Barion Pixel

Igazi szupersztárt csinált a Run DMC az Adidas Superstar lépőkből

Kiss Márk

2024.04.07.

7 perc

Kosarascipőnek indult, mégis a RUN DMC-nek köszönhetően ismerte meg a világ az Adidas Superstar lépőket a nyolcvanas évek közepén. A rap-csapatnak hála mára az egyik legnépszerűbb Adidasról beszélünk, noha eleinte sokan megbotránkoztak a kollab létrejöttén.

Több mint fél évszázaddal ezelőtt, 1969-ben készültek el az Adidas Superstar cipők első darabjai, ám csak némi fáziskéséssel, 1970-ben kerültek ki államok szerte az üzletek polcaira. A csúszás oka történetesen az volt, hogy kerek egy éven át sportolókkal tesztelték ezen prototípusokat, mivel a lépőket elsősorban a kosárlabdapályákra tervezték, nem pedig hétköznapi, utcai viseletnek. Hogy aztán mégis az lett belőle, abban vastagon benne van a Run DMC keze, vagyis lába is.

Az Adidasnál úgy kalkuláltak anno, hogy a Superstar forradalmasítja majd a kosarascipők piacát, amit akkoriban a Converse uralt le szinte egymagában, miközben a Nike még a kanyarban sem volt, Michael Jordan pedig a hetedik gyertyát fújta el szülinapi tortáján. Az orránál lévő merev, kagyló formájú gumi részről van szó egyébként, melyet a köznyelvben csak shelltoe-ként emlegettek a népek, és kvázi mindenki csak találgatta, hogy milyen célt is szolgál valójában az a „darab gumi”. Na jó, a játékosok lábfejét hívatott védeni, holott a kényelmi szempontok a kagyló miatt kissé háttérbe szorultak.

Noha néhány évbe tellett, de végül beigazolódtak az Adidas szakijainak az elképzelései, és a hetvenes évek vége felé az NBA sztárjainak túlnyomó része már Superstarban pattogtatott, bőven háttérbe szorítva a Converse szintén ikonikus modelljének, a Chuck Taylor-nak a dominanciáját.

A sportban tehát nagyot ment a cipő, csakhogy a nyolcvanas évek derekán újabb kihívó tűnt fel a láthatáron a Nike és MJ személyében, ami azonban már túl nagy falatnak bizonyult. A hegemónia úgy ért véget, hogy abba a német óriás alapjaiban rengett bele. A parketten az Air Jordan 1 jóformán mindent vitt, ezért az Adidas-nál úgy döntöttek, kifizetődőbb lesz, ha áthelyezik a flaszterre a Superstar-t, hátha ott felocsúdhat tetszhalott állapotából. Ehhez okvetlen szükség volt egy olyan impulzusra, mely elősegítheti a folyamatot. Ez az impulzus pedig nem várt helyről, a hiphop szcénából érkezett.

Természetesen a Run DMC csapatáról van szó. A Joseph “Run” Simmons, Darryl “D.M.C.” McDaniels, valamint a Jason “Jam Master Jay” Mizell alkotta banda 1984-ben hozta ki a Run–D.M.C. című debütlemezét, mely rögtön kilőtt és meg sem állt az arany státuszig. Óriási siker volt a cucc, egyben történelmet is írt, tudniillik előtte rap-lemez sosem jutott ilyen magasságokba. Második, King of Rock néven futó korongjuk sem volt éppenséggel piti: pillanatok alatt több mint egy millió példány ment el belőle, plusz szerepelhettek vele az MTV-n is, amivel – rapperekről lévén szó – bő negyven évvel ezelőtt majdhogynem egyedülálló tettet hajtottak végre.

Irtó lazák és roppant népszerűek voltak a srácok, akik nem csak a zenében, hanem a divat világában is egyre otthonosabban mozogtak, míg a fiatalok körében pedig példaképekké lettek hála nyers, polgárpukkasztó stílusuknak.

Ezért volt elementáris erejű, mikor 1986-ban kidobták a My Adidas című számukat, ami tulajdonképpen egy óda kedvenc, három csíkos márkájukhoz, helyesebben elsősorban a Superstar-hoz. A tracket elképesztő hype övezte, idővel – kis túlzással persze – a koncerteken amolyan dress codeként mindenki ebben tipródott, vagy emelte az égbe, a hangulattól függően. Nem sokkal később természetesen az Adidas marketingeseihez is eljutott a jelenség híre, amire ők a lehető legkiszámíthatóbb módon reagáltak, azaz rögvest tárgyalóasztalhoz ültek a Run DMC tagjaival, és megkínálták őket egy visszautasíthatatlan, másfél millió dolcsis reklámszerződéssel. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a legenda szerint a banda menedzsere, Lyor Cohen elhívta a cég képviselőit egy a Madison Square Garden-ben tartott nagyszabású, teltházas koncertre, melyen naná, hogy a My Adidast is eltolták.)

A srácok rábólintottak a kontraktusra, amivel folytatva jó szokásukat megint történelmet írtak. Ők lettek ugyanis az első, sportszergyártó által szponzorált zenekar. Méghozzá úgy en bloc, nem csak a rapre leszűkítve. Ezzel pedig merőben új időszámítás vette kezdetét; a sport és a zene innentől akár egy platformon is szerepelhetett, mindenféle megkötés, vagy homlokráncolás nélkül.

És a Superstar így hamvaiból feltámadva, másodjára is vitte a prímet, noha ez a Run DMC hathatós közreműködése nélkül aligha sikerült volna. A srácok divatot teremtve, fűző nélkül, a nyelvét kitűrve hordták a cipőt, amire az Aerosmith-szel közösen jegyzett, Walk This Way ópusz szintén ’86-os újragondolása sokszorosan ráerősített. (Egy ártatlan számadat, hogy érzékeltessük a marketing guruk mennyire jól matekoztak a Run DMC-vel kapcsolatban: a Walk This Way júliusi megjelenése után cirka fél millió adtak el belőle az adott év végéig.)

Itt viszont meg kell állnunk egy röpke pillanatra. A cipőfűző hiánya többekben ellenérzéseket váltott ki, mert úgy gondolták, hogy a börtön kultúrát propagálja a fiatalok körében. Még a New York Times is beszállt az amúgy totál hasztalan diskurzusba egy cikkel, képzelhetitek, melyik oldalon…

Mindeközben a Run DMC semmivel sem törődve tolta tovább tetőtől-talpig Adidasban, egyúttal bizonyítva, hogy nem csak sportolókkal, hanem zenészekkel is simán el lehet adni cipőket, na meg egyéb ruhadarabokat. A sikerre való tekintettel később befutottak az Adidas és Run DMC kollabok is a tagok kedvenc autóinak neveivel felturbózva, mint az Eldorado, a Fleetwood, valamint a Brougham, de a legkapósabb messze az Ultrastar modell lett, mely megerősített, rugalmas nyelvvel jött le a gyártósorról, hogy fűző nélkül is könnyedén lehessen benne flangálni, adott esetben koncerten ugrándozni.

A csapat és az Adidas egy meglehetősen szomorú apropó, Jam Master Jay 2002-es meggyilkolásának okán talált újfent egymásra: a cégóriás egy limitált számú, egyedi Superstar-t dobott piacra a Dj emléke előtt tisztelegve, 2016-ban.

Tisztelt Olvasó!
A magazinnak szüksége van a segítségedre, támogass minket, hogy tovább működhessünk!

A 4BRO magazint azért hoztuk létre, hogy olyan egyedi és minőségi tartalmak születhessenek, amelyek értéket képviselnek és amik reményeink szerint benneteket is érdekelnek.

Az ilyen tartalomalkotás azonban időigényes és egyben költséges feladat, így ezen cikkek megszületéséhez rátok, olvasókra is szükség van.
A magazin működtetésére nagylelkű és folyamatos támogatásotok mellett vagyunk csak képesek. Kérjük, szállj be te is a finanszírozásunkba, adj akár egyszeri támogatást, vagy ha megteheted, legyél rendszeres támogatónk.

Amennyiben értékesnek érzed munkánkat, kérlek támogasd a szerkesztőséget a cikkek megosztásával.
Kapcsolódó cikkek

Dapper Dan, aki egymaga felkoppintotta a divatot

Modok és mopedek: a divatos lázadás nagymesterei

Pachuco, cholo, chicano és a bő nadrág igaz története

A hiphop fejek kedvence, avagy a Kangol és a hiphop összeborulása

Adidas – Nike párharca, és a nagy kérdés: a futottak még vajon lefutják a nagy márkákat?

Merj kicsit álmodni! – a Stüssy-sztori