Indiai kamionosok mutatják mi a stíl
Indiának már a méretéből adódóan sem kell magát feltennie a térképre, ennek ellenére mégis újra és újra megteszi. Mégha számunkra idegenül is hat, de kétség kívül az indiai kultúra olyannyira erőteljes, hogy szinte bármit képes a saját arcára formálni. Nincs ez másként a kamionoknál sem. Az Indiából eredeztethető kamiondíszítés művészeti ágnak számít hazájában. Ma ezekkel az egyedien díszített kamionokkal hagyjuk magunkat elsodortatni.
Egyszínű képünk a színes Indiáról
Sokkolta a hazai olvasókat a médiából ömlő híráradat, miszerint indiai nőket keresnek Magyarországra kamionsofőrnek, még jogosítvány sem kell. Ez egyébként igaz. Indiai nőket képeznek Magyarországra kamionsofőrnek. Indiában kb. 142 ezer forintnak megfelelő kamionos fizetésnél nagyságrendekkel többet tudnak ajánlani a magyar cégek. Na de hol marad az egyediség? Ugyanis Indiában majd minden fuvarozónak unikális kamionja van, amit ő tett azzá. Ezek a nagy tehergépkocsik sajátos motívum- és jelrendszerrel rendelkeznek. Nem csak úgy random valami színes bizbasz. Különböző országrészek, zónák és stílusok harca ez, kérem szépen. A helyi ember tudja, hogy kivel van dolga, merről jön a kocsi és mit, illetve kit képvisel.
Teherautó-művészet, mint olyan
Dél-Ázsiában a teherautó-művészet (truck art) a kocsidekoráció népszerű formája, a kamionokat kidolgozott virágmintákkal és kalligráfiával díszítik. Különösen gyakori Pakisztánban és Indiában. De a kamiongraffiti divathulláma nemcsak Pakisztánban, Indiában, Nepálban, Kasmírban, Bangladesben erős, ugyanis még Afganisztánba és Egyiptomba is elért a híre. Ott is ismerik, vannak követőik. Ma már ezt a stílust átvették a riksák, buszok, taxik. Általában az olyan autók, amivel dolgoznak. Maga a stílus azonban a fuvarozáshoz kapcsolódó nagytehergépkocsik világából indult.
A teherautó külső díszítése akár több ezer dollárba is kerülhet. Ráadásul nemcsak kívül, de belül is fel vannak pimpelve. Tulajdonképpen csupán a sofőr pénztárcáján múlik mi kerül bele. A dekoráció gyakran tartalmaz olyan elemeket, amelyek a kamionsofőröket az lakóhelyükre emlékeztetik, hiszen akár hónapokig is távol lehetnek otthonról. A festés egy kifejezésmód a teherautó-vezetők számára, egyben reklám is. Gyakoriak a különféle történelmi jelenetek és a verses feliratok is. Külön műhelyek foglalkoznak ezzel. Láncok és medálok rendszeresen lógnak le az első lökhárítóról. Továbbá megjelennek a vallási ikonográfia jelképei, de meglepő módon a költészeti és a politikai logók is visszatérő elemek. Indiában gyakran láthatunk sasokat, főnixmadarat, sárkányokat, tehenet és Nazar battut (egy védő démon) ábrázoló motívumokat. Nem beszélve az elmaradhatatlan feliratokról, mint a „Dudáljon, kérem!”, „Fújd a kürtöt!”, „Nyomd a dudát!” és „Éjszaka használj fényeket!”. Ilyenkor azért nem bírom nem megkérdezni, hogy „Miért, van, aki éjszaka nem használ ott lámpákat?”
India’s trucks are works of art
Dudától a versekig
„Az autó az otthonunk, itt eszünk, alszunk, itt élünk.” – szikh kamionsofőr.
Körülbelül 8,5 millió hivatalosan bejegyzett kamion és még feleannyi szürkezónás nagy kocsi gördül India útjain nap, mint nap. Ez annyit tesz, hogy Pakisztánt leszámítva 14 milliós ennek a stílusnak a bázisa. Tehát meglehetősen nagy szubkultúráról van szó. A kamionsofőrök a szar fizetések miatt állandóan úton vannak. A statisztikák szerint 35%-uk nagyon gyakran csak 2-4 órákat alszik, hogy tudja teljesíteni a megbízásokat. Gyakran vezetnek 24 órát vagy kicsit még többet. 60 éves korukra a sok éles fény tönkreteszi a szemüket. A közúti balesetek 21%-át okozzák a nagy kamionok. Az állandó stressz miatt 30%-uknál előbb-utóbb jelentkeznek mentális problémák. Miért csinálják? Hát azért mert millió dolláros üzlet az indiai teherfuvarozás. Hatalmas ország, rosszul megoldott úthálózatokkal, sok a magánfuvarozó, aki bevállalja a vadabb dolgokat is. Ezzel együtt ez egy alig 60 éves kultúra, de jó példa arra, hogy a jelen korban is születnek hagyományok.
A jingle truck születése
India csak 1947 óta független a Brit gyarmaturalom alól. Amikor a hadsereg kivonult, nem vitte magával a már korszerűtlen Bedford furgonjait, tehergépkocsijait. Ezek a Bedfordok nagyrészt katonai zöldek voltak brit felségjelekkel. Eleve átfestették őket. Akkoriban nem voltak egységes szabályok, ezért mindenki a maga ízlése szerint alakította ki, festette le. Az autó a tulajdonos kivetülése és belső komfortzónája. A személyisége része.
Why Indian Truck Drivers Get Their Trucks Painted
Nemcsak a dzsainok találták ki a teherautók színes világát, úgy néz ki, hogy párhuzamosan az ország mindkét részén pingáltak, bár sokáig egyikük sem tudott a másikról. A közös (színes) indiai tudatalatti. Indiában szinte kötelező díszítési elem, a „Dudálj, kérlek!”,„Nyomd a dudát!” felirat. Ennek oka van, aminek a története a közelmúltba veszik. Seema Srivastava művészettörténész elmagyarázza a „Horn Please” hívószó mögött meghúzódó gondolatot. Azt mondja: „A Horn Please koncepciója a háborús időszakból származik. A kerozint régen egyik helyről a másikra szállították. A kerozin pedig nagyon gyúlékony termék. Ezért, hogy figyelmeztessék az embereket, ezeket a szavakat nyomtatták az autó hátuljára.” Jain rámutat, hogy a teherautó-művészet valójában a közösségi üzenetküldés egyik első eszköze volt.
Meglepő módon a járművek angol neve nem a britektől származik. A „jingle truck” kifejezés katonai szleng, amelyet az Afganisztánban szolgáló amerikai csapatok alkottak meg. A szó a teherautók csilingelő hangja miatt jött létre, amelyet a járművek lökhárítóján lógó láncok és medálok okoznak. Az afganisztáni háború alatt a Pakisztán és Afganisztán között közlekedő pakisztáni díszítésű teherautókat Jingle truck, azaz csilingelő teherautóként kezdték el hívni a bevetett amerikai csapatok. Ez terjedt aztán el.
A kamiongiccs szabályai
Ha az ember azt hinné, csak úgy kedvükre pingálnak, kiderül, hogy messze nem így van. Aki érti ezt a jelrendszert, szinte mindent megtudhat az vezetőjéről. Stílusok, szabályok, színkódok, melyek vallások és körzetek mentén eltérőek. Élénk, világos színeket használnak, ritka a neutrális vagy sötét szín, sőt, sokszor még az árnyékolás is sötétkékkel történik, nem feketével.
Gharu, a téma szakértője, azt mondja: „Ha ezek a sofőrök a Bishnoi kaszthoz tartoznak, akkor Lord Jambeshwar templomát festik a teherautókra. A Kali képe általában egy ajándék, és szinte biztos, hogy a teherautó tulajdonosa bengáli. Amelyekre „Ya Allah” van festve, azt érted te is. De ott van a 786 számfestés. Az iszlámban 786 betűhármast gyakran használják az arab Bismillah kifejezésre.”
Gyakran látható egyfajta bajusz a kocsik elején, de az nem bajusz, hanem két felkerekített, hegyes orrú cipő, aminek a sarka összeér. Ez azt jelenti a főnök, a boss a házban van, vagyis a kocsiban. Tehát minden jól fog menni.
A témáról számos feldolgozás is készült. Shantanu Suman Horn Please című dokumentumfilmje a kamionművészet előtt tiszteleg. Suman, a grafikai tervezés professzora, az Egyesült Államokban, már régóta érdekli a teherautó-művészet koncepciója. Két barátjával körbejárta Indiát, és két évig dokumentálta a teherautó-festési, -átalakítási stílusokat.
Horn Please – Directed by Shantanu Suman
Az egyik legjelentősebb kamion-festőművész Haider Ali. Fiatalkorában édesapjától tanulta a mesterséget. 2002-ben került először a nemzetközi figyelem középpontjába, amikor az amerikai Smithsonian Intézet meghívta, hogy fessen nekik egy pakisztáni teherautót. Nafees Ahmad Khan szintén legenda ebben a világban, jól ismert India-szerte, és több mint harmincnégy éve minden nap fest vagy tervez egy teherautó-dizájnt.
Mr. Syed Phool Badshah, más néven Phool Ji, szintén iparművész. Leginkább egyedi stílusáról ismert. A szakma a belső dekoráció vagy a forma átalakítása végett karosszéria lakatosok, kárpitosok sorát vonja be, akik erre szakosodtak. Van, aki festeni tud, más betűket írni. A Punjab kalligráfia nehezen másolható, mert szabad kézzel készül, így minden kocsi egy kicsit eltérő.
The Beautiful Painted Trucks of Pakistan
A kocsit Kochiban festik
Nemcsak Kochi, Kocsin vagyis Kerala körzet a centrum, több helyi központ is létezik, ahol több évtizedes, közel száz éves hagyománya van az autódíszítés ilyesfajta formájának. Pakisztánban a teherautóművészet egy legjelentősebb központja Karacsi, bár léteznek más csomópontok Rawalpindiben, Swatban, Pesavarban, Kvettában és Lahore-ban. A Beludzsisztánból és Pesavarból származó teherautókon gyakran látható fa díszítés, faragott ornamentikával, míg a Rawalpindiből és Iszlámábádból érkező teherautók gyakran műanyag fröccsöntött elemekkel díszítettek. Egészen különleges a Sindben díszített teherautókhoz kapcsolódó szokás. Ők tevecsontból faragott elemeket használnak, valamint náluk a vörös színek vannak túlsúlyban.
Ha nagyon le akarom egyszerűsíteni, a pakisztáni stílus inkább rajzol és fest, több az állat. Az indiai többet ír, többet használja a kalligráfiát. Ez azért is különösen érdekes, mert hagyományosan az iszlámban erős a kalligráfia, nagy kultusza van, és nem szeretnek lényeket ábrázolni a bálványimádás gyanúja miatt. Persze ez egy színes világ, ami messze nem fekete-fehér, és adott festő mestereknek is van saját stílusa. Tévedéseimért lehet csak egy szűk szubkulturális, mondjuk 30 milliós, kisebbség fog csupán morgolódni. Indiában a szubkultúrák is nagyobbak, mint Ausztria és Magyarország lakossága együttvéve.
Indiában, Delhiben élő kamionművész, Tilak Raj Dhir figyelmeztet, hogy ezek a színes stílusok csak nekünk egyformák, itt azért vannak saját belső divathullámok és korszakok is. A szlogenek, amelyeket a fővárosi régióban elterjedt teherautó-művészethez használnak, gyakran változnak a társadalmi-politikai légkör függvényében. Pandzsáb állam a nagykocsifestés fő központja Indiában, jellegzetes stílussal és szakértő művészekkel. Észak-Indiában, és különösen Uttar Pradeshben, tarol a költészet, a stílus részei, és erősen megjelennek a kalligráfikus eposz és versidézetek a kamionfestésben. A teherautó-művészetet hindi és urdu nyelven phool pattinak is hívják.
Bár Dél-Ázsiában hagyományosan nem díszítik az autókat, vannak példák teherautó-művészeti stílusban díszített autókra. 2009-ben Foxy Shahzadi, egy phool patti stílusban díszített 1974-es VW Beetle-vel Pakisztánból Franciaországba utazott 25 nap alatt. Mumbai-ban nem mindenki, de egyes kultúrához tartozó sofőrök teherautó-művészeti stílusban díszítik a taxijaikat, és a riksáikat is. Tévesen sokan azt hiszik ez volt hamarabb. Ezt sose vesd föl egy indiai kamionosnak, nehogy rád borítsa a curry szállítmányát!
A pakisztáni, indiai teherautók élénk színei inspiráltak néhány divattervezőt is. Az olasz Dolce & Gabbana divatcég egy 2015-ös kampányában használta a truck artot. Bár gyakrabban használják a női divatban, a dél-ázsiai teherautó-művészet nem csupán egy giccs. Egy kifejezésmód, ami nekünk túltolt, de számukra egy jelrendszer, amit az ottaniak értenek. Valójában ebben az uniformizált világban egyre kevesebb ilyen eredeti munka születik. Kíváncsi vagyok a magyar utakon mi történne, ha nagy számban megjelenne egy ilyen kamionstílus. Nekünk csak a törökök jutnak. De várjál, hiszen megérkeztek az indiai kamionos lányok.
