Barion Pixel

Kengururock, avagy hogyan mulat a világ másik fele

Benedek Csanád

2022.07.20.

16 perc

Nálunk kevesen tudják, de Ausztrália egy kiemelkedően komoly rocker ország, olyan mennyiségben ontja a jobbnál jobb gitárzenéket, hogy a világ sem képes lépést tartani vele.

„Óh, Ausztria, kenguruk földje. Jössz egy koala smacizásra?” Nem csak Dumb és Dumbernak van katyvasz a fejében Ausztráliával kapcsolatban, hanem úgy általában mindenkinek. Nem tett jót nekik az se, hogy még a Monty Python is egy olyan országként mutatja be őket, ahol minden férfinek ugyanaz a neve. De a Johnok szigete sokkal izgalmasabb, mint ahogy az angolok beállítják.

Ha több érdekel Ausztráliából mint Crocodile Dundee, meg a Foster’s sör, akkor itt az ideje egy kis nyári zenei ráncfelvarrásnak. Nyugi, jó lesz! Ott nem nagyon lehet mást csinálni: vagy zenélsz, vagy iszol. Vagy mindkettőt egyszerre.

A kenguru erszényéből a modern korba ugrunk
Mivel az őslakóknak nincs írott hagyománya, így tudásukat, a hitviláguk gerincét képező mítoszokat és történeteiket szájhagyomány útján adják tovább. E szóbeli hagyomány dalok formájában száll generációról generációra. Sőt létezik egy úgynevezett dalösvény, dal láncolat. Ez egyfajta útlevél, ha más törzsekkel találkozol, akkor a törzsed dalát elénekelve kapcsolódsz. Titkos szavak kódok is vannak a dalokba beépítve, amit a másik törzsben a megfelelő ember szintén ismer. Na, ez is egy izgalmas cikk témája lehetne, de én egy sötét nyugati kultúrán aszalódott zenebuzi vagyok, ezért ez a cikk az ausztrál rockzenéről szól, ami igen, de igen fasza. Ezt így kell leírni, mert az ausztrálok se kertelnének sokat. Képzelj el egy kontinenst, ahol mindenki falusi. Na jó, viccet félretéve, ez egy szuper modern ország, sokan nem tudják, hogy nagyon komoly hadserege és fegyverzete is van, de erről sem lesz szó. Na, jöjjenek a rockerek!

Oké, oké jöjjenek először mégis a legnagyobb sztárok, mert ha kihagyom őket, tuti szó éri a ház elejét.

Kötelező körök: egyenáram, váltóáram, barlang, bégetés és minyon

Diszkós bégetés, avagy az aranygyapjú
Na, először is a Bee Gees-t intézem el nagyon gyorsan. Kezdve azzal, hogy Manchesteriek, majd a Man-szigeteken laktak és csak 1960-as években értek Ausztráliába, de ahogy köbö 63-tól elkezdtek ismertek lenni, utána megint Angliában stúdióztak, aztán diszkókorszak Miami központtal, turnéhegyek, szóval én nem érzem náluk ezt az ausztrál identitást, de az a szerencse, hogy ők sem érzik maguknál. 45 éves pályafutásuk alatt a Gibb fivérek 20 dala vezette a slágerlistákat, egyetlenek a Beatles mellett, akiknek egy időben öt daluk is szerepelt az USA TOP 10-ben. Grammy és egyéb díjeső, szóval azért ez nem egy egyszámos banda.

Na de ugorjunk a legnagyobb ausztrál legendákhoz!

AC/DC – tisztelned kell, ők az alaptanterv részei
Az Aussie Rock keresztapjainak először sokan nem értették a nevüket. Hívták őket Acca Dacca-nak, de nem volt ritka az I Say (AC) They Say (DC) sem.
Ha nincs egy AC/DC-szám sem, amit szeretsz és rockzenerajongónak tartod magad, akkor pózer vagy. Egy számot mindenki szeret tőlük. Olyan, mintha mindig itt lettek volna.

A skót Young család, mint a Bee Gees, szintén bevándorlók, 1963-ban települtek át Glasgow-ból az ausztráliai Sydney-be. A családból először az egyik idősebb testvér, George alapított zenekart The Easybeats néven. Meglepetésre hamar komoly sikereket értek el, ám 1970-ben a csapat feloszlott. Sikereik nagy hatást gyakoroltak Malcolmra és Angusra, akik így szintén a zenész pályát választották. Ez lett, na mi? Az AC/DC! A feliratot a húguk látta egy varrógép hátoldalán.

Eredetileg a néhai Bon Scott énekessel, majd az ő 1980-ban bekövetkezett halála után
Brian Johnsonnal a banda négy évtizednyi nyers rock ‘n’ rollt hozott világra.

Soha sem dolgoztak három hétnél tovább egyetlen albumon. Kivéve a Highway to Hellt, ami hattyúdala is lett Bon Scottnak, aki annyit ivott, mint egy római, és úgy halt meg, mint Atilla.

Pár hónappal Scott halála után Brian Johnson lett a zenekar új énekese. Rövid idő alatt el is készítették új albumukat, amelynek címe Back in Black lett. Az album gigantikus sikert aratot. Nem csupán a zenekar, hanem a hard rock egész történelmének egyik legsikeresebb alkotása lett. Hozzátartozik, hogy a Back in Black talán a legtöbbet filmben felhasznált rockszám.

Erről egy lista is van, de persze nincs rajta a legfontosabb, a Maximum Overdrive. Igazi őrület, és stílusosan csak a film végén sütik csak el, ezzel ér véget. És lőn sötétség.

Nick Cave
Az ausztrál rock sötét nagymestere, Cave még 1978-ban debütált a The Birthday Party sajátos, borult artpunk zenéjével. A banda 1983-ban feloszlott, így Cave megalakította a The Bad Seeds-et, akikkel 15 albumot adtak ki. Az 1996-os Gyilkos balladákban egy másik ausztrál ikonnal, Kylie Minogue-kal szövetkezett.

Kilé Minuzs, avagy ahogy mind ismerjük: Kylie Minogue
Az első kifejezést na vajon ki mondhatta, egy francia rádióstól halottam a nyolcavanas évekből, de persze ma már mindenki ismeri a nevét. Minogue a legtöbb albumeladással rendelkező ausztrál női előadó, és a második a Bee Gees után. Noha a 90-es évek óta elhagyta Ausztráliát, hogy az Egyesült Királyságban telepedjen le, a Melbourne-ben nevelkedett sztár továbbra is ausztrál ikon maradt. Számos díjat és kitüntetést kapott, köztük egy Grammy-díjat. Húga, Dannii Minogue, szintén énekesnő és televíziós műsorvezető. Kylie 80-as évekbeli The Locomotion című slágere mindenki radarjába feltette Melbourne-t. A popzenei iparban és a queer közösségben még mindig Kylie Minogue az egyik legizgalmasabb név. Mielőtt örökre meggyűlölöd a 4bro-t, igen én is látom, hogy kétszer annyit írtam Minogue-ról, mint a tényleg zseniális Nick Cave-ről, de róla külön cikk lesz mindenképp, hisz Nick Cave írónak is szenzációs.

Egyszámosak és napszámosok

Man at work
A Men at Work 1978-ban Melbourne-ben alapult, és akkor is ismered, ha azt hiszed, hogy nem ismered. A „Down Under” minden „minden idők legjobb dalai” listán rajta van. A „Down Under”-t Ausztráliában hazafias dalnak tekintik, kb. egyfajta himnuszféleség lett. A zenekarnak amúgy kimondottan viccesek és okosak a szövegei. Az egyszámosak és napszámosok miattuk napszámos, mert annyi tagja és átalakulása volt a zenekarnak, hogy az maga egy kisregény.

Midnight Oil
Leginkább politikai töltetű 1987-es Beds Are Burning kislemezről ismertek (az elrabolt földek visszaadására szólított fel az őslakosok számára). A leginkább skinheadnek kinéző karizmatikus énekes, Peter Garrett később az Ausztrál Munkáspárt tagja lett, és 2007-ben környezetvédelmi miniszternek nevezték ki. Ez azért elég érdekes életút.

INXS
A karizmatikus énekes, Michael Hutchence élén az INXS Ausztrália legnagyobb zenei exportcikke lett az 1987-es Kick című albumuk megjelenése után. A következő évtizedben egyfajta nemzetközi rockszupersztár és szexszimbolum lett az énekes, de Hutchence 1997-es fura halála igazából véget vetett a zenekarnak. Folytatták más énekesekkel, köztük egy tehetségkutató műsorból választottal is, de azt most hagyjuk.

A lavinák The Avalanches
A melbourne-i brigád óriási feltűnést keltett 2000-ben a Since I Left You című debütáló albumukkal, amely eredeti saját dallamok, emlékezetes sample-minták masszív keveréke. Sokáig azt hitték, hogy soha nem fognak már albumot kiadni, de 16 évvel később a Wildflowerrel megtették. Nem lehet őket kihagyni, a határvidék pszichiátriája megbabonáz. „Ennek a fiúnak terápiára van szüksége.” Mára csupán ketten (Robbie Chater és Tony Di Blasi) maradtak a csapatból.

Új időknek új dalai Empire Of The Sun
Azt hiszed, nem ismered, de valójában ismered. Egy ausztrál szuperösszefonódás eredménye, vagyis The Sleepy Jackson-os Luke Steele és Nick Littlemore közösen kihordott gyermeke a „Nap birodalma”. Saját elnevezésű 2008-as albumuk felvonta néhányak szemöldökét, köszönhetően a duó fura viseleteinek, ami mintha valami bizarr 1980-as évekbeli fantasy filmet idézne. A zene is retró, de electro-futurepop is egyszerre. Érdekes elegy.

Tame Impala, avagy elidőz a szelíd (impala)őz
Perth-i pszichedélia újraélesztői 2007-ben alakultak, de csak az Elephant című kislemezük 2012-es megjelenése után trappoltak be a nagyvilági ismertségbe. Azóta kirobbanthatatlanok. Ahogy az évek telnek, valószínűleg ők hegyként fognak kiemelkedni a felejtésre ítélt zenekarok közül. Amúgy érdekes megfigyelni, hogy Perth-ből (ahonnan az Impalák is kiugráltak a világ színpadára) valami egészen izgalmas space rock közeg alakult ki. Mi ennek az oka? Nem tudom, de lesz cikk róla.

Pendulum
A listánkon van négy kakukktojás, Empire of The Sun, Minogue, az Avalanches és a Pendulum. Egyik se rockzene, de akkora királyok, illetve királynők, hogy itt a helyük. De nem véletlenül vannak itt. A Pendulum hibridkoktél-receptje ez a vad drum-and-bass-rock-electronica a mai világban egyfajta alaphang lett.

Egyébként ők is Perth-ből, Nyugat-Ausztráliából támadnak a világra. Az ország méltán leghíresebb dárenbészes bandája. Amúgy ausztráliában óriási gabber, raver és DnB-kultúra is van, de azt majd máskor. A 2008-ban a Sziget Fesztiválon léptek volna fel először live felállásban, de mivel a felszerelésük nem érkezett meg egy sajnálatos baleset miatt, ezért a fellépésük elmaradt. Rá egy évre a fanok elkaphatták őket, és szerencséjük volt, mert hamarosan a Knife party nevű oldalprojekt miatt szüneteltették a bandát. A Pendu 2015-ben aztán mégis visszatért, és továbbra is lebontják a rajongókkal a helyszíneket.

Akik nem csak lebontják, hanem el is pusztítják azt, az az Amyl and the Sniffers.
Igazi redneck, vidéki zúzda punkrock. Na, most őket nézve, ha trendi arc vagy, azt hiheted, hogy milyen trendszetterek. Elárulom, Ausztráliában ki sem ment a divatból a bundesliga frizura. A melegítő western csizmával pedig egy igazi ausztrál találmány. Hál’isten ott is maradt. Amúgy Amyl és bandája nagyon kedves, szerethető emberek, csak van valami abban a Foster’s sörben, mert ha felmennek a színpadra megőrülnek.

Akik meg eleve őrültek, az a King Gizzard and the Lizard Wizard.
A zenekar már most legendás, pedig még élnek. Hangzásuk sajátosságához hozzátartozik, hogy speciális hangszereik vannak, aminek pontos neve sincs. Mi is a stílusuk? „Pszichedelikus spagetti western”? A második albumukat legalábbis így jellemezték. Igazi kísérletező zeneőrültek, akik állandóan zenét csinálnak. Nem vicc. 2010-ben alakultak és húsz (!) stúdióalbumot, tíz élő albumot, két válogatást és három EP-t adtak ki, mindezt úgy, hogy nem ment a minőség rovására.

Ausztrálok, akikről nem tudod, hogy mekkora sztárok, pedig de, és a Jetet csak épp megemlítem.

Silverchair, avagy az ausztrál grunge
A Silverchair egy ausztrál rockzenekar volt, amely 1992-ben Innocent Criminals néven alakult Newcastle-ben. De nem abban a Newcastle-ben, hanem az ausztráliai új-dél-walesiben. Nincs baj a Silverchairrel, aki szereti az ilyesmit, én önkínzás helyett lapoznék a Living Endre.

The Living End
Igen, ők is ausztrálok, bár mindenki azt hiszi, hogy kaliforniai koalák, de nem. Az ok, hogy sok kaliforniai kiadó is népszerűsítette a cuccaikat. A Living End úgy tudott ausztrál maradni, hogy világszerte hatalmas rajongótábora van. A punk rockabilly banda Melbourne-ből származik, 1994-ben alakult. Sok európai vagy amcsi rajongója undergroundnak hiszi őket, de Ausztráliában és a világot összeadva nagyon komoly lemezeladásaik vannak. A Living End egy nagyon is jól kereső zenekar, csak nem látszik rajtuk, mert elvileg punkok. Ausztrália egyik legjelentősebb rock zenekarának tartják.

A „Hazudók”
A Liars amerikai-ausztrál együttes. 2000-ben alakult Brooklynban. Igen ott. Több műfajban vigéckednek: noise rock, art punk, elektronikus zene, dance-punk, experimental rock. 2000 óta működő elektro-noise-art-punk Liars tulajdonképpen a dalszerző-énekes Angus Andrew köré épül.

Pályafutásuk alatt nyolc nagylemezt adtak ki. A második lemezük bekerült a már emlegetett minden idők „az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz” típusú leírásokba. Van egy olyan érzésem, hogy az ausztrálok valami egységcsomagba befizettek minden ilyen könyvbe. Jól tették, mert jók.

Tudom, tudom, van még a Wolfmother, Airbourne, Jet, Karnivool, Parkway Drive, Sick Puppies és lehetne sorolni. Ausztrália rocknagyhatalom, na. Egy valakit nem lehet kihagyni.

És akkor következzen az, akit az ausztrálok szeretnek a legjobban

Tadam: Cold Chisel!
Nincsen ausztrálkodás a Chisel nélkül. Több felmérésben is Khe Sanh dal jött ki, mint az ausztrálok kedvenc dala. Igen, nem az AC/DC. A szám témája is érdekes, az ausztrál vietnámi veteránok utóéletével foglalkozik.

A Cold Chisel egy ausztrál pub-rock együttes, amelyet 1973-ban Adelaide-ben alapítottak Ian Moss gitáros énekes és barátai. A csapat 1983 végén feloszlott, de később többször is turnézott még. Ian McFarlane zeneszaki azt írta, hogy ők voltak az egyik legjobb élő banda, aki ötvözte a rockabilly, a hard rock és a blues dacosan ausztrál kombinációját.

Az új lemez anyagát a világtól elvonulva Ausztrália egy félreeső, lakatlan részén vették fel. Ezt a mondatot olyan sokszor elmondják, hogy kezdem azt hinni, más sincs Ausztráliában, mint lakatlan terület. De ha egy igazi, autentikus, végtelen sivatagot idéző ausztrál zenét akarsz hallani akkor csak Dr. G.

Geoffrey Gurrumul Yunupingu a.k.a Dr. G.
Geoffrey Gurrumul Yunupingu, közismert nevén Gurrumul, 2017-es halála óta Dr. G. néven is emlegetik, ausztrál őslakos zenész. A yolnu nép tagja, yolnu nyelven énekel.

Multiinstrumentalistaként dobolt, billentyűs hangszereken, gitáron (jobb húros gitáron balkezesen) és didgeridoo-n játszott, de énekhangjának tisztasága volt az, amit mindenki megkapónak talált. Egyébként vak volt, és mindent autodidakta módon tanult meg. Bár szólókarrierje szélesebb körű elismerést hozott számára, korábban a Yothu Yindi, majd a Saltwater Band tagja is volt.

Halála idején ő volt a legsikeresebb ausztrál őslakos zenész. Elton John, Sting és Björk is a rajongói közé tartozott. A pénzt, amit keresett, nagyrészt a családjával és a törzse tagjaival osztotta meg, követve az őslakosok vagyonmegosztásának hagyományát. Általában nem adott interjút, ehelyett Hohnenre, egy barátjára támaszkodott, hogy beszéljen helyette, követve a yoluu-szokást, amely azt diktálta, hogy Yunupingu szerepe csak az éneklés. A vele és Hohnennel készített 2009-es interjúban Yunupingu azt mondta, hogy kényelmesebben ki tudja magát fejezni a zene által, majd így folytatta: „Nem sok mondanivalóm van az embereknek, amikor beszélek. Ez más yolnu emberekre vonatkozik. De Tudok hangszereken játszani, énekelni és elmondani az embereknek dolgokat a dalaimon keresztül.”

Tisztelt Olvasó!
A magazinnak szüksége van a segítségedre, támogass minket, hogy tovább működhessünk!

A 4BRO magazint azért hoztuk létre, hogy olyan egyedi és minőségi tartalmak születhessenek, amelyek értéket képviselnek és amik reményeink szerint benneteket is érdekelnek.

Az ilyen tartalomalkotás azonban időigényes és egyben költséges feladat, így ezen cikkek megszületéséhez rátok, olvasókra is szükség van.
A magazin működtetésére nagylelkű és folyamatos támogatásotok mellett vagyunk csak képesek. Kérjük, szállj be te is a finanszírozásunkba, adj akár egyszeri támogatást, vagy ha megteheted, legyél rendszeres támogatónk.

Amennyiben értékesnek érzed munkánkat, kérlek támogasd a szerkesztőséget a cikkek megosztásával.
Kapcsolódó cikkek

Elfeledett kincsek: The Baby Huey Story

Nujabes: szürke eminenciás a színes zenék mögött

Crip walk!? Nem tánc, hanem életforma!

Yellowman útja az árvaháztól a dancehall trónjáig

MC Jeges Vanília, akit nem lehet komolyan venni, de nem lehet nem szeretni

J Dilla – egy zenei fenomén örök ragyogása