Szerte a világon léteznek ilyen-olyan szubkultúrák, van köztük kevésbé ismert, népszerű, meghökkentő, felfoghatatlan. Ez is bizonyítja, hogy mennyire különbözőek vagyunk és milyen sokszínű a világunk. A szubkultúrák általában egy tevékenység vagy zenei stílus iránti érdeklődés miatt jönnek létre, ilyen például a grunge vagy punk időszaka, vagy ha már itt tartunk, a Cholombianos.
Az 1980-as és 90-es években valami elindult és kivirágzott a mexikói Monterreyben is, amit ma már csak elvétve láthatsz a város utcáin: a Cholombianos.
Ez a társadalmi csoport egy olyan stílus úttörője, amely lehetővé tette a latino fiatalok számára, hogy egyedülállóan és progresszíven fejezzék ki magukat.
Ha valahogy megpróbálnám leírni a Cholombianos stílus képviselőit, azt mondanám, jellemzően tinédzserek, akik gyakrabban viselik a legvadabb frizurákat és szetteket. Megjelenésüket semmi máshoz nem lehet hasonlítani, éppen olyan váratlan, mint annak idején az emo-korszak volt, de még annál is merészebb.
Hajuk egyszerre zselés, borotvált, fonott, tüskés és göndör, ruházatuk feltűnő és túlzó. Szélsőséges stílusuk miatt sokszor kerültek a mexikói rendőrség célkeresztjébe, annak ellenére, hogy békés, visszahúzódó emberek.
A hatóságok figyelme azért is irányul Monterreyre és a Cholombianosra, mert a város a kartellekkel összefüggő erőszak központja lett, mert éppen a kábítószer-útvonalon lévő gazdag városokhoz lehet a városból eljutni, szinte az egész országba. A kolumbiai kultúra ihlette társadalmi csoportot kár is lenne a hírhedt kartellekhez hasonlítani, ugyanis a kettőnek semmi köze egymáshoz. Ez a csoport főleg olyan tinédzserekből áll, akik az önkifejezés egyik sajátos módjával próbáljak megtalálni helyüket a társadalomban, bármilyen nemű agresszió nélkül, így válva az egyik legbékésebb, divatos mexikói tiniszubkultúrává.
Hajuk egyszerre zselés, borotvált, fonott, tüskés és göndör, ruházatuk feltűnő és túlzó. Szélsőséges stílusuk miatt sokszor kerültek a mexikói rendőrség célkeresztjébe, annak ellenére, hogy békés, visszahúzódó emberek.
Az egész történet a karibi partvidékén kezdődött, ahol a spanyol dallamok és az afrikai ritmusok keverékeként született meg a cumbia zene az 1960-as években.
A zene hangulata boldog és békés, hasonlóan a Cholombianokhoz, akik szeretik. Nemcsak Kolumbiában, hanem Latin-Amerikában is hamar népszerűvé vált, végül a mexikói Monterrey városban is, ahol a helyi zenészek és DJ-k kifejlesztették a műfaj még lassabb és élvezhetőbb változatát, ami csakhamar összehozta a tinédzserek csoportját. 80-as évek végén és a 90-es évek végén népszerűvé vált, és a lelkes rajongótábor már együtt rázta a rongyot a klubokban, ekkor elnevezték magukat Colombianosnak, ami spanyolul egyszerűen kolumbiaiakat jelent.
A zene keveredése az utcakultúrával, a hip-hop divattal valami egészen újhoz vezetett: oversize, gombos, grafikás pólók vallási ikonográfiával és graffiti stílusú szöveggel, csináld magad kiegészítők, karibi hangulat. A hatóságellenes üzenetekkel és a vallási befolyással kevert extrém divat-stílus egyvelege lett, kétségkívül a Cholombiano srácok maradandót hagynak maguk után.
Míg ez a közösség ma is kis számban létezik, a rendőrség és más hatóságok igazságtalan bánásmódja
miatt kénytelenek olykor elrejteni védjegyeiket az utcán, emiatt egyre fogynak képviselői.
Stefan Ruiz fényképész, elsőként fedezett fel valamit ebben a mexikói szubkultúrában, amit meg kellett örökítenie.
Ruiz célja a sorozatok elkészítésével az volt, hogy a monterrey-i fiatalságra örökké emlékezzenek, és fényképeivel egyfajta kitüntetést kapjanak azért, ahogyan befolyásolták a kulturális ihletésű divat következő generációit. A fotók annyira egyszerűek és letisztultak, mint egy tablókép. A fehér háttér előtt készült képeken az extravagáns modellről semmi nem vonja el a figyelmet, így megragadva a Cholombiano-kultúra lényegét.
A fotóssal korábban a Vice készített egy rövid dokumentumfilmet, ahol így emlékszik vissza a sorozat elkészítésére:
„Tisztán akartam tartani a képet, mert ők önmagukban is elég érdekesek, és szerintem a háttér csak elvonja a figyelmet. Nem próbáltam semmilyen társadalmi nyilatkozatot tenni arról, hogy hol laknak stb. Nekem ez inkább róluk és a stílusukról szólt”.
Ruiz Cholombianos című fotókiállítása 2019. szeptemberében volt látható az arizonai Állami Egyetem Northlight Galériájában, amelynek kisebb összeállítását itt is lecsekkolhatod.
