Golden era?
Az aranystandard elengedése
Annyit mondanék a golden era-ról hogy nem minden arany, ami fénylik.
Rígen mindön jaób vót! Háát. Ha tudni akarod milyen volt valójában zeneileg a 90-es évek akkor ez a két szám mindent leír.
Bobby Brownt és Mc Hammert se felejtsük el. El ne hidd, hogy vaskos boom bap-et hallgattak az emberek. Az aranykor igazából rézkor volt.
Félbetört karrierek, financiálisan nem megtérülő albumok. Gengszter hip-hop ahol a gengszterek
nem gengszterek, felvizezett kölni szagú r’n’b szól mindenhol. A ma klasszikusnak számító
albumok nagy része underground volt, maga a hip-hop nagyrésze is.
A kicsit jobban értesültek azzal szokták elintézni, hogy de hát akkor alakult ki az izmosabb, de mégis jazzy hangzás, és a jó albumok is akkor készültek. Amit aztán a távolság és idő tett örökzöldé. Mert például a Gangstarr-nak Mos Def-nek csak egy lemeze lett arany, pedig az újságírók a hátukon hordozták őket, de az emberek nem. Bármekkora ikonoknak is tűnnek most. GZA Liquid Sword-je (1995) pedig 20 év alatt 2015-ben lett platina státuszú. Ami egy izgalmas hír, hogy ilyen sokáig folyamatosan vásárolták, viszont sokat elárul az adott időszakról, hogy Vanilla Ice meg 7x platina lett abban az időben. Mc Hammernek 4 albuma lett platina, és 3 Grammy díja van. Bxxd meg nem is tudtam, hogy van neki 4 albuma (10 albuma van neki). Azt hittem egy száma van neki. De azt se érinthetem.
Hoppá. Külön cikket lehetne írni a többszörös platina státuszú rapperekről, akikre ma senki nem emlékszik. Tudod ki volt B.G, 69 boyz, TRU, Chingy, Mo Thugs, Silk the Shocker, Big Tymers? Ezek az előadók többet kerestek egyenként, mint olyan megkerülhetetlen ikonok együtt, mint a Jurassic 5, Visionaires, Beatnuts, Boot Camp Clik, Madlib, vagy El-P(Run the jewelz) és a lista hosszú.
A silver era
Az ezüst flow kincse.
Na de ez a cikk nem a kilencvenes évekről szól. Inkább arról, hogy visszatekintve ma már látjuk az akkor fontos albumokat, de akkor sok esetben ráfizetéses produkciók voltak. A millennium utáni években nem csak a szerelembomba robbant fel. Hanem a hip-hop is. A kamu aranyláncokból igazi platina medálok. Az összer rapper a gyűrűk ura lett. Sokkal nagyobb biznisz lett, és jóval nehezebb volt érdekesnek, eredetinek lenni, ezért sokkal kísérletezőbb produkciók jelentek meg. Természetesen az tagadhatatlan hogy az új belépőknek már volt mire építeniük.
Nem mismásolok, terítek, rögtön lerakom az ászokat az asztalra. Lehet itt jönni, hogy Eminem, meg Notorius B.I.G, Nas még személyes kedvencem is. De amit MF DOOM, vagy Aesop Rock, jobb pillanataiban Gift of Gab/Blackalicious, Saul Williams, vagy Mr. LIF lerakott, az költészet, vagy irodalom és nyelvtudomány, egy magasabb szint. Igazából ahol DOOM, vagy Aesop van, az ritka magaslati levegő, egyszerűen szinte megugorhatatlan szint. Beatek oldalán ugyanez Flying Lotus, vagy Madlib ezeregy reinkarnációja.
Matt Daniels statisztikus szerint az információ korában az ilyen típusú egyenes következtetések szinte ordítanak az ellenőrzésért. Az adatelemző kutatni kezdett és összehasonlította a legnépszerűbb rapperek és hip-hop zenészek dalszövegeit. E mellett a feldolgozott albumok 35 ezer szavát hét Shakespeare-mű első ötezer szavával együtt is vizsgálta. A felrajzolt grafikonról sok minden leolvasható, például az, hogy Aesop Rock jobban megválogatja a szavait, mint William Shakespeare, ám olyan világhírű rapperek, mint Snoop Dog, Kanye West vagy 50 Cent szókincse rendkívül szegényes, csupán a vizsgált csoport alsó 20 százalékába fértek be.
Itt csekkolható a szókincselemzés.
Természetesen Shakespeare drámát, a Bloods meg Crips banda tagokat írt legjobban. Tehát a formát se felejtsük el, és sok zenész kevés szóval is zseniális. Viszont Aesop Rock-tól nem lehet elvenni, hogy messze, előzi, nem csak a hip- hop hanem egyéb más zenei stílusok előadóinak is a szókincskészletét.
MF DOOM az autizmus szintjére emelte a verhetetlen rím kombinációit, egy rímlabirintus a legtöbb száma. Ezeket ma már ezer helyen elemzik.
DOOM forma művész is. Nyelvi konstruktőr. Ez a rap.
Mikor kezdődött a múlt?
Zenében nem lehet az időszakokat kimondottan egy évtizedhez sorolni. Bartók, de dj Premier sem úgy állt neki zenét szerezni, hogy várok még két évet, mert akkor már jön az új évtized és korszakot akarok alkotni. Azt viszont sok véletlennek köszönhetően mégis lehet mondani, hogy volt egy tipikus 90-es évek hangzás. Tipikus példa erre DMX, akinek érdemi munkássága pont a millennium környéke, 2000 mindkét oldalán, hangzása sem tipikus kilencvenes évek, mégis oda sorolják. Ő és Swizzbeatz már az átmenet az új érába. A másik oldalról nézve Roots Manuva is adott már ki 1999-ben is albumot, de a munkássága nagy része 2xxx évekre esik.
A millennium, mint minden nagy forduló, nagyobb visszhangot kapott, mert Y2K, mert Nostradamus, itt a világnak a vége, mindenki valami nagyot akart dobni. Dr.Dre rögtön 2001 címen adott ki albumot, az Outkastből Andre 2000 Andre 3000-nek nevezte át magát.
A jövőváró hangulat megszülte a kétezres éveket. Újítás és 9.11. 2001 szeptembere rögtön be is csapta az ajtót, a vidám jövővárásnak vége lett, és megkezdődött egy éles szétválás. Tekinthető e hip-hopnak a popzene, aminek 80 bpm és hasonló beatek az alapjai?
Azt kell látni, hogy a kertvárosi közép és felsőosztálybeli WASP (whiteamericansaxoprotestant) fehérkenyerek egy az egybe lekoppintják a gettóhangzást. Ez lett a trend. Tekinthető e hip-hopnak a Black eyed peas kétezres évek beli munkássága? A jólszituált kertváros gettót játszik, a getto fehér popzenét gyárt tömegeknek. Azért a nyershús hip-hop ot se kell félteni, volt még a pakliban Joker.
Szerintem a kétezres évek az Anti Pop Consortium: Tragic epilog albumával indul. Az már tényleg új irányt mutat.
Aztán jöttek sorba a jobbnál jobb előadók és albumok. Cannibal Ox, El-P beateken.
llyen beateket Kanye West csinál majd 10 év múlva, hogy a mennybe menjen, de ehhez kellett az underground, hogy kitalálja helyette saját magát. Kanyet vagyis Yeezust még fogom lájtosan savazni, ha Ő a megváltod, akkor most hagyd abba a cikk olvasását.
El tudjátok képzelni mennyire frissnek és modernek hatott akkor Roots Manuva? Nemcsak a zene, hanem a klip is. Teljes más volt a közeg, a szerepek, nem így öltözködtek a rapperek akkoriban, még 20 év távlatából is tele van energiával és humorral. Ez a zöld örök.
Állócsillagok, zárt univerzumok
Dan the automator vagyis Handsomeboy Modelling School, Bombay the hard way, Deltron 3030, Gorillaz. Avagy mit köszönhet a hip-hop a san franciscoi japán származású beatmakernek.
Vannak albumok, amik nem egyszerűen megelőzik a korukat, hanem időn kívüliek. Szerintem a siker, egy szint fölött sokszor nem más, mint marketing. A legjobb példa erre Dan the automator. Dan Nakamura, vagyis Mr. Koncepció, nem albumokat készít, hanem világokat talál ki. Prince Paul-al, közös Handsomeboy Modelling School még „csak” egy fricska a zeneiparnak.
Utána megvalósította titkos álmát, egy bollywoodi filmnek készített soundtracket. Csakhogy nincs ilyen film. Senki nem kérte fel, ezért ő maga képzelte el milyen lehetne egy nem létező indiai krimi filmzenéje.
Hallgass bele, rögtön ott vagy te is az autóüldözés közepén, elrabolták a szerelmedet, és trapéznadrágban, klumpában, pvc-selyemingben harcolsz az ondolált hajú bajszos séróbárók ellen. Dan the automator nem hiába japán szülők gyermeke, szorgalmasan valósította meg az ötleteit. A legnagyobb dobása először kis dobásnak indult. Egy futurisztikus hip-hop albumban gondolkodott, ami a távoli jövőben játszódik, és minden rajta lévő zenész kapott egy szerepet, egy alteregot. Deltron 3030.
Ehhez olyan embereket kért fel mint Damon Albarn, Julian Lenon, Kid Koala, és Del a Soul of Mischief-ből, és leírhatatlan nevű Hieroglyphics-ből. Del olyan szinten megrakta az albumot, hogy sokan azt hiszik ez az Ő szóló albuma. De nem, ez egy zenei alkímia, amiben ő is csak a képlet része, amit Mr. Nakamura főzött ki. Ez az album mérföldkő. Akkor csak egy volt a friss kísérletező albumok sorából. A médiazajban elveszett. Állócsillag jellege évek múlva mutatkozott, amikor is az aktuális sztárok fakulni kezdtek. Ez az album tényleg egy távoli zárt galaxis. Van még egy ok, amiért egészen izgalmas zenetörténetileg ez a cucc. A britpopban utazó megfáradni látszó Blur zenekar frontembere, új szeleket keresett vitorlájába. Ez a szél Dan the Automator lett. A projekt neve pedig a the Gorillaz. A többi történelem.
Tulajdonképpen megismételték Dan szokásos receptjét, hogy alteregókat jelenítenek meg. Nem véletlen a képregény, rajzfilm karakter elképzelés sem, hiszen ne feledjük Dan Nakamura japán származású, és itt a manga/anime világát emelte be a nyugati popkultúrába. Del tha funkee Homosapien szintén rásegített jobbnál jobb rap betétekkel. Az eredmény a Clint Eastwood.
Edantól keletre
Edan 2005-ös Beauty and the beat albuma évekkel megelőzte a széthypeolt Kanye Westet, megnézheted, hogy ebben az időben zeneileg a vele egykorú Ye hol tartott. My Beautiful Dark Twisted Fantasy 2010-es, ami színvonalban és stílusban is közelébe van Edannak. Sajnos nem eléggé ismert.
Quasimoto a californiai toronyőr
Ez egy ravasz trükk, hogy Madlibről két helyen is írjak a cikkben. Nálam Ő, J Dillánál is fontosabb beatmaker. De nem amiatt mert jobb nála, hanem amiatt mert rosszabb. Vagyis Madlib ötletekkel, és zseniális pszeudo karakterekkel adja el magát. J Dilla a dobok ura, Madlib a minták, hangulatok, játékmestere. Hiába ügyesebb beatmaker Hi-Tek nála, hiába talál ki nagyobb dobokat J Dilla, Madlib tudja, hogy a zene: történet, mese és varázs. Madlib, mad liberator az őrült felszabadító.
Hol kezdődik a jövő? A repülő lótuszok klánja.
Flying Lotus időszerűségéről csak annyit, hogy 15 éves beatjeit most rappelik meg, és senkinek fel se tűnik, hogy ez ennyire régi. Ő sugárhajtású vadászgép a propelleresek között. Már nem is hip-hop ez, hanem a jövő egy olyan zenéjét alkotja meg, amire még nincs új szó ezért jobb híján hip-hopnak nevezzük. De lehet, hogy 10 év múlva már nem annak fogjuk.
Azt se sok ember mondhatja el magáról, hogy David Lynchel van száma. Mondjuk azt se, hogy a nagymamája hatvanas években funk és soul zenekarok dalszövegírója volt, és már akkor a füvezésről írt számot. Mármint a nagymama. Az hogy FlyLo Alice Coltrane miatt, John Coltrane nem vérszerinti unokaöccse abba bele se megyek, ezeken kívül is mindenki zenészzseni a családban. Jazz zenész majdnem minden felmenője, és a gimis osztálytársai sem akárkik. Lacey Duvalle pornósztár például. Ennek semmi köze a zenéhez, de ne bírtam kihagyni. Flying Lotus élete tényleg filmre kívánkozik. Korhatáros filmre?
Lassan járj, tovább élsz.
Amikor az emberek a top 5 kedvenc rapperüket mondják el valahogy mindig a kilencvenes években ragadunk. Sokan valójában nem fiatalabbak, Nas vagy Method Man-él, csak nem tinédzserként kezdték, hanem a húszas éveik végén, fiatal harmincasként adtak ki először albumot. És már eleve teljes fegyverzetben, érett rímekkel és hozzáállással álltak ki.
Ugyanez igaz sok producernél is. Egy Madlib közel egykorú 2pac-el, de az Ő karrierje valójában 2000 után indult be, a Quasimoto, Yesterdays New Quintett, Lootpack, Madvillain, Jaylib. Mind, mind ikonikus albumok.
Jigmastaz, Ugly Duckling, Afu-ra, Mr Lif, People under the stairs, Blackalicous, Murs és hogy hagyhatnám ki Atmosphere-t. Ő szerintem jobb, mint Eminem. Miért jobb? Azért jobb, mert nem rímeket ír, hanem gondolatokat. Eminem technikailag jobb, és hatásvadász, de ahhoz, hogy téged a legjobb mc-nek hívjanak, nem árt ha Dr.Dre és menedzsmentje van a hátad mögött. Atmospherenek humora van és saját stílusa. Hozzá és később Bones-hoz fűződik az a divat, hogy rapperek nem hip hop előadónak vannak öltözve hanem kvázi rockernek. Tudom, hogy most amikor a NER elit is motoros bőrdzsekiben nyomja már nem nagy cucc, de akkor újdonság volt, hogy valaki Iron Maiden polóban kimegy a bőgyatyások elé, és nyomja a rapet, nem is akárhogy.
Van valaki, aki végig ott volt, mindenki imádja, és tiszteli, de az igazi átütő és anyagi sikert csak 2014-ben ért el, vagyis 49 éves korában. Ő EL-P aki szintén elképesztő életművet tud maga mögött. Madlib és Pharrel mellett méltatlanul van elfeledve, hogy nagyon sok zenekar neki köszönheti a különleges hangzását. El-P nemcsak rapper, hanem első osztályú producer is. A Def jux kiadót is ő alapította, ami szerintem mc-k szempontjából a legjobb kiadó volt a millennium után.
Na most erre egy emberként ugrik fel a Stones throw tábor, és lehet igazuk is van, a másik zseniális kiadó bizony a Stones throw. Igen régebb még létezett albumeladás. A kicsiknek, az undergroundnak talán még fontosabb is, hogy megvásárolod a zenéjét, mert ők ebből evickélnek előre, a sztároknak max egy két millával kevesebb. A kiadóknak abban is fontos szerep volt, hogy egyfajta gyűjtőhelyként működtek, ha bekerültél egy adott kiadóhoz, az már egy szint volt. Zseniális kiadók még a Rawkus, japán Jazzy sport, és a német Groove attack is.
A messiások második eljövetele / A pénz beszél, a rap ugat
Ha van rapzenekar akit mindig megvédek az a Black Eyed Peas. Először is Will.I.AM már 1988-ban zenélt. Két klasszikus laza, ATCQ hatású album után 2004-ben bevették Fergie-t a hip hopból hip-pop ot csináltak. Kicsit úgy vagyok velük, mint a naív anyuka, aki nem hiszi el, hogy a lánya kurva lett. Nem ez nem lehet az én kicsi lányom, aki olyan szép és okos volt. Nálam az menti meg a Black eyed peas-t hogy szépen csendben a sztárbiznisz lecsengésével, folyamatosan adnak ki igazi rap cuccokat fű alatt. Érdemes ránézni. https://www.youtube.com/watch?v=ithYB82y0Sk
Azt nem lehet tőlük elvenni, hogy minden háztartásba betörtek, és elhozták oda a hip-hop ot. Mert valahol tényleg. Lássuk be Ice-T Home invasionja hiába fasza, de nem épp rádióbarat, hogy arról fantáziál, hogy gazdag fehérekhez fog betörni, és rájuk hozza minden nyárspolgár rémálmát. Arra gondolok, hogy letapossa a pázsitot, és megkarcolja a kocsi oldalát. Na persze sejtheted, hogy ennél meredekebb az öreg Jeges.
Pharrell Williamsről most már azért lehet sejteni, hogy vámpír. Ugyanúgy néz ki, mint 30 éve. Ő is már 1992-ben is készített beateket, és a legnagyobb feat/közreműködő mágus ez biztos.
A közreműködések Da Vincije. Amúgy mekkora egy seggfej vagyok, hogy Pharrelt három mondattal elintézem.
Emekajji a Mulató Aztékokból ha majd olvassa ezt a cikket, meg fog fedni, mert ha egy embert kéne mondani aki a kétezres évek hangzásáért felelős az bizony Pharrel és a Neptunes. (Chad Hugo sincs elfelejtve) Igazából kedves olvasó, ha csak úgy fél füllel követed a hip-hopot, az általad ismert slágerek felét Pharrell alkotta meg. Gwen Stefani, Noreaga, Snoop Dogg, Clipse/Pusha T, Jay-Z a sor végtelen. 2000-2010 Pharrel évtizede. Tényleg egy zseni, tényleg nem érzem. A pezsgőt se szereti mindenki. Minden számát meghallgattam egyszer. Dobom el, nekem túl forró.
A legszebben meglepő módon Kanye West fogalmazta meg. „Pharrel mindenben megelőzött, valójában Ő rúgta be az ajtót, bontotta le határokat, én csak besétáltam a magam módján. A divat, a zene és önmagam megújításában is Ő inspirált leginkább kortársaim közül. „ (Igen, YZY képes ilyeneket is mondani)
Kwelity
Valójába Kwelivel is ugyanaz van, mint DMX el, hogy mindenki a Black Star album miatt a golden erához sorolja, de az összes többi albuma 2000 után született, vagyis esetében ez kimondottan téves. Érdekes hogy Roots Manuvát, aki szinte hasonló időben adta ki az albumait és neki is csak egy albuma van a kilencvenes években, mindenki a millennium után időkhöz számolja. Ez annak köszönhető szerintem, hogy Manuva hangzása nagyon modern volt akkor
A pont Krisztus után kétezerben megjelent Talib Kweli-Hi tek Reflection Eternal albumot, személy szerint, minden idők egyik legjobb hip-hop albumának tartom. Masta Ace Disposable Arts albumát is.
A háromnullás évek hozták el sok egyébként jó rapper második virágzását is.
Sean Price, Masta Ace, Madlib igazból előtte is jók voltak. 2000 után viszont hallhatatlanok lettek. Masta Ace kétszer is a menybe ment, valójában Ő 4-5 évente kiadott egy klasszikus albumot, Ő tényleg egy legendás legenda.
A millennium után akkorát robbant a rap szintér, hogy szinte követhetetlen. Ha hiáányérzeted van, hogy nem írok sok fontos előadóról például, Skinnymanről, vagy a The Streetről részletesebben ezt annak tudd be, hogy a cikk kereteibe nem fér bele. De hidd el, sorozatot lehetne indítani erről az időszakról. Mert legalább annyira erős az ezüstkor, mint a golden era. És kimondom erősebb. A második részben el is mondom szerintem miért.
Tudom, mi fáj a golden erásoknak a legjobban. Nyugi most nem egy szemétkedő mondat jön. A vastag baszó dobok háttérbe szorultak. Van, aki ezért szereti egyáltalán magát a hip-hop-ot. Mondjuk én is. A 2000-res években nagyon kinyílt az olló, tulajdonképp bármilyen ütem amire reppelnek az a hip-hop címszó alá került. Azt azért ne feledjük el, hogy mielőtt beboombapesedett a hip-hop, a nyolcvanas években még színesebb, táncosabb volt a zenei képlet. Megengedőbb és humorosabb.
Ha egy mondatban kéne összefoglaljam a cikkem. A kétezres évek hangzása Madlib és Pharrel munkássága. De ez egy olyan cikk, amit nem lehet egy mondatban összefoglalni csak két mondatban.
Tehát a másik mondat. A hip-hopból konkrétan pop lett, de mellette meghódította az elegáns helyeket is, a dirty south hangzás pedig a suttyó helyeket.
2ezer10re oda jutottunk, hogy van a hip-hop túlfújt lufi és a többi egyéb zene. Ha azt hitted nincs tovább, hát van, 2010 után jött az újvonalas cloud, és trap, és konkrétan és a rapperek elkezdtek énekelni. Autotune change the game. És az éneket hívják rapnek, azt hittem húsz évig az a szövegelés. De a fő baj nem is ez, hanem az énekesek is elkezdtek rappelni.
Erről lesz szó a következő részben.
Fehér rapperek akiket a feketék hallgatnak. A fehérek meg G-unitot. Európa nemzetközi lesz, Japán végképp megkerülhetetlen, Korea felkészül. A piszkos Dél lesz az új trenddiktáló és ez a mai napig is tart. Jamaica megint külön utas, de nélküle nem lehet bulit tartani.
