Avagy nem voltak mindig ilyen giccsesek a karácsonyi képeslapok, cserébe szándékosan félelmetesek és direkt meghökkentőek. Az elmúlt 150 évben feketébb volt a fehér karácsony mint gondolnánk, a humora mindenképp.
Jobb adni, mint kapni, mondják az ökölvívók, de tán a karácsonyra is igaz. Nézzük milyen képeslapokat adtak és kaptak eleink!
Képeslap-történelem dióhéjban
Franciaországban már a XVII. század elejétől ismerték az üdvözlő- és köszönőlapokat, amik igazából inkább névjegykártyáknak minősültek. Nem lehet egyértelmű választ adni arra, hogy ki volt a képes levelezőlap feltalálója, mivel nem lehet időbeli sorrendet felállítani az első példányok között. Az arisztokraták már ősidők óta küldözgettek egymásnak színes nyomatokat. A mostani cikk nemcsak az érdekes témáról, hanem zárójelben a copypaste wikipédia-újságírásról is szól. Sokak nevét és újságjukat fedje a jótékony homály. Teljes lelki nyugalommal leírnak bármit, amit a neten olvasnak. Minimális utánagondolással is sejthető, hogy az olyan híres nyomtató és papírkultúrák, mint a kínai és a japán, rég ismerte az üdvözlőlap fogalmát. Sőt, a nyomtatáson kívül még kalligráfiai sportot űzött belőle. Japánban ennek külön kultúrája volt, ott a polgárok is megtehették.
A karácsonyi képeslapok postai küldésének szokása az Egyesült Királyságból ered, az új, nyilvános posta adta lehetőségek kiaknázását célozta meg. Korábban csak a módos kevesek kiváltsága volt a postai feladvány- vagy csomagküldés. Az első nyilvános postai szolgáltatás, a vasutak terjedésének köszönhette indulását 1840-ben. Az első képeslap kitalálója az olyan, mint az első sült hús vagy a kerék. Bárki csinálhatta, bármelyik korban, lehet még a rómaiak is. De diplomás újságírók nyugodtan leírják, hogy XY1860-ban meg ilyenek.
Az Egyesült Államokban az 1840-es évek végén jelent meg az első képeslap, de annyira drága volt még akkoriban, hogy az emberek többsége nem engedhette meg magának. 1873 karácsonyán a Prang és Mayer nyomdász cég kezdett el szélesebb körben üdvözlőkártyákat gyártani a piacra, ezért az úttörő tevékenységért Louis Pranget nevezik az „amerikai karácsonyi képeslap atyjának”. Aztán a Hallmark és a kapitalizmus elterjesztette az édibédi diplomáciai kultúrgiccset, de azt te is ismered.
Az Osztrák–Magyar Monarchiában 1869. október 1-jén hozták forgalomba az első „levelezésre alkalmas lapot” „Correspondenz-Karte” néven. A magyar képeslapkiadás 1896-ban, a millennium évében kezdődött. 1900-ig zömében osztrák és német kiadóktól importálták a képes levelezőlapokat. Magánszemélyeknek ezt az üzleti lehetőséget viszonylag későn engedték meg. Ez és a híres német humor az oka, hogy nálunk nem voltak ismertek az ijesztő, fura és a fura humorú karácsonyi lapok. Sőt, hogy még jobban a németeket okoljuk, nemcsak a Kitsch/giccs szó származik tőlük, hanem az amcsik is tőlük vették át ezt a fajta diplomatikus, semmitmondó stílust. Aztán a katolikus olaszok is beszálltak az iparba, de azt tudjuk, ha az olaszok beszállnak valamibe, az aranyozást meg fodrokat jelent.
A karácsonyi képeslap sokáig csak egy mellékága maradt a játékkártyák, jegyzetpapírok és borítékok, és Valentin-napi képeslapok már kialakultabb kereskedelmének. Sőt, az egyik ok, amiért ennyire meg merték engedni a humort karácsony szent ünnepén, hogy a Valentin-napi viccesebb képeslapok hagyományát követték. Több évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy a karácsonyi üdvözletküldés hagyománya szélesebb körben elterjedjen Angliában és az Egyesült Államokban egyaránt.
Angliában az első karácsonyi üdvözlőkártyák a nevükkel ellentétben gyakran nem téli vagy vallási témákat ábrázoltak, inkább a tavasz közeledtét jelző virágok, tündérek és egyéb színes ábrák szerepeltek rajtuk.
Népszerűek voltak a gyerekeket és állatokat ábrázoló humoros és szentimentális képek.
Na, itt kapcsolódunk be, ugyanis a humor nem pont azt jelenti, amit mi gondolunk.
Mai szemmel is vad és bizarr képeslapok születtek. Ezekből fogunk szemlézni.
Miért ilyen furák és ijesztőek?!
A 21. századi szemnek ezek az ábrák meghökkentőnek, furának, viccesnek, netán szürreálisnak hatnak. De mindenképpen a karácsony szellemétől távol állónak.
Első körben fontos megérteni, hogy az ünnepi képeslapok, ahogyan most ismerjük őket, nagyon is a 20. század termékei. A 19. században a karácsony ikonográfiája másra épült, és amellett még nem fejlődött ki teljesen olyanná, mint amilyennek most ismerjük.
Fura lesz ezt olvasni de a 19. században alig ünnepelték a karácsonyt, legalábbis nem oly módon, ahogyan ma tesszük. Sok vállalkozás nem tartotta ünnepnek, nem foglalkozott vele. Nem voltak karácsonyi ünnepek. Az ajándékozás hagyományosan újévi tevékenység volt.
A karácsony “térhódítása” a viktoriánus Anglia világbirodalmi törekvéseinek köszönhető. Mindenhová vitték a szokásaikat. A karácsonyt a nyugati világ legnagyobb ünnepének tartják, de maguk a keresztények a húsvétot. Vagyis a kereszténység legfontosabb ünnepe, Jézus újjászületése, a megváltásunk az eredendő bűntől. Ez a téli napfordulós ajándékozós katyvaszt, ahol a „kis jézuska” cipeli a gazdag gyerekeknek a 100 kilós csomagot, a szegény gyereknek meg a filléres apróságot, biztosan nem egy keresztény gondolat.
Szintén elsőre meghökkentő lehet, de a karácsonyi partik valójában egyértelműen pogány ünnepekre vezethetőek vissza. A karácsonyt nem mindig december 25-én ünnepelték, Jézus születésének dátumát csak a 3. században határozták meg erre az időpontra. De eleve a népszámlálás miatt nem lehetett úgy és akkor.
Kis keretes Jézus születésével kapcsolatban.
Jézus születése (Lukács evangéliuma – Lk. 2,1-7. és Lk. 2,21.)
„Azokban a napokban történt, hogy Augustus császár rendeletet adott ki, hogy az egész földkerekséget írják össze.”
Augustus császár idején három népszámlálást tartottak az egyre hatalmasabb birodalomban: i. e. 28-ban, i.e. 8-ban, illetve i. sz. 14-ben. Valószínűsíthető, hogy az i. e. 8-ban elrendelt népszámlálásra hivatkozik Lukács evangéliuma. Mivel a népszámlálás hosszabb ideig, évekig is eltarthatott, ezért ennek alapján csak az állapítható meg, hogy Jézus nagy valószínűséggel i.e. 8-ban vagy azt követően született. Nagy Heródes (aki a gyermekek megöletését parancsolta) Kr. e. 37-től Kr. u. 4-ig volt Júdea királya. Ez egyértelműen azt jelenti, hogy Jézus születését i.e. 4 utánra nem lehet tenni, sőt, az i. e. 4 sem valószínű, mert Heródes húsvét előtt halt meg.
Ami segítség a betlehemi csillag megjelenése és a napkeleti bölcsek. Több elmélet is létezik ezzel kapcsolatban. Legvalószínűbbnek a Szaturnusz és a Jupiter együttállásának az esete. Az elég fényes jelenség és nagyon ritka. I. e. 7-ben három együttállása is volt a két bolygónak, méghozzá a Halak csillagképben: i. e. 7. május 29-én, október 1-jén és december 5-én. Ilyen hármas együttállás nagyon ritka, 794 évenként következik be. Felsorolt tényezők alapján legvalószínűbb az, hogy Jézus i. e. 7-ben született.
December 25-e nagyjából egybeesik a római Saturnalia ünnep és a téli napforduló dátumával. Ez az ősi ünnep többnapos féktelen italozással és mai szemmel is durva bulizással járt. Ennek volt egy olyan hagyománya, hogy
a gazdagokat arra ösztönözték, hogy ajándékozzanak a szegényeknek, hogy elkerüljék a rablást. Nyugodtabban bulizik az ember, ha szegények nem szúrják hátba. Ezért volt az osztogatás, hogy ne legyen fosztogatás.
Emellett a december 25. a győztes napisten, Sol Invictus ünnepe volt a római időkben. De most az egyiptomi és perzsa mitológiába ne menjünk bele. Akit érdekel mégis, Viktor Pelevin A Legyőzhetetlen Nap című regényével kupálja ki magát.
A dolgok tehát nem mindig olyanok, mint amilyennek elsőre tűnnek: sok hagyomány és szimbólum annyira eltávolodott eredeti jelentésétől, hogy mai szemmel egészen bizarr színezetet kap vagy épp fordítva: mára cuki és giccses karácsonyi szokássá válik. Azt se feledjük, amit a fura japános cikkben írtam, hogy ott meg a KFC-re szoktattak rá egy egész nemzetet azzal a dumával, hogy az amcsik is ezt csinálják karácsonykor. Régebben nehezebb volt ellenőrizni a tényeket.
A ma talán szokatlannak tűnő érzelmeket és rajzokat gyakran a szerencse jeleinek tekintették, míg más illusztrációk babonákon alapultak. A negatív képek pont ezek elkerülését jelentik, a babona fordított védőmechanizmusa miatt. A „Kéz és lábtörést” kívánság innen ered, azt még ma is sokan ismerik. Engem még köpködtek is meg hogy „Phű, phű, te rusnya!”. Ez is a kivédés miatt. Köszi!
A másik, hogy sok mesét és helyi legendát, kontextust is érdemes ismerni hozzá. A harmadik (ez tudom fura lesz), hogy más volt a humor, olyannyira, hogy lehetett nevetni a négeren, ha cipekedés közben a pocsolyába ült. A karácsonyi lapokon szereplő kecskék nem voltak olyan okkult mítoszba ágyazva mint ma, és ki mondta, hogy a kecskefejes pogány papok a rosszak, ugye. Ezt is horrorfilmekből tudod. Az állatok mitikus jelentéseit egyenként én sem tudom feltárni, de egynek, a halott madarak jelképének utánanéztem.
Ennek az értelme pedig: az elhullott madár az átalakulást és a változást szimbolizálta. Az élet vége egyben egy új folyamat kezdete is, ezért ha elhullott madarat veszel észre, figyelj a következő eseményekre… Ezt akkor sokan ismerték, hogy ez egy jel is lehet.
Sokan, akiknek ez nem babona, hanem „tudomány” volt, azt hitték, hogy egy elhullott madár előjele annak, hogy valaki a közelben hamarosan babát fog szülni. Na, és mi történt karácsonykor? Ki született meg? A megfejtést most már te is tudod. Annak ellenére, hogy disszertációt olvastál arról, hogy nem akkor született. Vagy mégis? Nézd meg, mit mondd a képeslapod!
