Előkerültek Kafka eltitkolt rajzai, aki eredetileg képzőművésznek készült.
Franz Kafka zsidó származású cseh író, aki németül írt az Osztrák-Magyar monarchiában. Ez maga a multikulti, csak nehéz egy embernek egy testben feldolgozni, könnyebb lenne tán bogárként. A csehek között idegennek érezte magát, a németeket zsidóként, a zsidókat viszont németként látta. Kafka személyisége ezer kulturális kis mozaikból táplálkozott. Nem véletlen, hogy nem csak írással próbálkozott.
Az ifjú Franzot szülei valami komoly pályára szánták, ezért ügyvédi tanulmányokra kényszerítette az atyai szigor és az apanázs. Ahogy az várható volt, Kafka nem volt hajlandó teljes mértékben a „római jog” tanulmányainak szentelni életét, így beiratkozott képzőművészeti oktatásra, de az építészet és a filozófiai is érdekelte.
Ebben a korai szakaszban még nem látta magát íróként. Két legnagyobb szerelme – a festészet és az irodalom – közül úgy tűnt, mintha az első állt volna akkor nyerésre. Meglepetésére felfedezte magában a rajztehetségét, és folyton vázlatokat, grafikákat rajzolt.
Titkolta, hogy rajzol, annak okát, hogy miért hagyott fel az alkotás eme formájával naplójában így indokolja: ’’Nagyon szeretném, ha tudnék rajzolni. Ami azt illeti, még mindig próbálkozom. De semmi nem jön ki belőle. Rajzaim pusztán személyes képírások, amelyek jelentését egy idő után még én sem fedezhetem fel.”
AAzt tudni kell vele kapcsolatban, hogy írásait is csak fecsegésnek tartotta, nem volt tehát egy Mr. Önbizalom.
Ezt a cikket, minden bizonnyal kétévente újra meg lehet írni, ugyanis a kafkai örökség csöpögtetve kerül elő, vagyis apránként adják ki a közművelődés számára.
A kafkai hagyaték története legalább olyan érdekes, mint a publikálása.
Dupla vagy semmi, avagy Kafka hagyatékénak kafkai pere
Ha végakaratot akarsz megszegni, érdemes azt többször is. Kafka halála előtt 1924-ben rábízta a vegyes iratait, rajzait, vázlatait és leveleit Max Brod barátjára, azért, hogy égesse el az egészet.
Brod ezt nem tette meg. Sokan ezt túlmisztifikálják, de Kafka reális írói érzékkel a jobb műveit nem akarta elégetni. Honnan vehette a bátorságot Brod, hogy belenyúljon egy végakaratba az egy másik kérdés. Azt is hozzá kell tenni persze, hogy értékes Kafka műveket mentett meg, és saját pénzén reklámozta is azokat.
Saját korukban Max Brod jóval népszerűbb író volt, mint fiatalon meghalt barátja.
Brod aztán a náci térhódítás elől 1939-ben Palesztinába menekült, majd 1968-ban halt meg. A titkárnőjét (tudd, hogy értsd: szeretőjét) Esther Hoffe-t pedig megkérte, hogy legkésőbb az ő halála után adományozza egy könyvtárnak Kafka örökségét. Elsősorban az Izraeli Nemzeti Könyvtárat javasolta, de a végső döntést Hoffe-ra hagyta. Öreg hiba volt. Azt, hogy honnan vette a bátorságot a titkárnő, hogy ne hajtsa végre Brod végakaratát, az egy másik kérdés.
A nő soha nem adományozta el senkinek a kéziratokat, helyette eladta egy részüket: A per című regény kéziratait például kétmillió dollárért. Ha ez még nem elég bonyolult, voltak olyan kafkai kéziratok, amik tényleg Max Brod tulajdonát képezték, amit Kafkától még halála előtt ajándékba kapott, ez viszont joggal kerülhetett aztán akár Esther Hoffe birtokába is.
Hoffe halála utána a hagyatékot a lányai „örökölték”, amiből a csajok megpróbáltak a mama nyomdokain haladva egy kis (nagy) pénzt csinálni. Felajánlottak iratokat, rajzokat egy rejtélyes angol vásárlónak. Ekkor indult be egy igazán furcsa per, ahol egy adott pillanatban az angol tulajdonos aspiráns, a német állam, a cseh állam, és az izraeli állam is pereskedett a kafkai örökségen. Kafka németül írt, és a németek egymillió fontot is kínáltak a Kafka jegyzetekért, Hoffe lányai velük is próbálkoztak, innen a porosz igény. A német állam lett végül a legesélyesebb, aki a perbe is komolyabb apparátust és pénzt tett bele. A 12 éven is túl nyúló pereskedés végén Izrael állam kapta meg a kafkai örökséget, amit a csehek egyébként a mai napig vitatnak.
Érdekességként hozzátenném, hogy héberül például napjainkig nem jelent meg Kafka összes művének gyűjteménye, bár náluk az eredeti kéziratok nagy része.
A csehek viszont adtak ki olyan Kafka regényt, ami úgy van nyomtatva, ahogy a szerző szerette volna, hogy egy oldalon csak 3-4 mondat szerepeljen. Ezek elég vaskos és furcsa kötetek értelemszerűen. Az élet néha ugyanolyan kitekert valóságokat szül, mint a Kastély, és a Per szereplőjének sorsa. K úr kalandjai nem értek véget.
