Egy hiénáról nem feltételeztük – legalábbis mostanáig tuti nem -, hogy megfelelő választás lenne házi kedvencnek. Nigéria északi részén azonban van egy kisváros, ahol megszokott látvány, ha valakinek a házában vígan szundikál néhány, denevérfülű, foltos dögevő. A leghíresebb helyi vadállatidomár, Abdullah Jahun, akit „Hiénaember” néven a nyugati világban is jól ismernek egy kivételes dél-afrikai fotóművész, Pieter Hugo lenyűgöző felvételeinek köszönhetően.
Abdullah Jahun a megélhetését biztosító mesterséget édesapjától tanulta, aki a hiénák idomításával egy több, mint kétszáz éves hagyományt örökített fiára.
A srác amellett, hogy járja az ország városait és fesztiváljait kedvenceivel, az ürülékükből és a nyálukból elixíreket és népgyógyászati gyógyíreket kotyvaszt a betevőért.
„Azóta ez a munkám, mióta csak elkezdtem járni kétéves koromban, ez az én családi örökségem” – meséli.
A Hiénaembert országszerte ismerik, hiszen szerves része a helyi popkultúrának, így bármerre jár tódul a plebsz. Gyakran jelenik meg kedvenc hiénája társaságában kígyóbűvölők, dobosok és táncosok társaságában a nagyobb rendezvényeken, ahol aztán gyerekeket lovagoltat négylábúja hátán, majd a szájkosarat levéve éles fogai közé teszi a kezét, sőt kisvártatva a fejét is, demonstrálva azt, hogy milyen komoly bizalmi kapcsolat alakult ki közöttük. Fellépésenként a közönség méretének függvényében átlagosan nyolc- és húszezer nigériai naira között keres, ami a mai földbeállt árfolyamok miatt forintban is hasonló összeg, hiszen 0,75 forintot adnak a bankok 1 nairáért.
Kihalóban lévő tradíció
Az országot járó Hiénaember szerint az egykor jövedelmező foglalkozását a modern világban egyre kevésbé nézik jó szemmel. A hardcore környezetvédőknek például az szúrja leginkább a szemét, hogy a hiénákat kölyökkorukban lopja el szüleitől az alomból. Szűkebb hazájában Észak-Nigériában hihetetlen népszerűségnek örvend, ezzel szemben a külföldiek által frekventált régiókban a hatóságok már felhívják a turisták figyelmét, hogy ne adjanak a hozzá hasonlóknak pénzt a mutatványokért, hogy ezzel se támogassák a vadállatkölykök elcsórását. Elég kretén okfejtés, különösen annak a tükrében, hogy vadon élő hiénák populációjában az elmúlt évtizedben elég komoly csökkenés volt tapasztalható.
Hiéna City
Csípős szellővel köszönt be az alkony Harar ősi városában, ahol a félhomályban egy csapat hiéna köröz egy földön ücsörgő fickó körül. Denevér fülük előre hátra jár izgatottan és vérszomjasan vicsorítva villogtatják borotvaéles fogaikat. Elérkezett az esti lakmározás ideje. A vacsorát azonban nem a helybeli Hiénaember, Abbasz Juszuf vézna húsa és cupákos porcogói szolgáltatják, hanem a lábánál egy fonott kosárban lévő eledel. Bár a ragadozók röpke másodpercek alatt téphetnék darabokra élve, szépen sorban érkeznek a kosárhoz a falka hierarchiájának megfelelően és a kezéből olyan finoman veszik el a nyers húscafatokat, mint ahogy azt egy háziasított kutya is tenné. A rengeteg húst Juszuf abból a pénzből vásárolja, amit az etetésekre érkező turistacsoportoktól kap a látványosságért.
A hiénákat egész Afrika-szerte rettegik, hiszen napi szinten támadnak meg
és falnak fel embereket, ebben a városkában azonban még a kisgyerekek
sem félnek tőlük, hiszen többszáz éve nem történt egyetlen harapás sem.
A szeméttelep urai
Azért Hararban sem mindenki tart vagy etet hiénát, de a kóbor példányok sem támadnak senkire, hiszen tökéletesen tele a bendőjük, ugyanis szabad bejárásuk van a helyi szemétlerakóba, ahol vidáman elcsemegézgetnek ezek a mókásan csúnyácska, egy kicsit azért mégis bájos teremtmények. Mondanunk sem kell, hogy a városka hulladéklerakója párját ritkítja a világon, hiszen nincsenek benne patkányok. Amennyiben mégis felbukkan hébe-hóba egy botor példány, abból másodpercek alatt hiénaeledel válik. Sőt, régebben nem volt a városban köztisztasági hivatal, így a hiénák takarították el a napközben keletkező hulladékot, elhullott állatokat a város utcáiról, így a fertőző betegségek elterjedését is megakadályozva.
Egy ágyban a kígyókkal
Egy közeli falucskában is az élet megszokott része, hogy valaki hiénát tart a házában. Egy farmerkodó vadász és természetgyógyász, Yaya Kawu azonban a ragadozó mellet óriás- és mégeskígyókat is tart szabadon csúszni-mászni a lakóterében. Ez nem ritka jelenség arrafelé, hiszen a kígyóktól senki sem fél, a gyerekek már kétéves koruktól együtt alszanak az életveszélyes hüllőkkel, így felnőve semmiféle félelmet nem éreznek a társaságukban és úgy hiszik, hogy különleges spirituális kapcsolatban állnak az állatokkal.
Yaya Kawu sztorija azonban azért különleges, mert a nagyvárosból érkező fiatal drogosoknak és alkoholistáknak tart rehabilitációt hiénája és kígyói segítségével. A fickó garantálja a városi kölykök szüleinek, hogy hajuk szála sem görbül a terápiás időszak alatt. Azt hiszem a legdurvább függő is meggondolja, hogy még egyszer szerhez nyúljon, ha éjjelente mellé bújik szundikálni egy óriáspiton.
Pieter Hugo letisztult fotói keltették a hype-ot
A hiénák, majmok és kígyók tartásának regionális tradíciójának varázslatos dokumentálása elsősorban a legismertebb dél-afrikai fotós, Pieter Hugo munkásságát dicséri. A művész fehér emberként megannyi kalandot élt át keresztül-kasul utazva az Afrikai kontinenst. Leghíresebb projektje mind közül az elhíresült Hiéna-man-ről készített felvételek, amelyek világszerte ismertté tették Abdullah Jahunt és ölebét. Meg kell hagyni, hogy a többhónapos barangolása alatt készített fotói tényleg szemkápráztatóra és hangulatosra sikerültek.
Az oroszlánkirály vs. hiénák
Nálunk Európában eleddig nem tekintettünk a hiénákra úgy, mint barátságos házikedvencekre, de azért meg kell hagyni, hogy valójában egyáltalán nem olyan rusnyák és ostobák, mint azt a marketingjük teremtette köréjük. Megítélésüknek mindenesetre nem sokat segített az, ahogy a Disney rajzfilmben ábrázolták őket.
