Egy zenész, aki a színészetből él vagy egy színész, aki hobbizenész?
Jack Black a legtöbbünk fejében amerikai színészként, komikusként él, aki családi és egyéb vígjátéki szerepeiről ismert, és mellesleg zenész. Elismerései között szerepel egy Emmy-díj, és három Golden Globe jelölés. Nem véletlen tehát, hogy mindenki elsősorban színészként gondol rá.
Ezzel szemben Jack Black életútja zenészként is értelmezhető, aki egyúttal a Tenacious D együttes énekese, amelyet 1994-ben alapított régi barátjával, Kyle Gass-szal. Fennállásuk óta négy albumot adtak ki és még legalább négyet készítettek. Továbbá az HBO-nak és egyéb netes produkcióknak gyártanak anyagokat a mai napig is. És akkor ne feledjük Jack Black a Polka King-ben és a Bernie-ben nyújtott teljesítményét. Tulajdonképpen az egész életét végigkíséri a zene, melybe láthatóan nagyon sok energiát fektet. Többnyire nem közismert, de a legnagyobb elismerése is zenei vonatkozású. A Tenacious D 2015-ben Grammy-díjat kapott a legjobb metálelőadásnak járó „The Last in Line” című Dio-feldolgozásért.
Jack Black egy popkulturális svájci bicska, aminek a legélesebb kése a zene.
Feketén tamáskodik Jákob lajtorjájánál
Thomas Jacob Black a kaliforniai Santa Monicában született 1969-ben. Tényleg Jack Black a neve, már általános iskolás korában is így hívta mindenki, holott az ember azt hinné, ha valami, akkor ez biztosan művésznév.
Jack a kaliforniai Hermosa Beach-en nevelkedett. Apja, anyja tudós. Édesanyja a Minuteman nukleáris rakétairányító rendszeren, az Apollo-holdmodul irányítórendszerén, valamint a Hubble űrteleszkóp földi állomásán dolgozott, kinek révén három idősebb féltestvére van: Neil Siegel (tudós), Howard Siegel és Rachel Siegel. Édesanyja zsidó származású, édesapja pedig áttért a zsidó vallásra, majd 10 évnyi házasság után elvált feleségétől és kitért. Apai ágon Jack ősei angol, ír, skót emberek voltak, amit le sem tagadhatna. Ha valakinek mindenképp ott lett volna a helye a Gyűrűk urában, az Jack Black. Mintha egyenesen onnan lépett volna ki ez a félszerzet.
Szülei válását követően az akkor 10 éves Jack apjával Culver City-be költözött. Majd később Franciaországba. Ez az összevissza lét szemmel láthatóan nem tett jót neki. A középiskolás éveit a Poseidon Schoolban, egy magániskolában „senyvedte” végig, amelyet a hagyományos iskolarendszerrel küszködő diákok számára hoztak létre. Ez valójában unatkozó, gazdag hülyegyerekek gyűjtőhelye volt.
„Csak a sok zűrzavarra emlékszem abból az időszakból.” – mondja. „Sok bajom volt a kokainnal… Elég durva karakterekkel lógtam. Féltem iskolába menni [mert] egyikük meg akart ölni, ugyanis egy csomó pénzzel tartoztam neki.” – Jack Black.
Gimnazista korától, azaz már 14 évesen kokainfüggő volt, ami elég ritka ilyen fiatalon. Ez kihatott a pszichés, de még a fizikai fejlődésére is.
Kokainoztam, mert bűntudatom volt, hogy pénzt loptam anyámtól, hogy kokaint vegyek. A kör bezárult. Tinédzser koromban függő voltam. Hosszas kezeléssorozat, és elvonó után lettem tiszta.” – Jack Black.
Bátyja 1989-ben halt meg AIDS-ben, mindössze 31 évesen. A tinédzser évei kétségkívül eléggé terheltek voltak. Később azonban már elcsitultak körülötte a hullámok. A Crossroads School drámatagozatára, majd az UCLA-ra járt (Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem), amit a második évben abbahagyott, mert komoly lehetőségei adódtak. Ezeket egyébként Tim Robbins-nak, egykori UCLA-s diáktársának köszönheti, aki szerepet intézett neki a Bob Roberts-ben. 1995-ben és 1996-ban visszatérő szerepeket kapott az HBO Mr. Show című szkeccsvígjáték-sorozatában.
Kétszer nősült, második felesége Tanya Haden énekesnő, Charlie Haden jazzbasszusgitáros lánya. A sztori olyan, mint egy romantikus vígjáték klisé. Mindketten a Crossroads Schoolba jártak, majd 15 évvel az érettségi után újra találkoztak egy barátjuk születésnapi partiján.
A látható Black
Ugye elsősorban, mint színészt ismerjük és ennek a gyökerei mélyre nyúlnak. Már gyerekként feltűnt 1982-ben az azóta legendássá vált Activision Pitfall játékának reklámjában, de a Fall Guy-ban is.
Jack Black in the tv advert for Pitfall
Young Jack Black on The Fall Guy
1987-ben Black csatlakozott az Actors’ Gang néven futó színházi társulathoz, amelyet a UCLA hallgatói, köztük Tim Robbins alapítottak. Itt ismerkedett meg Kye Gass-el is, aki egy életre a zenésztársa lett. Ha nagy szavakat akarnék használni, azt mondanám az Actors Gangnek köszönhet mindent, és ez szinte igaz is. A véletlen akkor olyan emberekkel sodorta össze, akik végül mind sikeresek lettek, ráadásul a későbbiek folyamán is segítették egymást.
Black felnőtt karrierje kis televíziós szerepekkel kezdődött. Life Goes On, Northern Exposure, Mr. Show, Picket Fences, The Golden Palace, de az X-aktákban is feltűnt. Miután Tim Robbins beválogatta a Bob Roberts-be, Black-et olyan filmekben láthattuk, mint az Airborne (1993), a Demolition Man, a Waterworld, A rajongó, a Cable Guy, a Támad a Mars!, a Dead Man Walking, a Sakál. Kis szerepe volt a True Romance-ban biztonsági őrként, de a jelenetet törölték.
2000-ben a Pop, csajok, satöbbi hozta el számára az áttörést. Black ezt a szerepét tekinti a nagybetűs befutásának.
Jack Black: Let’s get it on (Marvin Gaye tribute)
Ezután már a főszerepek is megtalálták: Shallow Hal, Nacho Libre, Tenacious D, The Pick of Destiny, Year One és a Gulliver utazásai. Tegyük hozzá, hogy a Nacho Libre és a Tenacious D c. nagyfilmnek ő volt a producere, és részben ő írta a forgatókönyvet is.
De igazán nagyot csak ezután ment. A Kung Fu Pandában volt a panda hangja, meg a banda hangja, de mindenképpen magas volt a rangja.
Blacket nem méltatlanul jelölték Golden Globe-díjra a legjobb vígjátékszínész kategóriájában. 2011-ben Richard Linklater fekete komédiájában a Bernie-ben, a tényleg létező kedves gyilkost, Bernie Tiede-et alakította, aki egy kelet-texasi kisváros temetkezési igazgatója volt. Legfurcsább alakítása szerintem Sztálin szerepében volt. Mel Brooks Hulu c. vígjátéksorozatban, a History of the World II. részében.
Bernie (Börni az eszelős temetős)
Sokan közepes színésznek, sőt egyenesen ripacsnak tartják, de pont a kevésbé ismert munkáiból derül ki, hogy nem az. Egyszerűen Hollywood mindenkire kioszt egy szerepet. Ő a bolondos, vicces, lúzerfickó-karakter, ebből nehéz kitörni.
Kis ember nagy hanggal jár
Jacknek tényleg nagy van. Hatalmas a… hangterjedelme. Öt oktávot képes kiénekelni, ami operaénekesi szint. Ezt sokszor nem vesszük észre, de komoly zenetechnikai problémákat old meg olykor egy-egy számban.
TOP 3: IMPOSSIBLE Jack Black vocal lines
Érdekes, fura és valahol elkeserítő, hogy a zenelistás top 100-ba mégis ezzel a két számmal került. A Cee Lo Greenesnél fel sincs tüntetve a neve rendesen.
Cee Lo Green: Kung Fu Fighting
Jack Black: Peaches
Egyébként Jack sokszor megcsillogtatta tehetségét.
Jack Black singing War Pigs | The Tonight Show with Jay Leno
Jack Black & James Hetfield | Chris Cornell Tribute Concert
Különösen jók, amikor a stílusától teljesen eltérő színházi musicalszerű számokban brillírozik. Minden polák bevándorló elmorzsol most egy könnycseppet.
A tökéletes benyalás és asszimiláció ironikus dala.
Jack Black sings | To Be An American | The Polka King
Jack Black sings Game of Thrones Theme (A Cappella)
Kitartó V
„Tenacious defense” avagy a név története.
Black tulajdonképpeni legértékesebb munkássága a Tenacious D nevű comedy rock/hard rock együttes. Ennek énekese és gitárosa Kyle Gass mellett. A duó neve a „kitartó védelem” kifejezésből származik, amelyet Walt Frazierre és Marv Albertre használt az NBA. A „Tenacious D” kifejezést elsősorban a robusztus védekező pozíciók leírására használják a kosárlabdában.
Ők ketten kezdetben Responsive Chordnak hívták magukat, ennek ellenére The Axe Lords néven léptek fel először. Ez a névkérdés annyira nem dőlt el, hogy még egy bulit is tartottak ez ügyben. 1994 nyarán egy rövid fellépést tartottak az Al’s Bar-ban; a banda élőben előadta a Tribute című dalukat, amely akkor még az egyetlen számuk volt.
Tenacious D: Tribute (Official Video)
A duó arra kérte a közönséget, hogy szavazzon a zenekar nevét illetően. A döntős nevek a közönség szerint a Pets or Meat, a Balboa’s Biblical Theatre és a The Axe Lords Featuring Gorgazon’s Mischief (Gass személyes kedvence) lett. Tulajdonképpen a „Fejszés főurak” nyert, de Black szerint „kikényszerítették” Tenacious D-t nyertesnek, lévén az kapta a legkevesebb szavazatot. Érdekes logika.
A bromance virágai
Jack Black és Kyle Gass 1986-ban Los Angelesben találkozott először tanáruk házában, mindketten a The Actors’ Gang színházi társulat tagjai voltak. Egyfajta féltékenység miatt kezdetben ellenséges volt köztük a légkör. Sokáig kerülték egymást, mivel Gass volt az Actor’s Gang fő zenésze, és „fenyegetve érezte magát Black impulzív személyiségétől. A színészbanda 1989-ben Edinburgh-be, Skóciába utazott az Edinburgh Fringe Fesztiválra. Tim Robbins és Adam Simon Carnage című darabját adták elő. Az utazás során összebarátkoztak, nevezetesen akkor, amikor megmászták az Arthur’s Seat-et egy szabadnapon.
Az utazást követően Black és Gass összefonódtak a zene mentén. Black egyszer kijelentette, hogy huszonhárom éves koráig nem tudott gitározni, ezért rendszeresen járt Gass Cochran Avenue-i stúdiólakására, ahol Gass kajáért cserébe megtanította Blacket gitározni.
„Megpróbáljuk megírni a valaha volt legjobb dalokat, és a végére valahogy elkomolytalankodjuk…”
Tenacious D zenéjét a kritikusok a vulgáris, abszurd komédia és a rockzene fúziójaként „mock rock”-nak nevezték. A Tenacious-t akusztikus rockként, komikus rockként és heavy metal keverékeként írhatnánk le. Dalaik többségét akusztikus gitárokon játsszák, de az élő show-kon azért megy a zúzás. A szatíra a Tenacious D lírai tartalmainak fő eleme. Gass így nyilatkozott a megközelítésükről: „Szívesen csinálnék egyértelmű zenét, de ez ellenkezik küldetésünkkel, vagyis fellázadni a komoly énekes-dalszerzői mentalitás ellen.” Dalaik olyan heavy metal zenekarok kliséit idézik, mint az Iron Maiden, a Judas Priest, Manowar. Black a zenekar komikus természetét a „rock férfiasságának ellenszereként” jellemezte, hozzátéve: „hogy eleve van valami vicces a rock macsóságában.”
Black elmondása szerint az első dal, amit igazán szeretett életében, az ABBA-tól a Take a Chance on Me volt. De fiatalkorában a rocker közegben ezt nem valhatta be, mert kiröhögték volna. Egyébként „rockdinoszauruszok” a nagy kedvencei: a The Who, a Led Zeppelin és a Black Sabbath. Gass részéről pedig: Tom Waits és Tony Robbins. A zenekar meglepő módon hamarabb volt a TV-ben, mint a lemezboltokban. A Tenacious D című sorozatot 1997-ben mutatták be az HBO-n, de akkor még nem értette a közönség, így megbukott.
Kicsit hasonló a sztori, mint a Flight of the Conchords esetében. Cikkünket ajánljuk róluk. A nagyközönség csak később jött rá, hogy ezek nem pusztán vicceskedő fazonok, ezek nagyon komolyan képzett zenészek, akiknek mellesleg van humoruk.
Tenacious D – HBO Episodes
Film vs „komoly” zene
2006-ban a Tenacious D szerepelt a saját magukról szóló filmjükben, a Tenacious D in The Pick of Destiny-ben, amelyben a világ legnagyobb rockzenekarává akartak válni, a misztikus erőkkel rendelkező gitárpengető segítségével.
Magyar címe a Tenacious D, avagy a kerek rockerek mindent elárul a színvonalról. Black és Gass a banda megalakulása óta egy Tenacious D-mozgókép elkészítéséről álmodott. A filmben olyan hírességek vállaltak mellékszerepeket, mint Ben Stiller, Ronnie James Dio, Meat Loaf, és a Foo Fighters frontembere Dave Grohl, mint Sátán. Magyarországon is vetítettek Tenacious D, avagy a kerek rockerek címmel.
Kevin Crust, a Los Angeles Times munkatársa azt mondta, hogy a filmet „legjobbban fokozott tudatállapotban, gyógynövény-kiegészítőkkel élvezhetjük, és nem a ginkgo bilobáról beszél.”
The New York Times foglalta össze a filmet a legfrappánsabban: „vidám rock ‘n’ roll vígjáték, ami a film előrehaladtával totális káoszba fullad.” 20 millió dolcsiból csinálták és még az elkészítésének az árát sem hozta vissza. Egyszerűen arra akarok kilyukadni, hogy van egy támogatott filmes oldala a Jack Black dolgoknak, amik hatalmas hírverést kapnak miközben sokszor jó esetben is közepesek, mindemellett azonban van egy másik, komolyabb oldala is.
Tenacious D in The Pick of Destiny
„Komoly” zene
Az 1990-es évek vége felé a duó olyan nagy zenekarok és előadők mellett lépett fel, mint a Weezer, a Pearl Jam, a Tool és a Beck. Azokról az időkről beszélünk, amikor még két névtelen, nem túl jóképű fazon kereste a helyét a nagyvilágban. Nem voltak még kapcsolataik, mégis ezekből származtak a legkomolyabb közreműködések.
A banda akkoriban csak koszos kis klubokban lépett fel. Többek között Maynard James Keenan, a Tool együttes énekese is összefutott velük a Los Angeles-i underground színterén. Keenan meghívta őket előzenekarnak három Tool-koncertre 1995 decemberében. A Tool volt az első nagy fellépés, amelyet a Tenacious D megkapott. Ez azért nem kis szó.
1997-ben a Tenacious D többször is fellépett a Viper Roomban. Pete Stahl, a Scream zenekar énekese akkoriban ott dolgozott, és a Black and Gass rajongója lett. Stahl egy alkalommal meghívta barátját, Dave Grohlt is a Tenacious D bulijára, bár Grohl kezdetben nem akart kötélnek állni, azonban miután meghallotta őket megváltoztatta álláspontját, és nagyon élte a műsort, lenyűgözte a teljesítményük. Akkoriban ő a Nirvana utolsó időszakában, a Foo Fighters elején már szupersztár volt, mégis ő tette meg az első lépéseket a banda irányába. És milyen jól tette, hiszen a mai napig tartó szoros kapcsolat alakult ki Grohl, Black és Gass között.
2000-ben aláírtak az Epic Records-nál, majd egy évvel azután kiadták debütáló albumukat, amelyen egy teljes banda szerepel, köztük Dave Grohl is a dobokon. Második kislemezük, a Tribute szinte a megjelenését követően kultikus státusztba került, hozzájárulva népszerűségükhöz az Egyesült Királyságban, Svédországban, Írországban és Ausztráliában. Általában az angol anyanyelvű vagy a nyelvet jól értő embereknek jönnek át a finomságok, a hatáson és a sajátos látványvilágon túl.
Míg a Tenacious D általában duóként jelent meg, az albumot egy teljes zenekar támogatta: Dave Grohl dobos és gitáros, Page McConnell (Phish) billentyűs, Warren Fitzgerald gitáros (The Vandals) és Steven Shane McDonald (Redd Kross) basszusgitáros.
2005 novemberére az első albumuk platinastátuszt ért el az Egyesült Államokban.
Black a Tenacious D tagjaként elnyerte a legjobb hard rock/metal produkcióért járó
grammy díjat az 57. Grammy-díjátadón. A díjat a „The Last in Line” kapta.
A Black Sabbathos, Dio azonos nevű dalának feldolgozása a szám, amely a This Is Your Life tribute albumon jelent meg.
Zene a humorhegyen túl
A lista szinte követhetetlen, de nagyon sok zenei produkció mögött feltűnnek itt-ott, a comedy music világán kívül.
2000-ben Jack Black (Kyle Gass-szal együtt) háttérénekelt a The Vandals punkrock banda több számában, a Look What I Almost Stepped In… című albumukon. Black megjelent Dave Grohl Probot albumán is, ahol az I Am The Warlock dalhoz énekelt fel részeket, valamint Lynch: Fake Songs c. albumán, amelyen a „Rock and Roll Whore” című dalhoz adta a hangját. Black és Gass is énekel a 2003-as Styx Cyclorama albumon, a „Kiss Your Ass Goodbye” című dalban. Zenei képességeiket a Queens of the Stone Age „Burn the Witch” című dalához is kölcsönözték. Az Eagles of Death Metal 2006-os Death by Sexy albumának két számában is szerepelnek. A lista szinte a végtelenségig folytatható.
Kyle Gass Band
Kyle Gass is megérdemel egy külön blokkot, mert bár barátja elhomályosítja, mint ahogy ebben a vicces klipben be is mutatják, azért maga jogán is nagyon tehetséges.
Tenacious D: To Be The Best
Arról nem is beszélve, hogy zeneileg sokkal komolyabb szinteken pörög, mint elhíresült barátja. Black filmiparbeli munkái miatt nem tudott rendszeresen turnézni Gass-szal, így Gass elindította a Trainwreck-et, „Klip Calhoun” álnéven. Black időnként megjelent a bandával „Tuffy McFuckelby” néven.
Trainwreck: Commin’ in Hot (ft.: Kyle Gass of Tenacious D)
Ezen kívül van komoly oldala is Kyle-nak. Gass 2011-ben indította el a Kyle Gass Band-et.
Kyle Gass Band: Gypsy Scroll
Ennyit a srácok komoly oldaláról. Ha van videó, amit nézz meg a mai nap, ez legyen.
Wicked Game
