegsége drámai fogyást idézett elő nála, így 2004-ben nyilvánosan is megerősítette az egészségi állapotával kapcsolatos spekulációkat. Később aztán mindenki számára kiderült, hogy trombotikus thrombocytopeniás purpurában (ritka vérbetegségben) és lupuszban szenvedett. Ez a szervezet egyik autoimmun betegsége, amelyben az immunrendszer – a saját szöveteinek hibás felismerése miatt – a saját testét támadja meg, miközbrn magas számban túlburjánzott fehérvérsejteket termel. Élete végéhez közeledve napjait többnyire kórházban töltötte, aminek következtében végül adósságspirálba került – miután egy késedelmes fizetés miatt megszűnt az egészségbiztosítása. Ez is Amerika. Édesanyja, Maureen (Ma Duke) Yancey úgy emlékezett, hogy a végén már havi 500 000 dollárt fizetett a költségekre. Yancey 2006. február 10-én távozott el közülünk, a Los Angeles-i Cedars-Sinai kórházban (ez véletlenül ugyanaz a kórház, ahol Biggie és Eazy-E is elhunyt). Három nappal a 32. születésnapja és utolsó albuma, a Donuts megjelenése után. Azt mondják, az ok szívmegállás volt. 

The Myth and Meaning of J Dilla’s “Donuts” | Breakdown & Recreation

Yancey után két kislány maradt. 2006 májusában Yancey édesanyja bejelentette a J Dilla Alapítvány létrehozását, amely a lupuszban szenvedők gyógyítására törekszik. 

Elveszve a pénzlabirintusban

Mielőtt belemennénk a szövevények hálójába, Q-Tip tömören így fogalmazott: ”Mit csináltak az ügyvédei egyáltalán, ha ilyen lehúzó és fura szerződései vannak?”  

A válasz röviden, hogy J Dilla örökségét elrabolták, tulajdonképpen túszul ejtették a jogokat. A doksik nem mennek bele a jogi részletekbe. Egy zenei ügyekkel foglalkozó ügyvéd barátom szerint a megoldás abban rejlik, hogy mint minden tartozásnál, ha befizeted, az első, második törlesztést, akkor akár évekig is ki tudod tolni a végső inkasszót. Dilla ügyvédei, vagyis aki ebbe benne volt, direkt hagyták elveszni ezeket a lehetőségeket. Vagyis akármilyen beteg vagy, lehet ezzel sakkozgatni, most fizetek egy kicsit ide, egy kicsit oda. Ahogy a mondás tartja: aki időt nyer, életet nyer, de legalábbis szerzői jogokat. Dilla vastagon át lett bxxva, és ennek legfőképpen a gyerekei és a családja látta kárát.

Arty Erk 400,000 dollárért megvette az összes J Dilla jogot. Nos, ez milyen képviselő? Ha valóban meg akarja menteni a zenei örökség jogait, akkor szól a családnak, hogy van egy ilyen-olyan tartozás, mindenki dobjon bele, és legyen elsikálva. De ő, aki kegyes megmentőnek tünteti fel magát, szépen egymaga elintézte ezt. Érthető, hogy a befektetett pénzét vissza akarja kapni, de ez egyértelmű rablás. Adott egy súlyos beteg ember, hatalmas kórházi számlákkal, és lezáratlan zenei jogi ügyekkel. Persze, hogy az egészségére figyel, főleg, ha van jogásza a másik esetre. Sajnos volt neki.

Erk elmagyarázza, hogy a hagyatékból származó kifizetések azért késtek, mert Dillának „vaskos hat számjegyű” adótartozása van. Mrs. Yancey megemlítette, hogy Erk valójában Yancey könyvelője volt, nem az ügyvezetője. Azért került a pozíciójába, mert ő és Yancey elsősorban az egészségéért aggódtak, nem pedig a papírmunkáért. Azt is elmondta, hogy Dilla barátai a hip-hop közösségből, mint például Erykah Badu, Busta Rhymes, Madlib, Common és a Roots személyesen keresték meg őt a beatekkel kapcsolatos jövőbeli projektjei miatt, de a jogi képviselet mindent megvétózott, amelyet nem kötöttek le magával Erk-el. Paff. 

A LA Weekly-nek adott interjújában Erk leírta, milyen nehéz volt a jogi képviseletnek „megvédenie az örökségét” a bootlegging és a nem hivatalos mixtape-ek miatt. Hangsúlyozta, mennyire fontos, hogy a jogi képviselet, összegyűjtse a Dilla nevéhez kapcsolódó összes lehetséges bevételt, mivel Yanceynak pénzt kellett kölcsönkérnie az élete végén megnövekedett egészségügyi számlái miatt. Igazából ez egy hullarablás, nem tudom szebb szóval leírni. 

Sokan azt mondták, hogy a beateket ajándékba kapták Dillától. Ugye a halott ember nem tudja ezt se vitatni, se megerősíteni. De a szándékot azért lehet látni, mert a Stones Throw, a Delicous Vinyl kiadó egész albumok bevételét ajánlotta fel 100%-osan Dilla gyerekeinek. Azért lehet látni, kit mi mozgatott. Yancey édesanyja ugye a halála előtt is beszélt a fiával, ezt tudjuk erről:  

Az egyik dolog, amit Dilla szeretett volna, hogy a jogdíjakból befolyó pénzből, segítsek másokon, betegségekben szenvedőkön, valamint olyan gyerekeken, akik zeneileg tehetségesek, de a szegénység miatt kevés esélyük adatik ezt kibontakoztatni. Ez összeomlott, nem tudtunk semmit tenni. Dilla anyja vagyok, és nem használhatom Dilla nevét vagy képmását.” 

Yancey adóssága miatt több mint 15 évbe telt, mire örökösei profitáltak a munkájából. 2020-ban kapták az első folyósítást. Mrs. Yancey még mindig fizeti Dilla orvosi számláit, amelyeket részben ő segített finanszírozni, így ő is hatalmas adósságot halmozott fel. Édesanyja szerint a család elvesztette régi otthonát Detroitban, amiatt, hogy nagybeteg fiáról az utolsó napjaiban gondoskodtak. 

Még mindig ugyanabban a detroiti gettóban élnek, még mindig napközis tanító néni a Conant Gardens-ben, és lupuszban szenved ő is, ugyanabban a betegségben, amely megölte Dillát. A Delicious Vinyl, hogy segítse a gyógyszerköltség kifizetését és a háztartás életben tartását, a Jay Dee – The Delicious Vinyl Years teljes bevételét Mrs. Yancey-nek adományozta 2007-ben. De nem mindenki ilyen gavallér. Lelkük rajta. Akit mélytehatóbban érdekel a téma érdemes a Stones Throw oldalán belemélyedni a témába. 

Dilla öröksége számunkra

J Dilla előtt a legtöbb zene a két ritmikus „tempo” egyikét használta: egyenest és a lengőt, ami azt jelenti, hogy a zenét egyenletes vagy egyenetlen impulzusokkal játszották.

Dan Charnas újságíró és egyetemi tanár szerint Yancey mindkét stílust egymás mellé állította, ezzel új, kellemes, totyogós ritmikus súrlódást és új időérzetet teremtett. Ez az úgynevezett „Dilla time”. Charnas erről egy könyvet is írt.

Különösen a dobprogramozáshoz való hozzáállása izgalmas. Ez a szinte leesős, elcsúszott,
laza, vagy „részeg” stílus. Amit mi szétesősnek nevezünk, azt az angolok „loose”, vagy
„drunk style”-ként aposztrofálják. Szóval Dilla a részeges (beat)karatemester a dobgépen.

Yancey a közismert Akai MPC3000-et használta, letiltván a kvantálás funkciót, hogy létrehozza a jellegzetes „kieső” mintavételi stílusát. Ezzel mintegy élő hangszerré tette az MPC-t. 

Ezek a nem szabványos kvantálási kísérletezései, nagy hatással voltak a producerekre és a dobosokra is. Questlove nem csupán dobosnak, vagy beatmakernek, producernek is tartja Dillát.

A The Guardiannal egyetemben, sok zenekritikus szerint is Dilla minimum kétszer megújította a hip-hop-ot. Először a soulos furán hangzó hosszú breakbeatekkel és vokális mintákkal fűszerezett dallamos loopokkal, majd a lo-fi, chill-out, trip hop és minden egyéb féle forma instrumentális hip-hop-ot új, zeneileg összetettebb területekre vitte. Ravasz dobok, na. Szóval, akit érdekel, nézze meg ezeket a videókat és élvezze, hogy érti is, nem csak érzi.

How J Dilla humanized his MPC3000

J Dilla’s Simple Complex Production Techniques

The King of Microrhythm

Ahogy múlnak az évek és visszatekintünk dolgokra, kiderülnek ki csinálta a zenéket. Jay Dee befolyása a hip-hop produkcióra nyilvánvalóbbá vált. Nagy hatást gyakorolt, mint a producerekre, mint a dobosokra, beatmakerekre, innovatívan használta az MPC mintavevőt, valós idejű ritmusokat alkalmazva. Jelentős a hozzájárulása a kortárs zenéhez, őt tényleg fogják egyetemen tanítani, ha már nem tanítják most is valahol. 2014-ben Yancey egyedi gyártású Minimoog Voyager szintetizátorát és az Akai MPC3000-ét a Smithsonian Nemzeti Történeti és Kulturális Múzeum felvette a tárlatába. Hát így csináltak zenét azokban az években…

He can do a Primo beat better than Premier. He can do a Dre beat better than Dre, and he can out-rock Pete Rock,” (…)„. „Nagy tisztelet hármójuknak, tényleg úttörők voltak, de egyikük sem tudott megismételni egy Dilla ütemet. Ez a kibxszott igazság.” – mondta detroiti producer House Shoes. 

Dilla tényleg megemelte a téteket, ha tudsz, emelj rá, ő már all in. Mi pedig köszönjük neki, hogy volt, van és lesz is, és ahogy a legendás mémem látható: J Dilla changed my life! 

Bobakrome – Kromega

Tisztelt Olvasó!
A magazinnak szüksége van a segítségedre, támogass minket, hogy tovább működhessünk!

A 4BRO magazint azért hoztuk létre, hogy olyan egyedi és minőségi tartalmak születhessenek, amelyek értéket képviselnek és amik reményeink szerint benneteket is érdekelnek.

Az ilyen tartalomalkotás azonban időigényes és egyben költséges feladat, így ezen cikkek megszületéséhez rátok, olvasókra is szükség van.
A magazin működtetésére nagylelkű és folyamatos támogatásotok mellett vagyunk csak képesek. Kérjük, szállj be te is a finanszírozásunkba, adj akár egyszeri támogatást, vagy ha megteheted, legyél rendszeres támogatónk.

Amennyiben értékesnek érzed munkánkat, kérlek támogasd a szerkesztőséget a cikkek megosztásával.
Kapcsolódó cikkek

Magyar punkok, akik bevették a világot

Ki a legjobb MC? Minden idők legjobb rapperei

DJ Premier plánban

Az Alchemist-sztori: az alkimista, aki azon kísérletezik, hogy önmaga legjobb verziója legyen

Elfeledett kincsek: The Baby Huey Story

Nujabes: szürke eminenciás a színes zenék mögött