A frontról a plázába
Adrenalinhajhász alfahímek, Top Gun-macsók otthonkája, egyben security-s népviselet. Techno partykon alap dresszkód, de a hiphop is imádja. És igen, a skinheadek is ebben mentek bevetésre, hogy jobbá tegyék a világot. Ez mind a bomber rajongótábora, mostanra azonban már az anyukák is ezt hordják bevásárláshoz, elkopott a militáns éle.
Honnan is jött, kik tették naggyá? Hogyan lett az amerikai repülős kabát pont az ellenük tüntető nácik zubbonya? Megannyi kérdés, amire ma választ kapsz.
Kis bombertörténet, nagy bombermeghatározó
Kapásból felejtsük el, hogy bomber, ezeknek az igazi neve „flight jackets”, repülős kabát. Amúgy minden, amit a pilóták használnak, használtak bomber, következésképp a bőrkabik is. A „bombázókabátokat”, ahogyan ma emlegetni szoktuk, eredetileg „repülőkabát” néven ismerték, és az Egyesült Államok Hadseregének Repülőruházati Testülete hozta létre 1917-ben, hogy melegen tartsák a pilótákat. A belgiumi és franciaországi Royal Flying Corps kabátjait másolták le, amit ők az 1910-es években hoztak be. Ezek meleg bundakabátok voltak, prémmel. Később aztén a Letterman típusú egyetemi csapatdzsekiket használták alapötletnek.
A két világháború között a repülőkabát-tervezés a repülési fejlesztésekkel párhuzamosan fejlődött. Az első igazi bomber még bőrből készült, ezek voltak a legendás A-1 kabátok. A nagyzsebes bőr US Army Type A-1 1927-ben jelent meg.
Ma is minden gengszternek, motorosnak, kalandornak, helyi vagány csávónak, „Indiana Jones”-nak és pilótának van ilyen kabátja. Ez a modell sem tűnt el, a mai napig a virágkorát éli. Az A-1 megalapozta a ma ismert modern bomber kabátokat is.
A katonai kabátokat forgalmazó oldalak marketingesei az egekig magasztalják a bombert, de röviden el tudom mondani a lényeget. A nagy mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás vitája a baseballdzsekikkel folyik. A válasz egyszerű.
Egyetemek, városi csapatok és baseball. Az egész szabásminta a Letterman varsity kabátokon alapul. Ezt hívjuk mi baseballdzsekinek. Ezt az egyetemi sportcsapatok hozták be. Az igazi repülős bomber, flight kabik, derékban, hosszúságban szinte már furán rövidebbek. Igazából tömzsi, mokány figurákon áll a legjobban. Magas, nyurga emberekre valahogy rövid. Ja, neked otthon nem ilyen van, mert a divatcégek nem pilótáknak gyártanak, hanem városi bevetésre. Az igazi repülős kabátok a funkció miatt derékban picit rövidebbek, ezért úgy tűnik hosszabb az ujjuk.
G1 és testvérei
A vagány, de elegáns
Mind a szintetikus, mind a birkabundás shearling kabátokat hordják ma is a stílus szerelmesei, de egyik sem rendelkezik akkora presztízzsel, történelmi státusszal, mint az A-2-es vagy a G-1-es kabát. A sötétbarna bőr G-1 valahogy mégsem terjedt el annyira, melynek egyik oka, hogy sokaknál már a luxus kategóriájába esik, másfelől ezek a kabátok nem szoktak katonai többletként, surplus-ként kikerülni. Messze ez a legmenőbb az amcsiknál, kincsek a pilóták között is. A G1-kabát története az M-422-kabátig vezethető vissza, amelyet az Egyesült Államok haditengerészete az 1930-as években vett használatba. Néha lóbőrből is készült. A G-1-et az Air Force szabványosította 1940-ben. Ezt hordják az amerikai elnökök is.
Az egyik legkorábbi formatervezésnek tartják, amely valóban áthidalja a szakadékot a katonai és a polgári viselet között, és végül stílusikon lett, divatirányzatot indított. Tulajdonképpen hirtelen nem tudok olyan amerikai filmsztárt mondani, aki a bundás nyakú vagy a klasszikus G1-et ne viselte volna. Például Humphrey Bogart a Tokyo Joe-ban (1949), Marlon Brando a Streetcar Named Desire-ben (1951) és persze James Dean is. Na, de a top G1-reklámfilm az a Top Gun. Szerintem a film után az összes gyártócég hátradőlt. Az ultimate bomber boy pedig egyértelműen Steve McQueen, őt minden verziójú bomber kabátban láthatod. Civilben is ezt hordta.
Az elhasználódott G-1-kabátok cseréje a Naval Aviation személyzete számára a hetvenes években leállt. Túlságosan old school volt, a korszerűbb, modernebb anyagokat erőltette a hadsereg. Csak hogy érzékeltessük a dolognak a súlyát, olyan közfelháborodás kerekedett a pilóták között, hogy ezt az akciót a haditengerészet minisztere 1981 elején visszavonta, sőt, az USN, USMC és USCG repülőszemélyzet azon tagjainak, akik nem kaptak G-1-kabátot, visszamenőleg kiállítottak egyet.
MA-1, a nagybetűs bomber
Manapság a repülőkabátokat általában az MA-1-hez, egy mára már technikailag elavult bomberhez kötik. Repülő selyem nejlonból készült, ez akkor egy nagyon friss hi-tech anyag volt. Az MA-1 könnyebb változatát L-2B repülőkabátként ismerik. A jelenleg használt katonai repülőkabátok a CWU-45P (hidegebb időre) és a CWU-36P (melegebb időre), mindkettő Nomex anyagból készül.
Az MA-1-modell 1949-50 körül jelent meg, és végül új mércét állított fel a világ számára, mint funkcionális felsőruházat. Manapság elképzelni sem tudjuk, milyen modern cuccnak hathatott akkor. Az MA-1-et eredetileg azért fejlesztették ki, mert az új sugárhajtású repülőgépek megújult követelményeket támasztottak a pilóták biztonságával és kényelmével kapcsolatban. A repülőgép-technológia fejlődésével nőtt a repülőgépek repülési magassága. A második világháború alatt Európában néhány súlyos bombatámadást már 7600 méteres magasságból hajtottak végre, ahol a környezeti hőmérséklet akár a -50°C-ot is elérheti. A bőrkabátok megfagytak ilyen hidegben és hamar tönkre mentek. Ezeknek a repülőgépeknek a kabinja szigeteletlen volt, így a meleg, vastag, jól szigetelő repülőkabát elengedhetetlen felszerelése volt a személyzet minden tagjának.
Az első MA-1-kabátokat az Egyesült Államok légierejének és haditengerészetének pilótái és repülőszemélyzete kapták meg. Kis számban került ki, igazi ritkaság volt. Majd az 1950-es évek közepén és végén jelentek meg nagyon kis mennyiségben civil forgalomban, de érdekes módon Európába is jutott belőlük, valószínűleg a feketepiacról és az állami többlet értékesítésekor.
A bomberpenetráció bomberpalettája azt a bomberleoszlást követi mostanság, hogy a meridiánban a zöld és a fekete változat él, de az éjkék volt az első. Nem, nem a zöld, és a nem a fekete. Mondom, hogy a sötétkék. Sőt, az első zöld MA-1 se a khaki vagy mélyzöld, hanem a világosabb zsályazöld vala.
A koreai háború alatt (1950–1953) még nem volt szokatlan a több korszakból és színből származó repülőruházat keverése. A B-15 és L-2 sorozatú kabátokat sötétkék színben gyártották, de hamarosan zöldre váltottak. A zöldet végül azért fogadták el, mert könnyebben beleolvadt a környezetbe, ha a pilótának álcázásra lenne szüksége a földi terepen. A másik újítás, hogy rikító narancssárga belsővel készültek és kifordíthatóak voltak. A mentésben reménykedő lezuhant vagy eltévedt repülősök kifordíthatják a kabátot, így jól láthatóak lesznek.
MA-2
Az MA-2, más néven WU-45 repülős kabát, az eredeti MA-1 bombázókabát továbbfejlesztett változata. A CWU jelentése „Cold Weather Uniform”. Valójában annyi a különbség, hogy magasra tett nagy zsebei vannak és galléros. A MA-2 kifejezés a Cobles Clothing Company védjegye volt, amelyet az 1980-as évek végén fogadtak el, amikor a CWU-45 katonai kabát kezdett népszerűvé válni az utcai divatban. Az MA-2 kifejezés annyira népszerűvé vált, hogy a CWU-45 kifejezéssel felváltva használják az ilyen típusú bomberekre. Az eredeti, katonai kiadású CWU-45 kabátok (nem a kereskedelemben kapható példányok) többnyire lángálló Nomex szövetből készülnek, nem pedig a korábbi kabátokban használt gyúlékony anyagokból. Az eredeti, katonai kiadású Nomex CWU-45 és CWU-36-kabátok valamivel nagyobb és magasabb zsebnyílásokkal rendelkeznek. Az összes eredeti katonai bomberre vonatkozik, hogy rövidebb volt derékban, így nem gyűrődött össze amikor a repülőszemélyzetet beültették a gépbe. Az MA-1 és MA-2-kabátokat egyenruhává tette több ország rendőrsége, valamint fegyveres ereje is. Így lett a bomber rendőr és biztonsági őr security-s kabát.
„Az eredeti bomber sejtésünk szerint amerikai volt, legfontosabb
tulajdonsága pedig, hogy tűzálló anyagból készült.” – Uj Péter.
Kéretik nem kilyuggatni a barátod drága eredeti kabátját, az igazi tűzálló bomber keményebb anyagból készül, és sajnos ha elnyomod a cigit rajta vagy öngyújtózod ugyanúgy zsugorodik, a különbség annyi, hogy nem gyullad fel és sokáig ellenáll, de sérül, szóval senki ne arra gondoljon, hogy ez egy teflon palacsintasütő.
Az örök kérdés: tűzálló-e bomber dzseki?
A válasz jó kis beugratós kérdés lehetne a Hadtudományin, ugyanis vissza kell kérdezni. Hőálló vagy tűzálló, és melyik időszakban? A Nomex anyagot ugyanis később alkották meg, mint a polyamid bombert. Addig csak hőálló volt és 60-70 Celsius fokig védett, ami nem túl komoly. A Nomex egy lángálló meta-aramid anyag, amelyet az 1960-as évek elején fejlesztett ki a DuPont, és először 1967-ben került forgalomba, Wilfred Sweeny talámánya (1926–2011).
Ezzel meg is válaszoltuk az első kérdést, majd 15 évig nem volt tűzálló, csak hőálló a dzseki. És megint egy marketingduma-nyesegetés az Alphahoz, nem ők találták ki, nem ők fejlesztették.
Pár éve az a szerencse ért, hogy az ausztrál és izraeli pilóta kabátját is tapogathattam (kicsit sem néztek furán). Pont olyan, mint a mezei bomber, csak keményebb valahogy a szövet, vastagabbnak tűnik. A Nomex és a rokon aramid polimerek a nylonhoz hasonlóak, de merevebbek és tartósabbak. A kevlárral vagy a goretexszel ellentétben a Nomex szálak „nem tudnak illeszkedni a filamentum polimerizációja során” (én sem értem nyugi, de a lényeg lejött). Magyarán kisebb a szakító szilárdságuk. Azonban kiváló hő-, vegyi- és sugárzásállósággal rendelkezik, akár 370°C fokos hőmérsékletnek is képes ellenállni. A versenyautók pilótái, a tűzoltók is gyakran Nomexből készült ruhát viselnek. A katonai pilóták és a személyzet több mint 92 százalékban Nomexből készült repülőruhát hord, hogy megvédjék őket a pilótafülke tüzétől. A szárazföldi járművekben közlekedő csapatok tűzvédelemként szintén gyakran viselnek Nomexet. Ha nincs beleírva a kabátodba, hogy Nomex-Dupont valószínűleg nem tűzálló. De ezen ne izgulj, mert a hadsereg is ezer fajta verziót használ.
A nagy Alpha-vita
Az alfahímek Alphát hordanak? Létezik egy közkeletű közhely, miszerint az eredeti bomber az Alpha industres. Ez csak félig igaz. Is-is. A bomber jakók kereskedelmi változatai egy idő után elérhetőek voltak a fogyasztói piacon. De még a legkorábbi időkben is, mint ahogy a NASA-s cikkben is írtam, nagyon sok beszállító volt. Ezek közül csak az egyik az Alpha. A hivatalos katonai beszállítók, amelyek hasonló speciális kabátokat is értékesítettek a nyilvánosság számára, többek között: a Cockpit USA, a Cooper Sportswear, az Orchard M/C, a Brill Bros, a Schott, Rothco, DeLong, Excelled, Scott&Fox, Gibson and Barnes, az Eastman, az US Wings stb.
Valószínűleg az M65-ös gyalogsági kabát, és MA-1-es bomberdzseki az a két katonai ruhadarab, amit a legnagyobb számban adtak el valaha civileknek. Európában hivatalosan a hatvanas években jelent meg az Alpha Industries gyártmányaként. Azóta is az Alpha-t úgy ismerik itthon, mint az „eredeti bomber” gyártója.
Az Alpha Industries-sztori
A Military, és surplus cuccokat forgalmazó cégek közül, a Schott vagy a Rothco szintén nagy név lett, de Európában az Alpha visz mindent. Érdekesség, hogy maguk is a military cuccokat gyártó Valley Apparel, és a Dobbs, valamint a Toggs cégek romjain alakultak. Ha az a kérdés merülne fel benned, hogy miként nőtte ki magát a többi közül az Alpha, ha ilyen sokan gyártottak a hadseregnek, a válasz részben a tulajdonos, Robert Lane személyében keresendő, aki egy minden hájjal megkent gaz… izé üzletember volt.
1959-ben Lane-t megvádolták azzal, hogy a Védelmi Minisztérium szerződéséért cserébe megvesztegetett egy kormányzati tisztviselőt, ezért a cég elbukta az összes megrendelését, következésképp a kormány többet nem kívánt vele dolgoztatni. A probléma megoldására könyvelője felajánlotta, hogy az ő nevén (Samuel Gelber) alapítsanak egy új céget, így alakult meg 1959. október 17-én az Alpha Industries. 1970-es években az USA Védelmi Minisztériuma úgy ítélte meg, hogy valamennyi katonának külön ruházatot kell kapnia minden időjárási körülményre tekintettel. Ez a terv hatalmas lehetőséget biztosított a katonai ruházatot gyártó cégek számára, köztük az Alphának is.
Mivel azonban főként kisvállalkozásokat akart a kormány támogatni, így az Alpha nem kockázatatott azzal, hogy több mint 500 foglalkoztatott fölé vigye a cég méretét, inkább kisebb manufakturákat hozott létre, így tudták a Minisztériumi szerződéseket megkapni. Ezeknek az alvállalkozói márkáknak nem mind tudjuk a nevét, hisz a lényeg az, hogy úgy kellett tűnjön semmi közük az Alphához. Amúgy Lane trükkjeit leszámítva az pártolandó gondolat, hogy a kis- és középvállalkozásokat akarták segíteni az állami beruházásokkal anno.
A hidegháború alatt hullámokban az 1960-as évektől az Alpha Industries-t elárasztották a katonai ruházati szerződések, ezáltal domináns beszállítóvá vált. Elsősorban a N3B-s (a csuklyás szőrmés nagy parka) kabátokat és a haditengerészet ingeit gyártották. Aztán 1951-ben jött az M-51-kabát és M-65 gyártása. Ekkor megszaladt a cégnek.
Külön érdekesség, hogy sokáig a nagy pénzt nem is a bomberek hozták, hanem az M-51 majd
később az M-65 néven megjelenő gyalogsági kabátok. Logikus, hogy a hadsereg abból kért
mennyiséget, hiszen a pilóták egy elit osztag, belőlük nincs sok. Az M-65-ös a hippiknél, de
még az utca emberénél is nagy divat volt, legalább olyan ikonikus darab, mint a bomber.
Az MA-1 Flight Jacket ma már a cég ikonikus és egyben leghíresebb modellje, de mindent is gyártanak, ami U.S. Military-ruházat. Eredetileg amúgy nem is gondoltak a polgári lakosságra. Horgász-vadászboltoknak próbálták a felesleget elpasszolni. Az Alpha először a hetvenes években kezdte el civil piacon is árusítani a ruháit. Kezdetben gyáraik szabad kapacitását használták fel, mert a hadsereg leépítése miatt az állami szerződések sorra megfogyatkoztak. Ma már egyértelműen a lakossági eladásokból élnek.
Lehet ilyeneket olvasni, hogy „1963-ban az Alpha néhány módosítást hajtott végre az MA-1 Flight Jacket-en. Világos narancssárga bélést vezettek be… stb.” Ez mind igaz, némi csúsztatással ugyan, mivel nem ők tervezték, csak legyártották. A hadsereg egy szigorú, hierarchikus rendszer, nem divatcég, te ott nem tervezgetsz jobbra-balra. Mindennek pontosan dokumentált nyoma van, többek között az is, hogy miként került bevezetésre, lévén a ruha ugyanúgy a felszerelés része, mint a fegyver. A hadsereg imádja a végtelenül szabályozott kódneves megjelölést.
A légierő rendszeresen változtatott a kabátokon az új textíliák megjelenésekor, új varrási technikák vagy új repülőgépek pilótafülkéinek kialakítása miatt. Az N-2B Flight Jacket (a szőrmés, kapucnis bomber, nem parka) azonban tényleg az Alpha találmánya. 1963-ban készült az első ilyen. Eredetileg prérifarkasszőrmével. Honnan szerezték be? Nem is akarom tudni.
Civilek a pályán – Gerillák, polgárok és polgárpukkasztók
Elegáns, de militáns
Converse típusú vászoncsuka, farmernadrág, baseball sapka, bomberdzseki nem tud kimenni a divatból. 20. századi ikon lett, és a 20. század a mai napig tart. Tulajdonképpen a retro-ban élünk. A bomberkabátok az 1950-es évek végén már megjelentek Európában. A második világháború után Japánra is nagy hatással volt az amerikai divat. Nevezetesen 1951-ben Kensuke Ishizu megalapította VAN márkáját, amely a japán ifjúsági kultúrának olyan stílusos ruhatárat adott, amely nem volt fellelhető helyben. A feketepiac, a surplus készletek csencselése a civil szférába is eljutatta a pilótakabátokat. A bomberdzsekik az 1960-as évek végén és az 1980-as években váltak népszerűvé, különösen akkor, amikor az angol punkok és skinheadek elkezdték átvenni a trendet, és bordó színre váltottak, hogy megkülönböztessék magukat az eredeti katonai repülőkabátoktól.
A modok az elsők
Az igazi „early adapterek”, korai felhasználók mégis az angol modok voltak. Nem véletlenül említettük Ishizu-t sem. Elegáns, modernista, technicista stílust követők adaptálták. Amerikában pedig a motoros kultúra emelte fel, ez részben Európára is igaz.
A mod a modernista szóból ered, egy szubkultúra volt, amely az 1950-es évek Londonjában kezdődött, elsősorban Nagy-Britanniában terjedt el, majd idővel befolyásolta más országok divatját és trendjeit is. A mod-okat felületesen ismerők elegánsoknak titulálják, de ők kiváltképp az új, külföldi és szokatlan dolgokra kattantak. Elsősorban emiatt kezdtek el bombert is hordani. Paul Jobling és David Crowley azzal érvelt, hogy a mod definícióját nehéz meghatározni, mivel a szubkultúra az eredeti korszakában végig „hajlamos volt folyamatosan újrafeltalálni magát.” A mod stílus egy gyűjtőfogalom volt, amely több különálló szubkultúrát is lefedett. A zenében sem egységes, mert ma a ska vonalhoz kapcsolják, de még a nevük is a modernista jazzből jött, a soult, a rhythm and blues-t, ska-t hallgattak, fasírtban voltak a rockabilly arcokkal, rockerekkel. Az olasz robogómániát is hozzájuk kapcsolják, általában Lambretta vagy Vespa.
Aztán minden keveredett és ez szivárgott át a punkokhoz, skinheadekhez. Itt a bonyodalmat az okozza, hogy a hard modok egy részéből a hetvenes évek elejére skinheadek lettek. Most minden focihuligán, security-s skinheadmacsó kapaszkodjon meg, üljön le! Szerintem igyon egy felest is! Most jön a legfájdalmasabb mondat. A bomber fekete változatát tulajdonképpen a meleg, puha (most nem a kabát anyagáról beszélek) Yves Saint Laurent tette népszerűvé. Rögtön meglátta a csillogó anyagban a lehetőséget és ő volt az első, aki beemelte a high fashionbe. Ezzel legalizálta a sportosan elegáns kinézetet.
Neked a divat mondja meg, hogy bomber
Ma már mindenki gyárt bombert, minden szinten szinte mindent. A klasszikus military márkáké az elsőbbség. Alpha, Schott, Rothco, Valley Apparel stb. Ezen kívül az összes túlárazott, high-end, techwear márka is ráállt erre. Ha nem elég drága neked az Alpha, akkor a Parajacket, Peuterey, Stone Island, C.P. Company tudja hozni ugyanazt a minőséget 2x-3x-4x annyiért is. Ezek a márkák kimondottan a military vonalat másolták le, erre építenek.
Az 1980-90-es években a repülődzsekik népszerűvé váltak a deszkások, BMX-esek, görkorisok, továbbá a skinheadek körében. Valamiért mindig elfelejtik megemlíteni, ezért másodszor is leírom, a motorosok is a legkorábbi idők óta tolják a bombert. Amerika esete speciális a bomberrel kapcsolatban, hasonló, mint amit a Carhartt-os cikkben leírtunk. A bomber egyfajta nemzeti jelkép is, mindenki hordja. 1993-ban egységes bombert viseltek az Egyesült Államok képviselői „nemzeti viseleteként” a washingtoni Seattle-ben tartott APEC-találkozón. Azóta is létezik ez a szokás, hogyha valami komoly (nem csak katonai) nemzetközi rendezvényt szerveznek, az amcsik népviseletként bomberkacagányba öltöznek.
Nas – Nas Is Like
A szám, ami úgy kezdődik, mintha azt mondanák, hogy „náciz like” és bomber reklám kvázi végig. Egyébként ebben a vizuális verzióban azt is megláthatjuk, amiről ritkán esik szó, hogy van bombernadrág is, vagyis pilótanadrág, ugyanolyan tűzálló anyagból. Valahogy a férfipelenka-szett nem lett olyan népszerű, valószínűleg a csillogó anyaga miatt. Én tennék rá téteket, hogy lesz egyszer még divat a bombernadrág.
Bomber és neonácik
Az 1980-as évek elején a politikai hovatartozás jelentősége megnőtt, és megosztotta a szubkultúrát. Lett egy a szélsőjobb és a szélsőbal irányvonal, bár sok skin apolitikusnak minősítette magát. Nagy-Britanniában a skinheadszubkultúra a nyilvánosság előtt olyan csoportokkal vegyült, mint a szélsőjobboldali Nemzeti Front és a British Movement. Az 1990-es évekre a neonáci skinheadmozgalmak egész Európában elterjedtek.
„A bomber dzseki egyébiránt vizuális vészjelzőrendszerként is működött a nagy punk-skinhead patáliák idején: tudniillik a skinheadek mindig kifordították a dzsekijüket verekedés előtt (ne sérüljön a drága külső), az „igazi” bomber bélése meg narancssárga – messziről világított, ha elindult húsz-harminc kifordított kabát az utca végéből.” – Uj Péter.
Bakancs, bomber, kopasz fej. Ugyanarra gondolunk? Ezt a nácik mind lopták. Tudom, hogy itthonról nézve ez hihetetlen, de máshol nagyon is beleálltak abba, hogy a szélsőjobb bomberben vonulgat. A francia dokumentumfilm témája elsősorban a párizsi utcai verekedések, a náci skinheadek, punkok és a bevándorlók között. A filmben is elmondják, hogy az angol divatot követő punkokat, hardcore arcokat nagyon zavarta, hogy a nácik lenyúlták a stílusukat, ezért elverték őket, elvették tőlük a bombereket. Aztán lassan kikopott a faskó divatból. Részben, mert nem merték hordani, részben, mert visszaszerezte az eredeti kultúrkör.
Mivel nemrég egy kommentelő megjegyezte, igen, tudom, hogy a skinheadek nem nácik, nagyon jó skinhead, és oi-zenekarok vannak. De nálunk és sok országban ez összekapcsolódott a szélsőjobbal és a focihuliganizmussal. Magyarországon ezt se szokták elhinni a barátaim, csak akkor, ha nekiállok adatokat mutogatni. Szóval, ha a statisztikákat nézzük, világszerte a focihuligánok között még 30% sincs a szélsőjobber. Mi sajnos pont a közepén vagyunk annak a zónának, ahol túlsúlyban vannak.
Bombázok ma
A 2010-es években a bomber újjáéledt az utcai divatban, és olyan hírességek tartják melegen magukat benne, mint Kanye West. A legújabb 2024-es már Adidas-talan kollekciója is a bomberre épül kabátügyileg. Ma már szabásmintabiznisz van, pufi nejlonkabátot mindenkinek. Szerencsére végre nácítlanítva lett eme repülős elem. Itt szeretnék elnézést kérni az Alpharaj rajongóitól. Félek, hogy az Alpha Industries-fanok megvernek, ezért most szögezzük le, semmi bajom a legendás márkával, csak a túltolt marketingdumáikat nyesegetem. A bomber örök darab, nem fog kimenni a divatból. Ha nem akarod megdönteni a fennálló államrendet, akkor is viselheted. Ha meg akarod dönteni, akkor meg már amúgy is van neked. Zárásnak is hardcore minimalista, bomberista Uj Péter funkcionalista, nonkonformista mondatát idézzük. Ne feledjétek:
