Indonézia közel 278 millió fővel a világ negyedik legnépesebb országa, nem csoda hát, hogy megannyi érdekes szubkultúra éli itt virágkorát. Egy olyan országban, ahol a lakosság több mint 85 százaléka rendelkezik robogóval, szinte már magától értetődő, hogy Olaszország után itt található a legnagyobb Vespa-rajongói közösség a világon. A sajátosan tunningolt robogók és custom made Vespák roncsderbije egészen különleges látványt nyújt. Ha bejön neked a posztapokaliptikus Mad Max-vonal, akkor Indonézia a te helyed. A robogók, scooterek átalakításának hagyománya nem is olyan régmúltra tekint vissza, ennek ellenére a Vespások mellett még jó néhány társaság tevénykedik guruló járgányaikon, melyek esetükben messze túlmutatnak magán a motoron. Számukra mindez egy életstílus, a személyiség kiterjesztése – az önkifejezés egy eltúlzott formája.
„Mindenki tud a Vespásokról, de azok, akik nincsenek a közösségben, még itt sem értik, kik vagyunk és mit csinálunk.” – mondja Delvis, Vespa-rajongó, ismertebb utcanevén Blake Sharon.
Honnan indult?
A klasszikus Vespa robogó hőn szeretett és egyben jól ismert márka az indonéziai közlekedés történetében. A főváros, Jakarta utcáin látható első modellek egy részét az indonéz kormány adta a kongói szolgálatból visszaérkező békefenntartó csapatoknak az 1960-as években. Továbbá ez volt az egyik első Európán kívüli ország, amely gyártotta ezt a márkát. A Vespa motorok az 1970-es évek óta meghatározó számban konstans jelen vannak Indonézia utcáin. Az 1997-es Indonéziát is sújtó ázsiai pénzügyi válság után azonban már sokan nem engedhették meg maguknak az új mocikat, amelyek ára az idők során jócskán megsokszorozódott.
A modern Vespa-átalakító kultúra fellendülése 15 évvel ezelőtt kezdődött, amikor a nagyszabású események híre a közösségi médián keresztül eljutott az emberekhez. Rövidesen kisebb csoportok sokasága egyesült az ország minden részéről. Napjainkra pedig már tömegesen érkeznek a vintage és egyéb módosított Vespák, kisebb-nagyobb fennakadást okozva a fesztiváloknak otthont adó városokban.
Mivel sokak számára még mindig elérhetetlen egy újszerű Vespa, ezért a kreatív megoldások szárba szöktek: a roncstelepek keselyűi, a vaslemezeket, a műanyag palackokat, fémdobozokat és még a kidőlt fákat is módosított Vespa-szélsőségekké alakítják át.
A tervezésben egyetlen kötelező alkatrész szükséges: a Vespa-motor. „Egy általunk megépített robogó általában többek együttes eredménye.” – magyarázza a 18 éves Fauzi, a lelkes középiskolás Bandungból. „Mégha egymagunk ezt képesek is lennénk megépíteni, a lényeg az összetartozás, a dolgok együttes kitalálása, a kísérletezés, amíg végül el nem készül.” – mondja. „Együtt építjük, és együtt motorozunk rajta.”
Ekstrim extravaganza
Mára Vespa ihletésű klubok százai jöttek létre Indonézia-szerte, és tagok ezrei fordítják idejüket és tudásukat a régi modellek klasszikus formáinak egyedivé történő átbuherálására. Aztán ott vannak a „Vespa Ekstrimists” – klubok renegát frakciója, amelyek mutáns formákat hoznak létre. Itt tényleg úgy érzed valami cyberpunk Mad Max-világban vagy. Meglepően sok ilyen klubot tartanak számon. Ezek általában Scooter Rendezvous, Roller-scooter extravaganza és hasonló neveken futnak.
„Indonézia minden fő szigetének megvan a maga nagy eseménye, évente egyszer.” – magyarázza Bang Reza, Jáva legfiatalabb és leglátogatottabb eseményének, a Java Scooter Rendezvous-nak szervezője. 2008-ban alapították, tíz évre rá több mint 50 000 résztvevőt regisztráltak. „Minden robogós várja ezeket az eseményeket.” – mondja Reza. Az évente megrendezésre kerülő esemény összehozza a Vespa-rajongókat az indonéz szigetvilágból, többek között Jáváról, Szumátráról, Borneóról és Baliról.
Az indonéz Vespa Ekstrim közösségének tagjai olyan egyedi formákká hajlítják, fűrészelik és hegesztik a régi Vespákat, amelyekre Piaggio (rém)álmában sem gondolt volna. A humor, a művészi fantázia és a leleményesség keveredik, olyan gépszörnyekké, amelyek kifejezik az alkotó hozzáállását és stílusát.
Indonézia klasszikus Vespa társadalma ezeket a szörnyrobogókat Vespa Gembelnek („Junk Vespas”) hívják, de az építők inkább egyszerűen csak „extrémnek” nevezik alkotásaikat.
A Vespa Ekstrim kultúrája magán viseli a punk jegyeit, a humor és a szabadság iránti elkötelezettségét mutatja – mind a gondolkodás, mind az önkifejezés terén. A legtöbb Vespa Ekstrimist szívesen él hagyományosabb életmódot, gondoskodik családjáról és van rendszeres munkája is. Egyediségét kizárólag robogóján keresztül fejezi ki. Alapvetően két nagy csoport különül el az extrémistákon belül, egyfelől akik szinte alig használható kozmikus gépszörnyeket építenek, másrészről a nagy távolságokra specializálódó nomádok köre.
Műhelytitkok
De miért kell egy cuki kis Vespát így „felújítani”, és nem valami más kétkerekűt? Egyrészt a költség fontos tényező. A legtöbb Ekstrimistnek nincs túl sok bevétele, így az a tény, hogy a régi, kiselejtezett Vespákat 300 000-500 000 rúpiáért (33-55 dollár) is meg lehet megvásárolni, vonzóbbak, mint a drága japán motorkerékpárok. A robogók szívós mechanikája is szerepet játszik ebben: a DIY közösségekben mindenki szeretettel beszél a Vespa rendíthetetlen motorjáról. De az összes Vespa Ekstrimist közül a legegyértelműbb hajtóerő a másságra való törekvés – a vágy, hogy kitűnjünk az összes többi Vespa közül az úton.
Indonézia az egész évben kellemes éghajlatú ország, jó táptalaja a kalandos életmódnak. A fura robogósok csak „enyhén, lightosan” felelnek meg a mindenkire vonatkozó közúti szabályoknak. Fennáll annak a veszélye, hogy igazoltatás esetén a járműveket elkobozzák. Így sok Vespa-nomád az éjszaka leple alatt utazik, mivel így a nem regisztrált, módosított alkotásokat általában nem veszik észre.
Indonéziában léteznek titkos kis robogós pihenőhely-hálózatok is, ezek vezetik az utazókat. A Vespa és egyéb extrém scooteres közösségen belüli titkos WhatsApp telefonláncon keresztül szerveződnek a dolgok. Az alaptáborok jellemzően kis bungalók, kunyhók, amelyek beleolvadnak a tájba, legyen szó sűrű dzsungelről vagy nyüzsgő városról, és a nomád életmóddal felhagyó helyi arcok tartják fenn.
„Minden nagyon underground, és mindig is a föld alatt marad. Így kell ennek lennie.” – magyarázza Reza. „Ha általánossá tesszük, az alapvetően veszélyeztetné a nomádok identitását.”
A huszonhat éves Jojo a Nat Geo-nak mesélte el, hogy a Vespa Ekstrimen keresztül ismerkedett meg feleségével. Szereti az összetartó közösséget és az egymás iránti szolidaritást. Egyszer a Jáva-sziget keleti felé vezető úton kidurrant a gumija. A többi versenyző mindegyike megállt, hogy segítsen, de senkinek sem volt megfelelő eszköze, így mindannyian együtt agyaltak, hogy megoldást találjanak, végül a mezőről szedett fűvel tömködték ki a gumit. Amikor a legközelebbi benzinkúthoz értek, az autószerelők nem tudták abbahagyni a nevetést. Nem meglepő módon Jojo mottója: „Egy Vespa, millió testvér.”
A rendőrök nem nagyon tudnak mit kezdeni a fura robogósokkal. Az extrémisták általánosságban azt mesélik, hogy a legtöbb rendőr inkább mellé néz, mint hogy velük foglalkozzon. Ha elkapják őket, mivel tudják, hogy senki nincs nagyon eleresztve, fura módon szívatják őket, el kell énekelni egy dalt nekik, amit szeretnek vagy fekvőtámaszokat csináltatnak, de ezt már megszokták a veszélyes Vespások.
Az extrém barkácsolókból álló renegát frakciók organikus módon létrehoztak egy sajátos szubkultúrát,
amire európai szemmel nem nagyon lehet mit mondani. Eredeti az biztos. Made in Indonesia!
