Gyerekeket használni albumborítóként gyakori trükk, hiszen az ártatlanságot lehet szembeállítani a világ romlottságával. Lásd a Madball Set It Off albumborítója. Tulajdonképpen ezen az elven működik a Nirvana Nevermind-cover is. Ámde az élet sokszor furcsa gellert pattint sztoriba.
Három kultúrtörténeti érdekességről rántjuk le leplet. Témánk tárgya a Rage Against the Machine második albuma, az Evil Empire. A Nirvana második albuma, amit sokan elsőnek hisznek (a Bleach az első), továbbá Notorious B.I.G. első munkájának nyomába szegődünk.
A gonosz birodalma
Sokan kétkedtek, hogy a politikai rapmetállal lehet-e még egyszer akkorát hasítani, mint a Rage debütáló albumával, aminek szintén nagyon különleges a borítója és a története, hiszen az önmagát felgyújtó Thích Quáng Dúc buddhista szerzetest ábrázolja, aki így tiltakozott 1963-ban a buddhisták üldöztetése ellen. Ezt ábrázolja a legendás fotó, amit a RATM is használt.
A Rage Against The Machine 1996-os második albuma, az Evil Empire címet kapta. Egyébként háromszoros platinastátuszt ért el, ami elképesztő egy ilyen stílussal és mondanivalóval rendelkező zenekartól. A második album borítóján egy festményt láthatunk. A gonosz birodalmának örökösét.
Az Evil Empire-nek a borítója kifejezetten játszik a gyermek, és a világuralmi gőg összemosásával. Arrogáns, önelégült kis vigyora mögött a rajz karaktere úgy néz ki, mint annak az Amerikának a megtestesülése, amely ellen a RATM harcol: gőgös, fehér, szuperhőst játszik, miközben saját sötét szándékait helyezi előtérbe.
Nemrég derült ki, hogy a borítón szereplő fiú nem valakinek a képzeletéből pattant ki.
A cover az akkor még fiatalabb Ari Meiselt ábrázolta, aki jelenleg a lessdoing.comot vezeti.
A Kerrang magazin utolérte Meiselt, hogy kikérdezze a közvetett hírnevéről és sok másról. Arra a kérdésre, hogy személyesen modellkedett-e a festményhez vagy találkozott-e valaha a zenekarral, így választolt:
„Valójában nem modellkedtem, és nem is találkoztam a bandával. Apám műkereskedő volt, és ő képviselte a festőt, Mel Ramost. Mel festette meg az eredeti festményt rólam, akkor még „Crime Busters” címmel, születésnapi ajándékként apámnak, amikor is 11 éves lettem. A zenekar valamelyik tagja látta a festményt Mel egyik albumában és megtetszett neki, majd azt az album borítójára adaptálták.”
Természetesen most már senki nem ismeri fel, de akkoriban a fiatal Meiselnek fura volt, hogy folyton erről kérdezik. Ugye ez egy festmény, nem egy fotó, de azért ha szembejönne veled a fiatal „Evil Empire” és hallgatod a zenekart, felismernéd. Ahogy az interjúból kiderült, az volt a nagy szerencséje, hogy pont pubertás korban volt, gyorsan nőtt és hamar változott az alakja. De az album kijövetele utáni hype miatt egy ideig leborotváltatta a haját, hogy nehezebben legyen felismerhető.
Érdekesség, hogy a Crime Buster eredetileg egy képregény volt. Mel Ramos innen vette az ihletet és többször is megfestette a témát. Az eredeti Crime Buster-kép (nem a képregény) például sokkal jobban mutatja a játékot a szuperhős és a benne élő gonosz arcával.
Arra a kérdésre, hogy Ari kedvelte-e a zenekart, a következőket válaszolta:
„Sajnos soha nem voltam nagy rajongója a zenekarnak. Amikor az album megjelent az emberek állandóan erről akartak beszélni velem, és kicsit tudat alatt meg is utáltatták velem a zenekart. Kicsit olyan volt, mint az Office Space [Hiavatali patkányok] egyik jelenete, amikor a két srác megtudja, hogy az interjútalanyukat Michael Boltonnak hívják. Rögtön erről akarnak vele beszélni: »Úristen, te biztos nagy rajongója vagy a zenész munkásságának.« Fura érzés volt.”
Ari Meisel egyébként a homeopátia és a coach-szakma világában egy ismert figura. Meisel író és életvezetési coach, aki a súlyos Crohn-betegségét a jóga, táplálkozás, testmozgás és gyógynövényes gyógymódok kombinációjával hozta helyre.
Készen állsz a halálra?
29 éve B.I.G. kiadta klasszikus debütáló albumát, a Ready to Die-t a Bad Boy Entertainmentnél. Nemcsak a zene volt hatásos-halálos, de a borítón egy pufók babát ábrázoló kép is a hiphop történetének egyik legismertebb ikonja lesz. Maga az albumcím nagyon hasonló a Body Count: Born dead koncepciójára. Mármint, hogy mit várhat egy gettógyerek ettől az élettől ugye. Biggie élettörténete bizonyítja, hogy sajnos van benne igazság. Érdekesség, hogy mindkét album 1994 szeptemberében debütált.
Az album borítója egyébként egy kis viszályt robbantott ki Biggie és két Wu-Tang Clan-tag, Raekwon és Ghostface Killah, között. Raekwon szólóján, a Shark Niggas (Biters) című cuccában, Ghost rámutatott azokra a hasonlóságokra, hmiszerint Nas bemutatkozó albuma után nem illik egy másik gyerekfotós albummal kijönni. Azonban Biggie 1997-es meggyilkolása miatt nem forszírozta senki tovább a kérdést. Főleg a cím miatt (Ready to Die). A Ready to Die az egyetlen stúdióalbum, amelyet Biggie rövid élete során adtak ki. Az 1997-es Life After Death alig több mint két héttel halála után jött ki.
Itt illik megjegyezni, hogy a rapzenébe nagyon népszerű a kisgyerekes albumkoncepció, a teljesség igénye nélkül: Lil Wayne (Carter-sorozat), Nas (Illmatic), Drake (Nothing Was the Same) vagy az egészen ízléses Tana Talk 3 Benny the Butchertől. A Griseldáról itt írtunk. Nas Illmatic-je pedig The Howard Hanger Trio: A Child Is Born jazzklaszikusát idézi.
Szóval akkor ki is az az afrós, pelenkás baba a képen? Noha sokan azt hitték, hogy Biggie gyerekfotója, ahogy az már számos albumborítónál megszokott, azonban itt más a helyzet. A Ready to Die-baba kilétével kapcsolatos pletykák Diddy egyik gyerekétől a Bad Boy Records sztárfodrászának fiáig terjedtek.
A harlemi rapper, A$AP Ferg pedig odáig ment, hogy ő a baba a Bad Boy-logón, amelyet apja, Puffy számára tervezett a kiadó kezdeti napjaiban, és rebesgette, hogy ő van a borítón is. Erre aztán már beindult a média is. A New York Daily News azonban megtalálta az igazi babát. A neve Keithroy Yearwood. Édesanyja Delcenia Burns több tucat babaképet használt annak megerősítésére, hogy valóban az ő gyermeke volt Biggie debüt albumának borítóján. Az érdekes az egészben, hogy Puffy nem tudta ki is van a képen pontosan. Az ok csupán annyi, hogy P. Diddy akkor és most is egy irodából telefonálgatott, intézte az intéznivalókat, ő csak kész terveket kapott kézhez.
Az anyukának mindössze 150 dollárt fizettek a kétórás modellmunkáért, amíg a fiát lefotózták.
Az idők folyamán többször is rákérdeztek, hogy nem igényelnének-e több pénzt, Yearwood
válasza a következőképpen hangzott: „Megtiszteltetés, hogy ezen az albumon szerepelhetek.”
De nem mindenki érzi ennyire megtisztelőnek, ha a zenetörténet részévé válhat. Nevermind the money?
Nem számít…
A Nirvana talán leghíresebb albumáról, a Nevermindról mi is írtunk már, de messze nem veséztük ki a témát. Ritkán van annyi keverés és per egy album körül, mint a Nevermind borítója. Ugye a képen egy kisfiú úszik a pénz nyomában. Na, ez a kisfiú azóta nagyfiú és elég érdekesen áll a témához.
Körbejárta a világsajtót Spencer Elden ügye. Elden gyermekpornográfiával vádolta meg panaszában a Nirvanát, miután az ő fényképét használta fel a seattle-i grunge rockbanda az album borítójára.
A keresetben több pont is szerepel. Kurt Cobain hagyatéka mellett a zenész egykori bandatársait, David Grohlt és Krist Novoselic-et és Cobain özvegyét, Courtney Love-ot is beperelte.
Elden ügyvédje 30 évvel később azzal érvelt, hogy az ikonikus fotó, amelyen meztelenül sodródik egy medencében a szexuális kizsákmányolás egy formája, és hogy Eldennek mentális problémákat okozott a kép, és hogy emiatt nem komfortos az élete. A GQ Australia-nak Elden azt mondta, „hogy nem érzi jól magát a bőrében, ha az emberek meztelenül látják őt, és hogy nem igazán volt más választása.”
Mr. Elden (egy Los Angelesben élő művész egyébként) évekig járt terápiára, hogy végiggondolja, milyen hatással volt rá az album borítója – mondták ügyvédei, azzal érvelve, hogy a bírósági jegyzőkönyvek szerint megsértették a magánéletét. A perben 150 000 dollárt követelt, a panaszban megnevezett 15 személytől, továbbá a lemezkiadótól. Ezen kívül egy olyan zsarolási potenciál is volt benne, hogy vegyék le a kukacát a képről vagy fizessenek. Ausztráliában egyébként hajlottak is arra, hogy retusálva adják ki újra a borítót – a pereket elkerülendő. Egy szövetségi bíró elutasította a férfi keresetét, ellenben ő újra perelt.
Ügyvédei most már hivatkoznak egy 2006-os törvényre is, amely lehetővé teszi a gyermekpornográfia áldozatainak, hogy felnőtt korukban is pénzbeli kártérítést kérjenek. Elden ügyvédei azt is állították a keresetben, hogy Cobain a Nevermind albumborítóján saját érzelmi és szexuális zavarainak megnyilvánulásaként egy torz víziót mutat és ehhez használta fel a kisfiút. Elden szerint a Nirvana tagjai és a zenekar kiadója kereskedelmi célból kihasználtak egy négy hónapos gyereket, akinek a meztelen képével szándékozták emberek millióinak eladni a lemezt. Ez teljesen komoly. Vagyis teljesen komolyan pénzszagú.
A bíró a nyolcoldalas ítéletében azt írta, hogy mivel Mr. Elden több mint 10 éve szerzett tudomást az albumborítón való szerepéről, túl sokáig várt a kereset benyújtásával, így követelései időszerűtlenek voltak. Az egészben az a vicc, hogy Elden eddig folyamatosan turnézott a képen való szereplésével.
Megünnepelték a klasszikus borítóban betöltött szerepét, többször is újra alkotva a képet az album 10., 17., 20. és 25. évfordulóján, bár nem meztelenül.
„Furcsa valami olyan fontos dologban részt venni, amire nem is emlékszem.” – mondta 2016-ban a
The New York Postnak adott interjújában, amelyben 25 évesen az album borítóját a kezében tartotta.
Az annak idején négy hónapos Elden fotóját Kirk Weddle fotós válogatta ki több tucat baba képe közül. Cobain úgy képzelte el, hogy az album borítóján egy baba látható a víz alatt, aki már gyerekként arra van kondicionálva, hogy fogyasztó legyen, tehát hajtsa a pénzt, ez legyen a célja. Ez le is volt írva. Ez amúgy fontos rész, mert kirúgja a pornográf tartalom érve alól a sámlit. Mr. Weddle egyébként 200 dollárt fizetett Elden szüleinek a képért, amelyet később úgy módosítottak, hogy a baba egy horgon lógó dollárt üldöz.
Egyelőre nem kap pénzt ezen indokok alapján, de úgy tervezi fog még perelni. Ha azt gondolnánk milyen egy őrült világban élünk, a helyzet tovább bonyolódik, ugyanis megjelentek az NFT-k. Cikkünket lásd ITT. Már most perek folynak arról, hogy ki is a lemásolhatatlan digitális verzió tulajdonosa, mert nem olyan egyértelmű. A kiadók, a zenekarok és a borítókon szereplők keverik a vihart a biliben. Ilyenkor jövünk rá milyen jól is csinálta a Metallica a szinte teljesen fekete Black albummal. Ja, várjál, nem. Arra meg az amcsi, szélsőjobbos alt-rightosok ugrottak rá.
