Apáinknak, nagyapáinknak a lemezjátszótól a CD lemezig eljutni majdnem 100 év adatott meg. Azt kényelmesen fel lehet dolgozni, ezzel szemben az olyan ördögi és őrült találmányok, mint a telefon és a magnószalag fajtái csak 10-20 évente borzolták a kedélyeket. A MiniDisc-et meg se kellett szokjuk, a floppy őskori leletnek számít, pedig jóformán tegnap volt.
A digitális technikában tényleg van valami varázslatos, mert nem megfogható. Filozofikussá válik, hogy ha azt mondod pénz, akkor a kriptovaluta esetében tényleg egy fogalomról van szó, már nincs megfogható változat. A mondás is értelmét veszti: többé nincs szaga a pénznek. De mi történik a műveszettel ezen az új digitális platformon? A mai valóság olyan mondatok leírására kényszerít, ami még nemrég is a tudományos fantasztikus ponyvairodalom lapjain szerepelt, de haladni kell a korral, így ma az NFT születését és jelenlegi helyzetét fogjunk bemutatni.
Mit is jelent az NFT? Dollármilliókért cserélnek gazdát az NFT alkotások, amik csak digitálisan léteznek. Bitek, byteok, és pixelek. A legtöbb digitális eszköz, token felcserélhető, funkcionálisan azonosak, és szabadon kicserélhetőek. Ezt úgy érted meg legjobban, mint a te torrenten letöltött filmed, amit egyszerre 19 megosztótól húzol le szeletekben, és nálad lesz egységes. Aztán te is visszaosztod huszadikként.
Non Fungible Token. Nem helyettesíthető tokenek, vagyis olyan digitális tárgyak, képek, művészeti alkotások, amik nem felcserélhetőek, nem másolhatóak – egyediek.
Ezt azonban erősen lehet vitatni, hiszen nem minden, amiből egy darab készül egyedi a fogalom tág értelmében. Például, ha egy ismert alkotásról készül egy darab hamisítás, akkor kijelenthető-e, hogy a hamisítvány egyedi? Igen is, meg nem is. A fogalom a szó szoros értelmében, tekintve, hogy egy darab hamisítvány készült, így egyedinek számít, de tekintve, hogy egy híres alkotásról készült ez a hamisítvány nem művész által, így a hamisítvány maga nem nevezhető egyedi alkotásnak. Hacsak nem egy olyan művész készítette ezt a hamisítványt, akinek az egész karrierje hamisítványok készítésére épül valamilyen nyakatekert koncepció alapján, mint például a pop-art művész *brainwash, mert az ő esetében a hamisság az alkotás tartalmi része és konceptuálisan egyedinek mondható. Erősen vitatható, hogy mitől egyedi, de maradjunk annyiban, hogy egyedi.
Az egyediség, másolhatóság kérdése a streetartnál is felmerül. Hisz a trendből pénzt lehet kipumpálni. A streetart ma egy globális trend. Tulajdonképpen bárki lehet Banksy, szó szerint és elvontan is. Nem tudjuk ki ő, és lemásolható a stencil-art stílusa is. Attól lesz egy alkotás eredeti Banksy, hogy ő ezt a saját oldalára kirakja egy fotóval igazolja. Így megmarad a névtelensége és a munkái is kapcsolhatók hozzá.
Már létezik egy kvázi vízjel rendszer, ami digitális alkotások reprodukcióját gátolja meg, illetve az eredeti alkotások eladásából a művészeket részesíti.
A stockphoto és a többi olyan platform, ami szintén kialakított egy szisztémát, ösztönzi a művészeket és fotósokat, hogy feltöltsék a munkáikat, amivel aztán a platform kereskedik. Természetesen a platform dönti el piackutatás alapján, hogy egy-egy fotó mennyiért és hányszor legyen eladva.
Az egyediség abszolút nem fontos ebben a biznisz modellben. Minél többször adnak el egy fotót, annál többet keres a platform, és talán a művész is megkeresi egy fotó valós árát 50-60 eladásból. Mi tartja életben ezt a rendszert? – körvonalazódik a kérdés.
Egy új megoldás a sikerre éhező művészeknek, vagy csak nagyobb játszótér az „éhező művészekből” megélő spílereknek?
Azon művészek, akik nem tudnak a munkásságukból megélni más platformokra, galériákra van szükségük, hogy az eladásban segítse őket. Ez egy gyakori probléma, hiszen marketing és eladás nem szerepel a művészeti iskolák tankönyveiben. Ezen platformok és galériák természetesen elkérik a juttatásokat ezekért a szolgáltatásokért. Miután egy alkotás elkészül (tehát a művész állja az anyagköltséget) és az alkotás eladásra került, a galéria 40-50%-ot is elkér az eladási árból. Az eladási árat természetesen a galéria szabja meg. Tehát, ha egy frissen diplomázott művész, akinek még nincs hírneve, viszont drága alapanyagokkal dolgozik, és relatíve magas árakkal értékesít galériákon keresztül, a valóságban annak csupán a töredékét kapja kézhez. Az „éhező művész” karaktert természetesnek veszi a társadalom nagy része, viszont az okokat senki nem kérdőjelezi meg. De hogy is kapcsolódik ez az NFT-hez? Egy új megoldás a sikerre éhező művészeknek, vagy csak nagyobb játszótér az „éhező művészekből” megélő spílereknek?
A nem helyettesíthető tokenek (NFT-k) olyan elektronikus azonosítók, amelyek ellenőrzik a digitális vagy a fizikai gyűjtők dokumentációjának létezését és tulajdonjogát. A technológia legalább 2017 óta létezik, és a blokkláncon is futó kriptovaluták fellendülésének következtében jött létre. De az NFT-őrület őrjöngő új csúcsokat döntött márciusban, amikor a rangos művészeti aukciós ház, a Christie’s eladta egy Beeple névre keresztelt művész digitális kollázsát közel 70 millió dollárért, amivel azonnal a harmadik „legdrágább” élő művészévé lépett elő.
2007. május 1-jén Mike Winkelmann, ismertebb nevén Beeple, úgy döntött, hogy egy-két óra alatt létre hoz egy képet. 13 és fél éven át minden egyes nap rajzolt, ami a digitális művészet történetében egyedülállónak számított. 2018-ig bezárólag ezt a műgyűjteményt egyetlen digitális műalkotásba csomagolta Az első 5000 nap címmel. A képek JPEG formában léteznek csak; a műnek nincs fizikai megnyilvánulása, nincs mód arra, hogy felakaszd a faladra anélkül, hogy a monitort akasztanád, vagy egy képernyőt. A The First 5000 Days egy NFT, és nemrég a Christie’s aukciós ház árverezte el 69 millió dollárt érő Ethereum kriptopénzért. Ez volt az első ilyen jellegű akció a legendás aukciósház számára.
A The First 5000 Days egy NFT, és nemrég a Christie’s aukciós ház árverezte el 69 millió dollárt érő Ethereum kriptopénzért. Ez volt az első ilyen jellegű akció a legendás aukciósház számára.
Történelmi és kereskedelmi szempontból elsőként a Christie’s az első nagy aukciós ház, amely egy tisztán digitális művet kínál egyedülálló NFT-vel és elfogadja a kriptovalutát, jelen esetben az Etheriumot alternatív fizetési eszközként. Ez egyébként az Etheriumnak is presztízsnövekedést hozott.
„A Christie’s még soha nem kínált ilyen nagyságrendű vagy jelentőségű új médiaművészeti alkotást” – mondja Noah Davis, a New York-i Christie’s kortárs művészetének szakembere. Beeple munkájának regisztrálása egyedülálló lehetőség arra, hogy a világ egyik vezető digitális művésze bejegyzéssel rendelkezzen magában a blokkláncban.
De mennyit keresett ebből Beeple valójában, és mitől más ez az új digitális eljárás, mint a hétköznapjainkban létező galéria rendszer? A hideg kiráz a két különböző rendszer hasonlóságától, ugyanakkor sokszorozott áron eladott műalkotások amennyire csalogatók, annyira ijesztőek is. Szóval mitől más valójában ez az új digitális világ, ami a művészek számára például a legideálisabb megoldás lenne munkájuk eladásara, ha a galériák akik a művészeket képviselik itt is megjelennek a cápa módszereikkel?
Ez egy érdekes téma önmagában is, de fókuszáljunk a lényegre. Amióta megjelentek a művészek az Instagramon és a Facebookon, és a gyűjtök közvetlenül a művészektől kezdtek el vásárolni, rengeteg galéria bajba került eladásügyileg.
A művészet és minden alkotás jóformán értéktelen egészen addig amíg a művész, illetve a vásárló érteket ad neki.
A művészet és minden alkotás jóformán értéktelen egészen addig amíg a művész, illetve a vásárló érteket ad neki. A közösségi média nem mindig valós értékek mentén, de mindenképpen nagy lendülettel mozgatta meg a művész világ eladásait. Alkotások egyenesen a művész kezéből “fair áron” megvásárolva. Hogy kinek mi a fair, olcsó vagy drága, ez mind szubjektív ugyebár. Azonban az, hogy egyáltalán ez megtörténhet és egy-két online platform ehhez szabad kezet ad kinyitott egy új kaput az éden kertjébe. Azonban nem tudhatjuk, hogy pontosan mikor jelenik meg a kígyó, aki arra késztet minket, hogy a valódi tudás almájába harapjunk és elvesszenek az illúzióink ezzel a rendszerrel kapcsolatban is. Ez az édenkert ma a Nifty gate, Open Sea és hasonló új digitális platformok, ahova műalkotásokat és collectable cuccokat lehet feltölteni és árusítani NFT hitelesítéssel ellátva.
Csak januárban és februárban 300 millió dollár értékben vásároltak NFT-ket a Cointelegraph szerint. Az Open Sea most NFT piacvezető, havi árbevétele 1,5 millió volt egy évvel ezelőtt, ez januárban 8 millióra, februárban pedig 86,3 millióra dollárra ugrott fel. A Nifty Gateway, amely a Winkelvoss ikrek tulajdonában van, csak egy éve indult el ebben a hónapban és 2020-ban 12 millió dolláros árbevételt ért el. Februárban egyetlen Beeple NFT adta az összeg több mint felét.
Azóta, hogy októberben az NFT a képzőművészet világába merészkedett, egyedül Beeple 102,2 millió
dollár értékben adta el 842 művét, ami darabonként 121 422 dollárt jelent számára.
A rendszer úgy lett felépítve, hogy aki feltölti az alkotást az szabja meg, hogy ki mit keres az eladásból. Ez egy nagyon fontos újdonság, mivel a reselling piacon is juthat tortaszelet a művészeknek. Tehát, tételezzük fel Beeple elad egy munkát 120000-ért olyan tokennel, ami meghatározza hogy minden eladásnál minden résztvevő az új eladási árból kapjon x %-ot. Az első vevő 120000-ért megveszi az alkotást közvetlenül Beeple-től, majd azt tovább adja el 180000-ért. Beeple ebből az eladásból x%-ot fog részesülni. Ha a második vásárló szintén tovább adja a műalkotást potom 500000-ért, akkor nem csak Beeple, de az első eladó is reszesül x%-ban.
Ez egy teljesen új és a művészeket folyamatosan anyagilag támogató rendszer abszolút túlmegy az elképzelt célon. Jó értelemben. De ki találta ezt ki es mi volt az eredeti elgondolás?
2014 májusában Kevin McCoy képzőművész egy gifet adott el a Rhizome Seven on Seven konferencián az NFT-t leprogramozó Anil Dashnek és közzétette a gif tulajdonjogának átruházását a Namecoin blokkláncon. A blokkláncra írt adatok tartalmaztak egy linket a licenchez, egy linket a műhöz, a munka kivonatát (egyfajta digitális ujjlenyomatot) és a tulajdonjog egyszerű érvényesítését. Dash kifizette a pénztárcájának teljes tartalmát ezért a korai kísérletért, amely az egyedi digitális alkotások blokkláncon keresztül történő értékesítésével járt és 4 dollárt tett ki.
McCoy nemrég eladásra kínálta a legelső NFT-t, amelyet a rendszer építése közben hozott létre.
A Quantum nevű animáció rögzítésének NFT videóváltozatát 7 millió dollár körüli értékre becsüli a
művészeti piac. Valós érték ez?
Tekintve, hogy a világ legelső NFT-je, ez a tény nyilvánvalóan meghúzza az ár mércéjét, mint ahogy a legelső kubista alkotások is meghúzták. Tehát az ár és érték nem feltétlenül van összehangolva egy műalkotás valós értékével, hisz bármely műalkotás valós értéke nem más mint anyagköltség és a művész órabére. Egy műalkotás eladási vagy értékesítési ára viszont más tényezőkre alapozódik, amit tulajdonkeppen a résztvevők döntenek el. Tehát, hogy 7 millió az valós érték-e vagy sem, azt mindenki maga eldöntheti.
Az NFT-k mögött meghúzódó ötlet jó volt. A technológiának az eredeti feladata az volt, hogy a művészek a munkájukat meg tudják védeni a digitális térben mások engedély nélkül történő felhasználásától. Azzal, hogy kifejezetten művészi felhasználásra fejlesztették ki a technológiát, azt remélték, hogy megakadályozza, hogy a kreatív szakemberek munkáit kihasználják. Az árat maga az alkotó határozza meg, és a későbbi részesedést is.
Azonban, amit senki nem látott előre, (kígyó és az alma megérkezett) hogy mi történik akkor, ha nem csak műalkotások, az alkotásra életpályaként tekintő művészek jelennek meg ezeken a platformokon, hanem gyűjthető darabok kereskedői, reklámszakemberei. Privát emberek izébizéi, illetve hobby műalkotások hírességektől (Snoop Dogg festménye) ugyanúgy elárasztják ezt a platformot és fejre állítják az évszázados értékrendszert.
A piaci bizbasz, a sztárok lehelete, vagyis a kultusz, inkább egyfajta rajongói vallás, mint művészet. Értéke érzelmi alapú, de ezek az érzelmek, gyakran egy felépített franchise részei. Disney valóság.
Privát emberek izébizéi, illetve hobby műalkotások hírességektől (Snoop Dogg festménye) ugyanúgy elárasztják ezt a platformot és fejre állítják az évszázados értékrendszert.
Az NBA is beszállt a Bitcoin árfolyamát irracionálisan feltornázó kriptoőrületbe. Az egész digitális sportkártyásdi persze elég absztrakt dolog, ami a Top Shot videóira is igaz. Miért ér egy kartonlapra kinyomtatott kép több mint 400 millió forintot, ha ugyanazt minimális energiaráfordítással az interneten is meg lehet találni? Erre régebben lehetett valamiféle indokként azt mondani, hogy mert csak ez az egy darab van belőle. Ugyanez a kérdés még indokoltabban merül fel a videók esetében. Miért ér egyik vagy másik zsákolás videója jelenleg több százezer dollárt, ha az a YouTube-on ingyen megtekinthető? De odáig is el merek menni, hogy jobb minőségben is meg tudod szerezni, ha előfizető vagy az NBA-t sugárzó valamelyik online sportcsatornára. Ennek ellenére a Top Shot mégis szárnyal. 2021 elején 30 nap alatt 1129%-os növekedést produkált. Ami az összforgalmat illeti, eddig körülbelül 320 millió dolláros, vagyis majdnem 100 milliárd forintos.
A technológiai iparban egy feltörekvő második hullámos befektetői csoport azt reméli, hogy blokkláncokat használva, új szabályokat teremthet. Ennek most van egy demokratizáló, forradalmi hangja is. Ugyanezt hallottuk magának az internet kialakulásának környékén is. Láttuk mi lett belőle. Benne élünk.
A jövendő új alkalmazások, amelyek megkerülhetik a Google-t, a Facebookot, az Amazont, az Apple-t és más technológiai óriásokat, ugyanolyan kapitalista monopol cégeket fognak szülni. Ennek egyik mellékzöngéje, hogy egy kétes értékű képzőművészeti buborék is kialakult. Az biztos, hogy nem fog eltűnni. Érdeke az Ethereum hálózatnak is, mert náluk kerülnek kereskedelmi forgalomba az NFT alkotások. Az Ethereum azért vált a digitális művészet értékesítésének választott platformjává, mert a kriptovalután túllépő digitális tranzakciók kezelésére tervezték az intelligens szerződéses (NFT) rendszer használatával. Aztán a Bitcoin után a második legnagyobb blokklánc platform, meglehetősen ismert és megbízható. Kulturális és gazdasági szempontból azonban beláthatatlan még a jövője.
Én már azt várom, hogy azt mondhassam gondoltam valamit: egy 1 millió dollárt érő művészeti gondolatot. Remélem megveszed tőlem. Biztosítalak, hogy többet senki másnak nem fogom ezt a gondolatot gondolni, csak neked, most!
A digitális világban nincs halandóság és mulandóság, de ha nem öregszünk meg, ha nem lesz értékes a fiatalságunk, a pillanat mitől válik különlegessé? Ha nincsen megismételhetetlen, mitől lesz különleges bármi? Állandó mozdulatlan biztonság. A monitoron villódzó vakító fehér, ami minden színt tartalmaz, mindent nullára és egyre értelmez. A megfagyott smiley mosoly emotikon, ami mindig csak mosolyog. Diplomatikus rettentő végtelen mosoly.
