Dash Snow 2009. július 13-án reggel jelentkezett be a New York-i Lafayette House nevezetű hotel 11-es számú szobájába. Három napra foglalta a szobát, majd első napja nagy részét főként alkoholos mámorban töltötte, estefelé pedig felhívta barátnőjét, Jade Berreau-t, aki kétéves kislányukkal, Secrettel és barátaikkal beszélgetett egy étteremben Snow egyre romló függőségi problémáiról. Mielőtt letették a telefont Snow a következőket mondta: „Viszlát. Szeretlek. Találkozunk egy másik világban.”
Berreau és az egyik barátja rögtön a szállodába siettek, azonban már késő volt. A szobában egy üres Amstel Light dobozt, egy Heinekent, egy szintén üres üveg Bacardi rumot, három használt fecskendőt és 13 tasak heroint találtak. Dash Snow szíve megállt a túladagolástól, egy kád vízben elmerülve találtak rá, majd éjfél után fél órával halottnak nyilvánították.
Dashiell A. Snow sok minden volt 27 éve alatt: különc, tolvaj, elítélt, apa, hedonista, függő, azonban ami egész életét végig kísérte az a művészet volt. Snow egy igazi New York-i művészcsaládba született 1981-ben, amikor Manhattanben csak úgy virágzott az experimentális, azaz „kísérleti” művészet.
Apja zenész volt, anyai nagyapja, Robert Thurman pedig buddhista tudós, aki nem mellesleg Uma Thurman apja is volt egyben. Családfájában visszamenőleg előbukkannak zenészek, műgyűjtők, jelmeztervezők és vagyonos arisztokraták, azonban Dash a kicsapongó, hedonista életmódja miatt igazi fekete báránynak számított.
Már gyermekkorában is igazi lázadó volt, ezért 13 éves korában beíratták őt a bentlakásos georgiai Hidden Lake-i Akadémiára, amely ODD-ben, azaz oppozíciós zavarban szenvedő gyermekekre specializálódott, azonban Snow sosem érettségizett le a középiskolában.
Polaroidok az amerikai szabadságról
Snow tinédzser korában kezdett el fényképezni, hogy megörökítse azokat a pillanatokat, amikre talán másnap már nem is emlékezett a rengeteg, napokig tartó bulizás miatt. Ezek a polaroid kamerás fotók nyersen dokumentálták Snow és barátai hedonista, kontroll nélküli életét, melyeken láthatunk vért, hányást, meztelen testeket, szexet, drogokat, és minden olyat, amit más szégyellne megmutatni.
Snow-nak remek érzéke volt a kamerához és a mozgások kiszámításához. A legjobban talán az olyan, főként bulikban készült képei mutatják meg igazán művészi vénáját, amiket akkor készített, amikor már annyi szer volt a szervezetében, amitől még egy ló is kidőlne. Ő azonban akkor is megtalálta a tökéletes időzítést és beállítást, hogy egy igazán különleges képet lőjön.
IRAK Crew
A 90-es és 00-es években New York belvárosában rengeteg crew, mozgalom és olyan márka született, melyek a mai napig globális kulturális befolyással bírnak.
Ilyen volt a mocskos utcákon megszületett IRAK crew is, melynek tagjai graffitizéssel, művészettel, bandázással és drága üzletek kirablásával töltötték a napjaikat.
Az akkoriban az utcákat uraló IRAK crew-t Kunle Martins művész és dizájner alapította, és Dash Snow mellett még olyan tagokat tudhatott magáénak, mint Dan Colen, Ryan McGinley, vagy Jason Dill.
Az IRAK számára a város csak egy játszótér volt, és hogy minél nagyobb presztízst szerezzenek a névnek az akkori underground kultúrában, egyre elérhetetlenebb helyekre fújták fel tagjeiket, például emeletes házak tetejére, metróalagutakba vagy éppen a Brooklyn híd tetejére.
A közelmúltban a banda alapítója, Kunle elismert művésszé és tervezővé vált, saját márkát is indított, de dolgozott már különböző művészeti galériákkal is, és tervezett a Supreme-nek és az Adidas Originalsnak is. Snow a csapat egyik legproduktívabb tagja volt, SACE/SACER tagje New York szerte megtalálható és közben polaroid képeivel folyamatosan dokumentálta a csoport példátlanul dekadens hétköznapjait.
A graffitis évek és a rendőrök elől való folyamatos menekülés miatt Snow 25 éves korára teljesen paranoiássá vált. A kapucsengőjét bezúzta egy csavarhúzóval, telefont és emailt pedig nem használt. Ha a barátai meg akarták látogatni, akkor elmentek a lakásához és felkiabáltak neki, Snow pedig ilyenkor ahelyett, hogy kihajolt volna az ablakon, inkább kinézett egy periszkópon, hogy biztos lehessen benne, hogy csak a barátai jöttek hozzá.
„Snow nagyon paranoiás volt sok mindennel kapcsolatban, van amivel mások etették be, de van, amit saját magától talált ki”- magyarázta Dan Colen, Snow barátja, akivel a Hamster’s Nestet, azaz hörcsögfészket létrehozták.
A Hörcsögfészek
Ahhoz, hogy megértsük Dash Snow és Dan Colen Hamster’s Nest nevű projektjét, először meg kell értenünk a hörcsögöket. A hörcsögök életének egyik legfontosabb lételeme a fészkük. Ezt azért építik meg, hogy biztonságos helyet nyújtson számukra a világ elől, melegen tartsa őket, ide temetik a tartalékaikat és az állat jellegzetes szagát is magában őrzi, ami az otthon illata számukra.
Snow és Colan eleinte kettesben tartották meg a fészek rituálékat, a különböző hotelszobákban, melyeket munkáik során kibéreltek. A fészek elkészítéséhez széttéptek vagy 50 könyvet, az összes párnát, takarót, függönyt és textilt szétcincálták, megengedték a vizet a csapokból, mígnem végül az egész szoba úgy nézett ki, mint egy hatalmas fészek, és a két barát pedig meztelenül belevetette magát az élvezetekbe. Ilyenkor általában masszívan fogyasztottak alkoholt és mindenféle drogokat, legtöbbször pszilocibin gombát, ecstasy-t és kokaint.
Később, mikor a művészvilág a kezdetben vandalizmusnak titulált cselekményt művészi alkotásként emelte ki, egyre többen vettek részt a fészkek elkészítésében, sőt volt olyan is, aki direkt emiatt fizette ki nekik a hotelszobát. A bulik egyre vadabbak voltak, és a szobában már nem csak széttépett holmik, hanem a vértől kezdve, a vizeleten át az ondóig tényleg mindenféle, sokszor beazonosíthatatlan mocsok borította be a szobákat.
„Ez arról szól, hogy megteremted a saját világod. Aztán levetkőzöl.”
– mondta Snow, amikor egy interjúban a fészekről kérdezték.
Snow szinte legendának számít New Yorkban. Míg a családja fényűző életet élt és tiszeteletbeli művészcsaládnak számított, Dash teljesen más utat választott. Ki-be járt a börtönből, folyamatosan menekült a rendőrök elől, és nihilista módon tolta magába a szereket, munkáit azonban nagyon hamar, művészekhez szokatlan módon még életében elismerték és több kiállítást is szerveztek neki.
Nagyon könnyen tudott váltani a művészeti ágak között, és nem csak a fotózáshoz, valamint a romboláshoz volt tehetsége, de készített például rengeteg installációt, szobrokat és kollázsokat is.
Nobody did what we did
Az ezredforduló elején Snow figyelmét is felkeltette a fanzine-kultúra, melynek lényegét az olyan nem hivatalos, papír alapú DIY magazinok adták, melyek egy bizonyos kulturális témakör iránt érdeklődők igényeit elégítették ki. Ilyenek voltak például a zenei kiadványok és egyes gördeszkás magazinok.
A kollázsművek is ekkor kezdtek el szélesebb körben is megjelenni, amikhez az anyagot ezekből az újságokból vágták ki, majd ragasztották össze egy képpé. Dash Snow első kollázsbemutatóját, a „Moments Like this Never Last”-et a New York-i Rivington Arms galériában mutatták be, majd ezt követően még ugyanebben az éveben lehetett megnézni a „Fuck the Police” című kiállítását is, ahol Snow a saját ondóját kente a rendőrség tagjainak képére és ragasztóként is gyakran használta.
Snow kollázsait erős és komplex szó- és képjátékok jellemzik, és egyre növekvő paranoiájának köszönhetően a kollázsok témái általában a hatalommal szembeni gyanakvás és a bűnözés körül forogtak. A megvalósításhoz rengeteg kiadványt használt fel, legtöbbször váltságdíj felhívásokat, összeesküvéselmélet-hívők felhívásait, vagy csak kontextusból kiragadott szavakból alkotott egy teljesen új jelentést vagy formát.
Snow kollázsait erős és komplex szó- és képjátékok jellemzik, és egyre növekvő paranoiájának köszönhetően a kollázsok témái általában a hatalommal szembeni gyanakvás és a bűnözés körül forogtak.
Találkozunk egy másik világban
Akik ismerték Snow-t és valaha nyilatkoztak róla, általában mind hasonlóan írták le őt: őrült, szabadszellemű, anarchista és vad jelenség. Snow többször is megjelenítette munkáiban a halált és az öngyilkosságot. Az egyik installációja, a „Means to an End” (az angol kifejezés azt jelenti, hogy a cél eléréséhez szükséges eszközök) egy asztal, amely tele van tűkkel, üres tasakokkal, melyekben drogok voltak, gyémántgyűrűkkel és mindenféle holmival. Ebben az esetben a történetnek nagyobb ereje van, mint a vizualitásnak, hiszen, ha összekapcsoljuk azt, amit látunk Snow életével, akkor értjük csak meg igazán, hogy miről is van szó. Kollázsaiban is sokszor szerepeltek halálra utaló művek, például amelyiken egy férfi fekete sziluettje sétál és a képre azt írták, hogy mondd meg nekik, hogy találkozunk a túloldalon. Lehet őt szeretni vagy utálni, de az biztos, hogy nem lehet csak úgy érdektelenül elmenni munkái, élete és tragikus halála mellett.
